A 426 m magas, meredek oldalakkal övezett várhegyen korai nemesi k?váraink korán felhagyott, tipikusnak t?n? példája található. A hegy elhelyezkedése egyébként igen jellemz? a Zempléni-hegység és a többi középhegységünk ?mentsvárakat hordozó? csúcsaira, annak ellenére, hogy mélyen a hegységbe behúzódva emelkedik, mégis jó kilátást nyújt a Bodrogköz felé. Az itt állt várat a pataki királyi erd?uradalommal határos Tolcsva földet ? mintegy hat részben kés?bbi falut ? birtokló Tolcsva-nemzetségb?l származó valamelyik család egyik tagja emeltette ismeretlen id?ben. Talán az Uz-ágból való, 1288-ban említett Demeter, s még inkább az 1285 és 1312 között szerepl? Uza lehetett építtet?je. Utóbbi Jakab nev? fiának a bérmakeresztapja maga Károly Róbert volt, ezért Németh Péter feltételezi, hogy 1312 után az uralkodó adott engedélyt emelésére. Írott forrásban csak 1379-ben t?nik fel, amikor megosztoznak rajta a nemzetségb?l kiszakadt Tolcsvai illetve Toronyai (Újfalusi) családok. A nemzetség lehanyatlásával illetve egyes ágai kihalásával felhagyják, 1398-ban illetve 1404-ben már romként t?nik tel. A mai Komlóska (illetve Komlóstelek) 1336-ban még nem létezett, el?ször 1396-ban említik. A vár így eredetileg minden bizonnyal a birtokközpont, Tolcsva tartozéka volt.
A várhegy viszonylag hosszan elnyúló és keskeny platóján ma egy kétrészes k?vár küls? falainak alacsony, de viszonylag jól követhet? vonulatai, továbbá bels? építmények bizonytalan nyomai figyelhet?k meg. A délen elhelyezked? ?fels?vár? középs?, legmagasabb pontján egy kerek toronyépítmény vehet? ki, északon alatta lakó(?)építmény nyomaival. Északnyugaton az egykori várkapu északi kávája figyelhet? meg. A valamivel alacsonyabb északi várrész középpontjában is egy kerek toronyépítmény valószín?síthet?. T?le délre négyzetes épületmaradvány vehet? ki. Északnyugaton figyelhet? csak meg egy küls? sánc (pontosabban földfeltöltés) ? minden valószín?ség szerint az egykori felvezet? úttal összefüggésben.
Lakottsága, építéstörténete és egykori bels? elrendezése ásatás nélkül nem határozható meg, így azt sem tudjuk, eredetileg is kétrészes volt-e. Bels? tornyainak elhelyezkedését mindenesetre alapvet?en a természetes adottságok határozhatták meg. Mellékelt felmérése még azt megel?z?en készült, hogy a komlóskai önkormányzat elhatározta a rommaradványokat rongáló növényzet eltávo1ítását, melyet talán a falak konzerválása és egykor egy feltárás is követ.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest, 1977.
Sz?cs Jen?: Sárospataki kezdetei és a pataki erd?uradalom. Történelmi Szemle, 1993. 1-49.
Németh Péter: Tolcsva a mohácsi vész el?tt. Tokaj és Hegyalja, XVII. Tokaj, 1996. 37-49.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája, 1301-1457. Budapest, 1996. 414.
1. kép: Solymos vára romjainak felmérése (Nováki Gyula és Sándorfi György közöletlen felmérése, 1986.)
A füzéri várat alighanem az Aba nemzetség tagjai emelték a 13. század elején. Minden bizonnyal e nemzetség egyik ágához tartozott az a ?Kompolt? nembeli Andronicus mester, akit?l II. András király a várat közelebbr?l ismeretlen id?ben, de természetesen még 1235 el?tt megvásárolta. IV. Béla Anna hercegn?nek adta, kit?l fivére, István herceg 1264-ben er?szakkal elvette. A király sikertelenül próbálta a várat ostrommal visszafoglalni, István embere, Rosd nembeli Mihály megtartotta azt a herceg számára. E tettéért István ? immár királyként ? 1270-ben neki és fivérének, Demeternek adományozta Füzér várát és uradalmát.
A vár 13. század végi sorsáról hallgatnak a források. Valószín?nek látszik, hogy a környékbeli er?sségekhez hasonlóan Füzér is Aba Amadé kezére jutott. A rozgonyi csata után mindenesetre királyi várként bukkan fel újra, s királyi vár is maradt az Anjou-ház kihaltáig.
