Az ovális alaprajzú vár megközelítőleg 100 x 45 méter
alapterületű. A vár déli, keleti és nyugati részén toronymaradványok
figyelhetők meg, valamint a várfalak alapjai. Belső
épületek nem maradtak fenn.
A településen volt korábban egy kolostor, amit Vlaicu
Havasalföldi vajda felégetett 1368-ban. Ezt követően
épült a vár, Nagy Lajos király kezdeményezésére a talmácsi
nemesektől (a vingárti Gerébektől) 1370-ben cserével
megszerzett birtokon. Bizonyos értelemben végvár szerepet
töltött be. Az erdélyi vajda honorbirtoka volt.
1453-ban V. László Latorvárral és Vöröstoronnyal együtt
a hét szász székhez csatolta, de egyúttal megparancsolta
lerontását. Ezzel szemben Latorvárat és Vöröstoronyt
megerősítették. A várat azonban nem bontják el, ugyanis
1489-ben oklevélben említik a várat. 1535-ben Majlát
István erdélyi vajda, Szapolyai parancsára elfoglalta
és 2000 forintért zálogul kapta. 1539-ben a zálogösszeg
kifizetése után a szászoké lett. További említés nem
maradt fenn a várról valószínűleg lerombolták. A Vöröstoronyi
szoros bejáratánál még megfigyelhetők a vár romjai.
Bibliográfia:
Entz Géza. Erdély építészete a 14-15. században, Kolozsvár.
1994.
Hermann Fabini. Atlas der Sibenbürgisch-Sächsischen
Kircheburgen und Dorfkirchen. Hermannstadt, 1999.
Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok. Budapest, 1990.
Soós Zoltán
|