CASTRUM BENE EGYESÜLET
VII. VÁNDORGY?LÉS

 

Castrum Bene Hírlevél

 

Túravezet?

 

 

 

 

 

 

 

 

Keszthely, 2001.

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

Tisztelt Castrum Bene Tagok!

 

Tavaly kezdtük el a Hírlevél szerkesztését, melyben olyan írásokat tettünk közzé, melyeket a tagokat érdekelhetik. A hagyományt folytatva idén is bemutatjuk az elmúlt év, évek er?dítménykutatásait kollegáink segítségével. Két rövidebb összefoglaló olvasható, melyek a várkutatás egy-egy részterületét mutatja be. Nováki Gyula az 1994 és 2000 közötti terepbejárásairól, felméréseir?l ír, felsorolva azokat az er?dítéseket, melyekr?l szintvonalas térképet készített. Miklós Zsuzsa a légifotózás várkutatásban betöltött szerepét tárja elénk, ugyancsak számba véve azokat a várakat, melyeket repülései során lefényképezett. Úgy érezzük, hogy idén is sikerült elérni kit?zött célunkat, olyan várakkal kapcsolatos információkat mutathatunk be, melyek még nem ismertek mindenki számára, mert fontosnak tartjuk, hogy ismerjük egymás munkásságát.

A Hírlevél szerkesztése továbbra is nyitott, minden tanácsot, ötletet szívesen fogadunk.

 

 

2001. április

Terei György titkár

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

Az elmúlt évek er?dítménykutatásai

 

 

 

Feld István

 

Salgótarján-Salgóvár

 

 

A salgói fels?vár 1981 és 1984 között elvégzett teljes feltárását követ?en hosszú id?re megszakadtak az itteni kutatási és helyreállítási munkák. Csak miután a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1999-ben átvette a romok kezelését, fejez?dtek be a vár ezen legkorábbi részén a falkonzerválások és kiegészítések, azaz a lakótorony-csonk kilátóként, tet?vel való lefedése, az 1300 körüli k?keretes várkapu visszaállítása, továbbá a korai ? 14-15. századi ? ciszterna rekonstrukciója. Ezt követ?en merült fel igényként az alsóvár feltárása és falmaradványainak helyreállítása. Ezen a részen ugyanis az 1980-as években csak néhány kutatóárokkal tudtunk tájékozódni, majd azt követ?en, épp a fels?vár helyreállítása kapcsán az egyik kivitelez? cég felvonulás címen egy jelent?sebb területen közel egy méteres törmelékréteget planírozott el. Ekkor nagy meglepetésre számos kés? reneszánsz k?faragvány került el? innen, annak bizonyítékaként, hogy a vár ezen a részen egykor nem csupán gazdasági épületek álltak. Ezt követ?en 2000. évben végre megkezd?dhetett a fels?várat félkörívben körülölel?, kifli-alakú alsóvár rendszeres feltárása. Els? lépéskent a már korábban meghatározott küls? várkapu-maradványoktól kiindulva, sugarasan kijelölt kutatóárkokkal vágtuk át a területet, majd az itt tett megfigyeléseket kiértékelve egyrészt megkezdtük a várfal bels? oldalához csatlakozó egykori épületek feltárását, másrészt a részben a fels?várból származó vastag omlásréteg letermelését és elszállítását. Az adott körülmények között végül csak az alsóvár íves küls? falának nyomvonalat tudtuk meghatározni ? az er?sen lepusztult várfalat már eredetileg is a meredek hegyoldalba alapozták ?, továbbá az egykor ahhoz támaszkodó épületek közel kétharmadának alaprajzát. A legtöbb falszakaszt a törmelékszállítás miatt ideiglenesen újra vissza kellett temetni, csupán a kaput magába foglaló déli falhoz illetve a fels?vár sziklájához épített, szabálytalan alaprajzú ún. ?rségépület, fél métert is csak ritkán elér? maradványait ? benne középen egy, a vár életének utolsó szakaszából, a 16. század 2. feléb?l származó tégla-agyag kemence romjait ? tárhattuk fel teljesen. Az épület pontos kora nem volt meghatározható ? a kemence talán a törökhöz köthet? ?, viszont a nyugati várfal bels? oldalához csatlakozó, közel szabályos téglalap alaprajzú, egykor legalább négy térre oszló épületszárnyról teljes feltárás nélkül is valószín?síthettük, hogy csak a 16. század közepén épülhetett fel s egykor emeletes lehetett. Itt sem maradtak meg magasabban a falak, de az újabb reneszánsz nyilaskeret-leletek is jelzik egykori funkcióját, azaz, hogy a vár urai itt éppúgy megszállhattak, mint a fels?várban.

Kutatóárkaink rétegelemzése meger?sítette azokat a korábbi megállapításainkat, miszerint sem a várfal, sem pedig az utóbb említett épület nem az alsóvár legkorábbi építménye. A feltárt falazatok ugyanis korábbi rétegeket, járószinteket metszettek, azt azonban még nem tudtuk megállapítani, hogy egy 14-15. századi, talán csak faszerkezet? véd?vonal volt-e a mai helyen, vagy esetleg csak kid?lt, lecsúszott egy korábbi várfal. Az említett téglalap alaprajzú épülethez kelet fel?l csatlakozó további építmények kiterjedése és alaprajzi elrendezése, az alsó- és a fels?vár közötti egykori kommunikáció rendszere, továbbá mindezek összefüggése az un. nagy ciszternával és a keleti ötszög? ágyútoronnyal a 2001-ben folytatódó újabb ásatásoktól várható. Így reményünk van arra, hogy egy 13. századi eredet? és a 16. század végén elpusztult hegyivar teljes alaprajzát és építészeti szerkezetét megismerhessük.

 

 

 

Miklós Zsuzsa:

 

Dombóvár-Szigeterd?

 

 

2000-ben folytattuk a 13. században épült és a 16. század elején elpusztult ?kisvár? feltárását. El?z? évben teljesen kitisztítottuk a 10 x 10 m-es alapterület?, 5 x 5 m-es belméret? tégla lakótornyot; ezenkívül az É-i és K-i oldalon elértük a középkori járószintet.

Idén szelvényekkel tártuk fel a torony környékét, tisztáztuk a rétegeket: az eredeti, sárgás altalajba mélyítve 10-11. századi gödröket találtunk. Ezek felett helyezkedik el a kora Árpád-kori humusz, elég sok lelettel. Ebben a sötétszürke-fekete talajban objektum foltját nem lehetett észlelni. A humusz felett figyelhettük meg azt a sárgás, enyhén kevert agyagréteget, amelyet a vár építésekor, a sáncárokból termeltek ki, és terítettek el a domb tetején.

Ismét dolgoztunk a téglaéget?t?l K-re lev? területen: nagyrészt tisztáztuk a téglaéget? munkagödrének alakját, kiterjedését (a D-i, DK-i oldalon újkori bolygatás miatt bizonytalan a gödör széle). Oldala ? a jelek szerint ? már a középkor folyamán besuvadt. Most a gödör alját nem értük el, mivel ? felh?szakadás miatt ? omlásveszélyes volt. Egy-egy réteg között érintetlennek látszó lösz figyelhet? meg. A gödör hossza megegyezett a téglaéget?ével.