Zsigmond király 1387-ben el?bb elzálogosította Füzért Ilsvai Lestáknak, majd visszaváltva, 1389-ben örök adományul adta a várat a Perényi család terebesi ágának. A 15. század közepén átmenetileg Pálóczi László kezébe került, de 1446-ban már ismét a Perényieké. Rövid közjátéknak tekinthet?, hogy Mátyás király 1483 körül elvette Füzért az ellene lázadó Perényi Istvántól, azonban a vár 1490-ben már újra a Perényi família, pontosabban István fia Imre birtokában volt.
A vár történetének nevezetes eseménye volt, hogy Perényi Péter korona?r Szapolyai János koronázása után egy esztendeig itt ?riztette a magyar királyi koronát.
1567-ben Perényi Gáborral kihalt a Perényi család terebesi, másként nádori ága. 1569-ben ecsedi Báthory Miklós és György szerzett adománylevelet Füzér várára. 1605-ben Báthory István országbíró elhunytával kihalt a Báthoryak ecsedi ága. Füzért Báthory István testvére, Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébet örökölte. Erzsébet halála után a vár Nádasdy Pál birtoka lett, kinek gyermekei, Ferenc és Anna Mária 1641-ben osztoztak meg füzéri birtokaikon. Anna Mária apácaként hunyt el, s Nádasdy Ferenc 1654-ben már az egész várat zálogosította el battai Mosdóssy Imrének, majd 1668-ban tolcsvai Bónis Ferencnek. Mivel mind Nádasdy, mind Bónis részt vett a Wesselényi-féle összesküvésben, 1670-ben Füzén lefoglalták a kincstár számára. A vár sorsa 1676 májusában teljesedett be, amikor a császári katonaság ?elrontotta?. Azóta rom.
Az er?dítmény régészeti kutatását 1977-ben Juan Cabello és Feld István kezdte meg, melyet 1992 óta e sorok írója folytat.
Cabello, Juan?Feld István: A füzéri vár. Miskolc, 1980.:
Cabello, Juan?Feld István: Jelentés a füzéri vár 1977. évi kutatásáról. Archaeológiai Értesít?, 107. (1980) 214-225.
Feld István: Régészeti kutatás a füzéri várban. M?emlékvédelem, 1981/1. 71-83.
Simon Zoltán: Füzér ? Vár. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára, 475. Budapest, 1993.
Simon, Zoltán: The Fortress of Füzér. Archaeoleogica Historica, 19. 289-303. Brno, 1994.
Simon Zoltán: Források egy XVII. századi vár mindennapi életér?l. Els? közlemény. Fons, 1997. (s. a.):
2. kép: A füzéri vár alaprajza az építési periódusokkal (Simon Zoltán munkája)
A Zempléni-hegység nyugati medencéje közepén emelked?, 624 m magas vulkanikus ?szigethegy? Solymos várához hasonló, nyújtott, de keskeny platóján 1285-ben már valószín?leg vár állt. Építtet?je nagy valószín?séggel az 1278 óta aktív Aba Amadé volt, az ? birtoka 1307-ben. Amadé 1311. évi halála után Károly Róbertt?l Petenye fia Péter kapta meg, akit?l 1316-ban Drugeth Fülöp ostrommal foglalta el. 1342-ig a Drugethek honorbirtoka, majd továbbra is királyi birtok, a diósgy?ri várnagyok igazgatása alatt. 1422-ben Lazarevics István szerb despota kapta Zsigmond királytól, t?le 1427-ben Brankovics György örökölte. A 15. század közepén ismét királyi kézen volt, Mátyás 1464-ben a Szapolyaiaknak adta, ?k Mohácsig birtokolták. 1528-ban Serédy Gáspár fels?-magyarországi kapitány szerezte meg. A két király közötti harcokban többször gazdát cserélt, végül Serédy unokaöccse, Alaghi János kapta meg 1560-ban. Halálával lánya, Judit révén Mágócsi-, majd Rákóczi-kézen volt, kés?bb ismét az Alaghiaké. A források szerint rendszeresen lakták. Kihaltukkal végül 1645-ben I. Rákóczi György szerezte meg. 1672-ben a felkel?k ostromolták. Gyakran tartózkodott itt II. Rákóczi Ferenc is. 1686-ban a császáriak elfoglalták és valószín?leg használhatatlanná tették, azóta rom.
