A CASTRUM BENE EGYESÜLET I
A várat ? neve alapján ? Döröcske nembeli Salamon fia Simon emeltethette az 1280-as években. Kés?bb a király kezére került, aki 1324-ben ? ebb?l az évb?l származik az els?, a várat castrum sive turris kifejezéssel említ? oklevél ? Henc fia János budavári rectornak adományozta. E János Miklós nev? fia (+1346) a Lackfiakra hagyta, kiknek 1347-t?l egyik fontos központjuk volt. Bukásuk (1397) után a Kanizsaiaké lett, majd 1426 körült?l kihalásukig (1482) a Garaiak birtokolták. Az 1440-es években Farkas László budai bíró zálogbirtokosként építkezett itt. 1500 körül szerezte meg Gergellaki Buzlay Mózes, Mátyás király diplomatája, a Jagellók f?ajtónálló és f?udvarmestere s díszes családi rezidenciává építtette ki. 1545 és 1686 között török kézen volt s szandzsákbég székhelyeként szolgált. Katonai szerepet töltött be még a Rákóczi-szabadságharc alatt is, majd északi részeit elbontva többször er?sen átépítették és b?vítették. A mindezek ellenére egyik legépebb állapotban ránk maradt magyarországi síkvidéki er?dítmény régészeti kutatását 1964 és 1967 között Lócsy Erzsébet kezdte meg, majd ezt a helyreállítás irányítója, Horler Miklós folytatta. A múzeum és könyvtár céljaira helyreállított épület átadására pontosan húsz évvel ezel?tt, 1975. június 6-án került sor. Jelenleg a Tolna megyei Múzeumi Szervezethez tartozó Vármúzeumnak ad otthont.
A helyreállítás kapcsán folytatott részleges kutatások nem tisztázták megnyugtatóan a téglavár korai építéstörténetét. Lócsy Erzsébet álláspontja szerint a település melletti, a Sió mocsaraitól védett egykori szigeten el?ször egy lakótorony épült volna ? erre utalnának a délen, kés?középkori torony pincéjében talált falmaradványok. Ezt hamarosan íves várfallal b?vítették volna, majd a 14. századra lenne keltezhet? a keleti, kb. 7 x 23 m-es palotaszárny a bels? falnégyszöggel. Horler Miklós viszont az utóbbival azonosítja a 13. századi várat, északkeleten nagyméret?, kiugró toronnyal (= Simon tornyával). A palotát a Lackfiak, az íves várfalat kulcslyukl?réses véd?pártázatával a Garaiak korának építkezéseihez sorolja. A 15. századból eredezteti a palota udvari homlokzata el?tti árkádos folyosó els? formáját s ugyanekkor a korábbi palota jelent?s átalakításával és északnyugat felé való b?vítésével is számol. Ezzel szemben lényegében megegyeznek az álláspontok Buzlay reneszánsz rezidenciájának egykori formájáról. A palotaszárnyakat 1508-1509-ben gyökeresen átépítették, azok új nyílás- és födémrendszert kaptak. A részletek vonatkozásában északon kés?-gótikus, míg keleten a reneszánsz elemek domináltak. A két palotaszárny találkozásánál ? az itt feltételezett s ismeretlen id?ben és módon elbontott nagy torony helyén ? az el?került k?faragványok alapján egy már teljesen elpusztult kés?-gótikus várkápolnát lehetett valószín?síteni. Teljesen újonnan emelték ugyanekkor a déli nagy tornyot a hozzákapcsolódó kapuépítménnyel és a lépcs?házzal. Ez utóbbiak küls?-bels? megjelenését már teljesen az itáliai reneszánsz építészeti struktúra alkalmazása és a budai királyi építkezések mesterei által faragott m?részletek határozták meg, hasonlóan a vár, legf?bb építészeti értékéhez, az udvar korábbi részleteket is felhasználó loggiájához, melynek a helyreállítás során rekonstruált szakasza ma egyedüli hírmondója a magyarországi kora reneszánsz ? többek között Budán, Nyéken, Sikóson ? igen kedvelt építészeti motívumának. Buzlay kora után a várban újabb építészeti érték nem keletkezett, s a helyreállítás is ? mely jellegzetes didaktikai jelzésrendszerrel ? tégla, m?k? és üveg-kiegészítések, vakolatlan felületek ? kívánja illusztrálni a tervez?je, Horler Miklós által vallott m?emlékvédelmi elveket ? csupán egy újkori támpillért hagyott meg a kés?bbi módosításokból.
