CASTRUM BENE EGYESÜLET
VI. VÁNDORGY?LÉS

 

Castrum Bene Hírlevél

 

Túravezet?

 

 

 

 

 

 

 

 

Eger, 2000. május 12-14.

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

Tisztelt Castrum Bene Tagok!

 

Az 1999-es évben az egyesület hozzájárult a tagdíj szedéséhez. Erre azért volt szükség, hogy ne a visegrádi Mátyás Király Múzeumnak kelljen továbbra is a Castrum Bene Egyesület minden költségét állnia. Azt azonban mindenképpen szerettük volna, hogy a tagoknak ne csak kötelezettségei legyenek. Így született a Castrum Bene Hírlevél ötlete. Az évente egyszer megjelen? folyóiratban a tagokat érdekl? témákat gondoltuk közzétenni.

A Hírlevél szerkesztése teljesen nyitott, minden tanácsot, ötletet szívesen fogadunk.

 

2000. március 12.

Terei György, az egyesület titkára

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

HÍREK

 

A Dobó István Vármúzeumtól kapott meghívás alapján a Castrum Bene Egyesület ez évi, VI. vándorgy?lését Egerben tartja. Mellékelten megküldjük a konferencia tervezett programját és a jelentkezési lapot, amely utóbbit részvételi szándék esetén közvetlenül az egri Dobó István Vármúzeumba kérünk megküldeni. Kérjük egyúttal, hogy rendezvényünket népszer?sítse ismer?sei körében.

 

A tagdíjbefizetést (500 Ft/év, nyugdíjasoknak, egyetemistáknak 250 Ft/év) a Kereskedelmi és Hitelbank 10404089-40817800 számlájára kérjük. A konferenciadíjat csak azoknál tudjuk elengedni, akikt?l a tagdíjat április végéig megkaptuk, és ezt bizonyítani tudják. Ha egy ? egy múzeum nem személyenként, hanem egyszerre fizeti be az összeget, kérjük, jelezzék, hogy regisztrálni tudjuk a tagok befizetését.

 

A VII. Nemzetközi Castrum Bene Konferencia 2000. június 26. és 29. között kerül megrendezésre Nyitrán, ?Vár és településrendszer? címmel. Programot és a költségekre vonatkozó információt eddig minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk megszerezni, reméljük, ezt az egri vándorgy?lésen közhírré tudjuk tenni. A rendez? nyitrai Régészeti Intézet faxszáma; 00-42l -87-356-18, itt lehet esetleg addig közelebbit megtudni.

 

Meghívó érkezett Lengyelországból a Burgen und das soziale Gebiet in Mittel- und Osteuropa cím? konferenciára. A lengyel kollegák levelét és a jelentkezési lapot mellékeljük.

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

Várásatások, helyreállítások

 

 

A Castrum Bene Hírlevélben indítunk egy rovatot, melyben az elmúlt év várásatásai, várakban, er?dítésekben történt helyreállítási munkák, illetve minden olyan tevékenység szerepelne, mely egy-egy er?dítés jobb megismeréséhez vezet.

A Régészeti Füzetekhez hasonló rövid leírást kértünk a kollegáktól. Nem gondoltunk a feltárási munkálatok teljes leírására, csak arra, hogy azok, akik várakkal, er?dítéssekkel foglalkoznak, tudjanak egymás munkáiról. Úgy gondoljuk, hogy azért fontos, mert a Régészeti Füzetek csak kés?bb kerülnek a kutatók kezébe.

Többen elküldték ásatásuk rövid bemutatását, nagyon köszönjük. A beszámolók szerkezete különböz?, hiszen nem állapodtunk meg szempontokról. Az els? alkalommal nem csak kimondottan a tavalyi év munkáit gy?jtöttük össze, hanem az elmúlt évekét.

 

 

 

Feld István

 

Gyula, vár

 

 

Az 1992 óta végezzük Gerelyes Ibolyával több szakaszban (1994, 1995, 1997 és végül 1999) a gyulai vár újabb m?emléki helyreállítása miatt szükségessé és lehetségessé vált ásatást és falkutatást. Mint az már részben közzétételre került, az eddigi munkák nagyrészt meger?sítették a korábbi ásató, Parádi Nándor értékelését, de ugyanakkor a falkutatás újabb eredményei jelent?s mértékben átrajzolták a vár korai építéstörténetét, egy többször változó, hosszabb építkezést bizonyítva az 1410-20-as években. A vármag kutatásán kívül lehet?ségünk nyílt kisebb ásatásra a küls? védelmi rendszer területén, ahol azonban els?sorban csak azt állapíthattuk meg, hagy a 16-17. századi palánk- és sáncm?vek az eddig feltételezettnél távolabb helyezkedtek el a középkori falaktól.

 

 

 

Ozora, vár

 

 

A várkastély helyreállítási munkáinak félbeszakadtával a ?90-es évek elején leálltak az épület 1991 óta folyamatosan zajló régészeti feltárásai is, amelyek addig mintegy 80 %-ban befejez?dtek a küls? várfallal övezett területen. A m?emléki munkák folytatása anyagi fedezetének megteremtését követ?en 1999-ben azonban lehet?ség nyílt arra, hagy Gere Lászlóval együtt elvégezzük a középkori kapualj és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó udvarszakasz feltárását, és ezzel lényegében lezárjuk a palotaépület teljességre törekv? kutatását. A feltárás egyrészt lehet?vé tette a visszaállítandó gótikus kapu maradványainak teljes kör? vizsgálatát, másrészt egy szinte teljesen ép kés?-középkori téglaburkolat bemutatását tette lehet?vé, amely alatt egy boltozott csatorna vezette ki a vizet a várudvarról a váron kívülre. Remélhet?, hogy a következ? években a küls? falak még kutatatlan északi-északkeleti része is feltárható lesz.

 

 

 

Sárospatak, várkastély

 

 

Az épületegyüttes nyugati és északi emeleti tereinek teljes kör? építészeti és gépészeti felújítása kapcsán 1995-t?l lehet?ség nyílt egy alapos falkutatásra, amely sok esetben a burkolatok alatti területek vizsgálatára is kiterjedhetett. Ennek során kirajzolódott el?ttünk a 16-17. századi építéstörténet relatív kronológiája, amelynek abszolút dátumokhoz kötése a folytatódó vizsgálatoktól, így a keleti, ún. Perényi-szárny kutatásától várható. Sajnálatos, hogy ugyanakkor a gépészeti felújítás kapcsán nem volt mód a déli szárny hasonló vizsgálatára, mint ahogy elmaradt ez a földszinti terek esetében is. Itt csak a várkonyha alapos kutatását végezhettem el Dankó Katalinnal, még 1994-95-ben.

 

 

 

Dr. Irásné Melis Katalin

 

Budapest, XXIII. Soroksár, Haraszti út, 42. Gyártelep

 

 

A soroksári Duna-parton, a környék legmagasabb fekvés? részén helyezkedett el a középkori Szentdienes falu. Kisebb leletmentés érintette a gyárudvaron fekv? középkori templom maradványait, és a körülötte lév? temet? hat sírját. A templom D-i oldalán helyezkedett el a falu, amely a régészeti leletek tanúsága szerint a 13. sz. els? felében már létezett, és a 16. század elején, 1526 körül néptelenedett el. A falu Ny-i oldalán, közvetlenül a Duna-parton, jelent?s Árpád-kori építmény állt, amely feltehet?en 1241-ben leégett. A nagy égésfoltban kiszedett falhely is látható volt. Közvetlenül az égéshely mellé, annak kis déli körszeletét is érintve, a 13. század második felében kis k?várat építettek. A lakóépület nyújtott nyolcszög alaprajzú, a felmen? falak 70-80 cm szélesek. A 13 x 11 m alapterület? lakóhelyiség bels? tere teljes egészében feltáratlan. A lakóépületet 5-6 m távolságban 110 cm széles k?fal veszi körül, így az épületegyüttes teljes átmér?je 26-27 m. A sokszög? kerít?fal küls?, tompaszög? sarkain 103 cm hosszú, 85 cm széles támpillérek voltak. A déli oldalon lév? kapu feltáratlan. A 15. század második felében lebontották, az egyenetlenségeket 15-16. század eleji háztartási hulladékot tartalmazó feltöltéssel tüntették el. A falu egyszerre több kis- és középnemesi család birtokában volt, de nem lehet tudni, hogy melyikük tulajdona volt a Duna-parti kis vár. 1989-1990-ben a Budapesti Történeti Múzeum leletmentéseket végzett a területen és a lel?helyet régészeti védettség alá helyeztette.

 

 

 

Iván László

 

Visegrád ? Fellegvár, 1996-1998

 

 

1996-1997-ben a bels? falszoros É-i szakasza került feltárásra. Mintegy 40 méter hosszan hordtuk el a fels?, 1,5-2,5 m vastag omladék-réteget, napvilágra hozva a kés? középkori (16. század közepi) járószintet. Az ÉNY-i kapu el?tt, a palota sarkáig húzódó területen az alsó betöltési rétegeket is eltávolítottuk. Bizonyságot nyert, hogy az 1965-ben már észlelt korai kis sziklaárok végigfut a falszoros teljes É-i szakaszán, fenékszintje a kapu küszöbszintjét?l mérve 2,7 méter mélyen található. A fed? omladékrétegb?l nagyobb számban kerültek el? faragott kövek (feltehet?en az É-i palotaszárnyak nyílásait egykoron szegélyez? ablak- és ajtókeretek töredékei), valamint igen jelent?s mennyiség? 14-17. századi leletanyag gy?lt össze: kerámia, kályhacsempe, vas- és fémtárgyak, csontfaragványok, üvegtárgyak, állatcsontok, továbbá ezüst pénzek stb. A falszoros zárófalának állagvédelmét, küls? síkjának köpenyezését az OMVH 1996-ban indította el.

1997-1998-ban a bels?várban folytatódtak a régészeti kutatások. Hitelesít? ásatások keretében feltártuk az öregtorony teljes bels? terét, valamint elvégeztük az É-i és D-i toronyfal alapozásának, illetve a dél fel?l érkez? zárófal csatlakozásának vizsgálatát. A leletanyag mennyisége szerénynek mondható: néhány zacskó kora vaskori és 13. századi cserép, valamint állatcsontok. A pótlólagos falkutatások Bozóki Lajos m?vészettörténész (OMVH) közrem?ködésével 1995 óta folyamatosan zajlanak (öregtorony, É-i palotaszárnyak, ciszternadomb területe: falcsatlakozások kibontása, falelválások regisztrálása, építési periódusok tisztázása).

1999-ben nem végeztünk feltárásokat a fellegvárban.

 

 

 

Kulcsár Mihály?Terei György

 

Csabdi ? Vasztélypuszta Várdomb

 

 

Az 1997-ben és 1998-ban folytatott feltárások két épület részleteit hozták felszínre az árkokkal kerített, és az azokból kidobott földdel felmagasított ovális platón. Az 1. sz. épület maradványainak értelmezését több újabbkori bolygatás, valamint a nagyfokú talajerózió által okozott pusztítások nehezítették. A megközelít?leg négyzetes alaprajzú döngölt agyagpadlós, tapasztott boronafalú épület (a talpgerenda elszenesedett maradványait mintegy két méteres szakaszon sikerült kibontani) pusztulását t?zvész okozta. A padlót fed? vastag égett omladékban a bezuhant tet?szerkezet egy részének szénné égett maradványát is megtaláltuk. Az épület mellett kibontott középkori gödörben cseppdíszes üvegpohár töredékeit találtuk. A 2. számú épület, amely az ásatási megfigyelések alapján az el?bb bemutatottnál korábbi, csak részleteiben ismert, szerkezetét tekintve hasonló megoldású volt, alaprajza egyel?re nem határozható meg.

A két ásatási évad során napvilágot látott nagy mennyiség? tárgyi emlékanyagot els?sorban kerámiaedények töredékei képviselik. A fémleletek közül nyílhegyek, patkók, sarkantyú, kés, sarló, különböz? bronzdíszítmények, vasalások említend?k. A feltárások egyetlen éremlelete egy bécsi denár a 14. század els? feléb?l.

A várban lakók étrendjére a jelent?s mennyiség? állatcsonton kívül szenült magvak (gabonafélék, szilva, ?szibarack, borsó stb.) és egész gyümölcsök (alma) utalnak.

Habár a várat írott forrás nem említi, építtet?je és birtokosa minden kétséget kizáróan azonosítható a 13. század második felében a vidéken több faluból álló birtoktömböt kialakító Básztély nemzetséggel.

 

 

 

Miklós Zsuzsa

 

Váralja ? Várf? (Tolna megye), 1994-1995

Közölve: Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, XX. (1998) 127-156.

 

 

 

Dombóvár ? Szigeterd? (Békepark) (Tolna megye), 1996-1999

 

 

A Kapos teraszán elhelyezked?, árokkal, sánccal övezett vár lakóterületét csaknem teljesen feltártuk. Középen áll a 10 x 10 m-es küls?, 5 x 5 m-es bels? méret? tégla lakótorony. Padlóját 3 sor tégla (darabokból összeállított) alkotja, amelyet terrazzo fedett. Utóbbi napjainkra csaknem teljesen elpusztult. A padlóba mélyedt egy gabonásverem. A tornyot a 16. sz. elején t?zvész pusztította el: padlóját kb. 40 cm vastagságban fedte a faszenes, hamus törmelék, összeégett cserepekkel, vasakkal, elszenesedett gerenda darabokkal. A torony közelében állt a 3,10 x 5,20 m alapterület?, földbe mélyített, négy tüzel?nyílással ellátott téglaéget?. A hozzá kapcsolódó munkagödröt még csak részben tártuk fel. A torony D-i oldalán helyezkedett el egy faszerkezet? épület, ezt azonban szinte nyom nélkül elpusztították az 1958-59-ben ide épített kocsma munkálataival. A torony környékén megtaláltuk a küls? járószintet.

Az eddigi eredmények szerint a várat a 13. században létesítették, és a 16. század elején pusztult el. Minden valószín?ség szerint ennek pusztulása után kezdték el a Kapos D-i partján a ?dombói? várat.

 

 

Nagyszékely ? Basahalom (Tolna megye), 1997

 

 

A falu határának DK-i szélén, a Csillag-völgy felett emelked?, hosszan elnyúló ÉNy-DK-i irányú domb tetején mesterséges domb emelkedik. A csonkakúp alakú domb tetejének átmér?je 11 m, környezetéb?l kb. 9 m-rel emelkedik ki. A felszínen nem találtunk leleteket. A motténak látszó dombot 1993-ban felmértük, ebben Nováki Gyula és Miklós Gergely P vett részt.

Az ásatással annyit tudtunk bizonyítani, hogy a domb mesterséges, de korát megállapítani nem lehetett. Ha motténak építették, akkor talán nem fejezték be, mivel épületre és esetleges paliszádra utaló nyomot nem találtunk. Ha esetleg volt rajta épület, az csakis felszíni építmény lehetett és az nyomtalanul elpusztult. A másik lehet?ség, hogy ez az objektum sírhalom volt. Ezt viszont csak teljes feltárással lehet megállapítani.

 

 

Sárszentl?rinc ? Birkajárás (Tolna megye), 1997

 

 

A falutól É-ra, a Sióparton emelked? dombon egy 1953-as légifotón halványan sáncnyomok látszanak. Terepbejárás során bebizonyosodott, hogy az ártérb?l néhány m-rel kiemelked?, ovális dombot kett?s árok és sánc övezi. A s?r? bozóttal fedett területen a felszínen leletet nem találtam. A várat 1995-ben felmértük, e munkában Nováki Gyula és Miklós Gergely P vett részt. Miután az er?dítés korát a felszíni nyomok alapján nem lehetett meghatározni, szondázó ásatást végeztem.

A szondázó ásatás során kutatóárkokkal átvágtuk a sáncot, a lakóterület peremét és a bels? terület néhány kiemelked? pontját. Az átvágás metszete szerint a bels?, V alakú árok szélessége kb. 6 m, mélysége kb. 2 m volt. A szerkezet nélküli sáncot az árokból kitermelt földb?l emelték.

A lakóterületet az árkokon és a sáncon felül a domb peremén körbefutó paliszád is védte: ez három sor cölöpb?l állt.

A vár belsejében két kutatóárkot és egy szelvény nyitottunk: az ezekben talált cölöplyukak faszerkezet? épület(ek)re engednek következtetni. Az épület(ek) méretét, elhelyezkedését azonban csak nagyobb méret? ásatással lehet megállapítani.

A védett területen összesen kilenc sírt is feltártunk: az ÉK-DNy-i tájolású, lesarkított téglalap alakú sírgödrökben lev? vázak mellett megmaradtak a koporsónyomok is. Egy kivételével valamennyi sír melléklet nélküli volt. Csupán a 7. sírban nyugvó kisgyermek koponyájánál találtunk egy horgaskapcsot. A sírok kés? középkoriak lehetnek.

Az ásatási megfigyelések szerint ezen a dombon a legkorábbi település a bronzkorban létesült. Kés?bb a római korban laktak itt, majd a kora Árpád-korban, Árpád-korban. Az er?dítést a 14. században létesíthették. A feltehet?en 16. századi temetkezés idején a sáncnak, ároknak valószín?leg nem volt már szerepe. A kb. 80 x 50 m kiterjedés? lakóterület ? nagysága és kora alapján ? nem kisvár, hanem inkább castellum lehetett, amely a közeli Al-Egres nev? faluval lehetett kapcsolatban.

 

 

Pécsvárad ? Zeng?vár (Baranya megye), 1998

 

 

A Zeng?vár Pécsváradtól ÉNy-ra kb. 3,5 km-re található, a Mecsek csúcsán. Tengerszint feletti magassága 682 m. A vár a hegycsúcs kissé ovális platóját teljesen elfoglalja. A hegy oldala körben meredek, csak D fel?l kapcsolódik hozzá egy valamivel alacsonyabb magaslat, amelyt?l széles, bemélyed? nyereg választja el.

A vár területe, a hegy alakjának megfelel?en, hosszúkás, téglalap alakú. A tet? enyhén domború; a két hosszanti oldalon a perem alatt enyhe tereplépcs? figyelhet? meg. Ez alatt következik ? a platótól kb. 3 m-rel lejjebb ? a sáncárok, majd annak küls? szélén a sánc. Ez az er?dítés teljesen körbeveszi a lakóterületet.

Az árokkal, sánccal övezett, 75 x 45 m-es területen a felszínen csupán az ÉK-i sarokban láthatók épületnyomok.

A vár els? felmérését, leírását 1992-ben Nováki Gyula és Sándorfi György készítette el. Ugyan?k a felszínen középkori cserepeket gy?jtöttek.

Jelenleg a felszínen edénytöredékek nem láthatók. A vár er?dítése a s?r? aljnövényzet miatt helyenként nehezen követhet?.

Az 1998. évi megel?z? ásatásra azért volt szükség, mivel a vár legmagasabb pontján lev? geodéziai torony helyére a honvédség új légiellen?rz? állomást akar telepíteni.

Az ásatás során kilenc kutatóárokkal és egy szelvénnyel vizsgáltuk meg a vár területét és teljesen feltártuk az ÉK-i sarokban lev? tornyot.

A IV. és IX. kutatóárokkal átvágtuk a sáncárkot és a sáncot. Ezek szerint az árkot ? tompa V alakban ? belevágták a sziklába (a hegy alapk?zete homokk?). A sáncot az árokból kikerült sziklatörmelékb?l emelték, az árok küls? szélén. Az árok alakja, mélysége nem egyenletes: a IV. árokban (a vár Ny-i oldalán) mélyebb, meredekebb, mint a vár K-i oldalán kijelölt IX. árokban. Utóbbi árokban jól meg lehetett figyelni, hogy a sáncárok közvetlenül csatlakozik a lakótorony falához.

Az I. kutatóárokkal a k? lakótornyot vágtuk át. Kés?bb ezt az árkot szelvénnyé b?vítettük, majd teljesen feltártuk a tornyot.

A torony belsejét az enyhén humuszos k?törmelék töltötte ki. Kb. a közepén nagyméret? 20. századi kincskeres? gödör volt, amellyel a szálk?ig hatoltak, és a K-i oldalon mélyen belebontottak a falba is. A feltárás során a torony belsejében járószintet nem találtunk: a szálk? az alapozás mélységében jelentkezett; ez a szint egyenletesen lejt É felé.

A torony felmen? falának vastagsága 250 cm, az alapozás kívül-belül 10-15 cm szélességben ugrik ki. A torony szabályos kör alakú, küls? átmér?je 12 m.

Leleteket csupán a torony belsejében, a kincskeres? gödör betöltésében találtunk: szürke, redukált égetés? fazéktöredékeket. A peremek gallérosak, illetve enyhén tagoltak. Anyaguk, kivitelezésük alapján a 13. századra keltezhet?k.

Egy edénytöredéket a IV. árokban, a sáncárokban is találtunk: a szürkés-vöröses szín? töredék lapos edényfed? részlete lehet. Ez is 13. századi.

A vár többi részén kijelölt kutatóárkokban épületnyomot, illetve ott tartózkodásra utaló nyomot nem találtunk: 10-15 cm mélységben már a szálk? jelentkezett.

 

 

Kölesd ? Csonthegy (Tolna megye), 1998-1999

 

 

Kölesd-Csonthegy a Sió-parton emelked? kétrészes földvár. Wosinsky Mór 1888-ban végzett itt helyszínelést és rövid ásatást, amikor bronzkori (mészbetétes) leleteket tárt fel. Jelenleg a vár területe fás, bokros, magas f?vel, ezért a felszínen leletek nem gy?jthet?k. A vár ? elhelyezkedése, nagysága, szerkezete alapján ? inkább középkorinak, mint bronzkorinak t?nik, ezt azonban ásatás nélkül nem lehet eldönteni. Ezért volt szükséges a szondázó ásatás, hogy tisztázhassuk a vár korát, az er?dítés szerkezetét, és pontosíthassuk Wosinsky Mór ásatásának helyszínét is.

A szondázó ásatás során két kutatóárokkal vizsgáltuk meg a várat. Az I. árkot a földvár D-i, központi részén húztuk meg. Ekkor derült ki, hogy az er?dítésnek ez a szakasza er?sen bolygatott. Wosinsky Mór ? helyszínvázlata szerint ? a dombtet? közepe táján jelölte ki kutatóárkát. Ennek nyomát a kutatóárokban nem találtuk meg. Valószín?síteni lehet, hogy ? vázlatával ellentétben ? a bronzkori gödörlakásokat Wosinsky a földvár D-i végében találta meg, és az általa feltárt területet kés?bb kincskeres?k és világháborús l?állások er?sen megbolygatták.

Az I. kutatóárokban ? a bronzkori leleteken kívül ? néhány középkori kovácsoltvas szöget találtunk. Ugyanakkor megfigyelhettük egy bels? er?dítési vonal ? bels? sáncárok ? nyomát is.

1999-ben fejeztük be egy méhkas alakú gödör feltárását, amelynek részlete már 1998-ban mutatkozott az I. árokban: átmér?je 130 cm. Innen kb. 60 cm mélységig csaknem függ?leges a fala, majd lefelé b?vül. Alját a szájnyílástól számított 165 cm mélységben értük el. Lapos alja köralakú, átmér?je 200-210 cm.

A II. kutatóárkot a f?várat a domb folytatásától elválasztó mesterséges átvágásban jelöltem ki, annak tisztázására, hogy milyen mély lehetett egykor ez a bevágás. Jelenleg ennek D-i oldala még meredek, szakadékos, É-i felét viszont a földm?velés nagyon lekoptatta. A kutatóárokban a bolygatatlan altalajt 90-100 cm mélységben találtuk meg. A metszet szerint az átvágás széles, lapos aljú volt.

Összefoglalva: Valószín?síthetjük, hol ásott a múlt században Wosinsky Mór. A középkori leletek szerint nemcsak a bronzkorban, hanem a középkorban is éltek itt. Az er?dítés szerkezete arra utal, hogy a bronzkorban csupán magaslati telep állhatott itt. Magát az er?dítést viszont a középkorban létesíthették. A kérdés egyértelm? eldöntéséhez azonban nagyobb felület feltárása szükséges.

 

 

Dalmand ? Sánc (Tolna megye), 1998

 

 

Dalmand-Sánc a falutól DK-re, lapos fennsík tetején helyezkedik el. Az egykori sáncot napjainkra már teljesen elszántották, ezért csak légifotón látható. A lesarkított téglalap alakú er?dítés belsejében kés? középkori (14-15. századi) edénytöredékek találhatók. A lel?hely ? elhelyezkedése, alakja, méretei (kb. 120 x 140 m) ? alapján eltér a középkori er?dítésekt?l, ezért rendeltetése is bizonytalan. Felmerült az a lehet?ség is, hogy ? az oklevelekben gyakran emlegetett ? körülkerített curia lehetett.

A szondázó ásatás célja egyrészt az er?dítés szerkezetének, másrészt korának tisztázása volt. Két kutatóárkot jelöltem ki: az I. sz. árokkal (hossza 40 m) a régi légifotókon látható er?dítést vágtuk át; a II. sz. (15 m hosszú) árokkal a bels? területet kutattuk.

Az I. kutatóárokkal tisztázhattuk a kett?s sáncárok alakját, méreteit: eszerint a bels? árok ? jelenlegi ? fels? szélessége 6,30 m, mélysége 3 m. A küls? árok szélessége 6 m, mélysége 3 m. Mindkett?nek V alakú a metszete, aljuk er?sen összesz?kül. A bels? árok aljáról viszonylag sok edénytöredék, állatcsont került el?.

A II. árokkal a sánncal, árokkal övezett bels? területet vizsgáltuk. Ez negatív eredménnyel zárult: régészeti objektumot nem találtunk, az el?került leletek száma csekély.

Az ásatási leletek szerint a sáncot a 13-14. században létesítették, és a 15-16. század folyamán hagyták el. Bels? épületnek egyel?re nincs nyoma. Az azonban valószín?síthet?, hogy az oklevelekben ?körülkerített curia?-ként emlegetett objektumok sorába tartozik.

 

 

 

Simonyi Erika

 

Fels?zsolca

 

 

A lel?hely a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolc-Szerencs útvonal mellett, az arnóti elágazástól 200 m-re, Fels?zsolca község mellett található. A Kis-Sajó által három oldalról körülvett háromszöglet? domb déli sarkát az 1950-es évek elején útépítés során elpusztították. Az alacsony domb jól láthatóan kiemelkedik mai napig kissé mocsaras jelleg? környezetéb?l.

A lel?helyre elnevezése miatt els?ként Nováki Gyula és Sándorfi György figyelt fel, a történeti Borsod-vármegye területén található középkori várak között említik a Várdombot. A bejárás során kevés Árpád-kori cserepet találtak, de várra utaló nyomokat nem tudtak megfigyelni a felszínen. 1864-b?l maradt fenn Pesty Frigyes összeírása, melyben a következ?ket írja a lel?helyr?l: ?... A régibb századokban emberi kezek által összehordott el?vigyázási rendszabálynak megfelel? földhányásról vette nevét, mi körül a régibb vízcsatornák nyomai most is láthatók.? Ez a leírás a lel?hely északkeleti részére, egyben legmagasabb pontjára vonatkozik, melyr?l a feltárás során kiderült, hogy egy motte típusú kisvár.