A téglaéget?t?l K-re egy kora Árpád-kori házrészletet tártunk fel, kemencével. E ház és kemence felett pedig kés? középkori téglakemence és hozzá tartozó járószint bukkant el?. Ez a kemence a jelek szerint szabadtéren helyezkedett el.

 

 

 

Simon Zoltán

 

Regéc

 

 

A 13-14. század fordulója táján épült és a 17. század végén elpusztult vár romjainak helyi kezdeményezésb?l megkezd?dött állagvédelmi munkáihoz kapcsolódóan nyílt lehet?ség régészeti megfigyelésre és a történeti forrásoknak az eddigieknél alaposabb összegy?jtésének megkezdésére. A történeti adatokból jól kimutatható, hogy a regéci vár csak a 16. század második harmadától szolgált aktuális birtokosai (Serédyek, Mágocsyak, Alaghyak, Rákócziak, Thököly Imre) mellékrezidenciájaként.

A legveszélyeztetettebb helyszínekhez kapcsolódó feltárás a vár északi, a 17. században ?Fels?vár?-nak nevezett, dönt?en raktározási, illetve katonai célra használt részén, és az azzal nyugat fel?l szomszédos bástyában kezd?dött meg. A munka során jórészt sikerült tisztázni a terület addig ismeretlen alaprajzi elrendezését és információkat szereztünk az el?került épületek koráról is.

A vizsgált területen a relatív értelemben vett legkorábbi építménynek egy, a vár északi sziklatömbjét elfoglaló, téglány alaprajzú, vastag falú torony bizonyult, melyet a 16. században egy osztófallal két helyiségre bontottak. A torony belsejét teljes egészében, a sziklafelszínig feltártuk, azonban az omladékból, illetve a sziklát fed? vékony kultúrrétegb?l kizárólag 16-17. századi leletanyag került el?. Mindössze egyetlen darab, kés? Árpád-kori peremtöredék került el? az egyik sziklahasadékból, ezért egyel?re nem állítható biztosan, hogy a vár legkorábbi magját találtuk meg. Bebizonyosodott viszont, hogy a 16. század harmincas éveiben a tornyot ? egy ahhoz északkelet fel?l kapcsolódó, kör alaprajzú, három szintes, háromágú l?résekkel ellátott véd?m? építésével egyid?ben ? szinte alapjaitól átépítették, így a torony ma is álló három szintje a nyílásokkal együtt csak a középkor végén épült meg.

A toronytól délre es? területen egy kisebb udvar és az azt a keleti és a nyugati oldalon határoló épületszárnyak alsó szinti helyiségeinek falmaradványai bukkantak el? ? egyel?re csak részben. Bár a 17. század végi járószintet már több ponton át tudtuk vágni néhány kutatóárokkal, középkori leletanyag egyel?re sehol sem került el?. A kifejezetten gazdag leletanyag 17. századi kerámiából és kályhacsempékb?l áll, melyek között kisebb arányban a 16. század közepére-második felére tehet? darabok is vannak.

A romok északnyugati sarkán álló négyszög? véd?m?, ?bástya? belsejét is kitisztítottuk, a benne húzódó keskeny kazamatafolyosó nagyobbik részével együtt. A bástya a 16. század végén épült. A bels? terét kitölt? omladék dönt?en a felette húzódó Fels?várból származik, az abban talált leletanyag is onnan mosódott le. Ennek megfelel?en itt is csak 16-17. századi leletanyagot találtunk.

Kiemelked? fontosságú, hogy a vizsgált területen szétszóródva, de egyel?re sehol sem koncentrálódóan nagyobb mennyiség? török falicsempét, ún. ?bokályt? találtunk. E darabok pontos megfelel?i a sárospataki Vörös torony ?Bokályos házában? találhatóak.

 

 

 

Simon Zoltán

 

Füzér

 

 

A vár évek óta folyó feltárása csak 1999-ben, akkor is csupán egy kisebb területen folytatódott. A munka során teljesen kitisztítottuk az északi palotaszárny korábban már felerészben feltárt nyugati, a 17. századi inventáriumokban Kis pincének nevezett pinceterét. A szóban forgó helyiség az északi palotaszárny részeként a 15-16. század fordulóján épült. Egykori dongaboltozata az északi, Árpád-kori várfal bels? síkja elé húzott köpenyfalra támaszkodott. Az udvar felöli falban el?kerültek a pince tagozat nélküli k?keretes ajtajának csonkjai, valamint egy ablak maradványai is. Ez utóbbi érdekessége, hogy a 17. századi leltárak soha nem említették meg.

A pince feletti termet a 16. század hatvanas éveiben egy osztófallal két térre bontották. Ezen osztófal alátámasztását volt hivatott ellátni a pince közepe táján el?került téglalap alaprajzú tufapillér.

A pincét két méter vastag omladék fedte, melyb?l viszonylag kevés 16-17. századi kerámia került el?. A keleti pinceszakaszban megtaláltuk a felette volt terem utolsó, a 17. század negyvenes éveiben készült, s a vár pusztulásakor a pincébe zuhant, korábban részben már megtalált cserépkályhájának még hiányzó töredékeit.

Egy kisebb területen feltártuk a pince ajtaja el?tti udvarszakaszt is. A 17. századi járószintet fekete égésréteg borítja, mely bizonyítja, hogy a palotaszárny emeleti helyiségeinek megközelítését szolgáló, az épület udvari fala el?tt futó folyosó ? korábbi feltételezésünknek megfelel?en ? fából épült.

 

 

 

Tomka Gábor

 

Gy?rszentiván-Andrásvár

 

 

A lel?helyen 1996. 9. 9. ? 10. 4. között szondázó ásatást végeztünk.

1. A küls? sánc közel kör alakú, kb. 100 m átmér?j?, s helyenként majdnem négy méter magas. A sánc mögött a küls? környezetnél 1 m-rel magasabb árok, majd újabb kb. 2 m magas sánc helyezkedik el. Ez közel négyzetes, oldalhossza kb. 25 m. A bels? sánc sarkai kinyúlnak, így a létesítmény konkáv ívnégyszög alakú. A bels? sáncon belül újabb mélyedés tapasztalható. A küls? sáncon, a két sánc közötti árokban és kis felületen a középs? mélyedésben második világháborús l?állások vannak. Terei György a lel?helyet felmérte.

2. Észak-déli kutatóárokkal átvágtuk a bels? sánc déli oldalát. Megállapítottuk, hogy a humuszréteg megbolygatása nélkül két réteg fektet? habarcson kezdték meg a vízszintesen elhelyezett gerendákból a sánc építését. A sánc fels? részét felhordott földb?l, faszerkezet nélkül építették. A sánc tetején, a bels? oldalon falkiszedést bontottunk ki. A feltöltésb?l 16. századi kerámia, és a gy?ri vár építkezésein is felhasznált 16. századi bélyeges téglák kerültek ki. A sánc megépítését 1565-1580 közé tehetjük. A vár nevét esetleg az ekkori gy?ri kapitányról, Andreas Teuffelr?l kaphatta.