1. kép: A vár pinceszintjének alaprajza az építési periódusokkal (Horler Miklósnak a CASTRUM BENE 1989. évi kötetében megjelent munkája alapján)
A mai község közepén emelked?, északnyugat-, délkeleti irányú, hosszan elnyúló, meredek oldalú domb északnyugati végén kétrészes er?dítmény található. A kb. 20 x 30 m-es ovális platójú ?f?várat? a nyugati oldal kivételével tíz-tizenöt méter széles és négy-öt méter mély árok övezi. A t?le délre elhelyezked?, kb. 30 m hosszú ?el?várat? csupán egy sekélyebb, de a domb teljes szélességében húzódó átvágás védte. A kutatás által korábban ? ilyen korú leletek hiánya ellenére ? ?skorinak tartott er?dítményt el?ször Nováki Gyula határozta meg középkorinak, s ezt igazolta Miklós Zsuzsa 1982. évi kisebb ásatása is. ? a ?f?várban? nyitott kutatóárkokban er?s bolygatást észlelt, épületnyomok nem kerültek el?, s az itt lelt két Árpád-kori cseréptöredék sem utalt jelent?sebb lakottságra. Egy helyen fa paliszádra utaló bizonytalan nyomok mutatkoztak.
Feltételezhet?, hogy a vár ? melynek a kutatás által általában a 12. század második felére-végére illetve a 13. századra helyezett párhuzamai egyre nagyobb számban ismertek az ország különböz? vidékeir?l ? a 13. századtól ismert s talán ugyancsak a Döröcske nemzetségb?l származó Ozorai-család ?mentsvára? volt, melyet birtokosai nem laktak állandóan. Valószín?, hogy Ozorai Sándor tamási várnagy 1325-ben említett ozorai lakhelye már a faluban kereshet?, s talán azonos volt azzal a nemesi telekkel, melynek birtokosaként a 15. század els? felében Ozorai András lánya t?nik fel. ?t, Ozorai Borbálát fiúsította, tehát tette családja birtokainak teljes jogú örökösévé 1398-ban Zsigmond király, nem egészen függetlenül attól, hogy a hölgy ekkor már Filippo Scolari jegyese volt.
2. kép: A Kálvária-domb várának szintvonalas felmérése a kutatóárkokkal (Miklós Zsuzsának a szekszárdi múzeum 1988. évi évkönyvében megjelent munkája alapján)
A firenzei származású Filippo Scolari, Zsigmond király bizalmi embere, legeredményesebb hadvezére és pénzügyi szakembere 1416-ban kapott engedélyt az uralkodótól, hogy az ekkor már teljesen általa birtokolt ozorai birtoktest központjában családi rezidenciát emeltessen. 1423-ban már itt látta vendégül királyát, s ez az építési munkák lezáródását jelezheti. Három évvel kés?bb, Scolari halálának évében Firenze követe tudósított a fényes castellóról, ahol azután még 1438-ig lakott az özvegy Ozorai Borbála. T?le a vár a Hédervári-családhoz került. 1491-ben Habsburg Miksa csapatai foglalták el, majd a 16. század els? évtizedeiben Hédervári Ferenc rezideált itt. Mohács után rövid id?re Török Bálint birtokába került, majd 1545-ben bevette a török. Az er?sen megsérült er?sség nem túl jelent?s hely?rség er?dítményeként szolgált 1686-ig. Újkori történetét az Esterházy-család birtoklása határozta meg, akik 1730 körül el?bb gyökeresen átépítették, majd 1800 körül magtárrá alakították át. Utóbbi funkciója csak az 1970-es években sz?nt meg, ezután kezd?dött meg m?emléki helyreállítása, mely ? a mindenkori pénzügyi lehet?ségek meghatározta mértékben ? jelenleg is folyik Sedlmayr János tervei alapján, 1981-ben megkezdett teljes kör? régészeti kutatását munkacsoport végzi (jelenleg Feld István, Gerelyes Ibolya, Gere László és Vizi Márta), bár e munkák néhány év óta a helyreállítás ütemének csökkenése miatt szünetelnek. Eddig mintegy 80 %-ban történt meg az ásatás és falkutatás.