1992-ben tártuk fel az els? kisvárhoz tartozó objektumokat. A várat övez? árok oldalai er?sen sz?külnek, falai V alakban csatlakoznak egymáshoz. 1994-ben az ároknak egy hosszabb szakaszát sikerült feltárni. Az árok déli oldala itt teraszosan sz?kül. E teraszon tártuk fel egy nagyobb gödröt, mely valószín?leg az árokkal egyid?ben készülhetett. Valamilyen fából készült építmény állhatott itt, erre utalnak a megégett gerendák és a nagy mennyiség? vasszög is. Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a ?kisvárhoz? tartozó védm?vék egyikét, esetleg a bejáratot ?rz? ?kaputorony? vagy híd maradványát találtuk meg. Ezen kívül találtunk még több tárológödröt és szabadban álló kemencét is, melyek leletanyaguk és helyzetük miatt is egykorúak a ?kisvárral?, hiszen annak feltöltésébe ásták bele azokat.

A vár 15 m átmér?j? platóját (az árok által közrefogott rész átmér?je 36 m) két kutatóárokkal, illetve ezekre történt rábontásokkal kutattuk át. A feltárás során igen magasan, már a szántott rétegben találtunk szétszórva hever? köveket. A rendszertelenül elhelyezked? kövek egy nagyjából téglalap alakú, 5 x 10 méter alapterület? épület alapját rajzolták ki. Összefügg? kövezést csak észak-nyugati sarkában találtunk. A bontás során nagy mennyiség? hamut és faszenet, paticsot, valamint különböz? típusú vasszögeket találtunk, melyek alapján egy, a sarkainál egy-két sor k? alapozású, fa-patics falszerkezet? épületet rekonstruálhatunk. A feltárás során kés? Árpád-kori és 14. századi kerámia anyag került napvilágra.

 

 

 

Vándor László?Kovács Gyöngyi

 

Bajcsa

 

 

Bajcsa hajdani vára a 16. század utolsó évtizedeiben fontos része volt a kanizsai végvidéket átszöv? nagyobb védelmi hálózatnak. 1578-ban épült és legkés?bb 1600-ban, Kanizsa török kézre kerülésének idején hagyták el. Az er?sség építését Stájerország finanszírozta, mely gondoskodott ?rségér?l és ellátásáról is, ennek köszönhet?en a várra vonatkozóan gazdag írásos forrásanyag maradt fenn a grazi tartományi levéltárban, de a Bécsi Hadilevéltár is ?riz iratokat. A régészeti kutatások számára ez a két körülmény egyedülálló értékelési lehet?ségeket nyújt. Egyrészt, mert a vár emlékanyaga rövid és jól ismert perióduson belül, 1578-1600 közé keltezhet?, másrészt az ásatásokon észlelt jelenségek és régészeti leletek összevethet?k az írott forrásokkal. A leírásokban részletezett építési problémák régészeti nyomaival ? például led?lt várfalakkal ? már az ásatás els? évében találkoztunk.

Az er?sségb?l a 20. századra nem sok maradt, területe jelenleg m?köd? homokbánya, aminek következtében a várhely rövid id?n belül el fog t?nni. 1995-t?l nagyobb méret? ásatás indult a maradványok feltárására, a várárokkal határolt részen (a tulajdonképpeni vár területén) a régészeti munkák 2000-ben el?reláthatóan befejez?dnek.

A várról korabeli alaprajz nem maradt fenn, a terep felmérése során ? egy 18. századi térkép ábrázolásával egyez?en ? egy ötszög?, mintegy 20-22 ha terület? er?dítmény körvonalazódott, melyet ?kivágtak? a homokdombból. Az északi oldalon ? az északi és északkeleti bástya, valamint a kett?t összeköt? köt?gát vonalában ? a rézsútosan megfaragott domboldalt téglával felfalazták. A feltárt bástyák ó-olasz rendszerben épültek. Az északkeleti bástya mellett el?bukkantak a Kanizsa felé néz? kapu és hídjának alapjai is. A vár felmen? falai a levéltári források és a régészeti kutatások egymást er?sít? adatai alapján palánkból készültek: az ásatások során a palánkfal nyomait hosszú szakaszon sikerült megfigyelnünk, különösen érdekes volt a DK-i bástya bonyolult palánkrendszere.

A vár bels? objektumait erózió és a 20. századi sz?l?m?velés talajmunkái er?sen roncsolták. A feltárt maradványok alapján a várnak gerendavázas, tégla- ill. tapasztott agyagfalú, részben agyagos padlójú nagyobb bels? lakóépületei voltak: a paticsos omladékfoltok, döngölt agyagos járószint-foszlányok, téglaalapozások, cölöphelyek formájában jelentkez? épületek mellett latrinák, földbemélyített tároló pincék, vermek, hulladékgödrök bontakoztak ki. 1999-ben sikerült azonosítanunk a vár egyik l?poroskamráját is. A régészeti adatok összességükben sz?kös bels? térr?l, zsúfoltságról és ideiglenességr?l árulkodnak, ez a kép megfelel a levéltári források leírásának.

A leletanyag teljes tárgyi keresztmetszetet nyújt a várbeli életr?l, kronológiai helyzete és a földrajzi kapcsolódásai révén különleges helyet foglal el a DNy-Dunántúlon. A különböz? Mura-vidéki (stájer, horvát és a magyar) áruk mellett megjelennek benne ritka német és észak-itáliai luxustárgyak is

 

 

 

Vándor László

 

Rezi vára

 

 

1998-ban kezd?dtek meg Rezi várának állagmegóvási munkái. Ennek során Reziben ki kellett tisztítani a kapuszorost, ahol el?került a kapu keretköveinek számos darabja, valamint a boltozati elemek. Ugyanitt a leomlott keleti falszakasz alapját tisztítottuk le az újrafalazás el?tt.

 

 

Tátika vára

 

 

Tátikán az északi fal leomlott északkeleti töréspontjának alapjait tártuk fel a felfalazás el?tt. Itt leletanyag nem került el?.

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

A Hírlevélben szeretnénk közölni azokat a rövid tanulmányokat, melyek máshol nem jelentek meg, közkinccsé tételük pedig mindenképpen elengedhetetlen. Els?ként Feld István 1997-ben a Castrum Bene sárospataki vándorgy?lésén elhangzott el?adását adjuk közre.

 

 

Feld István

 

13. századi nemesi várak toronyépületei

 

Rövid referátumomban ? mely természetesen nem vállalkozhat a választott téma teljességre törekv? tárgyalására ? a várépítészet azon korszakával kívánok foglalkozni, amelyben a legnagyobb számban épültek magánvárak a középkori Magyar Királyság területén. A címben szerepeltetett 13. századot tehát kérem ?pars pro toto?-ként értelmezni, azaz akár a 12-14. századokat is érthetjük alatta. S?t, most nem kívánok korhatározási vitába szállni Dénes Józseffel sem, aki még a 11. századot is bizonyára ideszámítaná. Azt azonban mégsem tudom megállni, hogy ? módszertani tanulságai miatt ? ne idézzem legújabb, talán szélesebb körben még nem ismert értékelését az általa feltárt s a következ?kben még tárgyalásra kerül? góri várról. Véleménye szerint az a tény, hogy a kisméret? várból csak 13. századi leletanyag került el?, csupán azt bizonyítja, hogy az azt megel?z? másfél évszázadban rendszeresen takarították nem csupán a várudvart, de a várat övez? szárazárkot is, s?t nem is ástak el ott szemetet ? tehát Nyugat-Dunántúl már akkor is civilizáltabb lehetett a keleti végeknél. Azaz a korhatározás alapja véleménye szerint csak a radiocarbon módszer lehet, melynek alkalmazása 1050 plusz-mínusz 60 évet eredményezett.

De a kormeghatározás mellett a beszámolóm címében szerepl? ?nemesi vár? fogalmát is szélesebben kívánom értelmezni, azaz ? anélkül, hogy az éppen ebben a században kialakuló nemesség fogalmát b?vebben kifejteném ? ide számítom azokat a püspöki várakat is, melyeket építtet?ik nem rezidenciájukon emeltek, hisz formájuk az eddigi kutatások szerint nem tért el a világi urak er?sségeit?l. Azaz végül is csak a királyi és a püspöki rezidenciális várak esnek most kívül az érdekl?dési területemen ? ezekr?l eddig csupán feltételezte, azonban nem bizonyította a kutatók egy része, hogy egyes esetekben formailag megegyeztek volna a ?nemesi várakéval?. S végül ami a szélesebb értelmezést illeti, ez magukra az építményekre is áll, azaz mindent ide sorolok, ahol a toronyként való interpretáció felmerült.

Ennek kapcsán azonban hangsúlyoznom kell, hogy több építményr?l viszont nem kívánok szólni. Így azokról a tornyokról, melyek talán nem is léteztek ? példa erre Diósgy?r korai, 14. század eleji vára, ahol a északkeleten, az Anjou-kori saroktorony környezetében a vár 1960-as években végzett feltárása során nyomát sem lelték egy hatalmas kerek lakótoronynak ? ennek ötlete csak a kés?bbi feldolgozás során merült fel, hisz hogy is néz ki egy becsületes tartományúri vár torony nélkül?

Nem szólok továbbá olyan tornyokról sem, melyekr?l biztosan állíthatjuk, hogy késeiek ? tehát 15-16. századiak. Ez Csobánc hegyivára esetében régészeti kutatás nélkül is világos, hisz a ma álló falakon is jól megfigyelhet?, hogy a kiugró torony utólag épült neki a korábbi várfalnak nem is szólva a falazatában felhasznált másodlagos k?faragványokról. Kisnánán volt ugyan ásatás, de délkeleti kaputornyának korhatározása nem ezen, s?t nem is topográfiai helyzete elemzésén alapult (a domb oldalában áll), hanem a sarkain megfigyelhet? púpos kvádereken ? annak ellenére, hogy ismert: ez a m?forma nem csak a 13. században volt használatos, s?t, ez a típus épp a 15. század els? felére jellemz?. Néhány esetben ? ezek közé tartozik többek között Nógrád ? a megmaradt m?részletek (itt ablakkávák) bizonyítják, hogy központi helyzet? tornyok emelése a középkor végén sem volt ritkaság, s?t fontos része volt az ekkor megfigyelhet? ?hegyi várak reneszánsza? névvel illethet? jelenségnek.

Végül nem szólok olyan tornyokról sem, ahol régészeti kutatás és m?részletek hiányában még nem lehetséges a pontos korhatározás ? Regéc hatalmas, mintegy 11 x 7 m-es bels? méret? északi tornya így ugyanúgy kimarad szemlémb?l, mint Szigliget várhegye legmagasabb pontján emelked? 10 x 10 m-es küls? méret? toronycsonkja (esetleg toronycsonkjai?), ahol Gere László ásatásaitól várható az igencsak bonyolult kronológiai kérdések tisztázása.

Kisnána példáján utaltam már arra, hogy a régészeti kutatás ténye önmagában kevés a boldogsághoz. Siklós és Sárvár ugyanakkor arra szolgáltatnak példát, hogy még ilyen jelent?s felmen? falakkal rendelkez? váraknál is gondot okozhat, ha vagy csak ásatásra kerül sor (Siklós), vagy épp ez utóbbi módszer marad el, s csak a falszöveteket vizsgálják (Sárvár). S ha mindehhez még hozzájárul a hiányos dokumentálás is, talán érthet?ek fenntartásaim a 13. század végi siklósi vár állítólagos két tornyával szemben ? közülük a nyugati kaputorony lett volna ?, vagy a sárvári 6 x 7 m-es torony 13. századi eredetét illet?en. Sokszor azonban a leggondosabb kutatás sem hozhat eredményt ? Csesznek ma álló várának építtet?i, a Garaiak olyan alaposan bontották el a korábbi várat, hogy ma már aligha állapítható meg, mely falcsonkokkal azonosíthatók az itt 1323-ban említett tornyok. Ez az adat elvileg nem zárja ki a Szigligeten és Siklóson is felmerült feltételezést, hogy 1300 körül már több tornya is lehetett egy er?sségnek ? de kérdés: egyszerre épültek-e?

Bevezet? gondolataimat összefoglalva tehát csak a viszonylag széleskör? régészeti módszerek alkalmazásával vizsgált toronyépületek képezik szemlém tárgyát, s végül ezen belül is f?leg csak a mai Magyarország területére szorítkozom.

Az ennek során tett megállapítások közül az els? igencsak elszomorító. A 13. század körül emelt nemesi tornyok ugyanis néhány szinte elhanyagolható kivételt?l eltekintve már nem állnak ? csonkok, néha csupán alaprajzok maradtak ránk bel?lük. A szintek, födémek, nyílások a legritkább esetben ismertek, s mindebb?l következik a vizsgálatukból levonható következtetések korlátozott volta is ? így többek között még aligha lehet statisztikailag értékelhet? megállapítást tenni arról, hol nyílt az eredeti bejáratuk.

A pusztulás nagy mértéke csupán egy csoport esetében szinte magától értet?d?, s ezt a fából, faszerkezettel épült tornyok alkotják. Igencsak jellemz? formában maradtak ránk: kis földhalom, árokkal övezve. Erre igen jó példa a zalai Hahót-Alsófakospuszta. Okleveles adatok szerint az 1300 körül élt Hahót nembeli Falkosi Herbold rezidenciája, ahol Vándor László részleges ásatása egy centrális faépület létét bizonyította. Cölöplyukak és paticstörmelék utaltak Miklós Zsuzsa feltárásán, Váchartyánban két, 9 x 9, illetve 5 x 5 m-es építményre ? mindkét esetben joggal vethet? fel azonban a kérdés, biztosan toronyként kell-e értelmeznünk ?ket? Egyértelm? igennel válaszolhatunk viszont erre a bevezet?mben már említett, csupán 6,5 m-es átmér?j? Gór esetében, ahol azonban igencsak kérdéses, hogy mib?l lehetett következtetni szintjei számára, mivel indokolható a közzétett rekonstrukciós rajz monumentálisnak ható, franciás toronyformája

Fából épített nemesi er?dítmények s bennük fatornyok mindenestre egykor igen nagy számban létezhettek, s nagy változatosságot mutathattak. Sajnos, még nem került publikálásra a szintén vasi Zalak újabb ásatási alaprajza ? itt egy 9 x 10 m-es boronatalpat tártak fel.

Az árokkal övezett kis földhalmok tehát a legtöbb eddig ismert esetben egy általában centrális elhelyezés?, toronyként értelmezett épület maradványait rejtik magukba, ezek azonban gyakran már szilárd anyagból, k?b?l vagy téglából épültek. Miklós Zsuzsa, Parádi Nándor, Simon Zoltán és Juan Cabello ásatási eredményei reprezentálják a legjobban ezt a várformát, melynek megnevezésére én a ?toronyvár? terminus technicust tartom a legalkalmasabbnak ? ide lennének sorolhatóak természetesen az el?bb áttekintett ?fatornyok? is. Ezeket az átlagosan 10 x 10 m-es küls? méret? vagy 10 m körüli átmér?j? épületeket nevezhetjük lakótoronynak is ? bár a hazai szakirodalomban Ger? Lászlónak köszönhet?en ez inkább a sokkal nagyobb méret? és els?sorban önállóan álló épületekre használatos, ha egyáltalában volt ilyen ?, én ezt a fogalmat azonban inkább egy épület-, mint vártípusra használom. A szóban forgó toronyváraknál mindenesetre mindig volt küls? védelmi vonal, legalább egy árok ? a lényeg azonban az, hogy ezek az építmények egyszerre töltöttek be minimálisan két funkciót: lehet?séget biztosítottak uruk szükség esetén való ott-tartózkodására és katonai szempontból védelmet biztosítottak. Sajnos, még keveset tudunk arról, hogy mennyire voltak még mellettük további, egyszer?bb építmények is.

Ami ezen palánkkal vagy csupán árokkal övezett épületek formáját illeti, a négyzetes alaprajz lehetett a kedveltebb (Kács, Mende), de ismerünk kerek tornyokat is (Sály). Falvastagságuk általában 2 m körül van, földszinti bejáratot nem lehetett rajtuk megfigyelni. Ez utóbbiak alól talán csak a valamivel kisebb Mátrasz?l?s képez kivételt ? vékonyabb falai talán egy egykori könnyebb, faszerkezet? felépítményre utalhatnak ?, délkeleti részének értelmezése (bejárat? árnyékszék? t?zhely?) nem volt lehetséges.

Nem sokkal több maradt meg azokból a négyzetes tornyokból sem, ahol az eddigi kutatás arra következtetett, hogy az eredeti ?toronyvár? egy második építési periódusban egy bonyolultabb várépítmény magja lett. Ez Biberváron az els?, sarkain korai púposkváderekkel armírozott, mintegy 7-8 m-es oldalhosszúságú torony körülköpenyezését jelentette ? az így létrejött közel 4 m-es falvastagság komoly felépítményt sejtet ?, a nyugati, lényegében a pinceszintre vezet? bejárat itt nem az els? periódusból származónak bizonyult. Zagyvaf? tornya már eredetileg is a ?szabványos?, 10x10 m-es küls? mérettel és 2 m körüli falvastagsággal készült ? itt a következ? periódus már nem csak egy falazott udvart, hanem lakóépületeket is eredményezett.

Ezzel szemben nem egyértelm? a helyzet Boldogk?n, ahol a valamivel nagyobb, 10,5 x 11,5 m-es torony északnyugati sarka ma is több emelet magasságban áll ? sajnos, már minden részlet nélkül. Kutatója els?sorban Ger? László fejl?déselmélete alapján tartotta a vár legels? periódusának ? topográfiai helyzete, a falkapcsolódások és a rétegviszonyok ugyanis azt is elképzelhet?nek teszik, hogy a háromszög? ?toronyban? végz?d? északi palota, lakóépület is egyid?s vele. Ebben az esetben a nagy torony bizonyos mértékben kaputoronyként is szolgálhatott, hisz csak rajta keresztül juthattak át észak felé. Ma egykori nyílásairól semmi biztosat nem tudunk, a délkeleti bels? építmény kés?bbi lépcs?feljáró alapozása lehet. Sajnos, Szandavár feltárási alaprajza máig nem került közzétételre, így eredeti topográfiai helyzetét nem ismerjük, s?t azt sem tudjuk, hogyan kell elképzelni a 9 x 9 m-es, Boldogk?höz hasonlóan ugyancsak egy sarkában megmaradt szabadon álló négyzetes torony állítólagos kerek el?zményét, nem szólva a kronológiai kérdésekr?l. (Itt kell röviden megemlékezni az el?bbi er?sséggel közvetlenül szomszédos, de az ásatás után a k?bánya által elpusztított Szanda-Péterhegy rejtélyes er?sségér?l, amely szintén publikálatlan még ? itt a déli részen ugyancsak állt toronyszer? építmény.)

A csak 1300 körül felépült Salgó esetében azonban biztos, hogy a 10 x 8 m-es, vékonyabb falú torony sohasem állt szabadon ? kezdett?l fogva egy falazott udvar kapcsolódott hozzá. Eredeti földszinti bejárat itt sem volt igazolható ? egykori formája tehát egy tipológiailag ugyan talán fejlettebb, de mégis csak ?toronyvárként? rekonstruálható.

Fels?nyék ?minivárában? nem tisztázta teljesen a kutatás, hogy szabadon állt vagy a körít?fallal összeépült-e az alig 7 x 4 m-es, nyújtott alaprajzú építmény, mely a vármag egyetlen lakásra is alkalmas épülete lehetett. Csekély maradványai alapján nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy toronynak nevezhetjük-e. A domb aljáról, a Sió fel?l nézve bizonyára akkor is annak t?nt, ha nem volt több, csak egy emelete. Hasonló a helyzet Füzér teljesen más topográfiai viszonyok között emelked? várában, ahol a hegytet?t övez? ovális falgy?r? délnyugati sarkában tárt fel Simon Zoltán egy többosztatú, a vár els? periódusából származó, de csak pinceszintben megmaradt épületrészt. Ennek északi falában két k?keretes ablak is fennmaradt, mint az 1235 el?tti nemesi várépítészet kevés m?részleteinek egyike.

Kétségtelen azonban, hogy nem csak ilyen vitatható elnevezés? és funkciójú épületek, de kifejezett tornyok is kapcsolódtak a kor nemesi váraiban a várfalakhoz, illetve lakóépületekhez. A már többször említett 10 x 10 m-es ?szabványhoz? sorolható egyesületünk névadója, Benevár északnyugati tornya ? ugyan az egyedülállóan értékes 1301. évi leírása nem szól nagy toronyról vagy k?toronyról ?, azonban aligha értékelhetjük másképp a lakóépülettel, palotával egybeépített vastagfalú építményt, melynek hangsúlyos földszinti bejárata is el?került.

Nehezebb a helyzetünk Sztrahora magas hegycsúcsra épült, s csupán részlegesen feltárt vára értékelésénél ? itt a két, közel négyzetes építmény közül a bejárat melletti, ugyancsak 10 x 10 m-es keleti épület t?nik inkább toronynak ? nem kaputoronynak, hanem a kaput is véd? toronynak. Ehhez jó párhuzam ? hogy ígéretem ellenére mégis átlépjem a mai határokat ? Meggyes egykori vára Kelet-Szlovákiában, melyr?l nem gy?zöm eléggé hangsúlyozni, hogy a johannitákhoz való kötése minden alapot nélkülöz, viszont írott források szerint 1313 és 1319 között emeltette egy bizonyos Kokos mester. Alaprajza ugyanakkor arra utal, hogy a bejárattal átellenben feltárt, feltételezhet? lakóépület is toronyként jelenhetett meg az egykori szemlél? el?tt, s hasonlóan tudom elképzelni a helyzetet Sztrahorán is.

Sajnos, az utóbb felsorolt épületekb?l legfeljebb a legalsó, a küls? terephez képest általában kissé lemélyített belsej? szint maradt meg, s ez nincs másképp az egyik leglátványosabb toronyépítménynél, Sümeg nagy tornyánál sem. Ez valószín?leg sohasem állt szabadon, bár jelenlegi kapcsolódó falai nagyrészt már a 16. századból valók. Metszetei viszont jól mutatják, hogy emeletei is ez utóbbi id?ben épültek, s csupán az északon a falsíkban is eltér?, vastagfalú földszint helyezhet? 1300 körülre ? néhány eredeti nyílással, els?sorban l?résablakkal. Konkrét megfigyelés azonban nem támasztja alá azt a legutóbb megfogalmazott feltevést, hogy emeletei eredetileg fából készültek volna.

Az eddig sorravett várak esetében a biztosan vagy feltételesen toronynak tartható épületek általános jellemz?jének t?nik, hogy jellegük, méretük alapján nagyrészt alkalmasak lehettek arra, hogy a korábban említett kett?s funkciót betöltsék ? tehát lakásra is használhatták ?ket, ha ez pl. Benevár vagy Sztrahora esetében ? lévén kényelmesebb lehet?ség is ? nem is t?nt ésszer?nek. A pusztulás nagy fokából adódó hiányos adataink alapján azonban más megállapításra nem juthattunk, azaz, ha úgy tetszik, eddig a nemesi lakótornyok megjelenési formáit tekinthettük át. Ezek dönt? többsége négyzetes alaprajzot és általában meglep?en egységes, 10 x 10 m körüli küls? méretet mutatott.

Ismerünk azonban más toronyformákat is, mint ahogy a korszak várainak alaprajzi elrendezése is nagy változatosságot mutatott. Így nem ismert eléggé, hogy korai k?falas váraink között is jelent?sebb számban voltak kétrészes várak. Ilyenek Nádasd (a mai Réka) és Szentvid várai, melyek nem csupán közel egyid?ben léteztek a 13. század vége körüli évtizedekben, de méretük is nagyrészt megegyezett, s végül összeköti ?ket az is, hogy Rékavár nyugati, Szentvid keleti végén egy-egy kerek toronyhoz kapcsolódik a körít?fal. Az el?bbi küls? átmér?je 8, bels? 4 m körül lehetett, míg az utóbbi valamivel nagyobb volt. E két építmény nem csupán azért jelent?s számunkra, mert cáfolja a ?dunavölgyi hasábalakú tornyok? kizárólagosságára vonatkozó tipológiai elméletet, hanem azért is, mert itt már biztosan nem lakótornyokról van szó.

Sokkal inkább egy olyan toronyformáról, melynél a katonai, védelmi funkció válik dominánssá, s melyet Ger? László szóhasználatával öregtoronynak nevezhetünk. E típus legmarkánsabb példája a nemrég helyreállított Hollók?, mely különösen értékes számunkra, hisz legalább három, egykor egymástól fafödémekkel elválasztott szintje maradt ránk az els? építési periódusból. Az igen vastag falú s belül ugyancsak sz?k ötszög alaprajzú torony alsó szintje teljesen zárt volt, második szintjét csak sz?k l?résablak világította meg, hasonlóan a harmadikhoz, ahol ? tehát ilyen magasan ? észak felé a bejárata nyílt. Kutatója ? ugyancsak Ger? László fejl?déselméletére támaszkodva ? kezdetben nem vette figyelembe, hogy együtt épült az övez?fallal. Magam délkeleten véltem felfedezni a toronnyal egyid?s lakóépületet, újabban azonban szinte már az egész fels?várat az 1300 körüli id?re keltezik, egyel?re még az érvek felsorolása nélkül.

Hollók? tornya tehát aligha volt lakható, erre a várfalon belüli épület vagy épületek álltak rendelkezésre, öregtorony volt tehát, szerepe ? a tornyok mindenütt meglév? hatalmi szimbólum jellegét?l eltekintve ? kifejezetten hadászatinak tekinthet?. Klasszikus megfogalmazás szerint, mint utolsó védhet? pontra, ide vonultak vissza szükség esetén a vár véd?i. A fejl?dés ? ha egyáltalában jogosan használjuk ezt a szót ? abba az irányba vezetett, hogy a korábban egyetlen épületben, a lakótoronyban koncentrálódó kett?s, védelmi és lakófunkció kettévált, az els?t átvette a sz?k, zárt és magas öregtorony, míg az utóbbi számára külön paloták épültek. Mindennek ? s egyúttal az 1300 körül váraink egyik alapsémájának ? talán legszebb példája (kivételként ismét felvidéki emléket említve) az 1304-ban emelt Abos melletti Somos vára ? ugyancsak kerek öregtoronnyal. Hasonló értelmezés valószín?síthet? a csak részben feltárt ipolydamásdi Zuvár kerek toronyépítményénél is.

Ezzel tehát kialakult egy igen célszer? alaprajzi forma, mely természetesen nem volt általánosan elterjedt ? mint láttuk Salgó esetében, vele egyid?ben még udvarral b?vített toronyvárak is épültek. S?t, más, a tornyok kérdését tekintve is fontos várformákról is tudunk. Így a k?szegi Óház 20 x 13 m-es küls? méret?, osztófallal és vízgy?jt?vel rendelkez? magja a szomszédos osztrák területeken kedvelt ?Festes Haus? jó példája ? így is nevezi egy korabeli német forrás. Sajnos, a rendelkezésre álló felmérés színvonala már nem tükrözi az ebb?l következ?, a nyugati területekre akkor jellemz? volt magasabb fejlettségi szintet, mint ahogy az az új publikáció, melyben közzétételre került, ugyancsak messze alulmúlja az újabb magyar várkutatást. Ez utóbbi áll a k?szegi városi vár ? egyetlen Árpád-kori nemesi városi várunk ? korábban közzétett periodizációjának javasolt felülvizsgálatára is. A k?szegi alsóvár tornyai minden bizonnyal építtet?jüknek az alsóausztriai és a cseh-morva területekkel fenntartott szoros kapcsolatát tükrözik vissza, ugyanakkor még nem mondhatunk biztosabbat a francia eredet?nek vélt, éllel ellátott hengeralakú tornyok (Mátraderecske-Kanázs, Fraknó) építési koráról és funkciójáról.