3. A bels? mélyedésben nyitott szelvény és szonda segítségével megtudtuk, hogy a vár belsejében nagyméret?, törmelékkel félig betöltött pince helyezkedik el. A pince alig mélyül az altalajba, de a közvetlenül mellette magasodó sánc miatt így is kb. 4 m mély. Fala nem került el?, de az építési törmelék bizonyítja, hogy téglából készült. Feltehet?en ez volt az ábrázolásról ismert torony alépítménye. A pince betöltéséb?l 17. századi kerámia, tál alakú kályhaszemek, kevés fémanyag és 1603-1630 közé keltezhet? bélyeges téglák töredékei kerültek el?. A torony bontását és a pince feltöltését a 17-18. század fordulójára tehetjük.

 

 

 

Tomka Gábor

 

Szendr? ? Várhegy (Szendr?-Fels?vár)

 

 

A lel?helyen 1997-t?l végeztünk kezdetben leletment?, majd tervásatást.

A DK-i bástya kutatását 1997-1999 között végeztük. A bástya els? periódusa egykorú a keleti kortinával. Mindkett? mészk?b?l, törtköves falazással készült. A kortinafal kb. 200 cm, az É-i nyakfal 210-230 cm széles. Mindkett? a lejt? irányában ferdén lepusztult, a csatlakozásnál mélyebben kiszedett. A K-i kortinától Ny-ra közel vízszintes felület?, szabálytalan apró kövezésb?l álló járószintet bontottunk ki. A bástya torkában a szintén apró kövekb?l és kavicsozásból álló járószint kb. 80 cm-rel magasabban helyezkedett el. A bástya torkának különféle feltöltési rétegei 160 cm-nél mélyebben is folytatódtak. A bástyán belül er?sen köves, sziklatörmelékes feltöltést találtunk. Az el?került kevés leletanyag (különösen a zöldmázas és polikróm kályhacsempék) alapján a bástya feltöltését a 16. század második felére, végére tehetjük. Az északi nyakfal északkeleti sarkát a keleti kortina és az északi nyakfal találkozási pontjánál kb. 4 m-rel mélyebben találtuk meg. A keleti, közel 3 m széles homlokfal ferdén pusztult le, bels? és küls? falkoronája között helyenként több mint 2 m szintkülönbség mérhet?. Az els? periódus déli homlokfalát (230 cm szélesség) és nyugati nyakfalát (190 cm falszélesség) a bástya átépítésekor kissé visszabontották, elé feltöltést halmoztak. E falak kb. 4 m magasságig állnak. A falazat végig egybeépült, törtk?b?l rakott volt, a falsíkot gondosan alakították ki; a fal rézs?s. A falon közel azonos távolságokra (kb. 170 cm-re) az állványzat fészkei figyelhet?k meg. Ny-i szárnyfal északi vége csorbázat nélkül, egyenes vonalban ér véget. A feltételezett déli kortina vonalában nem találtunk (palánkszer?) meger?sítésre utaló nyomot. A bástyát a 17. századi leletanyag és az ábrázolások szerint 1660 körül átépítették. Meghosszabbították a keleti homlokfalat, a déli és nyugati falak elé újabb falazatot húztak. A falak közét feltöltötték. A nyugati (mindössze 150 cm széles) szárnyfalat középütt bels? támpillérrel er?sítették meg. Az átépített falak részben a szikla fölötti sóderrétegre épültek, feltehet?en ennek köszönhet?, hogy a bástyához csatlakozó déli kortina szinte teljesen elpusztult. A bástya pusztulását az 1707-ben végrehajtott robbantás, majd az ezt követ? falkitermelés okozta.

1998-ban a bels?vár vizsgálatára három kutatóárkot nyitottunk. Megállapítottuk, hogy a bels?vár dombját a hegytet? lefaragásával és feltöltésével alakították ki. Ezt 220 cm vastag sokszög? falazat vette körül. Megtaláltuk a bels?vár körüli küls? járószintet és az egykor a bels?vár közepén állt torony maradványait. A torony sokszög? alaprajzú volt (korabeli ábrázolások szerint nyolcszög?), a feltöltésbe süllyesztett pincéjének falait helyenként az utolsó k?sorig kiszedték. A toronyhoz bejárati építmény csatlakozott, melynek részben kiszedett déli alapfalát megtaláltuk. A leletanyagban nincs biztosan a 16. század közepe elé keltezhet? tárgy, így nagy valószín?séggel állítható, hogy a Bebek-család szendr?i vára nem a Várhegyen állt. A bels?vár pusztulása ? l?porrobbanás következtében ? még a 17. század végén bekövetkezett.

1999-2000-ben a vár K-i udvarán szelvényeket nyitottunk az itt állt építmények kutatására. A területen a 17. század közepe el?tt cölöpös építmények és b?séges leletanyaggal feltöltött szemétgödrök helyezkedtek el. A 17. század közepe táján szárazon rakott k?alapozással feltehet?en faépületeket emeltek. El?került két, agyagba rakott kövekb?l álló alapozás, mely kályhacsempékb?l épített f?t?alkalmatossághoz tartozott. A felszín közeli elplanírozott omladékból el?került kályhacsempék különféle eredet?, másodlagosan felhasznált elemekb?l összeállított kályhákról tanúskodnak. Az épületekkel megegyez? tájolással, részben szárazon rakott k?béléssel ellátott téglalap alaprajzú vermeket tártunk fel, 17. század végi-18. század eleji betöltéssel. Az épületek területén, egymás közeléb?l három épen elásott cserépfazék került el?. A 16. század közepét?l a 18. század elejéig terjed? leletanyagból kiemelend?k a vegyesmázas kályhacsempe-töredékek, hollandi és török típusú pipák, faragással díszített malomk?, fegyver- és szerszámmaradványok.

 

* * * * * * * * * *

 

 

 

Nováki Gyula

 

Várkutatásaim 1994-2000 között

 

 

Várkutatásaimmal f? célkit?zésem, hogy els?sorban az alig, vagy egyáltalán nem ismert várakat rögzítsem térképileg. A nagyobb k?váraknál gyakori, hogy a falakról már korábban precíz felmérések készültek, de közvetlen környezetükr?l (várárok, sánc, el?vár, hegyoldal, stb.) nem, néhány esetben ilyen kiegészít? felméréseket is végeztem.

A térképezést az 1993-ban elhunyt várkutató mérnök, Sándorfi György által kifejlesztett gyors és egyszer? módszerrel végeztem, amellyel pontos, szintvonalas térkép készíthet?. A terepmunkához szükséges felszerelés egy hátizsákban kényelmesen elfér. El?nye még, hogy bármilyen bozótos, nehezen áttekinthet? terepen is alkalmazható. A terepmunka kétszemélyes, többségüket feleségem segítségével végeztem, de több ízben kollégák is közrem?ködtek (Baráz Csaba, Juan Cabello, Dénes József, Sárközy Sebestyén, Simon Zoltán, Szilas Gábor, Terei György). A felmért pontokat a Sándorfi György és Kelecsényi Lajos által, külön erre írt számítógépes program dolgozza fel és tetsz?leges méretarányban kinyomtatja. Ezután már manuálisan (?greifolással?) történik a szintvonalak és a különböz? tereptárgyak szerkesztése.