E kutatások szerint a Sióval párhuzamos dombsor oldalában, közvetlenül a falu plébániatemploma mellett Filippo Scolari álta1 emeltetett téglavár érdekes példája volt a Nagy Lajos és Zsigmond szabályos alaprajzú ?várkastélyait? követ?, 1400 körül elterjedt vidéki arisztokrata rezidenciáknak. A kb. 35 x 35 m-es, kifejezett torony nélküli, bels?udvaros, kívül magas pártázattal lezárt palotatömb és az azt ugyancsak négyszög alaprajzon övez?, kerek saroktornyokkal ellátott küls? várfal esetében esetleg felvethet? a közvetlen itáliai hatás s így az 1426-ban a várban tartózkodó Manetto Ammanatini építész tervez?ként való közrem?ködése. Ugyanakkor a k?faragványok ? a kapu valamint az ablakok és ajtók keretei, az udvari pilléres folyosó, továbbá egy erkély vagy kút elemei ? már a korszak hazai gótikájának stílusjegyeit viselték magukon. Emellett máshonnan alig ismertek a változatos formájú, borda nélküli boltozatai.
Míg a földszint alárendeltebb, részben gazdasági funkciókat tölthetett be ? itt helyezkedett el többek között a konyha ? az emelet szolgált a vár urának s úrn?jének lakóhelyéül. A pusztulások, a 18. századi bontások és átépítések miatt itt csak három küls? fal töredékes korabeli részleteit tárhatta fel a kutatás. Ezekb?l tudjuk, hogy azok nagyméret? keresztosztós ablakokkal és változatos formájú erkélyépítményekkel voltak felbontva. Részben ismert az egykori bels? térosztás is. A többi térnél szélesebb északkeleti nagyteremhez kapcsolódott az erkélyszentélyes, Szt. Fülöp és Borbála tiszteletére szentelt kápolna, ennek egykori falkép-díszéb?l kis töredék maradt ránk, Szent László ábrázolásával. Nyugaton egy további nagyobb termet és a birtokos magánlakosztályát tételezhetjük fel. Hédervári Ferenc 1520 körül reneszánsz stílusban átalakíttatta a várat, födémei, nyíláskeretei egy részét kicseréltette, új kandallókat készíttetett s a gótikus udvari pillérekre loggia került ? már nem a Simontornyán is m?ködött udvari m?hely, hanem a f?ként Pécsett, továbbá Márévárott, a szomszédos Fels?nyéken és valószín?leg Dombóváron dolgozó k?faragók munkájaként. A török hódoltság alatt bonyolult palánkrendszer vette át az elpusztult küls? várfal védelmi szerepét, A barokk korban a romos palotaépület még szilárd földszinti és ? vastagabb küls? emeleti falainak egy része felhasználásával el?bb egy U-alaprajzú, dél felé tehát részben nyitott, egyszer?, kétemeletes kastély készült itt, majd ennek kisebb átalakítása után ? az Esterházy-birtokközpont Tamásiba való áthelyezése kapcsán ? az emeleti osztófalak és boltozatok bontásával háromszintes magtárrá lett az egykori rezidencia. Jelenlegi helyreállítása Sedlmayr János másutt is alkalmazott jellegzetes eszközrendszerével ? az elpusztult középkori boltozatok betonból, az erkélyek és az udvari folyosó nagyrészt fából kerülnek érzékeltetésre ? els?sorban a középkori maradványokat kívánja hangsúlyozni, úgy, hogy az épület alkalmas legyen egy múzeumi funkció betöltésére, bár legújabban a Kincstári Vagyonkezel? Szervezet részér?l más hasznosítás igénye is felmerült.
3. kép: A vár földszintjének kutatási alaprajza, 1990. évi állapot (Feld Istvánnak a Seminaria Niedzickie VII. (1992) kötetében megjelent tanulmánya alapján)
4. kép: A vár palotaépülete északi homlokzata 1420 körüli állapotának rekonstrukciós kísérlete Szekér Györgyt?l (Az Országos M?emlékvédelmi Hivatalban jelenleg látható várkiállításon szerepl? makett tervrajzának egyik lapja alapján)