Az eddig tárgyalt emlékek dönt? többsége hegy- vagy dombvidéken épült. Ebb?l a szempontból figyelemre méltó, hogy Simontornya várának szerény falmaradványok alapján készített rekonstrukciója er?sen elütni látszik jelenleg ismert nemesi váraink többségét?l. Ezt természetesen adódhat síkvidéki váraink nagyobbmérték? pusztulásából, tehát ismereteink hiányosságából is. Mint láttuk ? az is közel ?szabványméret?? torony és falazott udvar ugyan másutt is el?fordul, kifejezett kaputorony léte azonban ? s f?leg ebben a fejlett formában ? e korban még csak királyi épületeknél bizonyítható.

 

A tárgyalt várakra vonatkozó irodalmat els?sorban a Castrum Bene 1989 (Budapest, 1990.) kötet egyes tanulmányaiban (Vándor László, Michal Slivka, Horler Miklós Szabó J. József, Juan Cabello, Bodnár Katalin, Miklós Zsuzsa, Gádor Judit, Kiss Gábor-Tóth Endre, Dénes József, Simon Zoltán cikkeiben, valamint ugyanott Feld István tanulmányának jegyzeteiben), valamint Feld István: Középkori váraink kutatásáról. M?emlékvédelem, XXXV. (1991) 197-219. cím? munkájában, továbbá a Korai Magyar Történeti Lexikon (Budapest, 1994.) egyes szócikkeiben lehet megtalálni (Benevár: 97., Bibervár: 445., Boldogk?: 117., Csobánc:153., Diósgy?r: 168., Fels?nyék: 497., Fraknó: 225., Nádasd: 473., Salgó: 591., Sárvár: 595., Siklós: 601., Simontornya: 601., Somos: 375., Sümeg: 612., Szanda: 617., Szentvid: 636., Sztahora: 657., Váchartyán: 705.), az el?bbi kett?ben egyedi dokumentációs anyaggal, az utóbbi 728-729. oldala között alaprajzi összeállítással. Ezen kívül megemlítend? a Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára sorozatból a Csesznekr?l (453.sz.), Hollók?r?l (550. sz.) és Nógrádról (498. sz.) megjelent kötet. Górra legutóbb: Tanulmányok Csepreg történetéb?l. Szerk. Dénes József. Csepreg, 1996. 105-107. Kanázsvárra legutóbb: Nováki Gyula: Középkori várak új felmérése a Mátrában. Mátrai Tanulmányok, Gyöngyös, 1997. 14-15. Végül K?szegre: Bakay Kornél: Castrum Kwszug. K?szeg, 1996.

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

Állandó rovatként szeretnénk megvalósítani a könyvismertetést is. Ezen az oldalakon az elmúlt év várakkal, er?dítésekkel kapcsolatos irodalmából mutatunk be néhányat. A rövid recenzió nem csak a tartalmát fogja bemutatni egy ? egy m?nek, hanem beszerzési lehet?ségeit, árát és magyarországi fellelhet?ségét is leírja.

 

 

Könyvismertetés

 

 

Burgen in Mitteleuropa.

 

Ein Handbuch. Band I-II.

 

Herausgegeben?von der Deutschen Burgenvereinigung. Theiss Verlag. Stuttgart, 1999.

 

 

Az elmúlt félévben adta ki ? fennállásának 100 éves jubileuma alkalmából ? a Német Váregyesület azt a kétkötetes, formáját tekintve valóban kézikönyvet, amely az egyesület Tudományos Tanácsa vezet?inek szerkesztésében, hatvan(!) szerz? közrem?ködésével átfogó képet kíván adni Európa középs? részének ? a mai Németországon kívül a Belgium, Hollandia, Luxemburg, Elszász-Lotharingia, Svájc, Ausztria, Dél-Tirol, Cseh- és Morvaország, Szilézia, Pomeránia és Poroszország ma Lengyelországhoz tartozó területei, továbbá Dél-Skandinávia ? várépítészetér?l. Mivel a kötetek kritikai elemzése messze meghaladná a rendelkezésre álló teret, most csak azok tartalmát ismertetem. Az els? kötetben a vázolt terület várépítészetének történeti áttekintésével találkozik el?ször az olvasó. A 6-10. század tömör összefoglalása után különösen nagy terjedelmet kap a 13. századig terjed? id?szak, tükrözve a várkutatás hagyományos irányultságát. Jellemz?, hogy a kés?-középkort tárgyaló oldalak száma az el?z? korszakénak alig több mint a negyedét teszik ki. Figyelemre méltó ugyanakkor az újkor beható tárgyalása, a funkcióváltozásoktól a várromantikáig. A második fejezet a várak építészeti formáit tárgyalja, az építkezést?l és az épít?anyagoktól kezdve a védelmi építészet egyes elemein (így a várfal és toronyformákon) át a lakóépítmények típusain és részletein, a gazdasági épületeken keresztül a szakrális építészetig ? érdekes módon nem szentelve külön fejezetet a konyháknak. A második kötet a várakra vonatkozó források, így a várnevek, majd a jogi viszonyok rövid elemzése után a várak funkcióit tárgyalja (a vár, mint védhet? lakóépület, mint reprezentatív lakóépület, mint uradalmi és gazdasági központ, stb.), ide értve azok megsz?nését is. Végül a kötet közel kétharmadát az egyes ?várvidékek?, azaz az egykori, illetve mai országok és tartományok várépítészetiének áttekintése teszi ki. Itt e sorok olvasója hiába keresi az egykori Magyar vagy a Lengyel Királyság területét. Bár arról lehetne vitatkozni, hogy mi tartozik a kézikönyv címében szerepl? Közép-Európához, el kell ismerni, hogy a kiadónak joga van meghatározni az általa tárgyalandó területet ? ha szerencsésebb is lett volna, pl. egy olyan címadás, hogy ?Az egykori Német-Római Birodalom várai?. Magam, mint szintén tagja a Német Váregyesület Tudományos Tanácsának, azonban tapasztalhattam, hogy ilyesmi ma Németországban politikai okokból elképzelhetetlen. A köteteket ennek ellenére, mint egy, a kutatás számunkra is jól hasznosítható szintézisét jó szívvel ajánlom az érdekl?d?k figyelmébe, bár 20,000 Ft feletti ára miatt ma még csak néhány könyvtárban (így a BTM, az OMVH és az Esztergomi Vármúzeum könyvtárában) hozzáférhet?.

 

Feld István

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

TÚRAVEZET?

 

 

 

Várak a Mátra vidékén

 

Bevezetés

 

 

Az egyes vidékek történeti vagy természeti értékeit bemutató írások kedvelt fordulata, hogy a tárgyal környék az országban a leggazdagabb az adott építészeti, geológiai vagy botanikai örökségben, s az ott található értékek egész (Közép-)Európában is a legjelent?sebbek közé tartoznak. Ha ez a megfogalmazás er?s túlzásnak is min?sülne, ha a Mátra és sz?kebb környéke középkori váraira használnánk, kétségtelen, hogy középhegységeink közül ? legalábbis mai ismereteink szerint ? ez a vidék különösen sok egykori er?dítménnyel dicsekedhet. Többségük ugyan aligha felel meg annak a képnek, ami a közvéleményben él a ?lovagkor? várairól. Azok az egykori, sokszor névtelen er?sségek, amelyeket Pásztor József, majd újabban Dénes József kutatásainak, s végül Nováki Gyula, a magyar várkutatás legszerényebb, de talán legeredményesebb személyisége felméréseinek köszönhet?en már egyre jobban ismerünk, gyakran csupán a szakember szeme által felismerhet? árokból és földsáncból, töltésvonulatból állnak, s hogy építésük idején hogyan néztek ki, ásatások nélkül már aligha állapítható meg. A várkutatás ma talán legkedveltebb vitatémája épp az, hogy mikor is épültek, milyen szerepet töltöttek be, egyáltalában ?igazi? várak voltak ezek ? az írott forrásokban általában fel sem t?n? és ezért sokszor ?történelem nélküli? jelz?vel illetett ? építmények.

Mellettük azonban számos látványos várral is találkozhat a Mátra vidékére látogató. Közülük talán a legismertebb a vadregényes környezetben emelked? siroki vár, de nem kevésbé élménytkelt?ek Kisnána feltárt és konzervált maradványai sem. Ugyanakkor a földrajzilag inkább már a Bükk hegységhez sorolható Szarvask? f?leg mint természeti képz?dmény ismert, s egy olyan különleges vármaradványról, mint a mátraderecskei Kanázsvár és ?dinamikus?, francia eredet?, ?éllel ellátott? tornya még a turisták sem sokat tudnak. Fekvése miatt talán többen fordulnak meg végül a Mátrafüred felett épült Benevár utóbbi évtizedekben kiásott és nagyrészt konzervált maradványainál, ha története és jelent?sége a magyar várépítészetben még ma sem számít közismertnek.

Ezen kívánt ? többek között ? segíteni 1990-ben néhány, akkor még ifjú és lelkes várkutató régész, amikor kezdeményezték egy olyan tudományos igény? szervezet létrehozását, amely f? céljának a magyarországi, s?t a közép-európai várépítészet megismertetését s a legújabb európai kutatási irányzatok módszereinek itthoni meghonosítását tekintette. Az ötlet szerencsés csillagzat alatt született, a Benevár közlében megtartott els? konferenciánk után hamarosan már Pécsett, majd Visegrádon, s végül az utóbbi években már Lengyel- és Csehországban gy?ltek össze a várkutatók, hogy a ?Castrum Bene?, azaz Benevár égisze alatt vitassák meg a legújabb eredményeiket. Benevár neve így ? hasonlóan a normandiai Chateau Gaillard-hoz vagy a németországi Wartburghoz ? az európai várkutatás egyik szimbóluma lett. Ahogy azonban ez a konferencia nemzetközivé vált, s átlépte a határokat, egyre inkább jelentkezett az igény arra, hogy egy sz?kebb, hazai rendezvény arra is lehet?séget biztosítson, hogy a kezd? kutatók, egyetemi hallgatók vagy épp csupán laikus érdekl?d?k is b?víthessék a várakkal kapcsolatos ismereteiket. Ezért 1995-t?l kezdve a Castrum Bene Egyesület évente vándorgy?lést tart, ahol az adott régió várkutatásának bemutatása mellett egy-egy központi téma, így a határvárak kérdése vagy épp a várbeli élet kerül alaposabb tárgyalásra.

Mindezek után aligha kíván b?vebb indoklást, hogy miért épp Heves magyében, Egerben tartja meg alapítása 10. évfodulóján vándorgy?lését az egyesület, s hogy miért a Mátra környékének várait keresi fel hagyományos tanulmányútján. Jelen kötet, amelyet az Olvasó kezében tart, tulajdonképpen ezen tanulmányút vezet?jeként született, de jóval több annál. Méltóan az egyesület jubileumához, egy tudományos igény? mérlegnek tekinthet?, hiszen a kiválasztott ? kétségkívül legjelent?sebb és legjobban ismert ? várépítményekr?l eddig megjelent legújabb, legteljesebb tanulmányok olvashatók benne. Épp ez teszi azzá, hogy több legyen, mint egy szokványos vezet?: különböz?, sokszor nehezen hozzáférhet? helyeken megjelent tanulmányok szövege olvasható itt együtt, s bár arra nem volt lehet?ség, hogy az eredeti dokumentációs anyagot is teljes egészében újra közzétegyük, az alaprajzi felmérések a legújabb tudásszintünket tükrözik. Bízunk abban, hogy nem csupán méltó emléket állítunk ezzel az egyesület eddigi történetének, de hozzájárulunk további ? nem csupán a Mátra-vidéki ? kutatások eredményes folytatásához is.

Forgassák e kis könyvet id?s és ifjú várkutatók, érdekl?d?k és turisták haszonnal!

 

Feld István, a Castrum Bene Egyesület elnöke

 

 

 

Kovács Béla

 

Sirok

 

(Megjelent: Várépítészetünk. Szerk.: Ger? László. Budapest, 1975. 250-254.)

 

 

A Heves megyei Sirok község mellett emelked? 296 m magas riolittufa sziklahegyen épült vár hazánk egyik legszebb fekvés? vármaradványa. A term?földt?l részben lekopott vulkáni eredet? hegy közepe táján vízszintes vonalban keményebb k?ér húzódik, amely a Várhegyet szinte kettémetszi. A látvány érdekességét fokozzák a vár déli és északi oldalán égbe tör? piroxénandezit sziklaszálak. Ezek közül kett?t a természet munkája szoborszer?vé koptatott, a néphagyomány pedig Barátnak és Apácának nevezte el ?ket.

A Bükköt és a Mátrát elválasztó Tarna-patak észak felé kiszélesed? völgye felett áll a vár. A középkorban a Tarna völgyében észak felé tartó utak lezárására és ellen?rzésére igen alkalmas helyen épült, bár els?sorban földesúri magánvár volt, és stratégiai szerepet alig játszott.

A vár szemmel láthatóan két külön részre tagozódik. A fels? vár eredetileg bels?tornyos, szabálytalan alaprajzú volt, amelyet mintegy 10 m-rel mélyebben fekv? sziklába vágott küls? védelmi öv er?sített. Ide épült kés?bb a három, derékszög alaprajzú ó-olasz bástyával er?dített alsó vár.A vár els? birtokosai az Aba nemzetség Bodon ágának tagjai voltak, akik Károly Róbert ellen Csák Máté pártjára álltak.

A nagy hatalmú tartományurak ellen vonuló királyi sereg Debreceni Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi ispán vezetésével 1320-ban a siroki várat is elfoglalta. A király a várat magának tartotta meg, és 1324-ben az Aba nemzetség másik ágából származó Kompolti Imrét tette meg várnaggyá, aki a pártharcok idején a király mellett állt. Ezt a tisztségét még 1339-ben is viselte. A várat közben egy Chenyk nev? cseh vitéz kapta királyi adományul 1331-ben, majd 1337-ben újra a királyé lett.

1372-ben Domoszlai Miklós hevesi ispán és siroki várnagy 2000 aranyforintért kijavíttatta a várat, ezért Nagy Lajos zálogbirtokként az ? kezére is adta. 1388-ban Tari László a zálogösszeget kifizette Domoszlai Miklósnak, majd a következ? esztend?ben a várat új adománycímen meg is kapra a királytól. Domoszlai Miklós fiai, János és Demeter azonban igényt tartottak az apjuk által korábban birtokolt várra, ezért 1391-ben olyan megállapodást kötöttek Tari Lászlóval, hogy?ha az 500 aranyforintot fizet és 1550 forint érték? birtokát zálogba teszi náluk, akkor lemondanak jogukról és követelésükr?l.

Tari László dédunokája, György el?bb összes birtokait zálogba vetette a Pásztói-családnál. Örököse nem lévén, kölcsönös örökösödési szerz?dést is kötött velük, de ezt kés?bb egyoldalúan felbontotta. 1465-ben Országh Mihály nádor és saját sógorának fiai ; Kompolti Miklós és Vencel részére végrendeletileg hagyományozta többek között a siroki várat is. A Pásztóiak azonban perrel támadták ezt az elhatározást, s csak 1475-ben született végleges döntés a vitás ügyben, amikor Mátyás király Országh Mihály nádort és Kompolti Miklóst meger?sítette a vár birtokában.

Országh Mihály halála után négy fia kölcsönös örökösödési szerz?dést kötött a Kompoltiakkal, amelynek ércelmében örökös nélküli haláluk esetén birtokaik egymásra szállnak. Kompolti Miklós fia, János 1511-ben bekövetkezett halála után Sirok a legifjabb Országh fiú, László kezére jutott, majd halála után kiskorú fia, Kristóf örökölte a várat.

Az 1555. évi részleges gönci országgy?lés a siroki vár meger?sítését is elrendelte, és ?rségét 100 lovasra egészítették ki. Országh Kristóf 1561-ben sarokbástyákkal er?sítette meg az alsó várat, és ide költözött feleségével, Zrínyi Ilonával, a szigetvári h?s leányával.

1567-ben, Országh Kristóf halála után, a várat egyetlen leánya Borbála, illetve férje, enyingi Török Ferenc nagyobb összeg? pénz lefizetése után kapta meg a királytól, akire Országh Kristóf magtalan halála után szállt. E házaspárnak sem volt fiúgyermeke, s így leányuk, Zsuzsanna, illetve ennek férje, Nyáry Pál, a kés?bbi egri várkapitány örökölte.

1588-ban a vár meglehet?sen elhanyagolt állapotban volt, amint ez a Kamara ellen?reinek jelentéséb?l olvasható. 1596-ban a vár elfoglalására induló török sereg hírére a vár ?rsége elmenekült.

A hódoltság idején a környékbeli falvak népét rendelték a vár építkezéséhez ? többek között a gyöngyösi lakosokat is ?, akik ez ellen tiltakozva kieszközölték, hogy a siroki vár javításánál nem kötelesek munkát végezni. 1686. október 2-án török ?rsége ostrom nélkül feladta a várat, s?t még a hadifelszerelést és az élelem egy részét is ott hagyták. Kés?bb, újból a Nyáry-örökösök kezére került, akiknek leányági örökösei 1842-ben gróf Károlyi Györgynek adták el. Ennek a családnak a tulajdonában volt a vár 1945-ig, de már lakhatatlan állapotban.

A vár korai magja a jelenlegi fels? vár alatt húzódó sziklafolyosók és termek egy része, amelyet egy ugyancsak sziklába vágott, mélyebb szinten fekv? küls? védelmi öv er?sített.

Ez a küls? védelmi öv leghatározottabban a vár északi oldalán látható, ahol a sziklába mintegy?4 m mély, 4-5 m széles árkot véstek. Ezt az árokrendszert gazdasági udvarként is felhasználták: a sziklafalba süt?kemencéket vájtak, és olyan kisebb méret?, pincében folytatódó építményeket is kialakítottak, amelyeknek felmen? falát is a sziklából faragták ki.

A véd?árok sánca egy helyen megszakad, és a hegyre felvezet? út az alsó vár egyik bejárata felé vezet. Három lépcs?n lehet feljutni egy sziklából kifaragott felmen? falú kaputoronyba, amelynek észak felé nyíló ovális l?rése az út biztosítására szolgált. Ennek a l?résnek a bels? oldalát még a kéziíj használatának idején képezték ki. Ez a tény arra utal, hogy a siroki vár legkorábbi építési idejét a 13. századnál el?bbre kell tennünk, mert ebben az id?ben ilyen célokra már a számszeríjat használták.

Ebb?l a kis kaputoronyból valaha fából ácsolt lépcs?n lehetett feljutni a fels? várba felvezet? mintegy 10 m hosszú és 2 m széles sziklába vágott, meredeken induló lépcs?s folyosó szájához, amelynek közepe táján a folyosót elzáró kapu hornyai is megfigyelhet?k. (A folyosó szája alatt egy nem középkori pincehelyiség bejárata nyílik.) A feljáró folyosóból jobbra és balra sziklába vágott, teremmé b?vül? folyosók nyílnak. A teremb?l lépcs? vezet fel a fels? vár délkeleti részében álló dongaboltozatos terembe, amelyet a néphagyomány mulatónak nevez. Ennek oldalfalait részben a szikla alkotja, részben k?b?l rakták, de már leomlottak.

A fels? vár délkeleti oldalán a bels? lakótorony két falcsonkja mintegy 8 m magasságig áll. A fels? vár északkeleti részén lépcs? vezet az északi fal alatt húzódó, sziklába vágott folyosókba, amelyek néhol kisebb helyiségekké b?vülnek. Észak felé három l?résszer? nyílás az északi oldal védelmét biztosította. A fels? vár déli falának közepe táján kisméret?, kör alaprajzú véd?torony falmaradványa látható. A fels? várat övez? véd?fal átlagos magassága 2 m, és a falszövetben többszöri átépítés nyoma figyelhet? meg.

Az alsó várba a már említett, sziklába vágott gyalogkapun kívül egy másik bejárat is vezetett. Ezt a kaput az északnyugati bástya homlokfalán alakították ki, és a kapu el?tt kisebb méret?, sziklába vágott farkasverem fokozta a védelmet. A kapu felett lehetett az a tábla, amelyet a 18. században Bél Mátyás, majd kés?bb még Rómer Flóris is látott. Ennek felirata: MAGNIFICUS DOMINUS CHRISTOPHORUS ORSZÁGH DE GUTH CO. NEUGRAD. AC S. CAES. MTTIS PINCERNA. 1561. A táblát az alsó vár ó-olasz bástyákkal való meger?sítésének emlékére készítette Országh Kristóf.

Az alsó vár déli felét mintegy 2 m-rel mélyebb szinten fekv? istálló foglalta el, amelynek északi és keleti falát részben a sziklából vésték ki, részben felfalazással magasították. Az istálló harmadik falát az alsó vár déli véd?fala alkotja. Bejárata a délnyugati sarokbástya fel?l nyílt.

Az alsó vár magasabban fekv? északi részén faházak alapozásának cölöplyukait vésték a sziklába. Közvetlenül a bejárat mellett egy kb. 3 x 2 m-es, 170 cm magas gabonásverem található, amelynek tetején kör alakú beönt?nyílás, oldalán a gabona kiszedésére való ajtó van. Hasonló gabonásverem volt az alsó vár közepén is, amelynek k?boltozata azonban leszakadt. Beönt?nyílásához sziklába vésett, keskeny felvezet? út vezetett, amelyet a csúszás megakadályozására rovátkásra faragtak.

Az északkeleti sarokbástya tövében 270 x 300 cm szájnyílású, eddig mintegy 20 m mélységig feltárt kút van, amelyhez a küls? védelmi övb?l még a 16. századi építkezések el?tt sziklába vágott árok vezetett. Az ó-olasz típusú sarokbástyák homloksíkjait ferde falak alkotják, a sarkokat nagyméret? kváderkövekkel armírozták. Tölcsérbélletes ágyúl?rései csak az északkeleti bástyánál maradtak meg két szintben. Az északnyugati és délnyugati bástyák köt?gátja küls? oldalának kövei között sok félköríves és fogrovásos-gyémántmetszéses díszítés?, másodlagosan felhasznált k?faragvány látható. Ezek a környék egyik elpusztult román kori templomának f?párkányából származnak.

A leírás szerint a fels? várba csak gyalogos juthatott fel, de az alsó várba is legfeljebb csak lovas, mert a kapu mérete, ill. a bejárat után következ? udvarrész nem tette lehet?vé a kocsik közlekedését. Ezeket feltehet?en a sánccal védett árokrészben tarthatták.

A vár feltárása a küls? vár teljes területére és az északi oldal véd?árkának felére terjedt ki, valamint a föld alatti folyosóknak, termeknek a törmelékt?l való megtisztítására. Az eredeti járószint mindenütt a k?szikla volt.

Az alsó vár közepén feltárt nyitott csatorna egykor a déli várfalon át vezette ki a szennyvizet. Így a szemétbe kerül? s a régészet számára oly fontos tárgyi leletanyag a várfal sziklalejt?jére jutva végleg elveszett. Ezért a feltárás során csak viszonylag kés?i, hódoltság kori kerámia- és fémeszközök kerültek el? a vékony, 15-25 cm vastagságú kultúrrétegben, néhol 5-6 m medd? feltöltés alól.

A várat ismertet? munkák gyakran említik az alsó és a fels? várat elválasztó sziklafalban látható, negyedgömb átmetszet? ?ül?fülkéket?. Ezek azonban igen sok esetben olyan helyen vannak, hogy megközelítésük még létrával is igen nehézkes. Nemcsak helyük, hanem méretük miatt is valószín?tlen, hogy ül?fülkék lettek volna; inkább a méhészkedéssel hozhatók összefüggésbe. A vár alatti sziklákon több helyen olyan kaptárfülkék nyoma figyelhet? meg, amilyenek a megyében más helyen is vannak. Talán ennek a korábban kialakult méhészgyakorlatnak megfelel?en vájhatták ezeket a fülkéket a nehezebben megközelíthet? helyekre; bennük fonott kasok vagy fából készült bödönök is állhattak. A vár 1687-ben felvett leltára szerint a hátrahagyott török javak között több mint 12 hordó méz volt, és az itt lev? méhekr?l is megemlékeztek.

A fels? vár feltárása csak a részleges helyreállítás megkezdése után lehetséges, mert néhány helyen azonnali konzerválásra van szükség. A munka megkezdése azonban már évek óta húzódik.

A részleges helyreállítás indokolt lenne, mert a siroki vár sziklába vágott védelmi rendszere hazai váraink közül talán a legkorábbi.

 

Irodalom

 

Ger? László: Magyarországi várépítészet. Budapest. 1955.

Pásztor József: Heves megye várai. Gyöngyös, 1933.

Vályi Antal: Magyarországnak leírása. III. Buda, 1799.

Vargha Tibor: Sirok vára. Gyöngyösi Kalendárium, 1912.

 

1. kép: A siroki vár alaprajza

 

 

 

Nováki Gyula

 

Szarvask? ? Vár

 

 

Szarvask? várának gazdag irodalmából nem a teljesség igényével idézek. Albert Ferenc Heves megye 1868-ban megjelent monográfiájában foglalta össze a vár történetét.[1] Tagányi Károly a vár 15. századi gazdálkodását ismerteti.[2] A vár történetét két megyei monográfiában találjuk kés?bb is.[3] Pásztor József a történeti adatokon túl még álló falakat említ, egy ajtó és két ablaknyílást, de egyúttal az utolsó várfal led?lését is említi.[4] Ger? László els? vártörténeti monográfiájában jelent?s helyet kap, de magából a várból csak csekély falmaradványokat említ,[5] akárcsak két összefoglaló jelleg? munka.[6] Fügedi Erik 13-14.,[7] Engel Pál 14. századi okleveles adatokat közöl.[8] Legutóbb Kozák Károly foglalta össze a vár történetére vonatkozó adatokat.[9] Györffy György az 1248-ban említett Füzérk?re, más néven Kerekk?re kiadott várépítési engedély alapján az ott említett püspöki várat Szarvask?vel azonosítja, amely akkor még Bátor határába esett.[10]

A vár mindig az egri püspök birtokát képezte. Els? említését 1295-b?l ismerjük. A 14-15-16. századból több adatunk van a várról. Az egri püspökség váruradalmának a központja volt. 1596-1687 között török kézen volt, ezután ismét az egri püspöké. Ekkor azonban már rossz állapotban volt. Utolsó lakója Telekesy István egri püspök volt 1710-1715 között. 1735-ben még lakható volt, de a 18. század vége felé már romos.

A vár közvetlenül Szarvask? község felett északra magasodik, függ?leges oldalú sziklás gerincen. A gerinc teteje a végén alig 2-3 m széles. Egyik hosszanti oldalát, dél és délkelet fel?l, függ?leges sziklaletörés határolja. Másik oldala, észak és északnyugat felé meredeken lejt pár métert és csak ezután következik a függ?leges sziklaletörés. A jelek szerint ezt az utóbbi, építkezésre kevésbé alkalmas meredek sávot is a vár területébe vonták. Tovább, északkelet felé a gerinc teteje kb. 15 m-re kiszélesedik, amihez az északnyugati oldalon még kb. 10 méteres sávot felhasználtak a vár területéhez. Ezután, északkelet felé, közel függ?leges természetes sziklafal zárja le a bels? várat.

