Kolcvár - Cetatea de Colţ
Szuszény (Malomvíztorok, Kolc) - Suseni (Hunyad megye)


A vár a Szuszény (Suseni) falutól délre emelkedő sziklacsúcson fekszik, a Retyezát hegység festői környezetében. Egy négyzetes alaprajzú toronyból áll, amelynek három szintje őrződött meg, de eredetileg magasabb volt. Bejárata valamelyik emeleti szintre nyílhatott, jelenlegi ajtaja későbbi átalakítás következménye. A vár déli oldalát a meredek szikla védelmezte, a többi oldalakon várfallal vették körül a tornyot. Ez az építmény állhatott a 15. század végén. A következő két század során a várfalat tovább erősítették két bástyaszerű építménnyel, illetve a várfalon belül egy épületszárnyat emeltek, ami a várfal ÉNy-i oldalához csatlakozott.

A vár történetéről nagyon keveset tudunk, az írott forrásokban is alig néhány alkalommal szerepel. A Hunyad megyei Hátszeg kerületben fekvő Malomvíz a 14. század óta a Kendefi család birtokát képezte, és e falu körül a család egy uradalmat alakított ki. A vár nem kimondottan Malomvízen, hanem valamivel délebbre, Szuszény falucska határában épült. 1501-ben említik először, utalva egy 1493 körüli eseményre. Ekkor még csak toronyként szerepel. 1519-tól már várnak nevezik. A Kendefi család ha nem is lakott a várban, de itt őrizték vagyonukat, amire egy 1511-es adat utal. Alkalomadtán a környék más jobb módú családokkal ide húzódtak vissza a törökök elől. Hasonló esetet ír le Georg Krauss is a krónikájában, amikor 1659-ben török hadak portyáztak Erdélyben. A várat tehát a 17. században is még karbantartották és használták. Jelentősége a 18. században szűnhetett meg, és vált fokozatosan rommá.


Bibliográfia:

Anghel, Gheorghe. Fortificaţii medievale de piatră din secolele XIII-XVI (13-16. századi középkori kőerődítmények). Cluj-Napoca, 1986. 94-98.

Popa, Radu. Über die Burgen der Terra Hatzeg. In: Dacia 16 (1972): 243-269.

Rusu, Adrian Andrei. Die Burgen des Hatzeger Distrikts im 15. Jahrhundert. In: Castrum Bene 2 (1990): 258-267.

Szinte Gábor. Kolczvár. In: A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve 7 (1893): 69-79.

Lupescu Radu