Mint sok más valószín?leg 13. századi eredet? várunk, csak 1315-ben t?nik fel az írott forrásokban, amikor várnagyát említik. Ekkor már királyi vár, egyik várnagya, mint láttuk, a közeli Ozora birtokosa volt. Az azonban kevéssé valószín?, hogy az uralkodóhoz kell kötnünk építését ? helyzete, formája tipikus 13. századi magánvárra utal. 1339-ben Károly Róbert más birtokokért a század elején még a Dél-Dunántúl nagy részét uraló, de ekkor már visszaszoruló és elszegényed? Héder nembeli K?szegieknek adta - nem kizárt, hogy ?k voltak eredeti épittet?i is. Utódaik, a Tamásiak birtokolták egészen kihalásukig, 1444-ig. Ezután több család, így a Lorántffyak, Szekcs?iek, az Ujlakiak, továbbá a szomszédos Ozorán birtokos Héderváriak igyekeztek megszerezni. A pártharcok során Ujlaki Miklós is elfoglalta, de végül is a Héderváriaké lett, s ezután osztozott Ozora sorsában. Esetleges átalakításairól nem tudunk. A török hódoltság után falait teljesen elbontották, részben az Esterházyak használhatták fel a várhegy alatti új 18. századi birtokközpontjuk, a Miklósvárnak nevezett kastély építéséhez. A Koppány-folyó árteréb?l meredeken kiemelked? északnyugat?délkeleti irányú domb bokros erd?vel fedett északnyugati végén találjuk az egykori vár már nehezen felismerhet? helyét. Jellegzetes a helyzete: míg az azonos nev? település valószín?leg már kezdett?l fogva a Koppány bal partján helyezkedett el, a vár t?le távolabb, a vízfolyás jobb partján épült, érthet?, de inkább a 13. század második felére jellemz? stratégiai megfontolásokból. A hegytet?n lev?, cca 14 x 45 m-es ?f?várat? délkelet fel?l két, egymástól 20 m-re fekv?, 10-15 m széles árok választja el a domb folytatásától. A vármag legmagasabb pontján ma kilátótorony emelkedik, e részhez északnyugat fel?l, néhány méterrel alacsonyabb szinten csat1akozik az alsóvár több terassza1. Ezeket már a kés?-középkorból vagy a törökkorból eredeztetik az er?dítményt 1992-ben felmér? Nováki Gyula és Miklós Zsuzsa. A vár területén azonban eddig ásatás nem volt, építéstörténete így ismeretlen.
5. kép: A vár szintvonalas felmérési rajza (Nováki Gyula, Miklós Zsuzsa és munkatársaik közöletlen munkája)
Sok más baranyai és tolnai várhoz ? így az Ozorához közeli Fels?nyékhez ? hasonlóan ez a vár is a vidék 14. század eleji ?tartományurai?, a Héder nembeli K?szegiek kezén t?nik fel 1309-ben, amikor (III.) Henrik itteni várnagyát említi oklevél. Építtet?jét közelebbr?l nem ismerjük, 1316-ig birtokolja e család. Kés?bb királyi adományként a Lackfiaké lett, az egyes tagok névhasználata ? Csáktornya, Simontornya mellett Döbröközr?l is nevezték id?nként magukat ? esetleges székhelyszerepre utalhat. 1397-ben e várat is elveszítették, ez azután királyi kézben volt, várnagyai, a Rozgonyiak 1437-t?l zálogba vették, majd a szomszédos Tamásiakkal, Héderváriakkal illetve a Mesztegny?i Szerecsen családdal pereskedtek birtoklásáért. A 15. század közepe liga- és pártharcai során Újlaki Miklós e várat is elfoglalta. A perb?l végül a Mesztegny?iek kerültek ki gy?ztesen. A család utolsó tagja, Mesztegny?i Szerencsen János, II. Lajos titkára, 1534 körül halt meg, a vár özvegye révén Werb?czi Istváné lett. A török korban a környékbeli várak sorsát osztotta, visszafoglalása után, 1687-ben egy összeírás szerint csupán egyetlen tornya volt ép állapotban. Romjait kés?bb magtárrá alakították, majd elbontották. 1824-ben még emlékeztek egykori kerek tornyaira. Ma a Kapos folyó partján, közvetlenül a falu mellett, az ártérb?l alig egy-két méterrel kiemelked? dombon csak három magasabb téglafalcsonk látható, egyikük talán íves építmény részlete. A várfalat kívül talán támpillérek támasztották. A lesarkított téglalap alakú, kb. 50 x 80 m-es alapterület? vár egykori elrendezésére csak a terephullámok, kiszedett falak árkai utalnak. Régészeti feltárás még nem volt az er?sség területén, így építéstörténete ismeretlen.