Az így körülhatárolható bels? vár hossza 68, szélessége (a felhasznált meredek oldallal együtt) a délnyugati végénél kb. 14, az északkeleti végénél kb. 26 m. A mai felszín fölé már nem emelkedik fal, de kívülr?l még jelent?s falmaradványok láthatók az oldalban, az északkeleti, kiszélesed? végének szélén. A délnyugati csúcson egy kis falcsonk jelzi a vár végét. Az északnyugati, er?sen lejt? bels? terület szélén, a függ?leges sziklaletörés felett, ma már földdel betemet?dött fal látható. Nagyjából ebben a vonalban, de már a várároknál ismét egy falmaradvány húzódik. A vár északkeleti végét e várárok hatalmas sziklafala egyértelm?en mutatja, kevés falmaradvány zárja le itt is a bels? várat.

Külön kell említeni a délkeleti oldalon a gömbölyített bels? sarkokkal kiképzett, négyzet alaprajzú tornyot, amelynek alapozása legalább 10, vagy még több méter mélyen a függ?leges sziklafal rései közé nyúlik le. Pontos méretet a nehéz, veszélyes megközelítése miatt nem tudtam felvenni. Oldalainak hossza kb. 4-4,5 m. E toronynak a fels? vége a bels? vár többi részénél 2-3 méterrel lejjebb van. A délkeleti oldal hosszan elnyúló falmaradványa a felszíni jelek szerint e toronyhoz csatlakozott.

A bels? várat északkelet felé, a gerinc folytatásábó1 a már említett, közel függ?leges sziklafal választotta el, aljában árokkal, amelyet a bels? vár alatt 12-13 méterrel alacsonyabb szinten vágtak a sziklába. Az árok túloldala is sziklafal, függ?leges, ennek magassága kb. 4-5 m. Az árok szélessége 11 m. Mindkét vége a meredek oldalban végz?dik, északnyugati vége után természetes sziklafal fut le a meredek oldalban.

A várárkon túl el?vár következik, amelyet még egy, újabb árok védett a gerinc folytatása fel?l. A két árok pontosan jelzi az el?vár hosszát, amely 27-33 m között váltakozik. A szélességére azonban nincs pontos adatunk. Délkeleti oldalán egy éles perem ugyan látszik, de alatta kb. 2 méterrel alacsonyabban egy bizonytalan körvonalú, de mesterséges terasz is van. Az el?vár északnyugati szélét a mai terepen nem lehet közelebbr?l meghatározni. Így az el?vár szélessége nagy vonalakban 30 méter körülinek mondható.

A küls? árok szélessége 25, hossza kb. 35-40, mélysége 4 m körüli. Ezután már a gerinc folytatása következik, amely innen lassan emelkedik.

 

2. kép: Szarvask? vára, 1993

 

 

 

Feld István

 

A mátraderecskei Kanázs vár

 

(Az Agria, XIX. (1982-1983) 111-133. oldalán megjelent tanulmány els? része)

 

 

A Mátra északi oldalán, már alacsonyabb dombok között találjuk Mátraderecske és Recsk községeket. A két falut az országúttól nyugatra mély patakvölgy köti össze, ebben fut a Kál-Kápolna-Kisterenye közötti vasútvonal. A Tarnába igyekv? patak félkörívet ír le egy meredek hegyfok körül: ezen, a völgybe beugró 260 m magas bércen meredezik Kanázs-vár toronycsonkja.

A terep ideális lehet?ségeket kínált az er?dítés számára. A hegy három oldalról szinte megközelíthetetlen, csupán kelet felé kapcsolódik egy keskeny gerinccel a szomszédos hegycsúcshoz. Észak és dél felé hosszú szakaszon belátható innen a völgy, az itt közleked?k ellen?rzése könny? feladat.

Az itt épült vár követte a keskeny, nyújtott hegytet? formáját. Két, hosszanti irányban egymáshoz kapcsolódó részb?l, a magasabban fekv?, szabálytalan téglalap formájú sziklatömbön épült bels?várból és az alacsonyabb, ugyancsak egy sziklatömb alkotta el?várból állt. E két részt egy, valószín?leg sziklába vágott árok választotta el egymástól, mint ahogy az el?vár keleti oldala el?tt is egy különösen széles és mély árkot alakítottak ki: ez védte a várat keletr?l, a gerinc fel?l.

A bels? vár sziklatömbjén ma egy 3-4 m széles platót láthatunk, melynek hosszanti oldalaihoz mélyebb sziklateraszok kapcsolódnak. A plató keleti szélén épült fel a vár leger?sebb része, a torony. Ennek csak északkeleti egyharmada maradt ránk, de ez jelent?s, mintegy 15 méteres magasságban. Alsó falsíkjai szinte teljesen lepusztultak, így felmérése igen nehéz feladat. Eredeti falfelületeket csak nagyobb magasságban, f?leg a keleti oldalon találunk, a nyugati, egykori bels? részen csak két kisebb eredeti részlet maradt ránk.

E kevés maradványból is megállapíthatjuk azonban, hogy itt egykor egy jellegzetes formájú, ún. éllel ellátott henger alakú torony állt. A bels? falsík-maradványok és a küls? sík szélei egyértelm?en bizonyítják, hogy a toronytest hengeres kialakítású volt, ezt a részét a helyszínen bányászott, igen rosszul faragható vulkanikus eredet? k?b?l építették, a bels? sík burkolásához nagyobb tömböket használva. A torony keleti, pontosan a szomszédos hegycsúcs felé néz? részén viszont sárgás szín? vulkáni tufából faragott, igen szabályos kváderkövekb?l két, egymással tompaszöget bezáró felületet, egy ?élt? alakítottak ki. Ebb?l különösen a fels? részen maradt meg sok, az alsó köveket már lefeszítették az elmúlt századokban.

A torony keleten egy valószín?leg többszög?, szabálytalan lábazati részen állt, ennek megfelel?en az élkiképzés csak az említett sziklaplató szintjét?l indult. A bels? rész vizsgálata alapján megállapítható, hogy a torony mintegy négyszintes volt. Az alsó szint megegyezett a plató szintjével. E szintr?l nyílt az a szabálytalan kifolyóvályú, mely a toronyfalat és a t?le délre található széles sziklapadkát áttörve, esetleg a csapadékvizet vezette el. Más rendeltetésre utaló nyomot nem találtunk, a vályú indítása felett a toronyfalban egy kis beugrót alakítottak ki.

A következ? szinten egy hatalmas, fülkeszer? kiromlás figyelhet? meg, a második emeleti részen pedig egy észak felé nyíló, mintegy 1 m magas ablak keleti kávája. A harmadik emeletnek valószín?leg csak az alsó része áll.

A megmaradt rész alapján az egykori torony méretei nem határozhatók meg egyértelm?en, az sem biztos, hogy a torony teljesen szabályos formájú volt. A bels? átmér? megközelít?leg 2-3 m körül lehetett, a falvastagság 2-2,5 m-re tehet?.

A toronycsonktól északnyugatra csekély falmaradványok figyelhet?k meg, délen viszont már habarcslenyomatokat sem találunk a csupasz sziklán. Az el?bbi maradványok ahhoz, a toronytól északra látható, 1,5 m magas, formátlanná pusztult falcsonkhoz tartozhattak, melynek a platónál mélyebben fekv? környéke er?sebben feltölt?dött. Ásatás nélkül nem lehet megállapítani, milyen volt e falak pontos formája, milyen volt a toronyhoz való viszonyuk. A terep vizsgálata alapján arra gondolunk, hogy itt érte el a bels? várat az el?vár fel?l érkez? út, s így esetleg egy híddal ellátott kapu maradványáról lehet szó.

A sziklaplató nyugati felén falmaradványokat nem találtunk. Csekély nyomaik esetleg a néhol megfigyelhet? igen vékony földréteg alatt rejt?znek. Csupán egy szabálytalan téglalap alakú, sziklába vágott üreg utalhat itt emberi kéz nyomaira: ciszterna, vagy eltöm?dött pince, verem lehetett. A bels? várból több nem maradt meg, a lepusztult sziklafelszínen és a sziklateraszokon faépítményre utaló cölöplyukakat sem fedeztünk fel. Az mindenesetre kizárt, hogy csupán maga a torony alkotta volna az er?sséget: ebben az esetben azt nem a sziklaplató legszélére, hanem legalább a közepére építették volna.

Nem találtuk falak nyomát a mintegy 3 méterrel mélyebb ?el?várnál? sem. A vékony földréteggel borított sziklatömb északi és keleti felét éppoly meredekre faragták le, mint a torony melletti sziklapadot. A bels? vár és az el?vár közötti árok valószín?leg er?sen feltölt?dött, egykor jóval mélyebb lehetett.

Ugyancsak mélyebb volt az említett keleti, szélesebb árok is, ennek alja ma is 4-6 méterrel található az el?vár felszíne alatt. Azonban nem csupán ez az árok biztosította a vár védelmét e legjobban támadható oldalról. Az árok keleti szélén egy ma is 4 m magas és alul 6-7 m széles földsánc található. Ennek eredeti formája természetesen már nem állapítható meg.

A vártól északkeletre a hegyoldalban jól megfigyelhet? a völgyb?l enyhén emelked? széles kocsiút. Követhet? egészen a sáncig, itt talán egykor híd vezetett át az árkon. Tovább az el?vár függ?legesen levágott északi oldala mellett vezethetett az út.

Az ilyen alaprajzi elrendezés? várakkal eddig a szakirodalom alig foglalkozott bár korántsem számítanak ritkaságnak sem nálunk, sem pedig a környez? országokban. Így a magasabban elhelyezked?, nyújtott formájú bels? várból és a t?le egyik oldalán árokkal elválasztott, alacsonyabb szint? el?várból álló er?dítmény igen szép példája a hasznosi Cserteri-vár, ilyen a szarvask?i vár és még több környékbeli er?sség, melyek jellegzetességeire Kozák Károly figyelt fel el?ször. Sajnos, e várak közül egynek sincs megbízható felmérése.[11]

Kanázs-várról a jelenlegi állapot vizsgálata alapján közelebbit nem mondhatunk. Egy jöv?beni régészeti kutatás ? bár k?falakra aligha bukkanhat ? számos új adatot hozhat még a vár egykori formájáról. Lehetséges, hogy cölöplyukak, további sáncmaradványok kerülnek el?. Hasonlóan kis terület?, fa-földszerkezet? sánccal, árokkal védett, faépületekkel rendelkez? középkori várainkról a legújabb kutatás kiderítette, hogy az ország egész területén nagy számban léteztek, s favárakról az írott források is szólnak.[12] Egy feltárás mindenesetre csekély munkával ? hisz törmelék- és földrétegeket alig találunk a várban ?, olyan leleteket eredményezhet, melyek lehet?vé teszik a vár korának, építésének és pusztulásának meghatározását.

A leírt várról ugyanis írott forrásaink nem emlékeznek meg. Nevével el?ször csak 1689-ben találkozunk.[13] Ez részben érthet?vé teszi, hogy az irodalomban eddig csupán nagyrészt alaptalan feltevések, regényes elképzelések kaptak helyet Kanázs-várról és váraink rendszeres kutatásának kezdeti állapotát jelzi az is, hogy mindeddig még a jelenleg látható maradványokról sem jelent meg a valóságnak megfelel? leírás és természetesen felmérés sem.

El?ször Pásztor János foglalkozott részletesebben a rommal a mátrai várakról írott, 1928 és 1933 között megjelent munkáiban,[14] s az ? megállapításait veszik át a mai napig nem csupán az útikalauzok, de a tudományos igény? munkák is. Pásztor cikkei a korabeli helytörténeti irodalom számos gyengeségét mutatják: hiteles történeti adatok, helyes megfigyelések keverednek téves közhelyekkel, tényként kezelt feltevésekkel. A szerz? jól ismerte a helyszínt, a vár helyzetét elég pontosan írta le, de a meglév? részek ismertetése helyett inkább rekonstrukciót kísérelt meg. Ezt tükrözi az 1929-ben megjelent téves, illetve feltételezéseken alapuló alaprajza is. Míg helyesen figyelte meg a torony ?borító élköveit?, az építmény eredeti formáját már nem tudta meghatározni. Anélkül, hogy erre bármilyen maradvány is utalt volna, a torony mellett egy három oldalról k?fallal kerített kis udvart képzelt el, s?t rajzolt le. Érthetetlen, mit értett a ?torony közepéhez felvezet? sziklába vágott lépcs??-n. Pincét, s?t eltöm?dött kazamatát említ a hegytet?n, de végül is nem tudta eldönteni, hogy egy kis várról, vagy pedig csak egy magányos ?rtoronyról van-e itt szó.

A várakkal foglalkozó, népszer?sít? jelleg?, els?sorban útikalauz-irodalom számos alaptalan közhelye ? a várak csak az utak védelmére épültek, az egyes várak füst- és fényjeleket adtak egymásnak ?, Pásztornál is felt?nik. A vár alatt futott volna szerinte az Eger-Kisterenye-Fülek közötti hadiút, Oroszlánk? várába tudtak volna innen jelezni, stb. E megállapítások a várak történeti funkciójának gyökeres félreértésén alapulnak, hiszen a középkori várak mindenekel?tt más-más tulajdonos kezén lév? birtokközpontok és lakóhelyek voltak. A sokszor igen részletesen ecsetelt, bonyolult jelzésmódok talán csak egy országos védelmi rendszer ? így például a déli határvidék ? esetében lennének elképzelhet?k a középkorban.[15]

De Pásztor végül is nem tartja középkorinak az er?dítményt. Megállapítja, hogy története szorosan összefüggött Recsk és Mátraderecske történetével, 1350-tól említ is számos adatot a Recski-családról. Végül azonban úgy véli, hogy Recski György és Zsigmond építették a 16. században. Erre abból következtet, hogy az 1562-ben Országh Kristóf által átépített siroki vár építésmódja szerinte megegyezik a váréval, valamint úgy véli, hogy Kanázs-vár stratégiai helyzete miatt is tagja kellett, hogy legyen az itt húzódó védelmi rendszemek. Mindez azonban csak a képzelet csapongása, hiszen a siroki olaszbástyák legfeljebb a vidékre jellemz? k?anyag tekintetében állnak közel Kanázs-vár tornyához, mely már csak elhelyezése miatt is feltétlenül középkori.[16]

F?leg Pásztor munkáit használta fel Ger? László, aki a legb?vebben a Vártúrák kalauza I. kötetében írt várunkról. El?bb magányos ?rtoronynak, majd várnak nevezi, melynek egykori elrendezését már nem lehet megállapítani. Megemlíti a kett?s sáncárkot, de a torony formáját ? sem határozta meg. (Bizonyára valamilyen félreértés, hogy a torony egyik oldala ?faragott szép mérm?ves kövekkel van kirakva?.) Ger? feltételezi, hogy a Recski-család építette a várat, mely a siroki vár tartozékaként a Parád-Sirok-Eger útvonalat biztosította volna.[17] Az utóbbi megállapításhoz azt kell hozzáf?znünk, hogy a siroki vár sohasem volt a Recski-család birtoka, másrészt a Parád-Sirok közötti út elég távol esik a vártól.

Legújabban Kozák Károly foglalkozott a várral Heves megye m?emléki topográfiájában, melyben több más várat is feldolgozott.[18] A terület 11-13. századi birtokviszonyai alapján úgy véli, hogy az Aba-nemzetség építhette a várat, melyhez Recsken és Derecskén kívül több más környékbeli falu is hozzátartozhatott. Írott adatok hiányában a maradványok értékelésén keresztül kísérli meg a vár történetének-építéstörténetének felvázolását. E munkájában azonban ? mivel bizonyára nem volt lehet?sége helyszíni vizsgálatra ? csupán a korábbi irodalomra, f?leg az említett 1929. évi téves alaprajzra támaszkodik, melyet újra le is közöl. Így az általa felvázolt képnek természetesen nem sok köze van a valósághoz. Els? periódusként egy hétoldalú lakótornyot említ, melyet analógiák alapján a 13. század második felére keltez.[19] Kés?bbinek tartja a Pásztor által csupán feltételezett ?nyugati udvart?. Az eddigi leírások félreértésével a csupán másfél méter magas északi falcsonkkal azonosítja az álló toronymaradványt, vastag törmelékrétegr?l ír stb. A markazi és a szarvask?i vár, valamint Benevára alapján ismerteti a keleti árokrendszert s végül megemlíti az Oroszlánk?re leadható jelzéseket.

A Mátraderecskér?l 1978-ban megjelent néprajzi tanulmánykötetben Bakó Ferenc foglalkozik a település történetével. Birtoklástörténeti vizsgálatai során arra a megállapításra jut, hogy Derecske felerészét és Recsk egészét évszázadok óta, talán már az Aba-nemzetség mátraalji birtoktestének kialakulásától kezdve a Recski-család birtokolta. A 16. századi adóösszeírásoknál korábbi adatokat azonban csak Recskr?l ismer. Felt?n?nek tartja, hogy nincs semmiféle írott nyom arról, hogy Derecskén a földesúrnak kastélya vagy kúriája lett volna. Így jut el a határ délkeleti részén álló Kanázs-várhoz. ?Az er?dítmény építésének korát, építtet?jének nevét, az építmény rendeltetését nem ismerjük. Okleveles adatait eddig még senki sem gy?jtötte össze, régészeti vagy építészettörténeti kutatás a romok területén még nem folyt? ? írja. A korábbi irodalommal szemben azonban úgy véli, hogy Kanázs-vár ?er?dített udvarház volt, amit a környék birtokosa els?sorban saját védelmére és biztonsága céljából épített. A 14. század óta ez a család az Aba-nemzetséggel rokon, vagy idegen származású Recski-család lehetett.[20]

Remélhet?, hogy a tanulmányunk elején közölt leírás, a mellékelt fényképek és az alaprajzi vázlat lehet?vé teszik az eddigi irodalom tévedéseinek kiküszöbölését. Ami a várra vonatkozó történeti forrásokat illeti, itt rosszabb a helyzet. A Bakó Ferenc által joggal hiányolt okleveles kutatás nem járt eredménnyel, újabb írott forrás azóta sem bukkant fel, így a legújabb vártörténeti adattárak sem tudnak várunkról.[21] Építtet?jének megállapításához így csak a környék birtoklástörténetének alapos vizsgálata vihet közelebb bennünket. Ennek eredményességét számos, a kutatás által eddig figyelmen kívül hagyott adat felhasználása is valószín?síti.

Bakó Ferenc idézett tanulmányában a vidék történetét a legújabb kortól a 16. század közepéig követte visszafelé. Számunkra is megfelel? kiindulópontnak kínálkozik az a három, 1546-1552 között keletkezett megyei adójegyzék, melyb?l összefoglaló képet nyerhetünk a Derecske körüli falvak 16. századi birtokviszonyairól. Ekkor Recsk valamint Derecske portáinak fele a Recski-családé, Derecske másik fele, valamint Bodony, Parád, Barla (ma Mátraballa), mint a debr?i váruradalom tartozékai a Perényiek kezében vannak. Csupán Ballán birtokol Bebek Ferenc 6 portát.

A kelet felé szomszédos területet a siroki vár uradalma foglalja magába, falvai ?Sirokalja, Szajla, Verpelét, Rozsnak, Nagyberek ? Losonczi István birtokában t?nnek fel. Losonczi azonban mindezt ? ugyanúgy, mint a debr?i uradalmat a Perényiek ?, csak Országh Kristóf kiskorúsága miatt használta. Ugyancsak az ? kezén látjuk a Mátra déli oldala Nána körüli falvait is.[22]

A legtöbb középkori adatot Recskr?l és a magát err?l a birtokáról nevez? családról ismerjük. Mind a falu, mind pedig a család az 1330-as években t?nik fel el?ször az oklevelekben. 1332-37 között említik a pápai tizedjegyzékek Recsk Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplomát, melynek alapfalait Kovács Béla ásta ki a mai temet?ben.[23]

A Recski-család két ágáról is tudunk a 14. században. Recski Miklós, kinek apja, László a század elején élhetett, 1336-ban az egri káptalan el?tt jelenik meg egy üggyel kapcsolatban. Három év múlva azután arról értesülünk, hogy Hangonyi Teld és mások a királyi várnagyot kizárva, Recski Miklósnak adták át Krasznahorka várát. 1346-ban egy birtokperben tanúként szerepel Miklós.[24] 1352-ben azután Recski Mátyás fia István özvegyével és két fiával, Lászlóval és Bertalannal találkozunk az egri káptalan el?tt.[25]

Nem tudjuk, melyik ágból származott a már a 15. század els? felében élt Recski Tamás, akinek jelent?s birtokai voltak Gömör megyében. A középbirtokos nemesek számára ebben az id?ben az el?rejutás, az érvényesülés fontos útja volt várnagyi tisztség betöltése a király vagy valamelyik f?úr szolgálatában. Recski Tamás is a cserépi királyi vár egyik várnagya volt 1408 el?tt, majd 1415-ben a pels?ci Bebekek szendr?i várában látjuk.[26]

Fiai közül Miklós és Tamás m?ködésér?l tudunk. A család társadalmi helyzetét jelzi, hogy Recski Miklós 1447-ben Heves megye egyik országgy?lési képvisel?je volt. Ugyanebben az évben egy oklevél tanúsága szerint Bebek Györgynek okozott a két testvér jelent?s kárt azzal, hogy a Lak és Recsk birtokon átfolyó patak elterelésével Lakot vízzel árasztotta el.

1460-80 között Recski Tamás és Miklós a megye egyik legjelent?sebb f?úri családjának, a Kompoltiaknak a szolgálatában t?nik fel. Mint az ? familíárisaik 1474-ben és 1479-ben a siroki vár vámagyai. Több ízben királyi megbízatásnak tesznek eleget, 1478-ban épp a Kompoltiak és az Országhok siroki beiktatásánál királyi emberek. Természetesen a korban szokásos hatalmaskodásoktól ?k sem mentesek, s?t egy közelebbr?l ismeretlen id?pontban kiadott oklevél lopással és testvérgyilkossággal is vádolja ?ket.[27]

Mivel kortársaikként Recski Lászlót, Antalt és Mártont is ismerjük, nem tudjuk, kit?l vezethet? le a következ? nemzedék: Bernát és István, akik testvérek voltak, valamint Demeter. Közülük István játszotta a legjelent?sebb szerepet, alispán, majd országgy?lési követ volt Borsod megyében. Többször említik az oklevelek Bernát és István recski birtokait a 16. század elején, ugyanis gyakran összeütközésbe került a két testvér Kalanda Péter siroki várnaggyal. 1512-ben Bernát azután el is zálogosította recski birtokát.[28]

Bernát fiáról, Jánosról, aki a mohácsi csata körüli években halt meg, nem tudunk közelebbit. Fia nem volt, leánya azonban továbbra is Recsken élt ? bizonyára az említett négy kúria egyikében ?, hiába állították rokonai, hogy ebben az ?si birtokban nincs leányági jog. E rokonok Demeter Lázár nev? fiának gyermekei voltak, akik közül Recski György és Zsigmond játszott jelent?s szerepet. 1561-ben a király meger?sítette ?ket az összes korábban ismert Recski-birtokban, majd jelent?s új birtokokat is kaptak az Alföldön.

Recski György 1580-ban Heves megye alispánja volt. Hosszú perben sikerült megvédeni birtokait unokatestvéreit?l, akik n?ági részt és leánynegyedet követeltek Recskb?l és Derecskéb?l. A per során felvonultatott tanúk többsége amellett vallott, hogy a két falu ?si, csak a férfiágat illet? birtok.[29] A család azután György gyermekeivel folytatódott és kés?bb Tiszaburára költözött.

Áttekintésünkb?l kiderült, hogy a Recskiek a középkor folyamán a megye jelent?sebb köznemesi családjai közé tartoztak, s?t más megyékben is szerepet játszottak. Felt?n? azonban, hogy birtokaik többsége nem a névadó falu körül, hanem annál jóval távolabb helyezkedett el. Itt csak Derecskén birtokoltak, erre a legkorábbi adatunk 1504-b?l származik, amikor Recski István és Bernát a Verebélyieknek zálogosították el itteni részeiket.[30] Kés?bb azután állandóan szerepel a falu fele birtokaik felsorolásában.

Recsk és Derecske tehát ?si birtokuk lehetett, melyeket bizonyára már a 13. században is bírtak. Hogy ez nem csupán megalapozatlan feltevés, azzal kapcsolatban ? miel?tt folytatnánk a birtoktörténeti áttekintést ?, még egy adatot kell megemlítenünk. 1692-b?l illetve 1697-b?l ismerjük a család címerét. A címerkép megegyezik az ismert Aba-nemzetségbeli ágak címerével. A kisebb eltérések nem érdemelnek figyelmet, hiszen az egyes ágaknál sem teljesen egyforma a sas, s emellett a címer itt egy kis méret? pecsétr?l származik.[31]

Ez tehát arra utal, hogy a Recskiek is az Aba-nemzetségb?l erednek. Közismert, hogy a Mátravidék ? els?sorban a Mátra déli oldala ? azért szerepel a nemzetség legkorábbi szállásterületeként, mert itt igen sok ág együttes birtoklása mutatható ki.[32] De tudott dolog az is, hogy Recsket és Derecskét két oldalról is olyan birtokok határolják, melyek legalább a 14. század elejéig az Abák kezén voltak. Így dél felé a Mátra erdei Oroszlánk? és Bene váraival a Kompoltiak illetve a Csobánkák tulajdonában voltak, kelet felé pedig Sirok várát a Borh-Bodon-ág bírtokolta 1320-ig. Nem ismerjük az utóbbi vár korai tartozékait, de valószín?, hogy megegyeztek a már említett, a 15. századtól ismert falvakkal.[33]

Érdemes megvizsgálni a nyugatról határos falvakat is. Különösen érdekes közülük Bodony, ugyanis ez a név gyakran szerepel személynévként számos Aba-ágnál, legközelebb épp Sirok korai birtokosainál. Emellett már 1275-ben találkozunk az egyik ág birtokainak határjárásában egy Budun birtokkal, mely talán a mai Bodonnyal azonosítható. A falut említik az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékek is, középkori eredet? temploma ma is áll.[34]

Korai adatokat ismerünk az egykori, ma már csak pusztaként létez? Lakról is, mely Dercskét?l északkeletre feküdt. 1320 körül a Csobánka-ág birtokai között látunk egy Lak nev?t, majd 1327-ben Kompolti Imre kap a királytól egy Lak birtokot Heves megyében, melyet azután szolgájának, Ivanics Pálnak ad tovább. 1447-ben Pels?ci (Bebek) Miklós zálogosította el Lak birtokát ? melynek a Recskiek által való elárasztásáról már szó esett ? az el?ször 1311-ben említett Barlával (Mátraballa) együtt Sági Balázsnak.[35]

Igen kés?n, csak 1506-ban esik szó el?ször Parádról, amikor a falu Derecskével, Lakkal, Bodonnyal és Ballával együtt Verebélyi Pál kezén t?nik fel. A legfontosabb oklevél azonban 1535-ben kelt. A benne foglaltak szerint Ferdinánd király pels?ci Bebek Ferenc gömöri f?ispánnak adja Bodony, Parád, Lak, Balla, Derecske és Nagyút birtokokat, melyek egykor a Bebek család kezén voltak, de leánynegyed címén elkerültek t?le és most Thelegdy Miklós h?tlensége folytán a királyhoz jutottak.[36]

Valószín?leg nem tévedünk sokat, ha az ismertetett adatok alapján a következ? képet vázoljuk fel: az Árpád korban Recsk szélesebb környéke is teljes egészében az Aba-nemzetség különböz? ágaié volt. Valószín?, hogy a Csobánkákhoz és a Borh-Bodonokhoz hasonlóan a nemzetség más ágai is Csák Máté mellett foglaltak állást a 14. század elején, s ezért mindannyian birtokaik elveszítésével b?nh?dtek. Így jutott Sirok a király, Bene és Gyöngyös a Szécsényiek kezére és hasonlóan Parád, Bodony, Lak, Balla és Derecske része is el?bb talán a király vagy azonnal a Bebekek tulajdonába. Lehetséges, hogy e falvak eredetileg épp a két említett ág tulajdonában voltak. Csupán egy kis rész: Recsk és Derecske fele maradt az Aba-nembeliek birtokában, ?k bizonyára nem fordultak Károly Róbert ellen.