Sok olyan helyet is bejártam, ahol az irodalom, vagy csak helynév esetleges várakra utal. Nagy részük azonban nem hozott eredményt, ezekre most itt nem térek ki. Egyformán foglalkozom ?skori és középkori, illetve újkori sáncokkal is, csak a római koriakkal nem. A várkutatás jelenlegi fokán nem lehet kihagyni a kuruc-, illetve Napóleon-kori sáncokat sem, mert ezek néha megtéveszt?en emlékeztetnek az ?skori, vagy középkori sáncokra.

Az ?skoriakról itt most csak annyit említek, hogy a jelzett id?ben a bronzkor elejér?l-közepér?l 7, a kés? bronzkorból-kora vaskorból 11, a kelták idejéb?l 4 földvár felmérését végeztem el. A továbbiakban a középkori és újkori várakat, sáncokat sorolom fel megyénként. Többségükben a felszínen nem látszik fal, ezeknél a sokat vitatott ?földvár? jelz?t szoktuk használni, bár kés?bbi ásatások nem egy helyen eredményeznek falakat.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. (Juan Cabello és Simon Zoltán közrem?ködésével, közöletlenek). Jelent?s falmaradványokkal rendelkezik Vámosatya-Büdivár. A földvárak közül a legkorábbi Tiszadob-Földvár (Csörszárok). Továbbiak: Nyírpazony (Oros)-Várhegy, Nyírkarász-Földvár, Lónya-Dombkert, Szamosangyalos-Domahidy-domb. Vár mivolta vitatható: Nagykálló-Inségdomb.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye. A megye várainak felmérése a korábbi években megtörtént, nagyrészük közlésre került. A jelzett id?szakban felmérésre kerültek még: jelent?s falmaradványokkal Komlóska-Pusztavár, a továbbiak (Sárközy Sebestyén közrem?ködésével) három templomer?d: Szikszó, Szerencs, Megyaszó, Tokajban pedig az ún. Rákóczi-vár nyomai.

Heves megye. A Mátra várainak feldolgozása és közlése a korábbi években megtörtént. A megye többi várainak közlése a közelmúltban látott napvilágot. A jelzett id?szakban felmért várak közül a legkorábbi Poroszlón van. Továbbiak: Pétervására-Templomer?d, Tarnalelesz-Köbölvár és (Baráz Csaba segítségével) Bükkszék-Pósvár.

Nógrád megye. Itt is már a korábbi években sor került a várak felmérésére és közlésére. 1998-ban Baráz Csabával az eddig ismeretlen Szilaspogony-Kisk? sziklavárát mértük fel és közöltük a Heves megyeiekkel együtt..

Komárom-Esztergom megye. Közöletlenek. Oroszlány-Gerencsérvárat Sándorfi Györggyel mértük fel 1986-ban, most a várárok vízzel feltöltését szolgáló gátrendszer került sorra. Vértessomló-Vitányvárnak a m?emlékesek által korábban felmért falaihoz a küls? sáncot és a két el?várat mértem hozzá. Csekély falmaradvánnyal rendelkezik Tarján-Kis-Somlyó.

Fejér megye. Résztvettem Terei György felméréseiben Csókak?-Sánci-d?l?n, Lovasberény-Sz?zvárnál, Csabdi-Vásztélypuszta váránál és Csabdi templomromja körüli ároknál.

Gy?r-Moson-Sopron megye. Közöletlenek. Sokorópátka-Barátok vára nagy kétrészes földvár. Kapuvár-Feketevárnak majdnem teljesen szétszántották a nyomait. Rajka temet?jében esetleg egy kis vár nyoma sejthet?.

Vas megye. Közöletlenek, Dénes József adatai alapján. Kis méret?ek: Répcelak-Várdomb, Nagygeresd-Várhely, Hegyfalu-Kossuth u. 15. dombja. Bizonytalan Rábapaty temet?jének kis dombja. Dénesfa-Rózsakert és Vasszécsény-Margit-sziget egy-egy kastély parkjában talán inkább a régi park kialakításának emlékei. Dénes Józseffel felmértük még Csepreg-Grádics er?sen elszántott kis várát és a még kérdéses dombot Szombathely-Püspökkertben.

Veszprém megye. Közöletlenek. Várkesz? várát a Rába áradásai majdnem teljesen elmosták, csekély falmaradvány van. Jelent?s falmaradványokkal Pécsely-Zádorvár, Bánd-Essegvár, Ugod-Vár, Hegyesd-Vár, Gyulakeszi-Csobánc vára (utóbbinál különösen a nagy fennsík gödörrendszere érdekes). Szigliget-Óvár kis méret?, er?sen lepusztult falakkal. Doba-Somlóvár falait a M?emlékvédelmi Hivatal korábban felmérte, most a közvetlen környezetének felmérésére került sor.

Somogy megye. Két felmérés közlése megtörtént: Somogyacsa-Pogányhegy és Kereki-Fejérk? (Katona) vára, utóbbinál a már korábban felmért falakhoz a bonyolult sáncrendszer hozzámérésére került sor. A továbbiak közöletlenek: Somogyacsa-Kócoshegy, Mike-Törökvár, Gamás-Törökvár, Szólád-Régi temet?, Törökkoppány vára a község területén. Két kis motte: Iharosberény-Nagyvár és Kisvár. Rinyabesny?-Öszpöte erd?ben bizonytalan rendeltetés? nagy sánc és árok. Szilas Gáborral és Terei Györggyel még a következ?ket mértük fel: Nagybajom-Koroknyavár, Nagybajom-Temet?, Nagyatád-Várdomb, Kadarkút-Szentimrepuszta-Várhegy, Patosfa-Törökpince és egy kis motte: Kaposvár-Gyertyános.

Tolna megye. Ezen a területen Miklós Zsuzsa végez intenzív várkutatást, felméréseket és ásatásokat. Néhányszor résztvettem a felmérésekben, a jelzett id?szakban (néhány ?skorin felül): Murga-Sánchegy, Sárszentl?rinc-Homokos-d?l?, Nagyszékely-Basaharc, Kisszékely-Kálvária, Dombóvár-Szarvasd II., Szakcs-Leányvár, Regöly-B?sze, Kaposszekcs?-Leányvár.

Erdély. Az erdélyi származású Soós Zoltán régész meghívására, részben saját költségb?l, Terei Györggyel kétszer jártunk Erdélyben. Három középkori várat mértünk fel Soós Zoltán közrem?ködésével: Gernyeszeg-Teleki-kastély(nagy árokkal), és két kis sziklavár: Váralmás és Csicsófalva felett.

Kuruc- és Napóleon-kori sáncok. Ez a téma csak az utóbbi években került napirendre a felmérések sorában. Pedig a várak, sáncok nagy családjának ezek is tagjai, megkülönböztetésük pedig a korábbiaktól nagyon fontos. A kuruckorból egykori adatok segítségével sikerült Sopronbánfalva felett egy kis redoute-ot azonosítani 1706-ból, amelyet korábban középkorinak gyanítottunk. Dunaköml?dön a Várhegyen lév? egykori Bottyán-várral szemben az Imsós-erd?ben két sáncot, Dunaföldvár mellett a Dunaszigeten egy sáncvárat mértünk fel a kuruckorból. Dunaföldvár mellett már 1993-ban felmértünk egy nagy sáncvárat (Miklós Zsuzsa közrem?ködésével), az itteni 1705-1706. évi harcok helyszínei és nyomai kezdenek kialakulni. De említeni kell Pákozd mellett a Velencei-tó partján a ?Tóvárat?, amelyet Terei György fedezett fel (a mérésében résztvettem), ez is a kuruckorra valószín?síthet?. Sáncvárak, földer?dök a Napóleon-korban (1805-1809) is készültek. Évekkel ezel?tt mértük fel Százhalombatta római táborának helyén a nagy ?Napóleon-sáncokat?, most ennek folytatását sikerült megtalálni és felmérni a MOL olajfinomító telepén. A jelzett id?szakból még két várfelmérést kell említeni, Vas megyében Vasegerszeg-Várhelyet és Tolna megyében Kurd-Sánci-d?l?t (utóbbi Miklós Zsuzsa segítségével), melyek jellegük alapján valószín?leg újkoriak, de ezeknél még további kutatásra van szükség.

