Szilágycseh
Szilágycseh - Cehu Silvaniei (Szilágy megye)


Szilágycseh északi részén egy magaslaton állt. Helyén a 20. század elején a Bornemissza bárok udvarháza állt, ma rom.

A helység a 15. század elején bukkan fel, Chehi néven, a Kővári uradalom része. A 16. század elejétől kezdik a mezővároson átfolyó patakról Szilágy-Csehnek nevezni. A 15. század során a kusalyi Jakcsok és a bélteki Drágffyak pereskednek birtokáért. 1425-ben a Jakcsoké, 1461-ben Jakcs János elzálogosítja Dráffy Miklósnak. Később bélteki Drágffy Bertalannál van zálogban, akinek Kusalyi Jakcs Ferenc örökre átengedi. Fia bélteki Drágffy János emeltet itt 1521-előtt egy erdődített udvarházat, amelyet ekkor törvényesített fiának, Ferencnek enged át. Ezt 1526-ban kelt végrendeletében is megerősíti, amikor csehi castellumát "frissen épültnek" mondja. 1556-ban már várnak mondják, ekkor a Drágffyak magszakadása miatt Báthory György kapja meg. Rövidesen azonban hűtlenség címén elveszíti és Rátóti Gyulafi László kapja adományba a várat és a hozzátartozó uradalmat. Az uradalom ekkor Szilgycseh mezővárosból, Széplak, Nagygoroszló, Ardó, Horvát, Sülelmed, Szélszeg, Alsó- és Felső-Szivágy, Gardánfalva, Alsó- és Felső-berekszó, Mosóbánya, Borzlyuk, Patakfalva, Örményes, Alsó-, Közép- és Felső-Várca, Egerbegy, Győrtelek, Tóhát és Náprád birtokok tartoznak. Az uradalom tehát olyan helységekből áll, amelyeket a Drágffyak szereztek a környéken a 15. század második felében. E szerzeményeiket a 16. század első évtizedeiben szervezhették uradalommá és ehhez köthető, hogy 1520 táján udvarházat emelnek itt. Az uradalom (kissebb-nagyobb módosulásokkal) 1654-ig a Gyulafi családé, ekkor azonban a fiág kihal és a két leány révén a Thököly illetve a Kapi családok között oszlik meg. Várad eleste után a Szilágycseh vára végvárrá válik, állandó katonai őrség tartózkodik benne, főkapitánya Bánffy Dénes. A 18. században eladományozás révén a Bornemissza és a Wesselényi családok bírják.

A kastély nagymérvű pusztulása, valamint a töredékes írott források miatt a Drágffyak által emelt kastély és a későbbi végvár képét igen nehéz rekonstruálni. A ma álló Bornemissza-udvarház romja kétszintes és U alaprajzú. Feltételezhető, hogy részben megőrizték a 16-17. századi állapotot. Erre egyébként néhány reneszánsz ablakkeret és az udvaron megmaradt reneszánsz indás-leveles kút kávája is utal.


Bibliográfia:

Balogh Jolán. Erdélyi renaissance. Kolozsvár, 1943. 286-287.

Bunytay Vince. Szilágyvármegye középkori műemlékei. In: Értekezések a történelmi tudományok köréből. 13.6 (1887): 39-40.

Petri Mór. Szilágy vármegye monográphiája. 2. köt. Zilah, 1901. 29-60.


Szőcs Péter Levente