A Bebekekhez jutott birtoktest elég jelent?s lehetett, távolesett azonban a család f? birtokaitól. Ezért zálogba adták, majd pedig leányági örökösök kezére került. Így szerezhették meg a Verebélyiek, majd a Thelegdyiek, s közben a Verebélyiek zálog címén Derecske újabb részeit is hozzákapcsolták. Az is lehet, hogy Derecske fele csak ekkor került el a Recskiekt?l. Bebek Ferenc sem birtokolta sokáig 1535 után a falvakat ? bár 1546-ban még övé volt Ballán 6 porta ?, talán eladta az Országhoknak vagy épp a Perényieknek, akik azután a debr?i vár uradalmához csatolták.

Vizsgálatunk eredményeit összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy ugyanúgy, mint Sirok, Oroszlánk?, Bene és bizonyára Markaz várait, a derecskei várat is az Aba-nemzetség építtette, közelebbr?1 minden valószín?ség szerint az az ága, melyb?l a Recski-család származott. A rendelkezésünkre álló történeti adatok nem nyújtanak lehet?séget a vár építési korának és pusztulásának pontosabb meghatározásához. Bizonyíthatatlan feltevés lehet csak az, hogy épp akkor pusztult el, amikor a környék jelent?s részét elveszítette a nemzetség. A Recski-család 14-15. századi szereplése ugyanis elképzelhet?vé teszi, hogy még továbbra is használatban volt a vár. Csupán annyi biztos, hogy a 16. században már nem állt. Az azonban lehetséges, hogy a középkorban nem Derecske, hanem Recsk területén emelkedett, azaz tulajdonképpen a recski vár volt. Ma ugyanis a két falu határánál, a középkori Recsk templomához közel található.

Rendeltetését illet?en bizonyára Bakó Ferenc feltételezése a helytálló. Ezt látszanak meger?síteni Nováki Gyula, Sándorfi György és Miklós Zsuzsa legújabb kutatási eredményei is. A várat ugyanis kis mérete, sáncai és árkai, a k?b?l épített övez?fal nyomainak hiánya rendkívül hasonlóvá teszik az általuk meghatározott ún. korai feudális magánvárakhoz. E nagyrészt még a tatárjárás el?tt felépült földesúri lakóhelyekre ugyanis éppen az a jellemz?, hogy a kisebb, egyedülálló fa- vagy k?tornyot, épületet fa-földszerkezet? sánc és árok védte. Ezek az er?dítmények talán épp azért nem szerepelnek szerintük az írott forrásokban, mert az akkori felfogás szerint nem tartoztak a várak közé.[37]

Ha azonban Kanázs-vár mégis a középkori értelemben vett k?várak közé tartozott melyek funkciójukat tekintve ugyancsak a földesúr lakhelyei, de emellett birtokközpontjai és er?sebb mivoltukból következ?en hatalmának bázisai voltak ? akkor sem lehet csodálkozni az írott adatok hiányán. Nem egyedülálló eset ugyanis, hogy a középbirtokos nemesek kezén lév? várak, szemben a f?úri várakkal, hosszú ideig nem t?nnek fel az oklevelekben.[38]

Régészeti kutatás hiányában így biztosan csupán annyit tudunk a vár egykori formájáról, hogy két részre tagolódott, a bels? vár keleti szélén egy, a bejárat és a támadás várható iránya felé forduló, ún. éllel ellátott tornya volt, az el?várat pedig sánc és árok védte. Érdemes megvizsgálni, lehetséges-e az eddigi szakirodalom alapján e különleges toronytípus korhozkötése, s ezzel egyúttal a vár építési idejének meghatározása. Hazai kutató ugyan ezt a témát sem dolgozta fel, de a középkori Magyarország vonatkozásában is részletesen tárgyalja számos munkájában a neves csehszlovák várkutató, Dobroslava Menclova.[39]

 

3. kép: A mátraderecskei Kanázsvár, 1993

 

 

 

Pámer Nóra

 

A kisnánai vár feltárása

 

(Megjelent: Magyar M?emlékvédelem, 1967-1968. 295-313.)

 

 

Aki 1962 el?tt járt Kisnánán, az országút melletti bozóttal ben?tt dombon két romos tornyot láthatott. Egy gótikus mérm?ves ablakokkal áttört karcsú templomtornyot, és egy tagolatlan vaskos torony tömbjét, mely az egykor itt állott régi er?sségre utalt. Az, hogy a domb felszíne alatt, habár romokban is, egy teljes középkori vár rejt?zik ? a történeti adatok ellenére sem volt remélhet?. Egyébként a vár története sem volt ismert, mert hadi események nem f?z?dtek hozzá. Ez volt az oka annak is, hogy váraink számos 16. századi metszetei között a kisnánai vár ábrázolását nem találjuk.

Az 1962. évben kezd?d? feltárás feladata csak a várdombon álló két torony állagmegóvásához szükséges régészeti kutatás elvégzése volt.[40] Azért vágtuk át egy hosszú kutatóárokkal a terepet, hogy a még fellelhet? alapfalakról tájékozódhassunk. Az els? év eredményei és a próbaásatásnak tekinthet? hosszú kutatóárokban talált magas falak alapján azonban az Országos M?emléki Felügyel?ség vezet?sége a vár teljes feltárása és konzerválása mellett döntött. A feltárási munkák négy éven át folytak, és 1966-ban fejez?dtek be.

Kisnána a Gyöngyöst és Egert összeköt? útnak körülbelül a közepén fekszik. A vár egy alig 20 m magas dombon emelkedik. Lábánál félkörben kanyarodik a falu magját átszel? országút, mely Abasáron, Markazon, Domoszlón és Kisnánán át Verpelétre visz. Nem magas hegyen álló, meredek szikláktól védett, fenyeget? sasfészekr?l van itt szó, hanem a Mátra lábánál, a magasabb hegyek vonulatától védett kis dombon épült szelíd lakhelyr?l, melynek falait az egykori tulajdonosok saját békéjük és birtokközpontjuk biztosítása érdekében építhették. A vár körül ma már megváltoztak a terep- és flóraviszonyok, de valaha e helynek igen el?nyös lehetett fekvése, mert a várdombon a koravaskori ember életének nyomait is megtaláltuk. A Mátrából ered? két patak szinte közrefogva a dombot, természetes védelmet is nyújtott. A földb?l kiszabadított falak egy 15. századi vár arculatát tárják elénk, s mivel a 16. században a vár már rommá lesz, és többé fel nem építik, romjai híven meg?rizték a középkori vár konstrukcióját.

A kett?s falgy?r?vel övezett vár sok személy befogadására alkalmas virágzó f?úri rezidencia volt, mely veszély esetén ellenállásra, kisebb támadások visszaverésére is képes, de természetesen véd?m?vei nagyobb létszámú ellenséges sereg támadásának kivédésére már nem voltak alkalmasak. Tehát épülésekor a török még nem jelenthetett közvetlenül fenyeget? veszélyt, melyre felkészülni még nem tartották sürget?nek az id?t. A békés földesúri élet biztonsága érdekében épült birtokközpont volt, mely egy háborút nem visel? nagyobb területet gazdaságilag is ellátott, s ?rködött békéje fölött, menedéket nyújtván tulajdonosának és környezetének a földesúri viszályok vagy más szükség esetén.

A vár alaprajzi elrendezéséb?l, a feltárt k?faragványokból és egyéb leletekb?l következtetve, valaha fényes f?úri élet folyt a kisnánai vár falai között. A romok alapján is megállapítható, hogy a vár nem egységes terv szerint épült, hanem lassan, emberölt?r?l emberölt?re alakult ki azzá a zárt egységgé, mely a középkor végére építtet?inek a lehetséges legkényelmesebb életkörülményeket nyújtotta.

A hatalmas földfeltöltések és törmelékhegyek alól az ásatás egy épületegyüttest hozott felszínre, mely palota, kápolna, lakó- és gazdasági épületekb?l állt, kett?s falgy?r?t?l övezett egységbe foglalva, de mindenütt, ahol mélyebbre hatolhattunk a romos falak mentén, egy korábbi állapot tárult fel el?ttünk, melynek régészeti adataiból lassan kialakult a vár építéstörténete.

Nána mint helység a Kompoltiak birtoka volt. Mikor került tulajdonukba, nem tudjuk, mert sem adományozására, sem megvételére nincsen adatunk. Feltehet?en az Aba-nemzetség ?si birtokain települt, mely a nemzetség szétágazódása után az innét származó Kompoltiaknak jutott osztályrészül.

Az Abák uralmi területe a felvidéki Hernád-völgye és a Mátraalja volt. E nemzetség leghatalmasabb képvisel?jét Aba Sámuel királyt a krónikák szerint a sári monostorban temették el, s ezt megel?z?en ? az utolsó kutatási eredmények szerint ? ideiglenesen a debr?i monostorban.[41] E helységek ? mai nevükön Abasár és Feldebr? ?, melyek délkeletr?l és délnyugatról fogják közre Nánát, ?si Aba-birtokok voltak,[42] ezért valószín?,hogy Nána is az egykori Aba-birtokokhoz tartozott. A Kompoltiak korai birtoklására e vidéken a Nánától alig 15 km-re fekv? Kompolt nev? helység utal. Apátságát is a Kompoltiak alapítják. (Régiségére vall, hogy az apátság 1280-ban már er?sen megrongált állapota helyreállítására IV. Lászlótól vámszedési jogot kap.)[43]

Annak ellenére, hogy korai okleveleinkben nem találunk Nánára vonatkozó adatot, s birtokosaként csak a 14. század elején említik Kompolti Pétert,[44] s mégis központi szerepe már igen korán kialakulhatott, mert ha a Kompoltiak 13. századtól követhet? birtokszerzéseit nézzük, azok mind Nána köré csoportosulnak.[45] Az a tény pedig, hogy a Kompoltiak a 14. századtól a ?de Nana? predicatumot használják,[46] egyben azt is jelenti, hogy itt volt a legrégibb állandó lakhelyük. E lakhelynek azonban nem kellett okvetlenül várnak lennie. E feltevésünket egy oklevél is alátámasztja: 1325-ben[47] Kompolti Péter megosztja vagyonát fiai között, mikoris több faluval együtt Gergely Lovász-Nánát[48] és István Egyházas-Nánát kapja. Itt tehát még nincsen Nána váráról szó, de említi az oklevél Oroszlánk? várát (Domoszló határában), melyet a Kompolti-fiaknak közös költségen kellett fenntartaniuk. Vagyis a Kompolti-családnak már a 14. század elején birtokában van egy vár, melynek azonban csak stratégiai jelent?sége lehetett, mert predicatumként sohasem használják, onnan ? azaz Oroszlánk?r?l származónak ? a család egyik ága sem nevezi magát

Az említett két Nána helység ? Egyházas-Nána és Lovász-Nána ? Csánki szerint azonos a szerz? idejében Fels?-Nánának és ma Kis-Nánának nevejett községgel.[49] Egyházas-Nána elnevezésé egy korai templom létezését jelenti e területen.

Ezt a korai templomot pedig a kisnánai várdombon megtalálta az 1962. évi ásatás, a romjaiban még ma is álló gótikus templom falai alatt; mégpedig egy olyan típusú körtemplom formájában, melynek építési ideje legkés?bb a 11. sz. végére, a 12. sz. elejére tehet?. Ha tehát vár még nincs is, lakott területnek már igen korán kellett lennie a mai Kisnánán. E tényt egybevetve a predicatum használatával valószín?, hogy a hely egy nagyobb uradalom gazdasági központja, telepe lehetett, hol a paraszt- vagy jobbágytelepülés mellé már korán egy meger?sített udvarházat is építettek. Ebb?l a meger?sített udvarházból alakul ki a kés?bbi vár.

Egy 1415. évi oklevél szerint Kysnana néven[50] fordul el? a Kompoltiak e birtoka. Szabó István szerint a kis jelz?vel ellátott falunevek a fiatalabb települést jelzik, a naggyal szemben, de mindenesetre megkülönböztetést ett?l a régebbi, az alaptelepülést jelz?t?l.[51] A mi esetünkben a legrégebbi középkori település temploma a mai várdombon állott, és több régészeti megfigyelés arra utal, hogy a település a domb aljától délre húzódott. Ha pedig a Kompoltiak udvarházukat a dombra helyezték, úgy ezt a részt a többit?l eltér?en mint újabbat, valóban nevezhették Kysnánának.[52]

A Kompolti-család el?retörése a 14. sz. elejére tehet?. Az Aba-nemzetség családjai között a vérbeli kötelék ebben az id?ben ugyan már meglazult, mégis politikai összetartozásuk céltudatos, s a 13. század végén az ország északkeleti részének szinte korlátlan urai. E nagyhatalmú nemzetségnek égisze alatt emelkedtek a Kompoltiak is, de mikor Károly Róbert uralkodása elején az egész nemzetség (a Lipóczi-ág kivételével) az Anjou király ellen fordult, a Kompoltiak jó politikai érzékkel a király mellé álltak, s a dönt? rozgonyi csata (1312) után, mely a királypárt gy?zelmével végz?dött, gazdaságilag és politikailag meger?södve, jól megalapozott jöv? elé tekinthettek. A család emelkedése a 14. század folyamán nagyarányú birtokszerzésekben és országos méltóságok viselésében[53] nyilvánult meg. A Kompoltiak fénykorukat Zsigmond és Ulászló uralkodása alatt érték el. Zsigmond idejében történészeink egyhangú véleménye szerint a sárkányos-rend bárói között a Kompoltiakat is megtaláljuk. Ezt látszik igazolni Kompolti László sírköve és Kompolti János címerével ellátott vörösmárvány kút is a kisnánai várban (leírásuk a kés?bbiekben). A sárkányos bárók közé tartozásuk egyben azt is jelentette, hogy az ország leggazdagabb f?urai társaságában találjuk ?ket (Rozgonyi?Hédervári?Stiborczi atyafiság körében), s gyarapodó gazdaságuknak megfelel?en felvirágzik a Nánán folyó feudális udvartartás is. Bár még ebb?l a korból sincs okmányunk, mely a nánai rezidenciát várnak nevezné,[54] mégis a legnagyobb építkezések e korra tehet?k. A régi birtokközpont átalakul: palotát és új templomot építenek a várdombra, s bár még nem védik k?fallal, de az akkor átépített és hatalmas pillérekkel meger?sített küls? kaputorony elárulja, hogy székhelyüket valamiféle körülkerítés, véd?öv biztosíthatta.

Az 1445. évi országgy?lésen már említik Kompolti János újonnan épült nánai várát.[55] Az Albert és I. Ulászló király uralkodása alatti és utáni id?, bels? villongásoktól terhes, bizonytalan korszak. A féktelen feudális anarchia, er?szakoskodás, a f?urak gátlástalan hatalomratörésének, a jogtalan birtokszerzéseknek korszaka, ami Nána urait is er?sebb védelmi felkészülésre inti. A f?urak hatalmaskodásain kívül új veszedelmet jelentettek az északról betör? cseh csapatok, amelyek az egész Felvidéket rettegésben tartották.[56] Az id? mindenképpen megérett arra, hogy Nána várát meger?sítsék. A magas k?várfalak építésével lezárul a vár utolsó nagy építési korszaka.

Ha a nagy vonásokban vázolt fejl?déstörténetet az épületek épülési idejének sorrendjében felbontjuk, megkapjuk az egyes épületek, illetve a vár egyes elemeinek történetét. Ezek id?beli összefüggése a régészeti megfigyelés segítségével a vár építéstörténetének nemcsak logikus következtetését, hanem hiteles realitását is adják. Az egymásba szöv?d? szálakat a közölt periódusrajzok segítségével s az egyes objektumok történeti fejl?désének leírásával igyekeztünk érthet?bbé tenni.

A váregyüttes a következ? elemekre bontható: körtemplom, illetve vártemplom; egytraktusos DNy-i nagy gazdasági épület: É-i gótikus palota; DK-i küls? kaputorony; a várfalak küls? és bels? övezete és a bels? kaputorony.

 

Körtemplom

 

A körtemplom a várdomb legrégibb épülete, mely egyben a domb alján húzódó település plébániatemploma volt. Az ? els? formájában 7,20 m átmér?j?, kör alaprajzú ? templomnak kelet felé kis nyújtott szentélye volt, félkörös záródással.[57] E rotundából alig 40 cm magas alapfalak maradtak meg, két sor görgeteg folyami k?b?l építve. Habarcsanyagát a föld nedvessége er?sen kilúgozta.

A templomot temet? vette körül, melynek legnagyobb részét a kés?bbi építkezések tönkretették, s csak a déli oldalon, a kés?bb feltöltött falszorosban maradt meg egy kis területen, melynek egy részét feltártuk. Az innen el?került sírmellékletek alapján a temet? a 12. század közepét?l már használatban volt, s így templomának a XI század végén, legkés?bb a 12. század elején már állnia kellett. Az ásatási szelvények metszeteib?l a rotunda falaira épült gótikus templomtól 5-6 méterre dél felé az egykori lejt?s felszín ? mely az eredeti dombalakulatra utal ? jól leolvasható; vagyis a várdomb platója kisebb volt, mint a gótikus vár felépülése idejében, mikoris a domb fennsíkját feltöltéssel megnagyobbították.[58]

A XI. században épült körtemplomot ? feltehet?en a 13. században ? a nyugati oldalán egy 6 m átmér?j? kör (patkó) alakú épületrésszel b?vítik. Ez a templomb?vítés már egy temet?részre épült, mert falai alatt emberi csontokat találtunk. E toldalékrészb?l északnyugat félé ajtó nyílik, E kett?s körtemplomnak az eredeti szintje elpusztult, mert a kés?bbi gótikus templom szintjénél magasabban feküdt. Ugyanez okból pusztult el az els? körtemplom eredeti járószintje is. A nyugati b?vítés habarcsanyaga elüt az eredeti körtemplom habarcsanyagától, falai is jobb állapotban, nagyobb magasságban maradtak ránk (100-150 cm), mivel e rész még, az els? körtemplom elbontása után is ? mint a gótikus templomba beolvasztott egyik rész ? használatban volt. Hogy kés?bb épült, mint a körtemplom, falainak jóval mélyebben (120 cm) fekv? alapjaiból is következtethetünk.

E 13. századi b?vítésre akkor kerülhetett sor, mikor a várdomb aljában felépítik az egytraktusos nagy épületet, s a gótikus északi palota helyén feltehet?en már állott egy korábbi udvarház. Vagyis a földesúr felépítette els? lakhelyét, s a templom b?vítésével kegyúri elkülönülését biztosította a templomban. A várdomb platóján ekkor különös helyzet alakul ki, mely a XV. század közepéig, a várfalak felépítéséig fennáll: a földesúr közvetlenül a falunak a dombon álló plébániatemploma mellett építi fel lakhelyét, úgy, hogy a templom körüli temet?be még továbbra is temetkeznek. E temet? használata miatt kellett az egytraktusos nagy gazdasági épületet a domb aljára építeni. A temet? s?r? egymás fölé rétegz?dött sírjaiból arra kell következtetnünk, hogy nemcsak a földesúr, hanem a falu népe is ide temetkezett továbbra is. 1332-37 közötti pápai tizedjegyzékben a nánai Mindszentek templomának plébánosa is szerepel.[59] Ez a templom csakis az 1325-b?l származó oklevél Egyházasnána falujának templomával lehet azonos, mert ez egyházkerületben más nánai templomot a tizedjegyzék nem említ. A falu templomát is magába foglaló földesúri székhely ekkor már valamiféle védelmi körülhatárolással is bírt, mivel a várdomb alján, a délkeleti küls? kaputorony is áll már a 13. században.

 

A gótikus vártemplom

 

A b?vített román templomot a XIV-XV. század fordulóján, a nagy gótikus építkezések idején átalakítják. (Ekkor épül a romjaiban még ma is látható gótikus északi palotarész s a délkeleti küls? kaputornyot is ekkor er?sítik meg.)

A birtokközpont várrá alakul, és a megnövekedett igényeknek megfelel?en a kisméret? román kori falusi templomot gótikus stílusban b?vítik, illetve átépítik. Az eredeti körtemplomot és kis szentélyét megszüntetik. Az új templomhajó a nyugati toldalék-körhöz épül, s falai nagyjából követik a lebontott eredeti rotunda körívét. Így szabálytalan alaprajzú, kihasasodó bels? teret nyernek, melyhez kelet fel?l a régi szentélynél nagyobb, félnyolcszög záródású gótikus szentélyt, és a szentélyhez északról csatlakozó sekrestyét építenek. Az új templomban egy háromszakaszos bels? tér alakult ki: nyugati része a kör, illetve patkó alakú b?vítés, középs? része a szabálytalan alakú templomhajó, keleti lezáródása pedig az új gótikus szentély. A három szakaszt a térbe er?sen benyúló egy-egy pillérpár (a keleti a diadalív pillére) választja el egymástól. Ily módon a hazai, de a külföldi középkori építészetben is szokatlan térhatású bels? keletkezett. A templomtesthez délr?l egy négyzet alaprajzú, felül nyolcszögbe átmen? toronytestet építettek, mely aránylag épen maradt ránk. Az alsó, vaskos négyzetes toronytömbben helyezték el a templom f?bejáratát, míg felül a karcsú nyolcszögletes hasáb alakú toronyrészt négy mérm?ves csúcsíves ablakkal tagolták, s a torony éleit szépen megmunkált kváderekkel armírozták. (Ugyanezt a szép kváderk? armírozást láthatjuk a délkeleti, küls? kaputoronynak e korból származó támpillérein.) A torony aljában az egykori boltozat bordaindításai még jól láthatók. Az egész templom padozatát négyzetes téglával burkolták. E gótikus padozat az egykori román templom járószintjénél alacsonyabban húzódik, amit a templomhajóban és a kör alakú toldalékrészben talált bolygatott sírok alig 30 cm-nyi csekély mélysége is igazol. A gótikus szentélyben 1428-ban Kompolti László temetkezési helyéül egy kriptát alakítanak ki. A kripta a román kori szentély alapfalait nagyrészt tönkretette. A sírhelyet egykor egy Kompolti-címerrel ékes, felirattal és évszámmal ellátott sírk? fedte. A sírkövet 1940-ben találták, de a második világháború után elt?nt. A stíluskritikai datáláson kívül a sírk? évszáma az egyetlen konkrét adat, mely a templom gótikus átépítési idejére, illetve arra az id?re utal, amikorra annak már el kellett készülnie.[60]

A templom átépítésével a temet? nagy részét megsemmisítették, de a temet?t végleg még nem számolják fel. A sekrestye építésével a szentélyt?l északra es? részt teszik tönkre, míg a templomtoronnyal a déli temet?részb?l szakítanak ki nagyobb területet. Ez utóbbi rész megszüntetését a torony alatti bejárat is szükségessé tette. Az itt ásott kutatóárok metszete magasan fekv? sírokat jelzett, melyeket a templombejárathoz szükséges járószinttel teljesen megbolygattak. A templomtoronytól nyugatra es? temet?rész aránylag épen maradt meg. Az itt feltárt kis rész világosan kimutatta, hogy a gótikus templom felépítése után is temetkeztek még a templom köré, vagy legalábbis a déli részeken. Így a templomtoronytól kb. 320 cm-re, nyugatra fekv? sírból Albert király 1439-es veret? pénze került napvilágra,[61] továbbá ugyancsak a déli temet?részb?l két gótikus pártaöv került el? a sírokból. Mindkett? a XV. század második feléb?l származik. Díszes kivitelük jómódú tulajdonosra vall.

A ma szorosan várfallal övezett gótikus templom egykor szabadon állt. A toronytesten és a templomon szépen tagolt lábazati k? fut körbe, ami a torony alján kívül még ma is jól látható, de a többi részen a várfal már eltakarja, mint ahogy a szentély déli oldalán lev? támpillérek sem láthatók már, s csak a feltárás fedezte fel ?ket, a várfalba beépítetten.

 

Délnyugati egytraktusos nagy épület

 

Ez a román kori rotunda után a feltárt váregyüttes legrégibb megmaradt épülete. Építési idejét pontosan meghatározni nem tudjuk, de helyzeténél fogva arra következtetünk, hogy el?bb épült, mint a romjaiban még ma is álló északi gótikus palotarész. Akkor épülhetett a domb aljába, mikor a dombtet?n a körtemplom még a várdomb aljában húzódó paraszti vagy jobbágy település plébániatemploma volt, s temet? vette körül. Bár az épület rendeltetését nem tudjuk megállapítani, mivel csak pincerésze maradt ránk, mégis az osztatlan nagy helyiségb?l gazdasági épületre való következtetés látszik legvalószín?bbnek. A Kompolti-uradalom itt egyre jelent?sebbé váló gazdasági telepén szükség volt a termények jobb raktározási lehet?ségére.

Itt utalnunk kell a bevezet?ben említett feltevésre, miszerint a falu a várdombtól keletre és délre feküdhetett. E feltevést alátámasztották a várdombtól 50-60 méternyire talált feltáratlan falmaradványok délen és keleten. Továbbá a most tárgyalt épületre délr?l mer?legesen ásott hosszú kutatóárokban a küls? várfaltól kb. 35 m távolságra jelentkez? égett téglaszint szakasz, s ugyanez árokban feltárt, k?vel falazott akna, mely a paraszti épületekhez tartozó valamiféle verem lehetet s melyr?l még a továbbiakban lesz szó.

Az egytraktusos nagy épület megmaradt pincéje 22 x 8 m belméret?. Legkorábbi állapotában két bejárata volt: északi fala közepén s déli falának keleti sarkánál. E nagy fesztávú (8 m) pince síkfödémét a középvonalban mestergerendát tartó oszlopsor támasztotta alá. Az alátámasztó oszlopok közül egynek a k?talpát in situ megtaláltuk az egykori fapadozatba beágyazottan.[62] A pince aránylag vékony falait és nagy fesztávát tekintve a felette lev? épület minden valószín?ség szerint fából lehetett.