 

 

 

Miklós Zsuzsa

 

Várak légifotózása

 

 

1990 óta rendszeresen légifotózok, els?sorban várakat. Ezalatt az id? alatt némi tapasztalatot szereztem, amit ezúton továbbítok azoknak a kollégáknak, akik ezután kezdik el alkalmazni a fotózásnak ezt az igen hasznos módszerét.

Korábban a légifotózáshoz (a kézb?l készült felvételekhez is) HM és BM engedély kellett. Az elkészült fotókat azután a HM-ben kellett cenzoráltatni. Mindez a kényelmetlenség elenyész? volt az 1990 el?tti és az 1990-es évek els? feléhez képest, amikor a fotózáson jelen volt a rend?r is. Pillanatnyilag úgy t?nik, hogy most már ? 2001. január l-t?l ? nem kell el?re engedélyeztetni a légifotózást, és szükségtelen a cenzoráltatás is. Ez egyel?re csak a Légirendészeti Parancsnokság szóbeli közlése; írásos dokumentum még nincs róla.

Véleményem szerint a várkutatásban manapság már nélkülözhetetlen a légifotózás, légifelderítés (feltéve, hogy a várkutató terepen akar dolgozni). Ha valaki egy-egy terület várait teljességre törekv?en szeretné összegy?jteni, akkor feltétlenül alkalmaznia kell ezt a módszert: a hagyományos terepbejárással ellentétben, néhányszáz méteres magasságból kiválóan áttekinthet? a terep. Id?t és fáradságot takaríthatunk meg egy-egy légifelderítéssel, fotózással. Gyakran segít a légifelderítés, amikor csak bizonytalan említést ismerünk egy-egy várról. Szerencsés esetben pedig új, eddig ismeretlen várak is el?bukkanhatnak. Természetesen a légifelderítés-fotózás nem pótolja, nem helyettesíti a terepbejárást, hanem el?készíti, megkönnyíti, kiegészíti azt.

Magyarországon a várak többnyire domb- ill. hegyvidéken találhatók, erd?s, bokros környezetben. Ilyen terepen megtalálni és felmérni is nehéz az er?dítéseket. Természetesen ebben az esetben lombmentes id?szakban, és lehet?leg hóban kell repülni, mivel így könnyebb észrevenni a terepformákat. Még jobb, ha ugyanakkor súrolófény is van, ami egyúttal árnyékhatást is biztosít, és az egyébként szinte észrevehetetlen árkok, sáncok is kirajzolódnak. Ilyen terep felett 100-200 m-es relatív repülési magasság a legjobb: ebb?l a magasságból még jól áttekinthet? a terep, ugyanakkor elég alacsonyan vagyunk ahhoz, hogy észrevegyük az esetleges er?dítésnyomokat.

Sík- és dombvidéken sajnos egyre gyakoribb, hogy elszántják a sáncokat, árkokat. Ezeket terepbejárás során szinte lehetetlen észrevenni, hiszen az er?dítés domborzatilag már nem észlelhet?. Tolna megyei tapasztalatom, hogy a mintegy 20 éve még terepbejáráskor is látható, fotózható árkokat, sáncokat napjainkra teljesen elsimította a szántás (pl. Értény-Képesfai d?l?, Dalmand-Sánc). Ezek viszont szántásban, illetve megfelel? növényzetnél jól fotózhatók. Szántásban az árok sötét, a sánc pedig világos csíkként mutatkozik. Míg azonban a szántásban jelentkez? elszínez?dések általában ?elken?dnek?, bizonytalan szél?ek, a régészeti jelenségekre leginkább érzékeny búzában, aratás el?tti állapotában tisztán, határozottan látszanak (az egykori árkok helyén lényegesen magasabb a búza, itt gyakran meg is d?l; a falak helyén, ahol kevés a humusz, alacsonyabb). A kukoricáról az az általános vélemény, hogy nem érzékeny a régészeti jelenségekre, de ez sem mindig igaz. Szerencsés évben (mint pl. 2000-ben) a kukorica is ad jeleket. Pl. kukoricában sikerült dokumentálnom egy középkori templom teljes alaprajzát (a falak helyén a növény alacsonyabb, és ? környezetéhez képest ? sárgás szín? volt).

Eddigi tapasztalataim szerint várakkal kapcsolatos légifelderítést tavasszal március-áprilisban érdemes végezni, amikor az ?szi búza már meger?södött, a leend? kukoricatáblákat pedig már eldolgozták. Nyáron aratás el?tt érdemes megnézni, fotózni a gabonatáblákat. Az id?pontok kiválasztásánál természetesen mindig figyelembe kell venni az adott évet: mikor tavaszodott ki, mennyi volt a csapadék, hogy teleltek a gabonafélék stb.

Legel?kön közel függ?leges szögben történ? fotózásnál csak szerencsés esetben látszanak jól az objektumok. Sokkal hatékonyabb a ferde szögben történ? fotózás, kihasználva a súrolófényt is. Még jobb, ha a legel?t vékony (néhány cm-es) hó fedi: ennek segítségével sokkal plasztikusabban kirajzolódnak a formák.

Légifelderítésnél-fotózásnál figyelembe kell venni azt is, hogy az emberi szem kevesebbet észlel, mint a színes filmek. Ezért, ha nem is vagyunk biztosak abban, hogy amit látunk, az régészeti objektum, érdemes lefényképezni, mert gyakran a fényképen egyértelm?en kibontakozik az, amit mi alig érzékeltünk. Bizonytalan esetekben segítséget nyújt a videó is: anélkül, hogy növelnénk a repülési költséget, menet közben akár folyamatosan is videózhatunk: így olyan objektumok is el?bukkanhatnak, amit repülés közben nem vettünk észre.

A fotózáshoz még egy technikai tanács: a fotózandó objektumot érdemes körülrepülni, hogy lássuk, milyen irányból bontakozik ki leginkább. Általában az a jó, ha a napnak háttal fotózunk, de lehet olyan eset is, amikor ellenfényben célszer? fotózni.

A megtalált, fotózott objektumok bemérése napjainkban már könny? a GPS-sel. Elég, ha az objektum fölé repülünk, és rögzítjük a koordinátát. Ennek alapján otthon térképre tudjuk illeszteni, nem kell a helyszínen azzal tölteni a drága repülési id?t, hogy lokalizáljuk a lel?helyet.

