A község belterületének K-i peremén, a Kula tér 4. sz. telken álló torony, törökkori m?emlék-együttes, jelenleg a székesfehérvári István Király Múzeum kiállítóhelye. Els? m?emléki nyilvántartásba vételére 1927-ben került sor. 1935-ben Marosi Arnold homlokzatait végigfotózta, utolsó dokumentumaként a 18. századtól fennálló állapotoknak. 1945-ben az épületet súlyos bombatámadás érte. 1955-ben került sor az els? régészeti kutatásokra Fitz Jen? vezetésével. Ennek során a török palánk kerít?falának és árkának kisebb részlete került napvilágra. 1967-ben átfogó, a végleges m?emléki helyreállítást megel?z? régészeti kutatásokra került sor Kralovánszky Alán vezetésével.
Az épületegyüttes természetes terepkörnyezetét egy ÉNY?DK-i irányú, kett?s halmú földhát határozza meg, melyet É-on a 70-es út, K-en a Sárvíz határol. Az ÉNY-i domb ma s?r?n beépített, régészetileg nem kutatható. A DK-i dombháton áll a szabálytalan trapéz alaprajzú, sarkain helyenként armírozott, nyolc támpillérrel (sarkokon és a homlokfalak nagyjából felez?inél) meger?sített, háromemeletes torony. Kerít?fala sarkain lekereked?, szabálytalan téglalap alaprajzú. A DNy-i (ezután D-i) oldalon a bejárat. Az ÉNY-i sarkon Ny-i irányba kiugratott bástya/ágyúállás, bels? falsíkján 3 támpillérrel, É-i irányban hozzáépített, téglalap alaprajzú tornyocska(?).
Kralovánszky Alán által meghatározott építési periódusok: l. Árpád-kor. A toronyalapozás tisztázásakor, a toronybels? É-i felében két helységes épület törtköves alapozása került napvilágra. Ny-i, É-i és K-i falai nem nyúltak túl a torony falsíkjain, vélhet?en azok azonos nyomvonalú lealapozásakor semmisültek meg. Pusztulási törmelékének leletanyaga 12-13. századi (? ? valójában délszláv!) kerámia.
2. Középkor. Az ásató véleménye szerint a 14. század folyamán kerül sor a jelenleg is álló torony megépülésére. Az ekkor még csak a 4 egybeépült sarokpillérrel meger?sített torony bejárata a földszint ÉNY-i sarkán nyílt. A földszint K-i és D-i oldalán 1-1, az I. emeleten mind a négy égtáj felé 3 + 3, a II. emeleten minden égtáj felé három keskeny, vízszintesen fekv?, k?keretes, íjászatra alkalmas l?rést képeztek ki egyidej?leg. Az emeleti szintek faszerkezet-bázisának tarthatók az ugyanezen periódusba tartozó, földszinti kerek, törtköves alapozási maradványok. (Kisebb, 15. századi átépítésre enged következtetni egy fels? kétharmadában élszedett, alsó harmadában élmegállított, fehér homokk? ajtókeret töredék, valamint a K-i homlokzat törökkori, középs? pillérébe másodlagosan befalazott, mérm?-szer? tagolással díszített, kis csúcsos-vakívsoros, balatonfelvidéki vörös k?b?l faragott párkányzattöredék.) A tornyot e periódusban egy árok övezte. Leletanyagából meghatározóak a zöldmázas-alakos kályhacsempék, díszítetlen kályhaszemek, s egy bognárm?hely teljes vaseszköz-anyaga. (E két korábbi torony-periódus létét újabban Szekér György és Feld István is vitatja.)