6. kép: A vár szintvonalas. felmérési rajza (Nováki Gyula, Miklós Zsuzsa és Sándorfi György közöletlen munkája, 1988)
Az írott forrásokban szerepl? dombói vár els? említése 1313-ból származik, ekkor az a Héder nembeli K?szegi Henrik fia Jánosé volt ? nem tudjuk, vajon építtet?it is e családban kell-e keresnünk. Néhány év múlva azonban már ezt is a király szerezte meg. 1326-ban ? Fels?nyékkel együtt ? eladományozta Csák nembeli Péternek és Istvánnak, cserében azok jóval jelent?sebb bakonyi-vértesi birtokaiért. Ett?l kezdve a magát a várról nevez? Dombai család birtoka. A jobb módú megyei nemesség soraiba tartozó Dombaiak közül a 16. század els? harmadában Farkas és f?leg unokatestvére, János játszott jelent?sebb politikai szerepet ? az utóbbi megyei f?ispán volt. János 1536 körüli halála után a Werb?czié illetve Török Bálinté. 1544-ben már itt is török ?rség ült, visszafoglalására 1686-ban került sor. 1691-t?1 birtokosa az Esterházi-család, számukra készült 1692-ben az az egyedülállóan részletes leírás a viszonylag épségben álló várról, melynek alapján Koppány Tibor annak elméleti rekonstrukcióját is megkísérelhette. Így a vár ekkor szabályos négyszög alaprajzú lehetett, nagyméret? kaputoronnyal, két épületszárnnyal, kápolnával. A k?b?l faragott nyíláskereteken latin feliratok, a család címere, továbbá a W. D. (= Wolfgangus, azaz Farkas de Dombo) és I. D. (= Ioannes de Dombo) monogramok s végül az 1520 évszám voltak olvashatók. Bár a kuruc korban még játszott katonai szerepet, újjáépítésére nem került sor, 1720-ban romként említik, falainak anyagát kés?bb uradalmi magtár építéséhez használták fel.
A téglavár a Kapos folyó jobb partján ? a bal parton elterül? mai várostól távolabb ? az ártérb?l enyhén kiemelked? dombháton helyezkedett el, mely egy kisebb váralja-településnek is helyet adhatott, illetve adott is a török hódoltság korában. Az egykor talán árokkal övezett er?sség alapterülete kb. 80 x 100 m-re becsülhet?. Ma északi küls? falának egyes szakaszai állnak magasabban, továbbá feltételezhet? délkeleti sarka, egy emelet magasságban, a földszinti boltozat vállával és egy emeleti ablak kávájával.
Területén régészeti feltárás nem volt, így csak az idézett 1692. évi leírás alapján tételezhetjük fel, hogy kés?-középkori formáját egy 1520 körüli reneszánsz átépítés határozhatta meg, melyen valószín?leg ugyanazok a k?faragók m?ködtek közre, akik ugyanekkor a két Dombai által ugyancsak közösen birtokolt Fels?nyéken is dolgoztak, s talán Hédervári Ferenc ozorai építkezései kapcsán jöttek a vidékre a püspöki székhelyr?l, Pécsr?l.
7. kép: A Gólyavár szintvonalas felmérési rajza (Nováki Gyula, Miklós Zsuzsa és Sándorfi György munkája, 1988)
A város déli részén, a Dombóvár-alsó vasútállomás közelében található kis várat Rosner Gyula ásta meg 1968-ban. Az er?dítés és környezete a Kapos folyó bal partján húzódó, az árterületb?l enyhén kiemelked? dombvonulaton fekszik. A mintegy 25 m átmér?j? dombot mély árok és annak küls? oldalán sánc övezi. Rosner Gyula a felszínen leletet nem talált, de formája alapján feltételezte, hogy az er?dítés Árpád-kori lehet. Mint a Tolna megyei várak többségének, így ennek sincs okleveles említése.
Az ásatás során a vár Ny-i, a dombtet?nél kb. 1 m-rel alacsonyabb szintjén 5 x 3,5 m alapterület? épületet tárt fel. A 60 cm vastag falak bels? oldalán élére állított téglákat figyelt meg, amelyek a döngölt fallal együtt a helyszínen égtek át.
Az épület bels? padlószintjét 125 cm mélységben találták meg: az öntött terrazzo padlón sok edénytöredék hevert. A küls? járószint 110 cm mélyen bukkant el?. Az épület D-i falával párhuzamosan, egymásra rakott kövekb?l álló falszer? építmény került. el?. Az ÉK-i részen pedig összefügg? tégla járószintre bukkantak. Az épület ÉNy-i sarka közelében lefelé b?vül? ciszterna került el?.
A sáncot az árokból kitermelt földb?l emelték. Faszerkezetre utaló nyomok nem mutatkoztak. A sáncárok szabálytalan V-alakú, eredeti mélysége a dombtet?t?l számítva kb. 4,5 m volt.
A vár Ny-i részén tehát egy döngölt falú, bels? oldalán vályogtégla borítású épület állt, amelyet talán k?fal is övezett. A küls? védelmi vonalat az árok és a sánc képezte. Rosner Gyula az épületet öregtoronynak határozta meg. A leletek alapján a várat kora Árpád-korinak tartotta.
8. kép: A vár szintvonalas alaprajza (Miklós Zsuzsa munkája)