A mintegy 30 x 90 m-es kiterjedés? plató két, északi és déli végpontja, ? melyeket alacsonyabb nyereg köt össze ?, egy-egy toronyépítmény maradványait hordozza. Jelent?sebb falak állnak az északi, egykor 11 x 7 m-es belméret?, négyszög? toronyépületb?l, melynek északkeleti sarkához kerek rondella csatlakozik. A déli torony kerek formáját már els?sorban csak a magasabb támpillérek ?rzik. A nyeregben, a két tornyot összeköt? övez? falak között a keleti oldalon hosszú, alápincézett palotaszárny magas, jelenleg er?sen feltölt?dött maradványai állnak, nyugaton magas, l?réses várfalszakaszok és további pincék figyelhet?k meg, az udvaron ciszterna.
Régészeti kutatásra még nem került sor a várban, korábban er?sen ben?tt romjait 1990 körül a Bükki Nemzeti Park kitisztítatta. Látható maradványainak értékelését eddig még nem végezte el a kutatás, így egykori elrendezésére és az itt folyt életre ma csak a gazdag 17. századi inventárium-anyagból következtethetünk A vár jellegzetes példája a különösebb hadászati jelent?ség nélküli, birtokosai által mégis még az 1600-as években is rendszeresen, kastélyaikkal (Pácin, Sárospatak) felváltva lakott hegyi várainak.
Demkó Kálmán: Fels?-magyarországi várak és várbirtokok a XVI. században. Hadtörténeti Közlemények, 15. (1914) 212-213., 621-622.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest, 1977. 181.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Budapest, 1977. 144-145.
Járási L?rinc: A regéci vár és környéke. h. n. 1992.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. Budapest, 1996. 399.
3. kép: A regéci vár romjainak 1990 körüli felmérése (Országos M?emlékvédelmi Hivatal, Tervtár, illetve Járási, 1992.)
A vár a történeti kutatás szerint 1282-ben a csupán egyetlen forrásból ismert Tomaj nembeli Ják fia Tibáé lett volna, akit?l ekkor cserével a királyé. 1300-ban Aba Amadé kezén t?nik fel, 1317-ben fiáé, Lászlóé. Ugyanebben az évben már királyi vár, majd 1342-ig a Drugethek honorbirtoka (Regéccel és Füzérrel együtt). 1388-ban zálogban Czudar Péternél, 1396-ban özvegyénél. 1403-ban a Zsigmond ellen lázadók kezére jutott, akikt?l Perényi Péter foglalta vissza. 1422-tól Regéc sorsában osztozik, a szerb despoták birtokolják. 1461-ben Mátyás a Parlagiaknak adja, de már 1467-ben Kassa zálogbirtoka. A 15. század második felében ezt az er?sséget is megszerzik a Szapolyaiak. Mohács után többször ostromolták, birtokosai szinte évtizedenként változtak. A 17. században a Palocsai Horváth-családé, 1671-t?l Szelepcsényi György érseké, kit?l egyházi testületek örökölték. 1753-ban a Péchújfalusi Péchy Gábor vette meg, aki a faluban kastélyt emeltetett. Utódai a 19. században historizáló stílusban átformálták ma is magasan álló rommaradványait.
Koppány Tibor által irányított m?emléki helyreállítását megel?z?en K. Végh Katalin 1963-64-ben igen alapos ásatást végzett itt, falkutatásra azonban nem került sor. A kutató által adott építéstörténeti értékelést azonban inkább Ger? László fejl?déselmélete és az egyes építési periódusok ?egyenletes elosztásának? módszere határozta meg. Kérdéses ugyanis, hogy valóban a 10,5 x 11,5 m-es küls? méret?, négyszög? torony volt-e egyedül az er?sség legkorábbi része, hisz az nem a nyújtott hegyplató legmagasabb részén emelkedik, s kaputoronyként mintegy védi a mögötte emelked?, háromszög? épületrészben végz?d? lakóépületet. Az utóbbi kerámialeletek alapján való 14. századi keltezése jelenlegi ismereteink alapján nem meggy?z?. Elképzelhet? így a plató összes építményének 13. századi eredete ? a monumentális északi háromszög? építmény párhuzamait maga a kutató is ebb?l az id?b?l ismeri. Vitatható az alsóvár periodizációja is ? a toronynak nevezett déli lakóépülettel eredetileg ma is jól látható módon egybeépült az alsó udvar nyugati fala. Ez azonban kés?bb kid?lt, így a ma látható részek egy újjáépítésnek tekinthet?k. Az ásatás fontos eredményei közé tartoznak a délnyugati építmény alsó szintjén m?ködött 16-17. századi puskapormalom, az alsó udvar magasabb északi részén talált kohómaradványok, a különböz? borona- és cölöpépítmények, továbbá a jól véshet? tufában kialakított pincék feltárása. A vár történetének ? az eddig ismert régészeti és írott adatok alapján ? részletesebb feldolgozása .is elvégezhet? lenne.