3. Törökkor. A homlokzatok nagyjábóli felez?ihez 4 új támpillér épült hozzá. A földszint D-i homlokzatán új ágyúl?rés. A K-i, középs? támpillérben az I. emelet szintjén sajátosan kialakított ?rhelység, D-i falán l?réssel, melybe szegmentíves, egyszer? k?keretezés? ajtó vezet. Az I. emelet K-i és D-i homlokzatán 2-2 ágyúl?rés, valamint a D-i középs? támpillér fölött e szintr?l kivezet? (faszerkezetes körüljáró vagy falépcs?r?l megközelíthet?, új emeleti bejárat?), az el?z?ekben már leírt kiképzés?, törökkori k?keretes ajtó. Az emeleti szintek ácsolt szerkezetének alátámasztására, egyben támfalként is funkcionáló, a torony É-D-i f?tengelyéhez igazodó, egymástól 2,5 m-es távolságra futó falak törtköves alapozási maradványai is feltárásra kerültek, közrezárt terükben ? a torony mértani középpontjában ? egy kút(?) maradványaival. E periódusban épült ki a m?emlékileg bemutatott, már leírt kerít?fal, melyet a mocsaras altalaj miatt levert cölöpsorokra alapoztak. A bels? udvar törtköves járószintje egyes felületeken foltokban dokumentálható volt. A kerít?fal küls? oldalán ? a falsíkkal nagyjából párhuzamosan haladó ? a Sárvíz vizéb?l táplálkozó árok fogta körül. A Ny-i kerít?faltól és kiugratott ágyúállástól Ny-ra - keskeny szárazulat beiktatásával ? kett?s árokrendszert alakítottak ki. A két árkot elválasztó szárazulaton kett?s cölöpsor maradványai (hídpillér, boronapalánk?) kerültek el?. Kralovánszky Alán szerint a régészetileg nem kutatott, de a domborzati viszonyok alapján gyaníthatóan el?védm?vé alakított ÉNY-i domb csatlakozó részletér?l van szó. Hasonló maradvány lehet a kerít?fal D-i síkjától kb. 80 m-re, NY -K-i irányban húzódó sánc- és árokrendszer is. Gazdag kerámia-, szórványosabb fémedény-, üveg- és fegyvertörténeti anyag került el? ebb?l a korból.
4. 18. század. Az er?dmaradványok elbontása, árkok feltöltése. A toronyban új, 4 szintes bels? térelosztás (barokk ablaksorok, tet?szerkezet).
Az ?Árpád-kori k?épület? majd ?gótikus? torony a hódoltságkor el?tti írott forrásokban közvetlenül nem jelenik meg. Kralovánszky Alán szerint felépülése, stratégiai elhelyezése szervesen összefügghet a K?vágó?rsi család 1397-1401. évi, Battyán birtokkal kapcsolatos okleveleiben és perirataiban felt?n? hídvámhellyel. (Kialakulására fontos adalék: 1279 el?tt Bökénysomlyó nembéli Péter comes és rokonai Battyán mellett a Sáron hidat építettek a fehérvári káptalan növényi réve kárára, holott ? a káptalan tiltakozása szerint ? Battyánnál azel?tt sem csónakos, sem másféle átkelés nem volt. Az ezt követ? megegyezés szerint a híd részbeni lebontásra kerül, s csak a helyi, gyalogos kisforgalomra használható. A nagy forgalmú, tényleges vámhellyé válás tehát ezen id?pontok közé, a 14. századra tehet?.)
Kralovánszky szerint a Kula-torony és a vámhely vélt kapcsolatával összhangban látszik állni Evlia Cselebi leírása is a torony köré épült török palánkról: ?E vár Székesfehérvárnak az el?pajzsa az ellenséggel szemben, mert a Sárvíz folyón való átmenetelre más út nincs. E folyón átmen?kt?l a vár katonái vámot szednek.? 1558-ban és 1570-ben a török adójegyzékek is feltüntetik a battyáni vagy csíkvári híd vámját. A torony 1543 el?tti, részben rezidencia-jelleg?, lakótorony funkciójára utalhat Cselebi másik adata: ?A régi id?kben nagy palánk volt ez. Mikor Szülejmán khán elfoglalta, fölöslegesnek tartotta és leromboltatta. Jelenleg Székesfehérvárról is látható kis palánk ... az átjáró kezdeténél.? (Bizonyos középkori földesúri lakóhely el?zményekre, s egyben a török er?ddé való alakítás idejére világíthat rá azért Thúry Benedek palotai várkapitány 1567. évi levele Batthyányi Boldizsárhoz: ?...az mi ellenségeink az Nagyságod jószágába Battyánth az kastélt meg akarják épéttheni, mert immár az árokjátis meg ásták melly kastélnak megh éppéttése (mert ammith érti lovagkath és gyalogoth akarnak benne tartani) mind az egész kereszténységnek irtására leszen...? A kapitány ekkor elhatározott rajtaütése nem történt meg, vagy legalábbis nem érhette el célját. A palánk felépült, 1568-69. évi zsoldjegyzéke szerint ?rsége 109 f?. 1601-ben, Székesfehérvár körülzárásakor a csíkvári török ?rség harc nélkül adja fel a várat. 