A vár Krassó (Karas) folyó forrásvidékén fekszik, a folyó fölé emelkedő egyik meredek magaslaton, Krassófőtől keletre. Csekély romjaiból már nem lehet következtetni eredeti alaprajzi elrendeződésére. Mindössze annyi állapítható meg, hogy a várat megközelíthető nyereg felől kettős árok védte, és ezen a szakaszon húzódott a várfal is. Belsejében egyetlen palotaszárny nyoma maradt meg.

Várnagyát 1323-ban, a várat 1358-ban említik először. Királyi vár volt, várnagya rendszerint az érsomlyói várnagyi tisztet is viselte. Az 1330-as években rövid időre a kalocsai érsekség birtokába került, majd újból királyi vár. A hét román kerülethez tartozó krassófői kerület központja. 1429-ben Zsigmond, az ország déli határának védelme érdekében az aldunai várakat a német lovagrendnek engedte át. Így került Krassó vára is a lovagrend birtokába. 1435-ben azonban Zsigmond többet nem tartott igényt szolgálatukra és a várakat visszavette. Az 1430-as évek végétől új birtokosa Orbonász György temesi ispán, majd pedig leszármazottai. Rövid ideig Dóci László szörényi bán volt a részbirtokosa, 1477-ben azonban részét elzálogosította krassófői Orbonász Péternek. A mohácsi csatát követően hol a törökök, hol az Erdélyi Fejedelemség fennhatósága alá tartozott, a 17. században pedig végleg a törökök szállták meg és a temesvári vilajethez csatolták. Újabbkori sorsa nem ismert.


Bibliográfia:

Ţeicu, Dumitru. Banatul montan în evul mediu (A hegyvidéki Bánság a középkorban). Timişoara, 1998. 211-212.