K. Végh Katalin: Boldogk? várának feltárása. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, VI. Miskolc, 1966. 109-170.
K. Végh Katalin: Boldogk?. In: Ger? László (szerk.): Várépítészetünk Budapest, 1975. 114-119.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest, 1977. 99.
Feld István: Boldogk?. In: Kristó Gyula?Engel Pál?Makk Ferenc (szerk.): Korai magyar történeti lexikon. Budapest, 1994. 117.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. Budapest, 1996. 283.
4. kép: A boldogk?i vár alaprajza a feltételezett építési periódusokkal (K. Végh Katalin 1966-ban megjelent kiadványából)
Írott források szerint a még a 13. században a Bogát-Radvány nemzetség által alapított bencés apátságot foglalta el 1557-58 telén Némethy Ferenc, Tokaj várának János Zsigmond párthíveként híressé vált kapitánya és építtette ki meger?sített kastéllyá. Az eddigi kutatások ezt az állítást csupán annyiban tudták meger?síteni, hogy kiderült, a castellurn legkorábbi építményei va1óban a kolostorból származó, bontott románkori és gótikus kövekb?l állnak, az azonban továbbra is kétséges, vajon a jelenleg a város központjában álló egyemeletes várkastély helyén állt-e az apátság. Miután Némethy halálát követ?en 1565-ben Miksa király fennhat6sága alá került, felmerült ennek az els? épületnek a lebontása is, mely talán még meg is sérült az 1566. évi tatárdúlás után. 1571-ben még mindenesetre romos, de lakóépülete három helyisége még használhat6 volt. 1580-ban a kegyúri nemzetségb?l származó, dinasztiaalapító Rákóczi Zsigmond kapta zálogba, aki 1587-t?l már biztosan itt lakott feleségével, Alaghi Judittal. Építkezéseir?l l592-ben és 1595-ben számolnak be részletes kamarai források. 1603-ban királyi adománylevelet is szerzett rá Rákóczi, kit?l fiai örökölték, de rezidenciaszerepe a 17. század 2. évtizedét?l már megsz?nt ? azt Sárospatak vette át. Egykori formájának rekonstrukcióját mintegy húsz korabeli inventárium teszi lehet?vé. A 18. századtól birtoklása több család között oszlott meg, nyugati részét magtárrá alakították s csak keleti részét lakták.
M?emléki helyreállítását két ütemben Erdei Ferenc építész tervezte, ennek els? szakaszában 1968-74 között Valter Ilona, majd 1978 és 1991 között László Csaba végezte el minden részletre kiterjed? régészeti kutatását ? ásatását és falkutatását. Bár e kutatások részletes feldolgozása és közzététele még várat magára, annyi bizonyos, hogy a Némethy által emeltetett, ismeretlen véd?vonallal övezett épület egy vaskos, ágyúl?réses (kapu)toronyból és egy ahhoz derékszögben kapcsolódó, az alárendelt tereket (pl. konyha) magába foglaló négyosztatú földszint felett háromosztatú (nagyterem, kandallós el?tér, hálószoba) lakóépületb?l állt. Ennek nyugati oldalát tagolták díszes nyílások és itt már kezdetben nyitott folyosó húzódott. A mai középudvaros elrendezés már Rákóczi Zsigmond b?vítéseinek eredménye, ekkor készült a nagyterme(ke)t magába foglaló északi szárny, a kisebb délnyugati palota, s több szakaszban a nyugati szárny. Ugyancsak a 16. század végére helyezhet? a déli sarokbástyás el?vár kiépítése. A 17-18. századi .átalakítások által kés?-reneszánsz jellegét?l nagyrészt megfosztott f?úri lakóhely számos részletének (ballusztárdos udvari feljáró, ajtó- és ablaknyílások, kandallók) visszaállítását a régészeti kutatások eredményei tették lehet?vé. Ma az épület városi m?vel?dési központként szolgál.
László Csaba: A szerencsi várkastély. Munkatanulmány. Kézirat. MTA M?vészettörténeti Intézet.
Détshy Mihály: Rákóczi Zsigmond szerencsi vár- és templomépítkezésének dokumentumai. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXV-XXVI. (1988) 229-242.
Siska József: Szerencs, Zempléni Múzeum. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára, 440. Budapest, 1992.
Feld István: 16. századi kastélyok régészeti kutatása Északkelet-Magyarországon. Kandidátusi értekezés. MTA Könyvtár, Kézirattár. Budapest, 1994. 133-139.
5. kép: A szerencsi várkastély magjának földszinti alaprajza az építési periódusokkal (Szekér György rajza László Csaba kutatásai alapján)