1602-ben Török István még sikerrel hárítja el az oszmán visszafoglalási kísérletet, kés?bb azonban kiüríti a palánkot. A vár török ?rsége az 1608-1609-ben 54, 1628-29-ben 59, 1629-30-ban 59, 1631-32-ben 58 f?. 1661-ben magyar portyázók felégetik a várat, de újjáépül. Evlia Cselebi 1664. évi látogatásakor írja le: ?... négyszög?, egykapus kis városka. Benne száz deszkatetej? ház, egy dzsámi és magtár, teljes hadiszertár, zenekar számára való torony, a várárok felett felvonóhíd, tíz bolt, parancsnok, száznyolcvan katona van Ha a várat ostromolják, Székesfehérvárról egyszerre odajönnek és megszabadítják.? ?rségében 1675-83 között magyar renegát is szolgál. 1683-ban a csíkvári gát szélesítésére került sor, a tervek szerint az itteni átjárón át vonultak volna az oszmán hadak Bécs felé. 1686-ban a pápai lovasok az er?dítést felgyújtották. Ugyanekkoriban a veszprémi kapitány ígéretet tett Batthyányi Ádámnak, hogy a török újjáépítést megakadályozza. A támadásra július elején került sor, a várat ismét felgyújtották. Hevenyészett helyreállítások után, 1687 októberében a török ?rség harc nélkül, most már véglegesen feladta a palánkot.
1. kép: Helyszínrajz és homlokzati felmérések (Szekér György munkája Kralovánszky Alán kutatásai alapján)
Fejér megye északkeleti szegletében, a Csabdi melletti Vasztélypuszta határában középkori er?dítmény maradványai találhatók. Habár a várat írott forrás nem említi, építtet?je és birtokosa minden kétséget kizáróan azonosítható a 13. század második felében a vidéken több faluból (Mány, Kápa, Kéza, Bot stb.) álló birtoktömböt kialakító Básztély nemzetséggel. Legkiemelked?bb képvisel?je, Rénold ? számos udvari tisztség birtokosa (pályájának csúcsán, 1289-90-ben nádor), a kés?bbi nagyhatalmú Rozgonyi család ?se ? révén a nemzetség egy ideig az országos politikában is szerepet játszott.
A vár a Szt. László patak völgyét uraló, stratégiai jelent?ség? Várhegy egyik északi nyúlványán helyezkedik el. Három oldalról a hegyoldal meredek lejt?je nyújt természetes védelmet, a leginkább támadható negyedik, déli oldalon a hegy tömbjét?l kett?s véd?árok (egy mélyebb bels? és egy sekélyebb küls?) választja el.
Az egykori épületek az árkok által kerített, az azokból kidobott földdel is felmagasított ovális platón helyezkedtek el. Az 1997-ben és 1998-ban folytatott feltárások két épület részleteit hozták felszínre. Az 1. sz. épület maradványainak értelmezését több újabb kori bolygatás, valamint a nagyfokú talajerózió által okozott pusztítások nehezítik. A megközelít?leg négyzetes alaprajzú döngölt agyagpadlós, tapasztott boronafalú épület (a talpgerenda elszenesedett maradványait mintegy két méteres szakaszon sikerült kibontani) pusztulását t?zvész okozta. A padlót fed? vastag égett omladékban a bezuhant tet?szerkezet egy részének szénné égett maradványát is megtaláltuk. Az épület mellett kibontott középkori gödörben cseppdíszes üvegpohár töredékeit találtuk. A 2. sz. épület ? amely az ásatási megfigyelések alapján az el?bb bemutatottnál korábbi ? csak részleteiben ismert, szerkezetét tekintve hasonló megoldású volt, alaprajza egyel?re nem határozható meg.