 

 

Miklós Zsuzsa által készített vár-légifotók (?skortól a kuruc korig)

 

Baranya megye:

 

Mecseknádasd-Schlossberg 1995, 2000

Mecseknádasd-Rékavár 2000

Pécsvárad-Zeng?vár 1998

Pécsvárad-Vár 1998

Pécsvárad-Senyvár (Törökdomb) 1998

 

Fejér megye:

 

Aba-Bels?báránd-Bolondvár 2000

Aba-Bels?báránd-Ebvár 2000

Alcsútdoboz-Kastély 2000

Bicske-Hegyikastély 2000

Csabdi-templom 2000

Csabdi-Vaszélypuszta-Várhegy 2000

Csókak?-Vár 1999

Igar-Bolondvár 1999

Igar-Vámpuszta-Galástya 1999

Középbogárd-vár 1999

Mez?falva-Bolondvár 1999

Nagykarácsony-Ménesmajor 1995, 1997, 1999, 2000

Sárbogárd-Bolondvár 2000

Szabadbattyán-Kula 1996

Székesfehérvár-Feketehegy 1995

Zámoly-Kerekszenttamás 1996

 

Pest megye

 

Domony-temet? 1992, 1998

Galgagyörk-Almáspuszta 1992, 1998

Galgahévíz-Szentandráspart 1992, 1998, 1999

Gomba-Várhegy 1999

Hévizgyörk-Tófalu 1995

Káva-Várhegy 1999

Kóka (Tóalmás)-Várhegy 1999

Nagyk?rös-Földvár 1999

Tápióbicske-Kalaposhegy és Várhegy 1999

Tápióság-Földvár 1999

Tápiószentmárton-Hatvani-hegy 1999

Vác-Pogányvár 1995

Vác-Vár 1999

Valkó-Csákópart 1999

Valkó-Kásatet? 1995, 1998

Verseg-Makkos 1995, 1999

Zsámbék-Kastély 2000

Zsámbok-Kerekhalom 1992, 1995, 1998

 

Tolna megye

 

Alsónyék-Váracska 1999

Báta-Öreghegy

Báta-Öreghegy 1996, 1997, 1998

Bátaszék-Lajvér 1996

Bikács-Bels?-sziget 1992, 1994, 1997, 1998, 1999

Bölcske-Bolondvár 1997, 1998, 1999, 2000

Bölcske-Hadai-hegy 1996, 1997, 1998, 1999, 2000

Bölcske-Kis- és Nagy Lesvölgy 1999

Bölcske-Várrév 1999, 2000

Bölcske-Vörösgyir 1998, 1999

Dalmand-Sánc 1992, 1997, 1998, 1999, 2000

Dombóvár-Gólyavár 2000

Dombóvár-Szigeterd? 1998, 1999, 2000

Döbrököz-Kétvíz köze 1999, 2000

Döbrököz-T?zköves 1999, 2000

Döbrököz-Vár 1997, 1999, 2000

Dunaföldvár-Bottyánsánc 1999

Dunaföldvár-Kálvária 1995, 1999

Dunaföldvár-Macskalyuk 1999

Dunaföldvár-Vár 1999

Dunaköml?d-Sánchegy 1996, 1999

Dunaszentgyörgy-Jancsárdomb 1996

Értény-Képesfai d?l? 1992, 1994, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000

Fels?nána-Szálláshegy 1998, 2000

Fels?nyék-Várhegy 1999

Gerjen-Várad 1998, 1999, 2000

Gerjen-Várad

Györe-Papföldek 1999, 2000

Gyulaj-Pogányvár 1992

Harc-Cukorhegy 1997, 1998, 1999

Harc-Janyavár 1996, 1997, 1998, 1999, 2000

Harc-Várhegy 1998, 1999

Kajdacs-Sánc 1994, 1996, 1997, 1999

Kakasd-Schlossberg 1995, 1998, 2000

Kapospula-Dáróvár 1999, 2000

Kaposszekcs?-Leányvár 1996, 1998,

Kaposszekcs?-Leányvár 1997, 1999, 2000

Kisszékely-Kálvária 2000

Kölesd-Csonthegy 1997, 1999

Kurd-Sánc 1991, 1999

Lengyel-Sánc 1997

Madocsa-Alsónyilas 1998, 1999, 2000

Mözs-Sánci d?l? 1996, 2000

Murga-Schanzberg 1995, 1998, 2000

Nagykónyi-Eledény 1999, 2000

Nagyszékely-Basahalom 1994, 1997

Ozora-Kálvária 1999

Ozora-Vár 1999

?csény-Oltovány 1990 óta folyamatosan

Paks-Sánchegy 1996

Pári-Kleine Schanz 1998

Pári-Schanzberg 1998

Regöly-Sánc 1996, 1997, 1998, 2000

Sárszentl?rinc-Birkajárás 1996, 1999, 2000

Simontornya-Mozsihegy 1994

Simontornya-Vár 1999, 2000

Sióagárd-Leányvár 1997, 1998, 1999

Szakcs-Leányvár 1992, 1996, 1997, 1998

Szárazd-Gerenyás 1992, 1994, 1998, 1999

Szedres-Hidja puszta 1997

Szedres-Horgásztanya 1999

Tamási-Dorombos 2000

Tamási-Kishenye 1999, 2000

Tamási-Várhegy 1999, 2000

Tevel-Schanzberg 1991, 1994

Tolna-a feltételezett vár helye 1996, 1997

Tolna-sziget 1998

Tolnanémedi-Nyebojsza 1997, 1999, 2000

Váralja-Várf? 1991, 1994, 1995

 

Veszprém megye

 

Rezi-Vár 1997

Szigliget-Vár 1997, 2000

 

Zala megye

 

Bajcsa-Vár 1999

Esztergályhorváti-Limbus 1994

Hahót-Alsófakos 1993

Hahót-Sárkánysziget 1993

Inke-Aligvár 1999

Kacorlak-Kistemet? 1993

Kacorlak-Gelsesziget 1993

Kemendollár-Vár 1995

Lenti-Vár 1995

Nagykanizsa-belterület, vár helye 1995

Nagykanizsa-Botszentgyörgy 1995

Nagykanizsa-Miklósfa 1995

Pölöske-Vár 1995

Resznek-Várhely 1994

Szécsisziget-Vár 1995

Szentgyörgyvár-Békavár 1995

Szentgyörgyvár-Mándpuszta 1995

Zalabaksa

Zalabér-Nemestet? 1995

Zalacsány török kori vár 1995

Zalaistvánd 1995

Zalakomár-Kiskomárom 1995

* * * * * * * * * * *
TÚRAVEZET?

 

 

 

Straub Péter

 

A keszthely-fenékpusztai kés?római er?d (1. kép)

 

 

Fenékpusztán egy olyan monumentális méret? er?dítmény vigyázott a mainál jóval nagyobb kiterjedés? Balaton átkel?jére, melyhez hasonlót Környér?l, Kapospuláról, Tácról, valamint Ságvárról ismerünk még. A Nagy Constantinus és Valentinianus uralkodása közti fél évszázad alatt felépített majd meger?sített központokra - hasonló alaprajzi szerkezetük és egységes védm?veik, valamint földrajzi helyzetük alapján - a régészeti szakirodalom az ún. bels?er?d terminológiát alkalmazza.

