A vár az Illyéd szomszédságában levő Szakalár falu mellett fekszik, egy 659 m magas sziklatetőn. A tetőt mindössze dél felől lehet megközelíteni, és a vár egyetlen megmaradt fala ezen a szakaszon húzódik. A várfal két végében egy-egy négyzetes torony helyezkedik. Ezek közül az északit régészetileg is megkutatták.

Illyéd Árpád-kori település volt, királyi birtok. 1248-ban Lőrinc erdélyi vajda innen keltezi egyik oklevelét, a 14. század eleji források pedig az illyédi ispánságot említik. A 13. század közepi adat esetleg az Illyéd közelében feltárt korai kőépítménnyel (toronnyal?) áll kapcsolatban. Várnagyát 1326-ban említik először az írott források, ami arra utal, hogy a 14. század elején már állhatott a vár. Királyi vár volt, Krassó vármegyéhez tartozott. A hét román kerülethez tartozó illyédi kerület központja. 1428-ban Zsigmond király Illyéden várta be seregének egy részét és vonult az aldunai Galambóc vár ostromára. 1429-ben az ország déli határának védelme érdekében az aldunai várakat a király a német lovagrendnek engedte át. Így került Illyéd vára is a lovagrend birtokába. 1435-ben azonban Zsigmond többet nem tartott igényt szolgálatukra és a várakat visszavette. 1437-ben a szörényi bán volt a honorbirtokosa. A 16. század közepén Palatics János birtokában volt, aki Illyédinek is nevezte magát. 1551 szeptember végén foglalta el Malkocs bég. Későbbi sorsa nem ismert.


Bibliográfia:

Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok. Budapest, 1987, 293-294.

Ţeicu, Dumitru. Banatul montan în evul mediu (A hegyvidéki Bánság a középkorban). Timişoara, 1998. 211-212.