A két ásatási évad során napvilágot látott nagy mennyiség? tárgyi emlékanyagot els?sorban kerámiaedények töredékei képviselik. A fémleletek közül nyílhegyek, patkók, sarkantyú, kés, sarló, különböz? bronzdíszítmények, vasalások stb. említend?k. A feltárások egyetlen éremlelete egy bécsi denár a 14. század els? feléb?l (Szép Frigyes, 1314-1330).
A várban lakók étrendjére a jelent?s mennyiség? állatcsonton kívül szenült magvak (gabonafélék, szilva, ?szibarack, borsó stb.) és egész gyümölcsök (alma) utalnak.
Az ásatási eredmények és az el?került 13-14. századra keltezhet? leletanyag alapján úgy t?nik, hogy a leégett épületek újjáépítésére már nem került sor, a várat lakói a 14. század folyamán elhagyták. A Rozgonyi ? Básztély rokonság 1339. évi birtokfelosztó oklevele sem emlékezik meg hasonló építményr?l, csupán Básztély faluról történik említés.
2. kép: Vasztélypuszta ? Várdomb (Terei György felmérése, 1986.)
A várat Skerletz Iván a Magyar Tájfutószövetség elnöke, lelkes várkutató találta meg és közölte felfedezését Nováki Gyulával és Sándorfi Györggyel. A Várhegy tövében, melyen a közismert gesztesi vár áll, egy kis dombnyúlványon található a vár, alig 15 méter relatív magasságban. A dombot a felette emelked? hegyháttól egy természetes eredet? árok választja el, melyet meredekké alakították a várépít?k. A domb tetején falmaradvány nyomok láthatóak, amelyet Szabó Zoltán vakolatelemzése alapján kora középkorinak mond. Sándorfi György szerint a két vár bármilyen közel is esik egymáshoz, közöttük közvetlen kapcsolatot nem lehet feltételezni. Úgy gondolja, hogy ez a vár id?ben megel?zhette a Fels?vár építését.
A terület védhetetlensége miatt óvatosan kell a felvetését vizsgálni, miszerint ez a Csákok ?si vára lenne. Elképzelhet?nek tartom, hogy a gesztesi várhoz tartozott, ?rtorony vagy el?védm?szer? építmény volt.
1326-ban szerepel el?ször oklevélben, amikor a Csákok átadják több más várral együtt Károly Róbertnek. A vár nagyrészt a király tulajdonában állt, többször tartózkodott itt Zsigmond, Mária királyn?, Albert és II. Ulászló, de néhányszor zálogba adták, így Hohenzoller Frigyes, a Rozgonyiak és Újlaki Miklós is birtokosa volt a várnak.
1529-ben kezdte a török ostromolni, majd 1543-ban Tata után Vitány várával együtt vette be. Röviddel ezután a magyaroké, majd 1558-ban ismét a törököké. Ekkor 35 f? volt az ?rség létszáma. 1647-ben a Csákyak kapják meg zálogba, de már romos állapotban volt.
A 18. században Esterházy József engedélyt adott, hogy a majki kamalduli rendház építéséhez köveket hordhassanak el a várból. A várba 1932-ben turistaházat építettek, ezzel több helyen sziklaszintig kitisztították a talajt. 1960-63 között G. Sándor Mária tárta fel a várat, majd Erdei Ferenc tervei alapján állították helyre.
Zsigmond korára tehet? a második építési periódus. Ekkor készül el a vár második emelete és az északi homlokzaton a toronytól nyugatra elhelyezked? helyiségsor. A 15. századig a várnak nem igazán volt hadászati funkciója ezt bizonyítják a források és az alaprajz is.
A 16. század végén, amikor a magyarok visszaszerzik a várat, akkor er?sítik meg a bejáratot és építik ki a kett?s farkasvermet.
A negyedik építési periódus a török korra tehet?. A törökök a bejárat és a nyugati torony közötti szakaszon er?drendszert alakítottak ki. Ebben az id?szakban épült a kazamatasor. Új felvonóhidas rendszert építettek a kapubejárat felett ?rfülkékkel. A törökök építették fel a déli homlokzathoz csatlakozó tornyot is.