A Dunántúlt diagonálisan átszel?, Aquileiából Aquincumba, valamint Sirmiumból Augusta Treverorumba vezet? utak keresztez?désénél, részben egy korábbi római telepre épült er?d méretei leny?göz?ek. A 377 x 358 méter kiterjedés? er?dnégyszöghöz egymástól általában húsz méterre 44 kerek, 13-17 méter átmér?j? torony tartozott. A vár védm?vei közül a jelenleg kutatható mindhárom er?dkapu részben vagy egészben feltárásra került már, hasonlóképp több ásatás tárgyai voltak a sok helyen szinte az alapokig kitermelt er?dtornyok és falak. A félszigetre épült er?döt három oldalról a Balaton védte, északi felénél pedig egy nyolc méter széles, négy méter mély árok nehezítette meg megközelítését, továbbá az er?dt?l nyolcszáz méterre kelet-nyugati irányban, teljes szélességében sánccal és árokkal is átvágták a félszigetet.

Az er?d 13,5 hektárnyi területén több mint száz éve folyó feltárások eredményeit összefoglaló el?adás a vár szerkezete mellett annak történetét is áttekinti keletkezését?l felhagyásáig, az ugyanis Pannónia egyetlen olyan építményét képviseli, mely építészeti és régészeti emlékei által a kés? római kortól a népvándorlás korán keresztül egész a 10. századig, a Dunántúl történetének szinte egészéb?l áttekintést nyújt.

 

 

 

Sz?ke Béla Miklós

 

Mosaburg ? egy Karoling-kori civitas

 

(A szöveg megtalálható az Európa közepe 1000 körül cím? tanulmánykötet 136-138. oldalán)

 

 

870-871 táján Adalwin, salzburgi érsek megbízásából a bajor szerzetesek császáruk, Német Lajos részére egy fehér könyvet állítottak össze, hogy bemutassák, mennyire igazságtalanul döntött II. Hadrianus pápa, amikor felújítva a régi sirmiumi püspökséget, s bizonyos Metód bölcset nevezte ki Szent Andronikus örökében Pannónia érsekének. Ez a fehér könyv ? a Conversio Bagoariorum et Carantanorum ? igen részletesen tudósít a birodalom egyik határgrófságának történetér?l, amely Alsó-Pannóniának egy részén a Sala nevezet? folyó környékén terült el.

A grófság alapítójának, Priwinának az életpályája jellegzetes kora középkori karriertörténet. Priwina nyitrai fejedelem, akit, miután a 830-as évek elején Moimar, a Duna feletti morvák hercege szám?zött, Ratbodhoz (a keleti határtartomány prefectusához) jött. ?Ratbod azonnal bemutatta ?t urunknak, Lajos királynak, s az ? parancsára a hitbe beavatva megkeresztelkedett Szent Márton templomában egy Treisma (ma: Traismauer, Alsó-Ausztria) nev? helységben, egy, a mi salzburgi püspöki székünkhöz tartozó udvarházban. A császár Ratbod gondjaira bízta Priwinát, ám hamarosan valami viszály támadt közöttük, s emiatti félelmében Priwina övéivel együtt a bolgárok földjére (feltehet?en a mai Kelet-Szlavónia, Sirmium-Szávaszentdemeter környékére) menekült. Vele volt fia, Chozil is. Nem sokkal utóbb pedig a bolgároktól Ratimar herceg földjére (Siscia ? ma Sziszek, Sisak Horvátország ? vidékére, azaz újfent frank területre) költözött (838-ban). Ezért Ratbod a frank uralkodó parancsára nagy sereggel támadt Ratimarra, aki az öldöklésb?l megmenekültekkel együtt délre futott és többé nem hallunk róla. Priwina életben maradt, ? embereivel együtt a Száva folyón kelt át, s miután itt Salacho gróf magához fogadta, kibékült Ratboddal. Hamarosan alkalom adódott arra, hogy Német Lajos is megbocsásson neki s h?bérbirtokot adjon neki. Itt kezdett akkor lakni, és egy er?dítményt kezdett építeni a Sala folyó egy mocsaras berkében, és elkezdte körös-körül összegy?jteni a népeket és országának nagy ura lett.?

Priwina és Chozil grófságának központját már a múlt században lokalizálták Zalavár-Várszigeten. Rendszeres régészeti kutatása ennek ellenére viszonylag kés?n, csak az 1950-es évek elejét?l indult meg. El?bb Fehér Géza (1954-ig), majd közel 40 éven át Cs. Sós Ágnes vezette Zalavár-Várszigeten és a környez? szigeteken a kutatásokat (1992-ig), azt követ?en pedig jelen sorok szerz?je a feltárások vezet?je.

Civitas Priwinae, Mosapurc, castrum Chezilonis (Conversio) belsejét különböz? er?dítési technikák alkalmazásával nagyjából három egyenl? részre osztották. Déli harmadát egy földsánc védte, amelyben talán maga Priwina és fia Chozil lakott háznépével együtt (= munimen a Conversio-ban). Ett?l északra, a sáncárok túloldalán, egy palánkfal kerítette udvarházban (kolostorban?) egyházi személyek, papok, szerzetesek élhettek Priwina udvari papja (presbiter, majd archipresbiter) vezetése alatt, s itt találhatott szállást alkalmanként a salzburgi érsek és kísérete is. Végül mindkett?t?l keletre terülhetett el az egyel?re teljesen ismeretlen el?vár.

A Várszigeten a szakrális célú fa- és k?épületek mellett nagyméret?, többosztatú, faoszlopokra épült, továbbá ún. talpas boronaházakat rekonstruálhatók, amelyekhez k?vel, deszkával bélelt kutak és ugyanilyen tárolóvermek, továbbá agyagba rakott k?falú pincék, gazdasági épületek tartoztak. A szigetnek csak bizonyos, jól körülhatárolható területein koncentrálódtak a m?helyek, munkagödrök és az egyéb, gazdasági jelleg? települési objektumok, ilyen jelleg? tevékenységre tehát egy-egy nagyobb ház (udvarház?) telkének csak meghatározott részét használhatták.

Az er?dítés felépítése után Priwina els? dolga volt, hogy azon belül (infra munimen) egy templomot rakasson, amit 850. január 24.-én a salzburgi Liupram érsek (836-859) Mária tiszteletére szentelt fel. Ezt követ?en Priwina kérésére Liupram érsek Salzburgból mesterembereket küldött, k?m?veseket meg fest?ket, kovácsokat és ácsokat, akik Priwina városában (infra civitatem Priwinae) egy tiszteletre méltó templomot (honorabilem ecclesiam) építettek. A templomot, amiben Adrianus mártír pihent eltemetve (In qua ecclesia Adrianus martyr humatus pausat), Liupram el?készítette arra is, hogy szerzetesek zsolozsmázhassanak benne (officium ecclesiasticum colere). Ugyanezen városban (in eadem civitate) volt még a Conversio szerint egy Keresztel? Szent Jánosnak szentelt templom is. A városon kívül (foris civitatem) Priwina életében további 16, Chozil idejében, a 870-es évek elejéig pedig 12 helyen épült templom, de már csak a városon kívül, amelyeket részben már az új salzburgi érsek, Adalwin (859-873) szentelt fel.