Eredeti bejáratainak megszüntetése ? azaz befalazása ? a 14. századvégi nagy gótikus építkezéssel van kapcsolatban, amikor a várdomb küls? ? ellenállóbb ? meger?sítésére sor kerül. Egy magas földsáncot alakítottak ki, mely a várdombot nyugatról védte, és egyben az egytraktusos nagy épület északi oldalához csatlakozott. A földsáncot tartó cölöpöket az épület északi pincelejáratának vonalába, s?t a lejárat rézs?jébe is beleverik. Ugyanekkor a dél felé es? bejáratot is meg kell szüntetniük, mert itt egy védelmi (vizes?) árkot ásnak, s csak egy keskeny agyag padkát hagynak meg az épület körül a déli és részben a nyugati oldalon. A padka és az árok közötti szakaszon palánk-kerítést emelnek. Az agyagbavágott déli árokkal megsemmisítik a délen húzódó település egy részét, s betemetik a fent említett k?vel falazott aknát. Ekkor kerül az aknába a feltölt? földdel és törmelékkel együtt egy kora, román kori sírlap,[63] két darabra törve mely valószín?leg a dombon lev? temet?b?l származik. E korai sírk?höz f?z?d? kegyeletes emlék már nem lehetett személyes hatással a vár lakóira hiszen párját ugyanekkor a gótikus templom egyik támpillérjébe épít?anyagként használják fel. A cölöptartotta földsánc és a déli árok új helyre kényszerítette a pincelejáratokat. A megszüntetett északi lejárat helyett a nyugati oldalon törnek egy ajtót, s vele szemben a keleti oldalon is (ez utóbbit ott, ahol ma is van a lejárat, de küszöbköve egykor mélyebb szinten feküdt). A nyugati ajtó mögé kis tornyot építenek az épület belsejében, mely valószín?leg felnyúlott a tet? fölé és megfigyel?hely lehetett, mivel a nagy kaputorony ekkor még nem állt.

A XV. század második felében a vár területén újra nagy átalakítás, illetve építkezés folyik. Az eddig palánkkal kerített birtokközpont a k?falak építése által er?s várrá lesz. Két falgy?r?vel veszik körül a várat, s ezzel a falszorost is kialakítják. A bels? várfal közepe táján a nyugati oldalon egy nagyméret? kaputornyot is építenek. A várfalak építése fölöslegessé teszi a cölöptartotta földsáncot, és ezért azt meg is szüntetik, azaz a nyugati falszorosban visszaállítják a földsánc létezése el?tti szintet. A nyugati küls? várfalat az egytraktusos nagy épület északnyugati sarkáig építik. A nyugati ajtót befalazzák, s a helyiség belsejében megszüntetik a figyel?tornyot, mely a közben felépült bels? kaputorony miatt jelent?ségét már elvesztette. A déli küls? várfal, miután közvetlenül a várdomb aljába építik, a dombon kívül es? épületrészt nem övezi, hanem annak csak keleti faláig húzódik. A várfalon kívül es? részt lebontják, s a déli fal folytatásaképpen az épület új déli zárófalat kap, mely egyben a küls? fal véd?folyosójának megszakítatlan közlekedését is szolgálja, a nyugati falig. Az épület ezáltal megrövidül, de a lebontott részét sem iktatják ki teljesen a védelemb?l, hanem földdel feltöltve még védelmi állásul használják. (A feltöltés megszilárdítására levert cölöpök nyomait megtaláltuk.) A lebontott részb?l kialakított védelmi állást és az épület nyugati homlokfalát sövénnyel ellátott cölöpkerítéssel védik. A megrövidített pincehelyiséget ekkor belül is felújítják. A keleti oldalon a falszoros szintjének megfelel?en k?keretes világító-ablakokkal látják el. A helyiséget agyaggal feltöltik (ekkor temetik a szint alá a kis torony alapfalait, és ebbe a feltöltésbe alapozzák az új déli zárófalat) és ledöngölik. A kialakított járószint magassága a megújított keleti k?keretes ajtónyílás küszöbének felel meg.

E megújított pincével egy ideig még használatban marad az épület, de nem sokáig, mert lebontják, a falszoros járószintjének magasságáig, és feltöltik szeméttel[64] (ez Zápolya János pénzével datálható). A lebontott épület feltöltött pincéjét ? a déli zárófalán kívül es? részt is beleszámítva ? helyzetéb?l ítélve a vár legutolsó használati idejében ágyúállásként használták, mint egy kezdetleges földbástyát. E célból a nyugati küls? várfalat a befalazott ajtónyílásig meghosszabbították, s így a déli és nyugati küls? várfal elméletben átlósan összeköthet? végpontjai alkotják a bástya torkát. E valószín?nek látszó feltevést alátámasztják a feltöltésben talált rendezetlen cölöplyukak, melyek csakis a laza feltöltést megszilárdító cölöpök nyomai lehetnek.

 

Északi gótikus palota

 

Kialakítása a román kori templom gótikus átépítésével egyid?ben, a XIV-XV. századfordulói nagy építkezés f? célja lehetett. Keleti felében lev? pincének feltárása bizonyossá tette, hogy az épület helyén valaha más épület állott. A falak ugyanis nagyköves építési törmelékre épültek, melyben tégla és k? egyaránt el?fordult. Egy korábbi épületre a vár elrendezése is utal: a kis helyre szorított temet?, a 13. században már álló délkeleti küls? kaputorony elhelyezése, s a várdomb aljában leírt nagy gazdasági épület, melynek nagyobb pincelejárata éppen a palota fel?li oldalról nyílik. Végül nem képzelhet? el, hogy a várdomb platóját csak a templom és a temet? foglalta el akkor, mikor a domb aljába egy nagyméret? épületet emelnek, melynek a templommal együttes védelmére a kaputorony nem fekszik el?nyös helyen.

A hat helyiségb?l álló kéttraktusos palota a várterület északi oldalán ? 26 m hosszban ? emelkedik. Az udvar fel?li, 6 m bels? szélesség? traktusban 3 nagy, a falszoros fel?li 3,20 m bels? szélesség? traktusban 3 kisebb helyiség sorakozik egymás mellett. Az udvar fel?li helyiségsor hosszabb, mint a mögötte, a falszoros fel?li oldalon húzódó, keskenyebb traktus (16,5 m hosszban); két keleti helyisége alatt két egymásba nyíló pince helyezkedik el, lejáratuk a várudvar fel?l nyílik. E pincelejárat alapfalánál, illetve alatta, 36 db Zsigmond kori quartingot találtunk, mely pénz kis értékénél fogva nem elrejtés céljából kerülhetett ily mélyre, hanem csakis az építkezésnél dolgozók egyike veszthette el, s ez egyben datálja is az épületet.

Hogy az épület egyszerre két szobasorral épült, vagy el?bb csak egy helyiségsorból állt, csak részletesebb ásatással volna megállapítható. Annyi bizonyos, hogy az udvar felé es? traktusban a palota két végén a hatalmas sarokköveket megtaláltuk, melyek a palota keleti és nyugati végét jelzik. Ha elfogadjuk azt a feltevést, miszerint az épület el?ször ? mint legtöbb középkori lakóépületünk ? csak egyetlen helyiségsorból állt, akkor az udvar felé es? a régebbi.

E mellett szól az egyik pincehelyiség északi falán talált befalazott szell?z?nyílás is, melyet a mögötte húzódó traktus feltöltése miatt falaznak be.

A feltárt palota falai (a pincék falait nem számítva) 50-300 cm magasságig állnak még. A két pince terep feletti szakaszán alacsonyabb falakat találtunk. A falmaradványokból több helyiség eredeti lefedése megállapítható volt. Így a délnyugati nagy helyiség sík mennyezetére közvetlenül a téglapadozatán fekv? nagyméret?, elszenesedett gerendák utaltak, míg a bel?le nyíló, közvetlenül mögötte húzódó nagyobb helyiség dongaboltozatos volt, a megmaradt boltvállakból ítélve. Ugyancsak dongaboltozat fedte a két pincehelyiséget. A boltozat ívét az ásatási metszet még jól mutatta, de a törmelék eltávolítása után összerogyott. A kitisztított pincehelyiségek falán talált gerendalyukak sorából egy korábbi síkfödémre következtethetünk. A délkeleti sarokpincéb?l egy kis vészkijárat (ostromajtó) vezet az északi falszorosba, melyet kívül körülépítve védtek, a valószín?leg létrával egy fels?bb szintre lehetett bel?le jutni.

A helyiségek eredeti rendeltetése ma már nem állapítható meg, de a faragott kövek lel?helye alapján a pince fölötti helyiségeket kell a legreprezentatívabb kiképzés?eknek tartanunk. E szempontból legdönt?bbek azok a pajzs alakú zárókövek, melyeknek hátoldalán az átlósan induló bordákból gótikus hálóboltozatra következtethetünk. Az itt talált egyéb szép faragású nyíláskeretek töredékei díszesebb helyiségekre és nagy számuk emeletes épületre utalnak. A nyugati, nagyméret? sarokhelyiség téglapadozatát épségben tárta fel az ásatás. Egyik sarkában lev?, emeltebb szint? téglaburkolat átégett volta kandalló helyére enged következtetni (a mögötte lev? fal csekély magassága miatt a kürt? helye már nem volt meg). A kandalló párkánya és konzoljai a törmelékb?l el?kerültek. Az északi, keskenyebb traktus a kisebb helyisége közül a nyugati sarokhelyiségben egy bels? kút helyezkedik el közvetlenül az északi zárófal mellett.

A feltárás után teljesen kitisztított palota falakat megvizsgálva, a fal textúrája helyenként átépítést és javítást is elárul. Két helyen gótikus faragott követ is használtak épít?anyagul. A tégla burkolatú nagy helyiség délnyugati sarkánál leásva a téglapadló alatt 40 cm-re másik, már er?sen megbolygatott négyzetes alakú, trapéz keresztmetszet? téglákból kirakott szint mutatkozott, s a fal vakolatmaradványa e szintig nyúlt le.

A gótikus palota ? a vártemplomhoz hasonlóan ? megépítése után egy ideig még szabadon álló épület volt. Miután a várdomb egykori platója a mainál kisebb volt, a palota közvetlenül a domb szélére épült. Ezt látszik igazolni az északnyugati küls? sarkán egy támpillér is, amit azután; a kés?bbi, közvetlenül a palota északi oldalán húzódó várfalba építettek be. Az a furcsa alakzat, ami az északi, küls? traktus rövidebb vonalából adódik, az itt lev? eredeti feltöltésb?l, illetve ennek rézs?s fekvéséb?l következtetve egy feljárat, majd a várfal felépülte után egy kis zárt udvar helye lehetett. A várudvarról csak a téglapadozatú helyiségbe nyílik bejárat, de feltehet?, hogy volt még más udvarról nyíló bejárat is.

A faragott köveken kívül a palota belsejéb?l semmiféle leletanyag nem került el?, kivéve egy XV. század második feléb?l származó játékzsetont.

 

Délkeleti küls? kaputorony

 

E torony a várnak legrosszabb állapotban ránk maradt építménye. Kutatásakor veszélyes körülményekkel kellett megküzdenünk. A várdomb aljának délkeleti részét teljesen betemette a föld, s a humusz alatt a 4 méteres törmelékréteg eltávolítása után t?ntek csak el? alapfalai. E falak legtöbb helyen az egykor többemeletes torony alsó szintjének magasságát sem alkották. Mégis a torony rekonstruálásában és építési korszakainak megállapításában számos lelet segítségünkre volt. A torony alapfalai mai megjelenésükben egy kelet felé íves ? patkó alakú ? alaprajzot mutatnak; az ív délkeleti és északkeleti oldalán hatalmas támpillérekkel.

Építésében 2 f? periódust sikerült megállapítanunk: 1. a 13. sz. második feléb?l; 2. a XIV-XV. század fordulójáról.

A 13. századi torony négyzetes alaprajzú, puha márgás k?b?l[65] vaskos falakkal készült építmény volt, a várdomb felé es? nyugati oldalán feltehet?en nyitottan. A torony éleit púpos kváderekkel er?sítették meg, melyek küls?, azaz délkeleti és északkeleti sarkain in situ még ma is láthatók. A korhatározáshoz éppen e szépen megdolgozott púpos kváderek segítettek, melyek sima keretez? peremrészb?l és ebb?l cipószer?en kiemelked? (púpos) középrészb?l állanak. A németül Buckelquadernek nevezett púpos k? hazai alkalmazása a 13. sz. második felére vall. Hasonló kiképzés? kövek találhatók a gy?ri püspök várban elfalazott lakótornyon,[66] a soproni ún. Tábornokházba beépített lakótornyon, s a visegrádi fellegvárban ? mindegyik a 13. század második feléb?l.

A kaputorony ekkor még a palánkkal körülvett er?sség bejárata volt, s valószín?leg a körtemplom b?vítésekor épült, amikor az északi gótikus palota helyén még egy korábbi épület állott és a délnyugati nagy gazdasági épület a várdomb aljában már használatban volt. Ha a várfalak el?tti korból származó cölöplyukak irányát a déli és keleti falszorosban megfigyeljük, jól látható, hogy azok a torony délnyugati és északnyugati sarkai felé tartanak. A kaputoronynak a domb aljába való elhelyezése a dombtet?nek már korai jelent?ségét bizonyítja. E tényre az el?z?ekben már utaltunk, vagyis arra, hogy csak a templom és temet? védelmére nem lett volna szükség ilyen nagymérét? kaputoronyra, és semmiesetre sem a domb alján. Az els? építési korszakhoz tartozó torony-alapfalakat a nyugati oldal kivételével (innen a feltevés, hogy nyugat felé nyitott volt) a négyzetes torony három oldalán megtaláltuk. A keleti oldalán a kés?bbi átalakítások folytán a középs? részt visszabontották, de alapjait meghagyták. A déli és északi oldalak a kés?bbi hozzáépítést?l ? mely anyagában is más ?, világosan megkülönböztethet?k voltak.

A torony átépítésére valószín?leg mállékony állaga miatt került sor. A négyzetes kaputorony K-i falát megvastagítják egy eléje épített, legömbölyített sarkú fallal (így alakul ki a patkó alak); ugyanekkor délkeleti és északkeleti sarkát hatalmas támpillérekkel támasztják meg, melyek eltakarják a szép púpos kváder armírozást. Ez újabb építkezések ? a támpilléreket kivéve ? már folyami görgetegkövekb?l készültek. Valószín?leg e korszakból származik a nyugati zárófal is, melynek egy szakaszán a kiomlott k? kávaszer?, falrészeket tett láthatóvá. Ez egykor ajtónyílás lehetett és kés?bb elfalazták. Evvel az elfalazással egy vonalba esik a keleti zárófalon hasonló nagyságú, az els? korszakhoz tartozó falból visszabontott nyílás, mely el?tt a. fent említett falvastagítást karéjosan kivágták. E két nyílást feltehet?en egy id?ben használták. A kaputorony belsejében található válaszfalak kora és rendeltetése bizonytalan. Emellett mind csupán a alapfalak, tehát a torony bels? járószintje alatt húzódtak. A terepb?l legmagasabban a középs?, észak-dél irányú fal emelkedett ki (kb. a falszoros nívója fölé 50 cm-rel), mely a tornyot nagyjából két egyforma északi-déli irányban fekv? téglalap alakú térre osztja. E válaszfal kés?bbi korból származhat, mert vele kapcsolatban vastagítják meg a kaputorony északi falát is kívülr?l és belülr?l egyaránt. Kívülr?l itt is ívesen alakították ki a falvastagítást, de csak hevenyészett módon, nem a toronyfal teljes mélységében, hanem különösebb alapozás nélkül, az akkori szintnek megfelel? nívón kezdve a falazást. E rossz állagú falvastagítást a helyreállítás elbontotta (a rajzon nem szerepel). Az észak-dél irányú fal kelet felé való leágazása egy kis aknát zár közre, melyben egy behullott nehezék-követ találtunk, rajta az egykor átvetett kötél vagy lánc által kikoptatott vájattal (nehezék-akna).

E válaszfalak építési módja kivitelében elüt a gondosan faragott, szépen kiképzett támpillérek építési technikájától. Ezért nem valószín?, hogy egy id?ben épültek. A támpillérek kiképzése a Zsigmond kori budai királyi palota támpilléreire emlékeztetnek nagy sima kváderekkel armírozottak, úgy, hogy a hatalmas sarokkövek a pillér homlokoldalán több rétegnél összeérnek, ahol pedig nem érintkeznek, a közbees? falazat apró kövekkel kitöltött. A támpillérek lábazati köve rézs?sen kiképzett nagy tömbökb?l áll, melyek még ugyancsak falazott k?alapon helyezkednek el.

A hatalmas támpillérek építését a torony egykori tekintélyes magassága tette szükségessé. A kaputorony mindenképpen zárható, és valószín?leg felvonóhíddal és csapóráccsal ellátott volt: E tényekre az e helyen talált leletanyagból következtethetünk, melyben két perselyk?nek átalakított konzolk?, hosszú, er?s, nagyszem? vaslánccal ellátott nehezékk? (malomk?, közepén átf?zött vaslánc), tengelyvasak, hatalmas lakat, hornyolt k? ? melyben a csapórács mozgott ? stb. fordult el?. A felvonóhíd elhelyezésére pontos adataink az alapfalak csekélysége miatt nincsenek.

A kaputorony nyugati oldalán a vár felé es? részen egy 6 m hosszúságú, 4 m mélység? falazott akna helyezkedik el, mely a négyzetes kaputorony tengelyében fekszik. Rendeltetése valószín?leg kapcsolatban állt a híddal, de hogy mily módon, a jelenlegi kutatás szintjén meg nem állapítható. Ha ugyanis feltételezzük, hogy rajta keresztül is mozgatható híd vezetett, annak a különös helyzetnek kellett el?állnia, hogy a híd felvonása után (ennek a falszoros fel?l nincs sok értelme) a kaputorony a vár fel?l zárul be. Meghatározni ez akna korát sem tudjuk. Egyetlen benne található lelet egy XV. század közepe tájáról származó kis szobor fejecske, és egy vájattal ellátott hatalmas k?tömb.

A kaputorony második építési korszaka, vagyis meger?sítése és támpillérekkel való megtámasztása a körtemplom gótikus átépítésének és az északi palota építésének korára tehet?. A támpillérek kiképzése ? mint már említettük ? a Zsigmond kori építkezés technikájára vall (a budai palota Király-pincéjében lev? támpillérek). Még ehhez a meger?sített kaputoronyhoz is eleinte palánk csatlakozott, s csak kés?bb épült hozzá a ma is álló küls? várfal. A déli küls? várfal és a torony csatlakozása jól látható törést mutat az összeépítés vonalában. A szint alatt a falvarrat nem mutatkozik élesen (szint felett már nem állt a várfal a kutatáskor), de a toronyalap puha márgás köveit folyamatosan váltja fel a küls? várfal görgeteg kemény k?anyaga. Az északi oldalon viszont, nem a torony sarkához, hanem oldalához építik a küls? várfalat, melynek varrata jól látható, mert a toronytestbe nincsen bekötve.

A kaputoronyban folyt egykori küzdelem emléke; az itt talált számos ágyúgolyón kívül három darab szakállas puska és számtalan nyílhegy.

 

A vár védelmi rendszere
(küls? és bels? várfalak övezete és bels? kaputorony teljes kiépülése )

 

Az 1445. évi rákosi országgy?lés a zavaros id?kben épült magánvárak lerombolását határozza el, de néhányat névszerint említve megtartásra javasol. Közöttük szerepel Nána vára is, mely ekkor Kompolti Jánosé. Tehát Nána vára mint er?sség Albert király korában már számottev? volt, bár még csak palánk védte, mert a k?falak által kialakított falszoros korai létét éppen a temet? egyik sírjából el?került 1439-b?1 származó Albert pénze tagadja, mivel ellenkez? esetben e temet?nek a faszorosban, a bejárat útvonalában kellett volna lennie. Ez pedig nemcsak szokatlan, de a falszoros keskenysége és a zavartalan közlekedés mi lehetetlen is.[67]

A vár védelmi rendszerének kiépülési idejét pontosan nem tudjuk, de fel kell tételeznünk, hogy az a XV. század második felében történt ? hacsak nem vesszük közvetlenül az 1439 utáni id?t kiindulási pontnak. (Lehet, hogy a temet? további feltárása ezt a legkorábbi id?pontot is megváltoztatná.)

A vár leglényegesebb változása a kett?s körfalak alkotta gy?r?nek k?b?l való megépítése, és ezzel egyben a falszoros kialakítása volt. A küls? várfal nagyjából követi az egykori palánk vonalát, csak néhány méterrel kifelé, a domb aljában építik fel, s a domb fels? szintjéig feltöltik a domb alját, vagyis a rézs? és a domb felszíne közötti részt, amivel a domb fennsíkjának területét megnagyobbítják. E feltöltésnek nyomait minden oldalon, de különösen északon igen jó1 mutatták a kutatóárok metszetei. A délkeleti sarkon a várfalat hozzáépíti a már meglev? küls? kaputoronyhoz.

A bels? várfal közvetlenül a vár épületei mellé épül, úgy, hogy azok küls? falai ezáltal vastagságban megkett?z?dnek. A védelem biztonságára a bels? várfalba egy farkasveremmel ellátott 10 x 9,60 m alapméret? vastagfalú, magas bels? kaputornyot iktatnak be. A többszintes kaputorony egyben kiváló megfigyel?állásul is szolgált, ahonnan a környéket jól be lehetett látni. A délkeleti küls? kaputornyon áthaladva ? a déli falszoroson át, a bels?várfal délnyugati sarkát megkerülve ? vezetett az út a nyugati falszorosban álló bels? kaputornyon keresztül. E kaputorony kialakításában a kapunyílások elhelyezése dönt? és jellegzetes, mivel azok nem egy vonalban, hanem a torony keleti és déli oldalán helyezkednek el, hogy a behatolók csak derékszögben haladva közlekedhettek, ami az ellenséges betörést nagyon megnehezíti. A kapu védelmét a torony el?tti farkasverem és egykori felvonóhídja fokozták. (A felvonóhíd szerkezetének nyomait a helybeli lakosok 1942-ben végzett szakszer?tlen helyreállítása tüntette el.) A kaputorony alsó szintje boltozott, míg fels? szintjei sík födém?ek. A tornyon belül az alsó boltozott helyiségb?l az emeletre nem lehetett feljutni, csak a tornyon kívül, a várfal tetejér?l, illetve az itt lev? véd?folyosóról induló csigalépcs? szolgált a torony emeletei közötti közlekedésre. E csigalépcs? helyét megtaláltuk. A kaputorony déli és nyugati oldalán a vele egyid?ben épült, de ma már igen leromlott bels? várfal magassága, és a tetején húzódó véd?folyosó keresztmetszete még ? a megmaradt falcsorbák alapján ? világosan leolvasható.[68] A várfal tetején húzódó véd?folyosó a faltoronynál megszakad, s a véd?knek itt feltehet?en. egy faszerkezet? folyosó biztosította a folyamatos körüljárást. A kaputorony teste a várfalból er?teljesen kiugrik a nyugati falszorosba, melyet teljes hosszában oldalozó t?z alatt tarthattak a torony véd?i. A torony kívül, azaz a falszoros felé alsó szintjén félköríves, fels? testében szögletes alaprajzú, ahol a szögletek éleit szépen megmunkált sarokkövek er?sítik.

A kaputorony aljában, közvetlenül a farkasverem mellett egy Kompolti-címer fels? részét ábrázoló domborm?ves követ találtunk: gazdagon alakított gótikus keretben kiterjesztett szárnyú sas (az Aba-nemzetség és a Kompoltiak címerállata). Az eredetileg két k?b?l álló relief alsó része nem került el?. Felül a kaputorony déli oldalán, a kapu fölött négyszögletes alakú, szabályos mélyedés mutatkozott, melynek fels? részébe a megtalált domborm? éppen beleillett.

A kapuszoros falainak megépítésével a vár teljesen zárt területté vált, s a hely kihasználása érdekében a lakóhelyek számát a kb. 20 x 28 m méret? bels? várudvar köré sorakoztatott épületekkel növelik. Vagyis a fennálló épületek közötti részt beépítik, oly módon, hogy az épületek küls? falát az egész területet övez? bels? várfal alkotja. Így épül be a templom és az északi palota között rész a keleti várfalszakasz mentén és a templomtól nyugatra es? rövidke szakasz. Ez építkezések a maradványok vizsgálata alapján nem történtek egyszerre, egyid?­ben, hanem fokozatosan alakultak ki. Ez különösen a keleti falszakasz beépítésénél volt megfigyelhet?.[69] A keleti szárnya az északi palotarészt?l egy kis zárt udvar választotta el, melynek 80 cm vastag, átégett, szemetes, cserepekkel teli feltöltése az ásatás egyik legértékesebb lel?helyének bizonyult.

A déli oldalon a templomtól közvetlenül nyugatra fekv? területet ugyancsak beépítették. E terület az udvar felé nyitott lehetett (közvetlenül e helyiség el?tt az udvar felé oszloptartó báziskövet találtunk). A templom nyugati körívéhez a csatlakozást egy észak-déli irányú fal építésével oldották meg, mely a körív érint?jéül helyezkedik el, s az így kialakított térben a félkörös templomszakasz és a bels? várfal által alkotott nem kívánatos kis cikkelyeket megszüntették.

Az északi oldalt az udvar felé alacsony támfallal zárták le, ezen helyezték el az oszlopokat tartó talpköveket.[70] Két szintet sikerült megállapítani, mindkett? éremmel volt datálható. Egy döngölt, esetleg vékony, öntött padozati szintet, mely közvetlenül a megbolygatott és elegyengetett temet? felett húzódott, a magassága alig haladta meg a templombels? járószintjét. Ez a nívó egy Mátyás kori arany forinttal datálható. A második szint e felett húzódik kb. 50 cm-el magasabban s tégla burkolatú. Az itt talált éremlelet alapján Ferdinánd korában már kialakított nívó volt: Magassága körülbelül megegyezett az udvar felé es? támfal magasságával.[71] E támfal nyugati végében fels? burkolatnak megfelel? köveket találtunk a fal tetején. Miután pedig e fal az udvar szintjénél alacsonyabb volt, a vízelvezetést a falon keresztül fektetett csatornával biztosították. Ez a bels? várfalat átvágva a farkasvermen keresztül, s annak déli oldalán kivezetve még ma is látható. A csatorna folytatását a déli falszorosban a föld alatt, egy fával bélelt, fedett csatornaárok formájában találtuk meg.

Az el?bb leírt támfal keleti végén, a templom északi oldalán egy pince bejárata van. E pince kialakítása egyike lehetett a vár utolsó építkezéseinek. A várudvar k?burkolata és pinceboltozat közötti feltöltésb?l 1522-b?l származó passaui garas került el?. A pince a támfal végét?l kiindulva észak felé halad a keleti épületszárnnyal párhuzamosan, annak mintegy a közepéig, majd derékszögben elfordulva nyugat felé tart, s az udvar közepe alatt T alakban észak és dél felé leágazik . E ?T? alakú, 6,80 m belméret?,16,50 m hosszú leágazás k?donga-boltozatát épségben feltártuk, a szell?zésre szolgáló boltozati nyílásokkal együtt.

Itt kell megemlékeznünk az egész várudvart befed? k?burkolatról, ami aránylag épen maradt ránk, s ami feltehet?en a nagy központi pince megépítésének idejéb?l származik, mert több helyen, valamivel (50 cm) mélyebben egy korábbi k?burkolat nyomai is láthatók voltak a régészeti kutatóárok metszetfalaiban. Az udvarburkolat megemelése tette szükségessé az el?bb leírt csatorna kialakítását. Az udvar k?burkolata a sekrestye és a templom északi fala által kialakított háromszög? területr?l a kút környékén hiányzott. Itt 15 cm vastag terrazzós öntött padozatot találtunk, de a k?burkolattal való érintkezés vonalát már nem találtuk meg. A most említett kút pontos korát meghatározni nem tudjuk. 1,15 m átmér?j? aknája 10 m mélységet meghaladóan k?vel bélelt, s b? vize a helyreállítási munkáknál is nagy segítséget jelentett. Ez az akna feltehet?en egy kútházba volt befoglalva, erre utalnak a sekrestye és az északi templomfalhoz tapadó amorf falmaradványok. E kútházat mindenesetre csakis a sekrestyéhez csatlakozó helyiség felépítése után alakíthatták ki (a kút el?bb is m?ködhetett), mert az említett falmaradványok a helyiség falán is fellelhet?k voltak. A kút északnyugati szabad oldalán félkört alkotó padka 5 db ék alakú kövét találtuk eredeti helyzetükben. A középvonalukban végigfutó vékony bemetszés még egy fellép? k?lépcs?sorra enged következtetni.

