Az ovális alaprajzú vár megközelítőleg 100 x 45 méter alapterületű. A vár déli, keleti és nyugati részén toronymaradványok figyelhetők meg, valamint a várfalak alapjai. Belső épületek nem maradtak fenn.

A településen volt korábban egy kolostor, amit Vlaicu Havasalföldi vajda felégetett 1368-ban. Ezt követően épült a vár, Nagy Lajos király kezdeményezésére a talmácsi nemesektől (a vingárti Gerébektől) 1370-ben cserével megszerzett birtokon. Bizonyos értelemben végvár szerepet töltött be. Az erdélyi vajda honorbirtoka volt.

1453-ban V. László Latorvárral és Vöröstoronnyal együtt a hét szász székhez csatolta, de egyúttal megparancsolta lerontását. Ezzel szemben Latorvárat és Vöröstoronyt megerősítették. A várat azonban nem bontják el, ugyanis 1489-ben oklevélben említik a várat. 1535-ben Majlát István erdélyi vajda, Szapolyai parancsára elfoglalta és 2000 forintért zálogul kapta. 1539-ben a zálogösszeg kifizetése után a szászoké lett. További említés nem maradt fenn a várról valószínűleg lerombolták. A Vöröstoronyi szoros bejáratánál még megfigyelhetők a vár romjai.


Bibliográfia:

Entz Géza. Erdély építészete a 14-15. században, Kolozsvár. 1994.

Hermann Fabini. Atlas der Sibenbürgisch-Sächsischen Kircheburgen und Dorfkirchen. Hermannstadt, 1999.

Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok. Budapest, 1990.