A vár az Illyéd szomszédságában levő Szakalár falu mellett
fekszik, egy 659 m magas sziklatetőn. A tetőt mindössze
dél felől lehet megközelíteni, és a vár egyetlen megmaradt
fala ezen a szakaszon húzódik. A várfal két végében
egy-egy négyzetes torony helyezkedik. Ezek közül az
északit régészetileg is megkutatták.
Illyéd Árpád-kori település volt, királyi birtok. 1248-ban
Lőrinc erdélyi vajda innen keltezi egyik oklevelét,
a 14. század eleji források pedig az illyédi ispánságot
említik. A 13. század közepi adat esetleg az Illyéd
közelében feltárt korai kőépítménnyel (toronnyal?) áll
kapcsolatban. Várnagyát 1326-ban említik először az
írott források, ami arra utal, hogy a 14. század elején
már állhatott a vár. Királyi vár volt, Krassó vármegyéhez
tartozott. A hét román kerülethez tartozó illyédi kerület
központja. 1428-ban Zsigmond király Illyéden várta be
seregének egy részét és vonult az aldunai Galambóc vár
ostromára. 1429-ben az ország déli határának védelme
érdekében az aldunai várakat a király a német lovagrendnek
engedte át. Így került Illyéd vára is a lovagrend birtokába.
1435-ben azonban Zsigmond többet nem tartott igényt
szolgálatukra és a várakat visszavette. 1437-ben a szörényi
bán volt a honorbirtokosa. A 16. század közepén Palatics
János birtokában volt, aki Illyédinek is nevezte magát.
1551 szeptember végén foglalta el Malkocs bég. Későbbi
sorsa nem ismert.
Bibliográfia:
Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok. Budapest, 1987,
293-294.
Ţeicu, Dumitru. Banatul montan în evul mediu (A hegyvidéki
Bánság a középkorban). Timişoara, 1998. 211-212.
Lupescu Radu
|