A feltárás folyamán az udvar alatti pincéb?l egy téglalap alakú vörösmárvány lap töredékei kerültek el?. Ezek az összeállító restaurátor szobrászok[72] szerint egy kútnak tartozékai voltak. Az egyik töredék hátlapján ugyanis vízk?lerakódásos kivezet? nyílást találtak, ami az el?lapon kifaragott oroszlán szájához vezetett. A jelenlegi kutatási szinten még nem állapítható meg bizonyossággal, hogy e vörösmárványlap a kútházhoz tartozott-e. A kútlap igen kiváló min?ség? faragvány, s kora a felirat maradványaiból és az ábrázolt címerekb?l a XV. század közepére tehet?. Ábrázolása egy téglalap alakú mez?ben lev? oroszlán, s alatta két pajzs alakú családi címer. A bal oldali koronából kinöv? kiterjesztett szárnyú sas ? az Aba-nemzetség címere ?, a jobb oldali, négy mez?re osztott pajzs átlósan elhelyezett egy-egy hárslevéllel és egy-egy koronával. E címer valószín?leg Tari Margit címere, aki a Rátót-nemzetségb?l származott. A Rátót-nemzetség címerében szerepl? hárslevelet a Kompolti-család címerével egyesítette, ezt az ábrázolásban a sas elhagyásával csak a korona jelképezi. Ez utóbbi címer Tari Margitnak Kompolti Jánossal kötött házasságára utal, aki 1410-1451-ig élt. Az Aba-címer el?tt látható sárkány Kompolti Jánosnak a sárkányosrendhez tartozását jelenti. A felül elhelyezett írásos szalag töredékeib?l az 1448-as évszám kiolvasása látszik legvalószín?bbnek.[73]

 

A vár védelmi rendszere a várfalak felépítése el?tti id?ben

 

Err?l csak oly értelemben tudunk szólni, amennyiben a feltárt épületekkel közvetlen összefüggésben voltak. Az Országos M?emléki Felügyel?ség által fedezett régészeti feltárás ugyanis csak a fellelhet? és konzerválandó épületmaradványokra szorítkozott. Nagyobb földmunkára a várfalon kívül anyagi lehet?ségek nem voltak. Az a néhány kutatóárok, amit a várfalakon kívül és a falszorosokban ástunk, nem mutatkozott elegend?nek ? csekély méreteiknél fogva sem ?, hogy azokból az egykori palánk, és a tekintélyes méret? árok, vagy sáncrendszerre vonatkozóan a jöv?ben is helytálló következtetéseket levonjuk.

Amit az eddig történt ásatással meg tudtunk állapítani, az a következ?:

A keleti és déli falszorosokban nagyjából összefügg? cölöpsort találtunk, melyek a küls? kaputorony északnyugati és délnyugati sarkai felé tartanak. E cölöplyukak korát pontosan megállapítani azonban nem tudtuk, csak annyi bizonyos, hogy a k?várfalak el?tti palánk tartozékai. Nem találtunk összefügg? palánknyomokat az északi falszorosban, csak néhány, az el?bbieknél sokkal nagyobb átmér?j? cölöplyukat. Lehet, hogy részletesebb kutatással itt is kimutatható lenne egy rendszer. A nyugati falszorosban palánkra utaló cölöplyuksor helyett párosával álló nagyméret? cölöplyukakat találtunk, amelyek földsánc meger?sítésére szolgáltak és a nyugati falszoros teljes hosszában összefügg?en húzódtak, de a várdomb északnyugati sarkán a küls? és bels? várfalat összeköt? kutatóárokban már nem jelentkeztek, vagyis a földsánc összefüggését a palánkkal nem ismerjük.[74]

A vár délnyugati sarkán álló nagy gazdasági épület, mely részben már a küls? várfalon kívül esik, ugyancsak meg volt er?sítve. Erre utal az az agyagpadka, ami az épület várfalon kívül es? részét körbeveszi. S bár az általunk feltárt sövénypalánk nyomokból határozottan tudjuk, hogy a várfal felépülése utáni id?b?l származik (egy részük a nyugati oldalon a befalazott ajtóhoz és várfalakhoz tapadó pusztulási égett rétegbe van beásva), de lehetséges, hogy korábban is itt húzódtak, és ez utolsó korszakban csak felújították ?ket. Mindenesetre erre utal a déli falszorosban a cölöpsornak egy délfelé való leágazása, mely úgy t?nik, hogy a várfalon kívül es? rész védelmére épült, még a várfal építése el?tt. Határozottan tudjuk viszont, hogy a nyugati földsánc építésével egy id?ben a nagy gazdasági épület el?tt, a déli oldalon egy agyagbavájt árkot alakítottak ki (ez feltehet?en végighúzódott a várdomb tövében, a déli oldalon), mely közvetlenül az épület déli oldalán vastag palánkfalba ütközött. Ennek helyét egyszerre ásták ki az árokkal.

Várárok nyomát találtuk a keleti küls? várfalszakaszon kívül is, mely azonban a kutatóárok rövidsége miatt szintúgy nem kapcsolható egy összefügg? és korban is meghatározható rendszerbe.

A mai terepviszonyoknál is jól látható, a várat félköralakban körülvev? sáncszer? domborulat feltehet?en a k?várfalak felépítésével kapcsolatban alakul ki.

Összefoglalva: a vár különböz? korszakainak küls? védelmi rendszere nyomokban kimutatható, de összefüggéseinek megállapítására és egy rendszer kimutatására, valamint korhatározására, nagyarányú földmunkával járó régészeti feltárás szükséges. E nélkül csak hipotézisekre szorítkozhatunk, melyeket régészeti kutatás megalapozott eredményeinek feltüntetni felel?tlen állítás volna, és további hamis következtetésre adna alkalmat.

 

A vár további sorsa és pusztulása

 

A XV. század közepére teljesen kiépült és meger?sített nánai várat a Kompolti-család alig három emberölt?ig bírja még. 1510-ben az utolsó Kompoltiak még kölcsönös örökösödési szerz?dést kötnek Országh Mihállyal és fiaival. Ekkor a Kompoltiaknak 3 vár volt birtokukban: Nána, Oroszlánk? és Sirok várának fele.[75] 1521-ben Kompolti Ferenc halálával a Kompolti-családnak magva szakadt. Kompolti Ferenc özvegye 1522-ben még a nánai várban lakik, de figyelmeztetik, hogy eltiltják az Országh-javak további használatától, mert urának összes javai a guti Országh-testvéreket illetik meg.[76] A XV. és XVI. századokban a nánai várnak négy várnagyát ismerjük név szerint. 1476-ban Bodi László, 1508-ban Petrus Kys és Sigismundus Daróczy egyid?ben, 1522-ben Lipthay Zsigmond, 1529-ben Kürty Jakab[77]. Istvánffy szerint 1542-ben Losonczy István kezén van a vár, ki Móré Lászlónak menedéket nyújt a falai között. Ekkor, 1543-ban esik a vár a török támadásnak els? ízben áldozatául.[78] Ez id? tájt kerülnek török kézre felvidéki váraink közül: Visegrád, Nógrád, Hatvan (1544), Drégely, Ság, Gyarmat, Szécsény, Hollók?, Buják (1552), Fülek, Salgó (1554), Dédes, Putnok, Hajnácsk? (1567).

Törvényeink ugyan 1559-ben még véghelyként említik a nánai várat, melynek fenntartásához 1567-ben Országh Kristóf Heves megyei jobbágyait közmunkára ki is jelölik.[79] Az 1569. évi XIX. tc. ugyancsak kirendeli a heves megyei jobbágyokat a nánai vár rendbehozatalára.[80]

A vár meger?sítése azonban valószín?leg elmaradt, mert 1567-ben az Országh-család fiágon kihalt, s ezután az örökös Országh Borbála. férje, enyingi Török Ferenc már csak Sirokra és Oroszlánk?re kapott adományt, mert a többi, tehát Nána is ekkor már török kézen volt.[81]

Istvánffy híradása ? a nánai vár 1543. évi török támadásával kapcsolatos pusztulása -tehát valószín?nek látszik. De akár igaz, akár nem, bizonyos, hogy az 1560-as években már török kézen van a vár, és a török birtokában is marad a XVIII. század végi nagy felszabadító hadjáratig.

Nána várát tehát 1560 után többé már nem állítják helyre. Nem találjuk a különben részletes tervekkel, költségekkel számos tanácskozásban el?terjesztett végvárak javításainak, er?sítéseinek javaslatai között sem.

A török nem tarthatott benne számottev? ?rséget ? legalább is erre vall, hogy az ásatás török er?sítési munkát, vagy török leletanyagot (kerámia, eszközök, fegyverek) nem talált a vár területén.

1560 után tehát már nem állítják helyre a nemrég még oly fényes pompájú gótikus palotát, s nem b?vítik a véd?rendszert új, ágyúvédelemre alkalmas küls? tornyokkal, rondellákkal, sem bástyákkal, ahogy azt az egyre fokozódó török veszély miatt más váraknál tették (Eger, Sirok).[82]

Feltehet?en err?l azért is le kellett mondaniuk, mert míg a kis dombot a középkorban nagyszer?en védte er?s és magas kerítése és a körülötte vezetett patak vize, valamint széles mocsaras térsége, s a közvetlen közelében emelked? hasonló magasságú dombokról vezetett támadás a nyilak és hajítógépek idejében a vár számára hatástalanok maradtak. Kés?bb azonban, a t?zfegyverek egyre növekv? hatótávolsága következtében ugyanezek a közeli dombok hátrányt jelentettek, mert az ostromló tüzérség azokat felhasználhatta, s ez a hátrány az ágyúk tökéletesedésével egyre inkább fokozódott.

Ezért a kisnánai vár védelmének korszer?sítése mind kevésbé t?nt megvalósíthatónak. Céljának e vár a középkorban kit?n?en megfelelt. Egy hatalmas birtok központja, a földbirtokos uradalmi helye, mely a f?úri anarchia századaiban szokásos kisszámú fegyveressel végrehajtott rablótámadásoknak könnyen ellenállt. Erre alkalmassá tette kit?n? fekvése és magas véd?öve, aminek következtében kisszámú ?rség is biztonsággal távoltarthatta az ellenséget.

A XVI. században azonban a török óriási létszámú és várostromra felszerelt seregeivel szemben csak olyan várak állhattak ellent - ha rövid id?re is -, melyek az ostromló sereget legalább a felment? csapatok érkeztéig szervezett védelmükkel feltartóztathatták. Az elzárkózó passzív védelem helyett aktív védelemre volt szükség. Ehhez sok véd?, szervezett tüzérség, gyorsan kitör? lovasság kellett volna, melynek elszállásolása, élelmezése stb. lényegesen nagyobb területet igényel a kisnánai várnál. S minthogy a várnak ez id?beli korszer? kiépítését a terepadottságok lehetetlenné tették, arról eleve le kellett mondaniuk. Ezért nem hallunk a várról, mint er?sségr?l többé a XVI. század második felében.

A kisnánai vár feltárt együttesével nemcsak m?emlékeink gazdagodtak, de történelmi földrajzunk is. S habár a régészeti kutatás felszínre hozta az eddig ismeretlen vár falait, de velük kapcsolatban számos problémát is felvetett, melyek megoldásához vezet? úton a feltárás csak az els? megtett lépés. Ilyen nyitott kérdést jelent a kisnánai várban talált körtemplom, mely az Abák szállásterületén immár a harmadik centrális elrendezés? templom Feldebr? és Tarnaszentmária mellett. Nem találunk máshol példát a várban oly sokáig használatban lev? temet?re sem, mely bár a templom körül, de mégis a palota közvetlen közelségében terül el. Megoldatlan problémát jelent még az ásatás során felszínre került három nagyméret? sírk?, melyek eddig ugyancsak analógia nélkül állnak. Új adatot nyújtott a középkori véd?öv kérdéséhez a küls? kaputoronyhoz csatlakozó palánk. Végül megoldásra vár még a faragott k?anyag kapcsolata Buda királyi m?helyével, s a kerámiaanyag beleillesztése a magyar középkori fazekasság ismert anyagába.

Mindezek a nyitott kérdések még további kutatást jelentenek, hogy a kisnánai várról és az egykor falai között folyt életr?l határozottabb képet nyerjünk.

 

4. kép: Kisnána rekonstruált képe

5. kép: Kisnána kialakulása

 

 

 

Feld István

 

MEGJEGYZÉS
PÁMER NÓRA: ?A KISNÁNAI V ÁR FELTÁRÁSA? CÍM? CIKKÉHEZ

 

 

Bár kötetünk alapvet?en az egyes várakról utoljára közreadott tanulmányok reprodukálására törekszik, s nem célja az abban foglaltak kommentálása, Kisnána esetében ett?l ? a kés?bbi kutatás érdekében ? kivételt kell tennünk. Nem hagyhatjuk ugyanis említés nélkül, hogy e jelent?s vár és feltárása máig nem került teljes részletességgel feldolgozásra, s ezt a munkát ásatója már nem is kívánja elvégezni. Addig is, amíg a monografikus igény? munka egyszer egy ifjú kutató tollából napvilágot lát, meg kell jegyeznünk, hogy az el?bbiekben közzétett építéstörténet számos ponton kifogásolható. Kisebb gond, hogy nem ismerjük pontosan a legkorábbi udvarház építési idejét és formáját, továbbépítésének periódusait, s hogy a délnyugati épület számos építési korszaka sem meggy?z?. A kutató alapvet? tévedése viszont, hogy a délkeleti (egyébként a várdomb oldalába épített) kaputorony sarkai púposkváderes (Buckelquader) kiképzése alapján a 13. században épült volna. Ez, a t?lünk nyugatra széles körben alkalmazott építészeti elem ugyanis éppúgy kedvelt volt a 15. században is, s?t ? bár épp ezért pontos keltezésre alkalmatlan ? a néhány kisnánai kváder sokkal inkább ez utóbbi korszak jellegzetességeit mutatja. Azaz nem igazolható véleményem szerint egy 13. századi er?dített földesúri lakóhely léte a nánai várdombon, s?t ezt még az 1400 körüli id?szak vonatkozásában sem látom bizonyítottnak. Ekkor viszont kétségtelenül egy gazdagon kiképzett nemesi udvarház állt itt a hasonló építészeti gazdagsággal kialakított falusi kegyúri templommal szemben. Úgy vélem, ezt a két épületet csak 1440 körül foglalták be az ekkor megépített, kett?s falgy?r?vel övezett várba, azaz ekkor született meg korábbi, nem várjelleg? épületek felhasználásával ? Várpalotához, Ónodhoz hasonlóan ? a kisnánai vár.

 

 

 

Szabó J. József

 

Régészeti ásatások a gyöngyös-mátrafüredi
Benevárban, 1982-1989-ben

 

(Megjelent: Castrum Bene, 1989. Gyöngyös, 1990. 163-172.)

 

 

A Mátra déli peremének egyik legjelent?sebb középkori vára a Benevár volt, romjai a ma Gyöngyös városához tartozó, Mátrafüred nev? ? a XVIII-XIX. században Benepusztaként említett ? települést?l mintegy 1 km-re északra találhatók, egy észak-déli irányú, dél felé enyhén lejt? andezitbérc tetején, 450-469 m-es tengerszint feletti magasságon. A Várbérc keleti lábánál a Csatorna-patak, a nyugatinál a Somor-patak folyik, ezek a vár helyét?l délre egyesülnek Bene-patakká.

A várral kapcsolatos kutatásokat szinte kezdett?l fogva turisztikai szempontok motiválták, ebben a szellemben fogant Kandra Kabos tanulmánya,[83] túlnyomórészt az általa összegy?jtött adatokat használják a kés?bbi útikönyvek, ismertetések.[84] Ugyancsak idegenforgalmi szempontok játszottak abban közre, hogy Gyöngyös Város Tanácsa 1982-ben szorgalmazni kezdte a romok régészeti feltárását és helyreállítását, amelyhez anyagi támogatást is nyújtott, így az ásatás és a romkonzerválás folyamatosan tartott napjainkig.[85]

A várra vonatkozó okleveles adatok közül a legkorábbi ismert, 1301-b?l származó tartalmazza a legtöbb információt, s éppen ezért talán a legbecsesebb. Az akkor birtokos, három, Aba nembeli Csobánka testvér felosztja egymás között a várat, s ennek nyomán igen részletes leírás maradt ránk; magyar fordítása a következ?: ?...Továbbá várukat felosztották három egyenl? részre, amelyb?l az egyik rész az északi oldalon található a palota harmadrészével és három fatoronnyal valamint egy házzal és a keleten lev? kisebb helyiséggel Sámuelé. Továbbá ugyanezen palota középs? harmada a nagy szoba felével és más kisebb épületekkel ugyanazon oldalon László mesteré; ugyanennek a palotának a harmadik, déli része pedig az említett nagy szoba felével ugyanazon oldalon Dávidhoz került. Továbbá az említett vár kapuja mögötti kisebb rész, amely keletr?l, ugyanett?l a kaputól egészen addig a helyig terjed, ahol a fal végz?dik, ugyanezen László mesteré; azonban a másik részb?l, tudniillik a nyugati területr?l bizonyos kisebb rész ugyanezen vár közepén lev? fatorony felével Sámuelhez került; a harmadik kisebb rész pedig ? az említett palotának azon részénél, amely tudvalev?leg Dávid osztályrészéül jutott ? ugyanezen torony maradék felével Dávidhoz került, és utódaira szállnak örök birtoklásra; az említett várban lev? kápolnájuk azonban és ugyanezen vár kapuja közös birtokukban maradtak...? Az oklevélben nemcsak a várról, de a vár körüli birtokokról is szemléletes képet kapunk.[86]

A vár sorsában további mérföldkövet jelent 1327, amikor Szécsényi Tamás tulajdonába kerül a birtok,[87] 1411, amikor a Szécsényiek osztozkodása kapcsán említik, illetve 1497, amikor már romként szerepel.[88] A várra vonatkozó írásos forrásokat legutóbb Draskóczy István gy?jtötte egybe, összevetve a 1301-es oklevél adatait a régészeti feltárás tapasztalataival illetve megkísérelte közelebbr?l meghatározni a pusztulás id?pontját.[89]

A régészeti feltárások el?tt, 1982-ben csak egy ponton láthattunk falmaradványt, a többi részt vastag k?halmaz, erd? és bozót borította. Jól kirajzolódtak viszont a vár magját körülvev? sáncok, sáncárkok nyomai: ez északi és a déli részen, ahol enyhe lejtó miatt könnyebben támadható volt a vár, két sáncárok is nehezítette a behatolást, míg keleten és nyugaton a meredek hegyoldal miatt csak egy árok, ill. sánc készült, ez utóbbi tehát teljesen közrefogta a védeni kívánt, mintegy 50 x 45 m-es, nagyjából téglalap alakú terület.

A Várbércen megfigyelhet? felszíni formák és a helyenként fellelhet?, kövezett útmaradványok tanúsága szerint a várhoz e nyugati völgyb?l, a Somor-patak völgyéb?l vezethetett út, erre utal a nyugati sánc nyugati oldalán látható, több méter széles plató, amely több mint 10 m-rel mélyebben fekszik a sánc koronájánál. A keleti oldalon ma csak egy keskeny turistaút halad, az is a sánc tetején. A vár bejárata azonban ez 1301-es oklevél szerint a keleti oldalon volt, ennek a bejáratnak e helyét jelzi a véleményünk szerint farkasveremre utaló, az alapsziklába vájt, felülnézetben négyszögletes, egyenl?re csak részben feltárt mélyedés, a X/f szelvényben.

A régészeti kutatások egyik fontos célja volt e fallal körülvett terület meghatározása. A bels? sáncárok bels? peremén több helyütt megtaláltuk az övez?fal maradványait, azonban azokon a helyeken, mint. pl. az I/k, XI/d-XI/e, X /h, X /i szelvényben, ahol ezt az árok lejt?jébe alapozták, olyannyira lepusztult állapotban, hogy a küls? falsík nem is maradt meg. A X/k szelvényben mindössze a legalsó k?sor jelezte az egykori fal helyét. A déli övez?falnak nem találtuk nyomát a II/k-II/l, VIII/k-VIII/l szelvényben. Az északi övez?fal az alapozási szintt?l számítva 112 cm magasan megmaradt, ehhez talán az is hozzájárult, hogy mintegy fél m-rel beljebb alapozták e sáncárok pereménél, vastagsága 1,8 m.

A nyugati oldalon az övez?fal egyben az itteni épület fala is volt. Sajnos, ebb?l az épületb?l csak az els? szint falai maradtak meg, igen változó magasságig. Ennek az épületnek a legészakibb, a vár északnyugati sarkán lev?, trapéz alaprajzú helyiségét helyzete és falvastagsága /1,90-3,70 m/ miatt torony maradványának véljük (I. helyiség), bels? terének mérete 4,5 x 4,5 m. Az északnyugati sarkán támpillérre utaló falcsonkot figyelhettünk meg. A terem délkeleti sarkán nyíló, 1 m széles bejáratának küszöbkövét megtaláltuk az eredeti helyén. A bejárat élszedéses dísz? szárköve e padlón feküdt, felülete vörösre égett.

Ehhez a toronyhoz dél fel?l csatlakozott, vele egybeépült, amelyet meggy?z?désünk szerint az oklevélben is említett palota alatti térrel azonosíthatunk /II-III. helyiség/, oldalfalainak vastagsága 1,42-2,10 m között ingadozik, két nagyobb részre oszlik. Az északi, nagyobb, 11 m hosszú termet /II. helyiség/ ugyancsak két részre tagolja egy falpillérpár, amelyb?l eddig csak a keletit találtuk meg, a nyugati pillér helyén még nem fejeztük be a feltárást. El?kerültek viszont a két falpillért összeköt? boltív maradványai a pillérek közötti nyílás küszöbére beomolva. Az északi. II/a jel? helyiség járószintjét a többszöri bolygatás miatt csak kis részen sikerült megfigyelni, jól kirajzolja viszont ezt a szintet az északi, e toronnyal közös falon megfigyelhet?, er?teljesen átégett felület alsó szintje. A fal mellett, az északkeleti saroknál volt a helyiség 1,65 m széles bejárata, amelynek déli oldalán, kis helyen megmaradt eredeti helyén a faragott k?, ugyancsak er?sen megpörköl?dött állapotban. A terem déli részében /II/b helyiség/, amely kevesebb újkori bolygatást szenvedett el, ugyancsak találtunk t?zvészre utaló nyomokat, a padlószinten vörösre égett agyagdarabok közé beágyazódva elszenesedett famaradványokat, amelyek minden bizonnyal a beszakadt síkmennyezet maradványai. Az épület legdélebbi, 5,60 x 5,95 m bels? ter?, III. helyiségének ezen a szinten nem volt bejárata. Magát ez épületet dél fel?l várakozásainkkal ellentétben végig zárt falsík határolja. A dél felé tovább haladó sáncárok, illetve ez I/k szelvényben megfigyelt falmaradványok alapján feltételeztük, hogy valamilyen épületnek, de legalábbis övez?falnak a III. helyiség délnyugati sarkához, ennek egyenl?re nem találtuk nyomét. Valószín?leg tartjuk, hogy ez övez?fal kés?bb épült meg, mint az I-III. helyiség falai, így mivel nem voltak egybekötve, az itteni ez övez?falszakasz kiomolhatott.

Mind az övez?falak, mind a torony és a palota falának anyaga tört k?, e helyszínen található andezit, de az I. és a II. helyiség fentebb említett bejárataihoz használt, sárgás szín?, faragható k?, a hipersztén augit andezit is fellelhet? a közelben. A falakat borító törmelékhalomban el?fordultak még másfajta k?zetb?l faragott kövek is, de ezek is, a vöröses szín?, salakos hipersztén andezit és a szürke, er?sen hólyagos, riolit ignimrit is megtalálható a környéken.[90]

Fontos következtetések levonására adott lehet?séget az ezekben a helyiségekben és a környékükön megfigyelt rétegek elemzése. A vár több pontján bukkantunk egy közvetlenül a humuszréteg felett húzódó, vékony, fekete, faszenes rétegre, benne elszórtan jelentkeztek apró, atipikus, ennek következtében keltezhetetlen középkori edénytöredékek. Egyel?re nem világos, hogy ezek e faszénmaradványok valamilyen korábbi; elpusztult faépítményekb?l származnak, vagy a vár építését közvetlenül megel?z? erd?írtás nyomai. Erre a faszenes rétegre, illetve a humuszra váltakozó, helyenként 70 cm-es vastagságban apró köveket, sziklamálladékot hordtak, minden bizonnyal azért, hogy a terület déli irányú lejtését mérsékeljék. Ilyen feltöltés csak az I. helyiségében, a toronyban nem jelentkezett, itt e járószintet közvetlenül a humuszon alakították ki.

A IIb. helyiségben húzott, észak-déli kutatóárkunkban pl. a feltöltésen belül is különböz? rétegeket észlelhettünk, némelyikb?l szürke és fehér anyagú, csigavonalas dísz? kerámiatöredékeket , állatcsontokat gy?jthettünk. Különös figyelmet érdemel a két, vékony, fehér mészhabarcsos réteg, amelyek az építés egyes fázisait jelezhetik, a fels? zárja a feltöltést is, s egyben a fentebb említett, elszenesedett gerendamaradványokkal és vörösre égett agyagrögökkel borított padlót is jelenti.

Ezeknek a mészhabarcsos rétegeknek a megfelel?i el?jöttek e helyiségen kívül, a fal tövében és attól keletre, a III/e ? III/f ? III/g szelvényekben is, ahol talán a legszemléletesebb a rétegsor, mintegy az egész vár sorsát tükrözi. A kett? közötti részben cserepeken, csontokon kívül megtalálhattuk a nyílásokhoz szükséges, faragott kövek el?állítása során keletkezett hulladékokat is, III. Béla rézpénzével együtt.[91] A fels?, a feltöltés tetején húzódó, mészhabarcsos szinten találtuk a legtöbb leletet, ezek a vár ?virágkorában? kerültek ide, ez eddig közzétett, XIII-XIV. századi leletek[92] zöme innen származik. Az edények díszítésében túlnyomó többségben van a csigavonal, elvétve fordul el? bekarcolt hullámvonal illetve fogaskerék minta vagy s?r?n bekarcolt párhuzamosok. Erre a 20-30 cm vastag ?kulturrétegre? több mint 2 m vastag, nagy kövekb?l álló omlás rakódott, benne mintegy középtájon meghúzódik még egy szerény XV. századi réteg is. Ezen a helyen kívül XV. századi leletek csak a vár közepén, a II/g szelvényben lev? ciszterna betöltésében fordultak el? jelent?sebb számban. A palotától távolodva kelet és dél felé egyre kevesebb a lelet, igaz a rétegek is egyre vékonyabbak, majd egyre inkább összefutnak.