3. kép: A Kisvár szintvonalas felmérése (Nováki Gyula és Sándorfi György felmérése)
Gesztes várának földszinti alaprajza az építési periódusokkal (Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára)
Gesztes várának építési periódusai ? rekonstrukciós kísérlet Erdei Ferenct?l (Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára)
A csókak?i vár Fejér megye (volt móri járás) lényegében egyetlen középkori eredet?, s a török hódoltság idején is használatban maradt vára. Ger? László morfológiai rendszere szerint ? mely a várral kapcsolatos legutóbbi, s már így is több mint háromévtizedes építészettörténeti-szakmai állásfoglalásnak tekinthet? ? a 13. század második felében kialakuló, sziklára épült, szabálytalan alaprajzú bels? tornyos várak típusába tartozik, mely a 14-17. század folyamán a rendszeres átépítések, b?vítések révén újabb elemekkel gazdagodott. Bár 1960-62 között részleges feltárására és m?emléki helyreállítására már sor került, pontos alaprajza, építéstörténete máig nem tisztázott.
Els? írott említése 1290-99 tájáról származik, amikor is a Csák nemzetség dudari ágának vára, melyet a klán trencséni ága vásárol meg. Stratégiai funkciója kapcsán kiemelend?, hogy a Vértes legnyugatibb ? a Móri-árok fölé magasodó sziklaplatójára épült, ily módon ellen?rizve a Dunántúl egyik legfontosabb, nemzetközi forgalmat is bonyolító nagyútját. (Az ún. Gy?ri út ? nyomvonala megfelel a mai 81-es útnak ? mely azonos a Nyugatról Bizáncon át vezet? jeruzsálemi zarándokúttal, egyben az 1055. évi tihanyi alapítólevélben is említett ?hadúttal?. Ugyanezen útba torkollott egyébként, Csókak?t?l kb. 20 km-re É-ra, a Komárom fel?l Fehérvárra vezet? f?út is.) Csókak?t 1326-ban ? csaknem Fejér megye egynegyedét kitev? uradalmával együtt ? Károly Róbert megvásárolta a Csákoktól, s királyi várrá tette. 1379-t?l adatolhatóan királyi honorbirtokká válik, a mindenkori Fejér megyei ispánok javadalmaként. Lényegében 1430 tekinthet? a vár birtoktörténetében újabb fordulatnak: a Rozgonyiak kapják meg élethossziglani használatra. E folyamat végeredményeként 1453-ban V. László örök jogon adományozza oda a várat a Rozgonyiaknak, amit azok kisebb-nagyobb megszakításokkal 1487-ig biztosan bírnak. Bonyolult zálogügyletek révén id?legesen (1457-60) az Újlakiak is igényt tartanak rá. 1490-t?l ismét királyi vár, melyet II. Ulászló el?bb Corvin Jánosnak adományoz, majd Egervári Lászlónak zálogosít el. A Rozgonyiak folyamatos tiltakozásai ellenére a vár ? zálogként ? a 16. század elején is hol a Gergellaki Buzlay-, hol az Egervári család kezén van. 1515-ben Kanizsai László szerzi meg, ebben egy ideig ellenlábasa Bakócz Tamás esztergomi érsek. Csókak? 1534-ben ? a Kanizsaiak férfi ágának kihaltával ? Nádasdy Tamás kezére megy át. Ez a helyzet a Ferdinánd- ill. a Szapolyai-párt kisebb nagyobb küzdelmeit?l eltekintve változatlan maradt a török foglalásig. 1545 és 1687 között Csókak? török végvár, bár korszer?tlen volta, kicsiny befogadó képessége, s így rendszerint 20-50 f?s ?rsége folytán gyakorlatilag védhetetlen volt, s rendszeresen cserélt gazdát. Érdekes módon Csókak? egyike azon er?sségeknek, mely vár funkcióját egy ideig a török ki?zése után is megtartotta, mint az 1690-es években török hadifoglyokat ?rz? várbörtön. Ugyanakkor pusztulása nem köt?dik a Habsburg várrombolási hullámhoz. Az 1691-t?l Hochburg-Lamberg grófi család kezére került er?sség az 1800-as évekig viszonylagos épségben állt, ekkortól vette kezdetét az üres épületegyüttes közönséges állagromlása.