Korábban a felszíni nyomok alapján a vár délkeleti sarkén is feltételeztünk egy tornyot,[93] kutatóárkainkban azonban erre utaló jelenségeket nem észleltünk.

Jelenleg a vár keleti részén folyik egy 8,90 x 5,40 m bels? ter?, k?alapozású faépület /IV. helyiség/ maradványainak feltárása. Bár nem a vár mértani közepén került el?, mégis lehetségesnek tartjuk, hogy ez lehet ez 1301-es oklevélben a vár közepén említett fatorony. Érdekes viszont, hogy a környékér?l és a belsejéb?l is kerültek el? tégladarabok. Innen szinte kizárólag XIII-XIV. századi kerámiát ismerünk, a vastárgyak többsége itt is kovácsoltvas szög, de el?fordulnak kések, nyílhegyek, patkók, sarkantyúk töredékei is. Padlóján III. Béla réz pénzérméje került el?.[94]

A régészeti leletek lényegében az írásos forrásokkal egyez? keltezési lehet?séget adnak, az el?került pénzérmék kibocsátóinak sora III. Bélától IV. Bélán, V. Istvánon, I. Lajoson át Zsigmondig terjed.

Említést érdemel még, hogy sáncaitól délre mészéget? kemence maradványaira bukkantunk, amelyhez a nyers mészkövet ? ilyen e közelben nem lévén ? távolabbi vidékr?l kellett szállítani.[95]

A feltárások és a restaurálás el?rehaladtával ill. befejezésével, ez okleveles adatokkal való egybevetés valószín?leg módot ad a magyarországi várkutatás egésze számára hasznosítható következtetések levonására is.

 

6. kép: Benevár kutatás el?tti felmérése

7. kép: Benevár ásatási alaprajza

 

 

 

JEGYZETEK

 

[1] Albert Ferenc: Heves és Küls?-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása. Eger, 1868. 476-478.

[2] Tagányi Károly: Szarvask? várának bevételei és kiadásai 1448-ból. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 2. (1895) 211-215.

[3] Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Budapest, 1909. 74-75., 477., U?: Borsod vármegye. Budapest, 1909.

[4] Pásztor József: Heves megye várai. Gyöngyösi Újság, 15. (1911) 5. sz., U?: Heves megye várai. Gyöngyös, 1933. 50., 54.

[5] Ger? László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955. 193., 347., 352.

[6] Dely Károly (szerk): Vártúrák kalauza. I. Budapest, 1975. 139-140., Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Budapest, 1984. 246-248.

[7] Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest, 1977. 196.

[8] Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya Zsigmond-korban (1387-1437). Budapest, 1977. 154.

[9] Kozák Károly: Szarvask? vára. In : Heves megye m?emlékei. III. Budapest, 1978. 568-570.

[10] Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest, 1987. 70-71., 107.

[11] Hasznosra: Genthon István (szerk.): Nógrád megye m?emlékei. Budapest, 1954. 212.; Szarvask?re, Benére és Markazra: Dercsényi Dezs??Voit Pál (szerk): Heves megye m?emlékei. III. Budapest, 1978. 568-570., 155-157., 407-408.

[12] Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest, 1977. 31-32., Nováki Gyula?Sándorfi György?Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység ?skori és középkori várai. Budapest, 1979. 90., Sándorfi György: A magyar várépítészet korai szakaszáról irodalmi adatok és terepbejárások alapján. Archaeológiai Értesít?, 106. (1979) 244-254., Miklós Zsuzsa: A gödöll?i dombvidék várai. Aszód, 1982.

[13] Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig. Eger, 1976.

[14] Pásztor János: Heves megye várai. Gyöngyös, 1928. 7-8., U?: Heves megye várai. Gyöngyös 1933. 31-34., U?: A Mátra. Budapest, 1929. 142-144.

[15] Jó példa erre: Mátra részletes útikalauza. Budapest, 1938. 169.: ?Ha ellenséget vettek észre, nappal a torony tetején felgyújtott máglya füstjével, éjjel pedig annak hatalmas fényével adták tovább a vészjeleket? ? írja Kanázsvárról, de az újabb irodalomban is találunk hasonló példákat.

[16] Sirokra: Ger? László (szerk.): Várépítészetünk. Budapest, 1975. 250-254. (Kovács Béla leírása ? szövegét l. ugyanebben a hírlevélben)

[17] Dely Károly (szerk): Vártúrák kalauza. I. Budapest, II. kiadás 1978. 116.

[18] Dercsényi Dezs??Voit Pál, 1978. 418-419., 116.

[19] Hollók? ötszög? tornya már méreténél fogva sem lehetett lakótorony: Kozák Éva: A hollók?i vár ásatása. Archaeológiai Értesít?, 99. (1972) 167-187.; a salgói ötszög? építmény egy 16. századi ágyúbástya: Feld István: a A salgói romok vallatása. In: Palócföld (Salgótarján) 5. (1982) 21-22.

[20] Bakó Ferenc: Településmód és népesség a családszervezet történeti változásai tükrében. In: Mátraderecske. Néprajzi Tanulmányok. Eger, 1978. 9-10.

[21] Fügedi Erik, 1977., Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15. században I-II. In: Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei, 4. (1968) 337-357., ill. uo. 5. (1970) 291-313., U?: A királyi hatalom és az arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Budapest, 1977. 118.

[22] Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. II. Eger, 1890. 444-457.

[23] Soós Imre szerint egy 1329-ben említett ?Rexy? is a falura vonatkozhat: Dercsényi Dezs??Voit Pál, 1978. 533., továbbá: Kovács Béla: Románkori templomok feltárása Heves megyében. In: Az Egri Múzeum Évkönyve, V. (1967) 45-51.

[24] A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray-család oklevéltára. I. Szerk.: Nagy Gyula. Budapest. 1887. 117-118. (Nem tudjuk, hogy az oklevélben említett Farkas és András rokonai voltak-e Miklósnak). 1339: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL), DL. 96.210. (A levéltári jelzettel közölt okleveleknél a regesztákat tanulmányoztuk az MTA M?vészettörténeti Kutatócsoport Adattárában.) 1346: Anjou-kori Okmánytár. IV. Szerk.: Nagy Imre?Tasnádi Nagy Gyula. Budapest., 1878-1920. 577.

[25] Anjou-kori Okmánytár. V. 1878-1920. 610.

[26] A várnagyokra: Fügedi Erik: a Középkori várak ? középkori társadalom. In: Várépítészetünk. Szerk. Ger? László. Budapest, 1975.; 1408: Zsigmond-kori Okmánytár. II/2. Összeállította: Mályusz Elemér. Budapest, 1958. 6463. sz.; 1415: MOL DL. 43.290. (Gömörben öt falva volt a családnak, 37 telekkel. Sztáray-oklevéltár, II. 1887. 255. [ld. a 14. jegyzetet]; Thallóczy Lajos: A kamara haszna. Budapest, 1879.)

[27] 1447: Csánki Dezs?: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest, 1890. 83., illetve Bártfai Szabó László regesztája a Révai-levéltárból (Gyöngyös, Mátra Múzeum). 1465: A nagykárolyi gróf Károlyi-család okmánytára. Szerk. Géresi Kálmán. 1882. 11., 366-369.; 1469: Békefi Remig: A zirci, pilisi és a pásztói apátság története. III. Budapest, 1902. 369.; 1474: uo. 388-389.; 1478: uo. 399.; 1479: Csánki, 1890. 61., valamint Bártfai Szabó László: A Proskriptio I. Mátyás király korából. Turul, 1905. 13.

[28] 1492: Bártfai Szabó, 1905. 13.; 1505: Reiszig Ede: Kesz?i Jakab címereslevele. Turul, 1905. 127.; 1502: Bártfai Szabó László regesztája a Forgon-levéltárból (Gyöngyös, Mátra Múzeum); 1503: MOL DL. 32.046.; 1512: Bártfai Szabó László regesztája a pozsonyi káptalani levéltárból (Gyöngyös, Mátra Múzeum).; 1513: Reiszig, 1905. 127.

[29] 1554: Szederkényi, 1890. 306-307.; 1561: Reiszig, 1905. 127. skk.; 1571., 1580., 1589: Szederkényi, 1890. 307-310., 314.

[30] MOL DL. 21.379.

[31]Csoma József: Magyar nemzetségi címerek. Budapest, 1904. 10-20., Cserghe? Géza: Wappenbuch des Adels im Ungarn. Band IV. Nürnberg, 1891-92. 583. A címer képe a 386. táblán.

[32] Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Budapest. 1963. 42., Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. Budapest, 1900. 39.

[33] Uo. 39-52. Fügedi, 1977. 107., 173., 188.

[34] Balásy Ferenc: Heves vármegye története. I. Eger, 1899. 192., Karácsonyi, 1900. 48. skk.

[35] Karácsonyi, 1900. 52., Balásy, 1899. 274. A két adat dr. Draskóczy István baráti közlése szerint mindenképpen ugyanarra a helységre vonatkozik. 1447: Csánki, 1890. 66.

[36] MOL DL. 21.563.; 1535: Bártfai Szabó László regesztája a Királyi Könyvek I. köt. 299. lapról (Gyöngyös, Mátra Múzeum) ? Az utóbbi oklevélben említett Nagyút 1301-ben a Csobánka-ág birtoka (Karácsonyi, 1900. 52. ), kés?bb a többi faluval együtt a debr?i uradalomhoz kerül. Ma község Kál mellett. Tudunk továbbá Lak felett egy egykori Kürt nev? helyr?l is, mely szintén felt?nik az Aba-birtokok között, azonosítása azonban kétséges.

[37] Nováki?Miklós?Sándorfi, 1979. 92. skk., 122.

[38] Fügedi, 1977. 15., középnemesi várakra uo. 29., valamint Feld István: Cs?vár. M?emlékvédelem, 1978. 226., Koppány Tibor?Sági Károly: Csobánc. Budapest, 1965.

[39] Menclová, Dobroslava: Középeurópai XIV. és XV. századi szabályos alaprajzú várpaloták. M?vészettörténeti Értesít?, 1958. 82., U?.: ?eské hrady. Prága, 1972. 298-311., U?.: Príspevok k typologii hradov a zámkov, kaštiel?ov na Slovensku. In: Špiso?: Hrady zámky a kaštiele na Slovensku. Martini, 1973. 406-408. ? a cikk folytatását ld. az Agria XIX. kötetében!

[40] Az ásatásnak már voltak el?zményei: a helybeli leventék az 1940-es években gyakorló terepet alakítottak ki a várban. A hatalmas k?omladékok eltakarítása alkalmából feltárták a vártemplom belsejét is, és elegyengették a várudvaron felhalmozódott törmeléket. Munkájukról értesítették az akkori felügyeleti hatóságot, a M?emlékek Országos Bizottságát, miért is Csányi Károly és Lux Géza építészek a helyszínre kiszállva, felmérték a feltárt romokat, és a felmért alaprajzot a vár rövid történetének ismertetésével a Technika c. folyóiratban közzé is tették (1941. 2. sz.).

Ezután a helybeliek statikailag biztosították a templomtornyot és az öregtornyot, mely utóbbinak alsó helységét ? boltozatát kijavítva ? használatba is vették. Ezenkívül a várterület keleti oldalán húzódó helyiségsor fölé földszintes épületet emeltek, melyet kés?bb a falu lakossága mozinak használt.

E feltárás és állagmegóvás bármily kezdetleges volt és esetleg értékes adatokat is eltüntethetett, mégsem volt haszontalan, mert nélküle aligha maradt volna meg 1962-ig a terep két leghangsúlyosabb építménye, a romos állapotú templomtorony és az öregtorony, mely tulajdonképpen a vár kaputornya.

A legújabb ásatást 1962-ben, a Lux Géza által közölt templomalaprajz alapján kezdtük meg.

[41] Kovács Béla: Adatok Feldebr? történetéhez. M?vészettörténeti Értesít?, XVII. (1968) 124-125.

[42] Sár: az Aba nemzetségb?l származó Csobánkák voltak a monostor alapítói. Debr?: csak kés?i (1352) oklevélb?l tudjuk, hogy az Aba-nemb?l származó Debr?i családnak volt tulajdona. Vö. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. Budapest, 1900. 2. és 53.

[43] Nevéb?l következtetve az Aba-nem Kompolti ága alapította. Sörös Pongrác: Elenyészett bencés apátságok. Budapest, 1912. 395.

[44] Anjou-kori Okmánytár. Szerk.: Nagy Imre?Tasnádi Nagy Gyula. IV. Budapest, 1878-1920. 231., Csánki Dezs?: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest, 1890. 80.

[45] A birtokszerzések id?rendi sorrendjének részletes leírását az oklevél megjelölésével l. Karácsonyi, 1900. I. 56-58.

[46] Fügedi Erik szóbeli közlése alapján. Szívességét e helyen is szeretném megköszönni, hogy a Kompolti-családra vonatkozó genealógiai kutatásainak eredményeit rendelkezésemre bocsátotta.

[47] Azonos az 5. jegyzetben megjelölt oklevéllel.

[48] Lowaz nana. Helyét pontosan meghatározni nem tudjuk.

[49] Csánki, 1890. I. 67. Fels?nána elnevezését a 18. századtól kezdve találjuk, és így szerepel az 1850 körüli kataszteri térképen is, anélkül, hogy hozzá egy ?Alsónána? község tartozott volna. Kisnána elnevezéséhez a belügyminiszter 1901-ben járul hozzá (74.491. sz. rend.)

[50] Csánki, 1890. I. 67., Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) DL. 10.342.

[51] Szabó István: A falurendszer kialakulása. Budapest, 1966. 123-125.

[52] L. az 5. jegyzetet, továbbá: Csánki, 1890. 80.

[53] Kompolti Péter 1317-ben királynéi tárnokmester, 1318-ban ugyanaz, és sebesi ispán. Fejér György: Codex Diplomaticus. VIII/1. 458., VIII/2. 67., Anjou-kori Okmánytár, 1878. I. 471.

Kompolti István 1344-ben hevesi f?ispán. Anjou-kori Okmánytár, IV. 520.

Kompolti István II. 1424-ben országbíró. MOL DL. 4283.

Kompolti László 1424-ben pohárnok. MOL DL. 39.284.

Komnolti Pál 1429-1436 pohárnok. Hóman Bálint?Szekf? Gyula: Magyar Történet. Budapest, é. n. III. 176. utáni táblázat.

Kompolti János 1441-1444 pohárnok. Hóman?Szekf?, é.n. III. 400. utáni táblázat.

[54] Mi volt annak a kritériuma, hogy egy er?sséget jogilag is várként ismerjenek el, nem tudjuk. Nána már a 13. század végén meger?sített hely volt, mely palánkkal körülvéve, kaputoronnyal is rendelkezett. Mégis, várként csak 1445 után említik. A ?Castrum Nana? kifejezéssel el?ször 1468-ban találkozunk. Csánki, 1890. I. 53.

[55] Kovachich Márton György: Supplementum ad vestigla comitiorum. II. Buda, 1800. 17.

[56] ?Kompolti János maga többször harcolt Giskra ellen, és 1451-ben Hunyadi János alatt Losoncznál harcolva ott esett el.? Nagy Iván: Magyarország családjai. VI. Pest, 1860. 328-329.

[57] Nem kívánok e helyen részletesen kitérni a körtemplomok problémájára, mely Magyarországon kívül különösen Csehszlovákiában és Lengyelországban foglalkoztatja a régészeket, de sajnos eddig még megnyugtató eredmény nélkül. Eredeti funkciójukat mindeddig nem ismerjük. Az az általános feltevés hogy fejedelmi székhelyeken a hatalom szimbólumaként épültek, az ásatások és történeti kutatások csekély volta miatt még nem állítható határozottan. Ezenkívül bizonytalanná teszi e feltevést a Magyarország területén el?forduló körtemplomok nagy száma, mely az okleveles adatokkal (pl. ?Kerekegyháza? kifejezés) egybevetve többre rúg, mint amennyi feudális központot e korai századokban feltehetünk. Egy más ? esetleg keleti ? egyházi rítus szerint való centrális építkezés határozott tendenciája sem mutatható még ki a kutatás mai fokán. Kétségtelen az, hogy nem sorolható be a nyugati épít?iskolák gyakorlatába, s ha a körtemplomok legtöbbjét mint Nána esetében is, már korán plébániatemplomnak használták ? eredetileg más, különleges célból is épülhettek. A probléma megoldását csak egy nemzetközi munkaközösségt?l várhatjuk, ahol a régészeti és történeti kutatás eredményeit összegezve, a témakör tágabb tárgyalására volna lehet?ség.

[58] Szabó János: Ásatási jelentés a kisnánai temet? feltárásáról, 1967. Nemzeti Múzeum, Adattár. Kézirat. Ezúton köszönöm Szabó Jánosnak szíves közrem?ködését az 1967. évi kisnánai ásatási munkák során, ahol a temet? egy részét feltárta, és eredményeivel a körtemplom kor-meghatározásához segítséget nyújtott. Ugyanitt köszönöm meg az Egri Dobó István Múzeum támogatását, különösen Kovács Bélának, aki 1962-ben maga is résztvett az ásatáson.

[59] Rationes Collectorum Pontificiorum in Hungaria. Pápai tizedszed?k számadásai, 1281-1375. Budapest, 1887. 252. Michael sacerdos Omnium Sanctorum de Nana iuratus (1332-1337).

[60] A leventék által 1940-ben talált és kés?bb elt?nt Kompolti László sírk?töredékét Lux Géza lefényképezte, lerajzolta, felmérte és közzétette a Technika c. folyóirat 1941. évi 2. számában. Így maradt ránk a sírk? felirata és képe. Az 1962-66. évi feltárás a már lerajzolt sírk?töredék egy részét újra megtalálta. A címermez? maga a töredékb?l hiányzik, de a sírk? alsó részén lev? ábrázolás sárkányra enged következtetni. A sírk? felirata: hic jacet magnificus Ladisla kompolth de nana fili comitis stephani kompolth de none (gene?) ab/a/ an/no/ dm CCCC XX octavo.

[61] A pénzleletek meghatározásáért Huszár Lajosnak ezúton is köszönetet mondok.

[62] A vastag fapadló három rétegb?l állott, illetve: két vastag faréteget haránt fektetett gerendák tartottak össze, s az alsó faréteget még facsapokkal a talajhoz is rögzítették. E rendszer az épület teljes hosszában ásott kutatóárok metszetéb?l világosan leolvasható volt, de déli vége felé vastagsága egyre csökkent.

[63] A vár feltárásának legértékesebb lelete az a 3 sírlap, melyek feltehet?en a románkori temet?höz vagy rotundához tartozott, de a feltáráskor már nem feküdtek eredeti helyeiken. Nagyjából mindhárom egyforma méret? (175 cm magas), csak az egyik oldalán kidolgozott ovális k?lap. Kett? egyenletes síkú domborm?, mely egy-egy emberi alakot ábrázol, míg a harmadik csak egy bemélyített görögkereszttel díszített. Ábrázolási módjukat tekintve analógia nélküli alkotások, de a kereszttel díszített k?vel való el?fordulásuk miatt a keresztény szobrászat körébe kell ?ket sorolnunk, annak ellenére, hogy az ismert keresztény plasztika anyagába be nem illeszthet? darabok. Az a tény, hogy egyiket a gótikus templom támpillérének fundamentumában épít?anyagként használták, arra utal, hogy eredeti rendeltetésüket a XIV. század végén már elvesztették. ? A sírkövek ismertetésével külön dolgozatban kívánok foglalkozni.

[64] A pince várfalon kívüli szakaszában ezt a szemétréteget nem találtuk. A régészeti metszetb?l világosan kit?nt, hogy a szemétfeltöltés csakis az épület utóbb épült déli zárófalának felépítése után történt. A szemetet a keleti ajtón keresztül döntötték be, ezért a réteg az ajtón belül volt a legmagasabb, a helyiség két vége felé a réteg vastagsága egyre csökkent.

[65] Az Ásványtani Intézet k?zetanyag-vizsgálata megállapította, hogy a sárgásszürke, finomszem? üledékes k?zet homokos agyag, áthalmozott sír. Könny? szétmorzsolhatósága az agyagásvány tartalomtól származik. E Mátrában elterjedt k?zetet régen építészeti célokra is felhasználták. Itt mondok köszönetet Székyné dr. Fux Vilma docensnek, aki szíves volt a k?zetanyag vizsgálatát elvégezni.

[66] Kozák Károly: Adatok a gy?ri püspökvár történetéhez. Arrabona, 3. (1961) 33-35.

[67] E faltételezésünk még akkor is valószín?, ha a sírok küls? megjelenésében nem a mai értelemben vett sírhantra gondolunk. Valamiféleképpen mindenesetre megjelölték a temet?ben lev? sírokat, különösen olyan korban, mikor a túlvilági élethez f?z?d? hit és a halottak tisztelete még er?teljesebben élt az emberekben. A falszorosban a közlekedést bármilyen sírjelzés csak zavarta volna. Vízszintesen fekv? sírlapokat a templomépületeken kívül ? magyar földön ? eddig még nem ismerünk.

[68] Eszerint a kb. 2,00 m vastag várfalaknak a bels? várudvar fölötti magassága 8,00 m, a véd?folyosó véd?oromzatáé 2,00 m, 0,60 m vastagság mellett.

[69] Itt a sekrestye falához csatlakozó helyiség el?bb épült, mint a t?le északra fekv?k. A sekrestye és a mellette lev? helyiség falai még nagyjából párhuzamosak, de a következ?k már irányt változtatva csak a várfalra mer?leges irányt tartják szem el?tt. Az emiatt keletkezett torz négyszög? helyiségnek külön toldják hozzá a délnyugati sarkát. Átalakítások is tapasztalhatók az épületszárnyon, mikor több kis helyiségb?l egy nagyobbat alakítanak ki, s a lebontott válaszfalak az új, felemelt szint alá kerülnek. Ez egytraktusos keleti épületszárny egyik helyiségében egyszer?, lekerekített konzolkövet is találtunk a falban, mely egykor a gerendafödémet tartotta (hasonlót a visegrádi Zsigmond kori királyi palotában talált k?gyámhoz).

[70] E torz négyszög? helyiségen belül több helyen emberi csontok kerültek felszínre ? bolygatatlan sírgödröt azonban nem találtunk. Az itt elterül? temet?részt még a középkorban er6sen feldúlták az építkezésekkel.

[71] E támfal bizonyosan egy id?ben épült a bels? várfallal, mert a megállapított szintek alatti része nyugati végében a bels? várfallal megegyez?en egy vonalban hasonló határozott falsík nélkül, kihasasodó felület? falalapozást mutat.

[72] A kútlap összeállítása és rekonstrukciója Szakál Ern? és K?falvi Imre szobrászm?vészek alkotása. A minden részletet figyelembevev? lelkiismeretes és m?vészi munkájukért, és a hitelességet kétségbe nem vonható, mértéktartó ? de mégis esztétikai igényt kielégít? ? rekonstrukciójukat ezúton is megköszönöm. Vonatkozik ez a Kompolti-sírk? rekonstrukciójára is.

[73] Az adatot Entz Géza hozzáért? szemének köszönöm, ki a csekély töredékb?l kiolvasta az évszámot. E dátumhoz egyel?re semmi családi eseményt nem köthetünk.

[74] Az északi és keleti falszoros egy-egy metszetében el?fordult ugyan két-két nagyméret? cölöp egymás mellett, melyb?l földsáncra is lehetne következtetni, de miután csak az említett két helyen találtunk ilyent, e feltevéshez azok nem elegend? bizonyítékok. Ellene mond a ténynek a keleti falszorosban az ott talált összefügg? cölöplyuk-sor egy szakasza is, mely palánkra utal.

[75] MOL DL. 24.350. 1510. III. 23.

[76] MOL DL. 23.624.1522. IV. 6.

[77] Bodi László: MOL DL. 17.838.; Kys és Daróczy: MOL DL. 21.808.; Lypthay Zsigmond: MOL DL. 23.624. Kürty Jakab: Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. II. 1890. 23.

[78] Istvánffy Miklós: Magyarország története, 1490-1606. Ford.: Vidovich György. Debrecen, 1867. 295.

[79] Demkó Kálmán: Fels?magyarországi várak és várbirtokok a XVI. században. Hadtörténelmi Közlemények, XV. (1914) 223-224.

[80] Uo. 228.

[81] Uo. 614.

[82] A vár ? mint már említettük ? nem egységes terv alapján épült. Kialakulása mégis bizonyos rendet mutat: a védelem egyre fejlettebb berendezéseinek egymásutánját, mely berendezések a várépítés fejl?désére jellemz?ek. Vö. Ger? László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955. 95. A várépítési szakaszok egymásutánjának helyességét itt is igazolta az ásatás. A várfalak építési ideje megfelel az olaszbástyás várakat megel?z? küls?tornyos várak korának. Vö.: uo. III. fej. ?Magyar várépítés fejezetei, fejl?désének felosztása?.

[83] Kandra Kabos: Bene vára a Mátrában. Eger, 1890.

[84] Felsorolásukat l.: Dénes József: Árpád-kori várak a Mátra déli oldalán. Agria, XXI. (1985) 85., Szabó János: Benevár régészeti feltárásának jelenlegi helyzete. In: Tanulmányok Gyöngyösr?l. Szerk.: Havassy Péter?Kecskés Péter. Gyöngyös, 1984. 129.

[85] A régészeti kutatások feltételeinek megteremtésében, az állagmegóvási munkák megszervezésében oroszlánrészt vállalt Dala László erd?mérnök, fáradozásaiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Ugyancsak köszönettel tartozom Feld Istvánnak a helyszíni konzultációk során adott, hasznos tanácsaiért, Máthé Gézának a helyreállítási programjavaslat elkészítéséért, Kiss Gábor gyöngyösi geodétának a szintvonalas felmérésért. Az ásatások eddigi eredményeir?l: Szabó el?z? jegyzetben említett, 1984. évi munkája, illetve: Szabó János: Az 1985. évi gyöngyös-mátrafüred-benevári ásatások tapasztalatai. A Herman Ottó Múzeum Közleményei, 24. (1986) 34-35.

[86] Az oklevélnek a várra vonatkozó, eredeti, latin nyelv? szövegét (közzétéve: Anjou-kori Okmánytár. Szerk.: Nagy Imre?Tasnádi Nagy Gyula. I. Budapest, 1878. 1-5.) l. a tanulmány eredeti megjelenési helyének német nyelv? összefoglalójában.

[87] Anjou-kori Okmánytár, II. 280-284.

[88] Csánki Dezs?: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest, 1890. 52., 124.

[89] Tanulmánya sajtó alatt az Agria XXIV. kötetében. Ezúton köszönöm a m? szerz?jének, hogy a kéziratba betekintést nyerhettem.

[90] A k?zetek meghatározását Csillag János egri geológus végezte el. A vizsgálati jegyz?könyvek az egri Dobó István Vármúzeum régészeti adattárában találhatók, 401. sz. alatt.

[91] Réthy László: Corpus Nummorum Hungariae. I. Budapest, 1898. 101. (a továbbiakban: CNH), Huszár Lajos: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. Budapest, 1979. 73. A feltárás során el?került érmék meghatározását V. Székely Györgynek köszönöm.

[92] Szabó, 1984. 11-15. kép.

[93] Szabó, 1984. 3. kép A.

[94] CNH. I. 98., Huszár, 1979. 72.

[95] Publikációja sajtó alatt az Agria XXIV. kötetében.