1953-ban került sor a vár m?emlékké nyilvánítására, melyet 1960-62-ben részleges feltárás és m?emléki bemutatás követett (Fitz Jen?, Kralovánszky Alán, Rosner Gyula). Az utóbbi évtizedekben a vár végveszélybe került. 1995-ben a KVSz, az Országos M?emlékvédelmi Hivatal, a helyi önkormányzat és Várbarát Egyesület összefogásával, anyagi támogatásával megkezd?dtek az állagvédelmi munkálatok. (Tóth Zoltán, majd Gál Tibor tervezésében, ÁMRK).
Az 1997-t?l a régészeti kutatások is megindulhattak. Miután a várat az 1960-62. évi feltárások során 4 régióra osztották fel, s dokumentációja, szelvényhálózata, nyilvántartásba vett leletanyaga e rendszerhez igazodik, alkalmazását szükségszer?nek tartottuk a további kutatások során is.
1. A fels?vár eróziónak leginkább kitett területén (1960-62/1. reg.) az eredetileg remélteket messze meghaladó eredmények születtek. A korábbi feltárásokat hitelesít? és ellen?rz? munkálatok során alaprajzilag többé-kevésbé világosan értelmezhet? épületegyüttes rajzolódott ki, szerencsére még dokumentálhatóan, a teljes lepusztulás el?tti, végs? fázisban (f?ként legalsó k?sorok, sziklaágyba vésett alapozási sávok, habarcsos fallenyomatok formájában). Összefoglalva: a várkápolnától a törökkor el?tt világosan elkülönül? fels?várat ? a több periódusú ciszterna körül ? a 13-15. század folyamán szakaszosan kiépül?, 6-8 helyiségb?l álló palota-együttes határozta meg. A megközelít?en szabályos er?dnégyszöget alkotó palota-együttes szögletes ?U? alakban fogta közre a ciszternát, az alsóvárra néz?, nyitott, déli udvari szakaszt várfal zárta le. Az eddigi szakirodalomban ?donjonként? értelmezett objektumról az 1997. évben feltárt jelenségek alapján inkább az vélhet?, hogy valójában e palota-együttes legépebb, délkeleti részlete. Az északi palotaszárnyban került el? egy a legkorábbi, 13. századi periódushoz tartozó, k?falazatú emészt? (verem?). Használaton kívül helyezését jelzi az érintetlen, 13-14.század fordulójára tehet?, agyagba tapasztott k?réteggel lefedett törmelék, benne zárt együttest alkotó, gazdag kerámia, üveg és fémanyaggal. A fels?vár keleti falsíkjához kívülr?l csatlakozó, törökkori téglaboltozatos épület is feltárásra került. Bebizonyosodott, hogy a karlsruhei levéltár 18. századi várfelmérése ? kell? kritikai ellen?rzéssel ? beazonosításra és értelmezésre alkalmas forrás. A 13-17. századi építési periódusok és el?került járószint-csonkok megfelel? értelmezése a leletanyag feldolgozásával válik véglegessé. A fels?vár feltártsága jelenleg 80%-osnak tekinthet?, 1998-ban befejezhet?. A hagyományos dokumentáció mellett videó-anyag készült, valamint a BME Fotogrammetriai Tanszék és az ELTE Régészeti Intézet közrem?ködésével térinformatikai szakfelmérés. (Czajlik Zoltán, Holl Balázs, Winkler Gusztáv)
2. A barbakán (1960-62/3. reg.) területén a falak súlyos állagromlása és az ebb?l adódó életveszély miatt nem valósulhatott meg a teljes feltárás. Az objektumot egész hosszúságában átvágó kutatóárok ennek ellenére tisztázni tudta az alsóvár kaputornyának korát (Zsigmond- kori, félköríves záródású, keretezése élszedett, alsó harmadában gúlás élmegállítású. Lábazata konzolos, kerékvet?s, csapórácsos-hidas kapuzat), az omladékrétegeket és az udvar törökkori járószintjét. A teljes feltárásra csak a barbakán állagvédelmi meger?sítése után kerülhet sor.
Konzulens: Kozák Éva, régész munkatárs: Kulcsár Mihály.
4. kép: A vár kutatási alaprajza, 1998.