Az összesen mintegy 31 templomból az utóbbi fél évszázadban folytatott régészeti kutatások mindössze három templomot tártak fel: egyet Zalavár-Récéskút szigeten, egyet Zalavár-Várszigeten, egyet pedig Zalaszabar-Borjúállás szigeten, míg egy negyedik templom ? ismeretlen mértékben módosult ? alaprajzát ugyancsak Zalavár-Várszigetr?l, egy 1569-ben, Giulio Turco által a várról felvett alaprajzból ismerjük.

A csak kés?bbi átiratokban fennmaradt zalavári alapítólevél szerint 1019-ben Zalavárott István király parancsára szentelték fel (újra) Szent Adorján mártír templomát. A monostort valószín?leg az 1440 utáni belháborús id?kben er?ddé, majd a török veszély miatt végvárrá alakították át. Ez utóbbi állapotáról készített Giulio Turco 1569-ben felmérést. 1702-ban I. Lipót parancsára a többi végvárhoz hasonlóan ezt is felrobbantották. Az apátság javait a göttweigi (Bajorország) bencések örökölték meg, akik azonban a romok újjáépítése helyett Zalaapátiban új templom és kolostor építésének engedélyezését kérték és kapták meg. Az új épületek alapozásához k?bányaként jórészt a zalavári romokat használták. A Turco-féle alaprajz szerint a sziget déli harmadát elfoglaló végvárban egy kb. 24 x 10 m külméret?, háromhajós (?) ? a déli harmadban támaszsorral tagolt (?) ?, a hosszháznál alig keskenyebb nyílású, félköríves szentélyzáródású, kereszthajó nélküli csarnoktemplom állt. Északi fala támpilléres, délnyugati sarkához egy ? talán már nem is a templomhoz tartozó ? vastag falú, négyszögletes alaprajzú torony csatlakozott. A templom bejárata a déli oldal keleti részén nyílt. Ehhez a templomhoz tartozhatott az a temet?részlet, amit 1951-54 között a templom feltételezett helyét?l keletre és kisebb részben északra tártak fel, s amiben az ásatók szerint a 9. század közepét?l (ún. nagykoporsós sírok), az Árpád-kor végéig (?) temetkeztek.

Az 1980-as évek elején a sziget középtáján megkezdett feltárások el?rehaladtával mind nyilvánvalóbbá vált, hogy ez alkalommal szokatlanul nagyméret? templom alapjait találták meg. A templomot itt is szorosan körbezárta egy többréteg? temet?, amiben a leletek alapján a Karoling-korban kezdtek el temetkezni, de amit a korai Árpád-korra már használaton kívül helyeztek. Ez a nagyméret? templom (teljes hossza közel 50 m, szélessége 25 m) tehát nem épülhetett máskor, mint Priwina és/vagy Chozil idejében és korábban elpusztult, semmint hogy a bencések Nyugatról újra visszatértek. Maga a templomépület sajnos olyan mértékben megsemmisült, hogy felmen? falaiból gyakorlatilag semmi nem maradt meg, s?t több helyen az alapfalakat is már csak az alapozási árkok jelzik.

Az alaprajzi bizonytalanságok ellenére valószín?, hogy az egyapszisos szentélyfejhez háromhajós bazilikális tér csatlakozik, a mellékhajók az apszishoz valószín?leg egyenes zárófallal kapcsolódtak, szentélyrésze nélkülözi a kereszthajós elrendezést s a négyezetet. Jellegzetes nyugati végének kereszthajó-szer? kiszélesedése, több hajóra tagolása, s a homlokzathoz csatlakozó, excentrikusan elhelyezett kör alakú torony, ami alapján a templom nyugati vége minden bizonnyal emeletes volt (Westwerk?). Legsajátosabb építészeti eleme azonban a f?szentély oltára alatti mártírsír megközelítését lehet?vé tev?, talán dongaboltozatos gy?r?- vagy folyosókripta (Ring- vagy Umgangkrypta) és az apszist kívülr?l félkörívben kísér?, nyitott folyosóról nyíló kápolna-koszorú (?).

A Vársziget közepén tehát valóban egy tiszteletreméltó templomot építettek, melynek programja a nem sokkal korábban és/vagy ugyanekkor épül? bajor, thüring és szász gy?r?kriptás templomokéval azonos: az oltár alatt eltemetett (egy folyosóban azonban megközelíthet?) szent mártír tegyen Isten segítségével csodákat, hogy a népeket a távoli vidékekr?l is a templomhoz vonzza, ezáltal is er?sítve azokat keresztény hitükben. Ezt a grandiózus méret?, a körülményekhez képes nyilvánvalóan díszes kivitel? templomot csakis egy Karoling-reneszánsz m?veltség?, gazdag és nagy hatalmú személy építtethette, akit joggal azonosítunk Liupram salzburgi érsekkel. ? az, aki a Conversio szerint 850/54 illetve 889 között infra civitatem Priwinae felépítteti a Szent Adorján templomot.

A Zalavár-Várszigetet körülölel? szigetek egy részén nemesi udvarházak létesültek, így a t?le északra fekv? Zalavár-Récés-kút és a délre elterül? Zalaszabar-Borjúállás-szigeten, míg más szigeteken (Zalavár-Kövecses, Zalavár-Rezes, Garabonc-Ófalu) szolgálónépi közösségek hoztak létre települést.

A kisméret? Zalavár-Récéskút sziget közepe táján Radnóti Aladár 1946-1953 között tárt fel egy háromhajós k?bazilikát (h. 20,2-20,5 m, sz. 12,1 m). A kívül téglalap alakú templom keleti egyenes falába három félköríves apszist írtak be. A hajót 4-4 pillér osztja három részre. Ezek építési ideje azonban kissé bizonytalan, Radnóti el?bb a 11., majd a 9. századra keltezte ?ket. Az osztópilléreknek megfelel?en a déli és északi falakat is támpillérek tagolták. A nyugati f?bejárat mellett az északi oldalon a 3. és 4. pillér között, a délin az 1. és 2. között nyílt bejárat. A nyugati oldalhoz egy narthex csatlakozott. A templomot habarcsba rakott lapos homokkövekb?l és másodlagosan felhasznált római kövekb?l építették fel. A hajó padlóját nagy lapos gránitkövek fedték, míg az apszisokat, amelyekhez lépcs?k vezettek fel, durva terrazzo-padlóval borították. Az apszisok falain sárgás rózsaszín? freskók (?) nyomai látszottak, nehézkes, esetlen technikával kivitelezve. A templomot t?z pusztította el.

1961-63 között Cs. Sós Ágnes nagyrészt újra feltárta a bazilika környékét és az ekkor talált fa oszlopgödrök alapján két újabb, a k?bazilika el?tti id?szakra keltezett templomot egy fatemplomot és egy k?-fatemplomot rekonstruált. Ám az oszlopgödrök korban nem el?zték meg, hanem követték a k?bazilikát! Valószín?leg egy olyan hosszabb élet?re tervezett építmény maradványai voltak, amit a részben felújított, romos k?épülethez csatlakoztattak, és talán már nem is szakrális céllal m?ködött a 10-(11.) században.

Bizonyosan nemesi magántemploma volt az a fatemplom, ami a Várszigett?l délre fekv?, Zalaszabar-Borjúállás sziget északnyugati felében, annak legmagasabb részén, egy paliszádfallal körülvett udvarházban állt. A fatemplom régészeti maradványait Müller Róbert tárta fel a 80-as évek els? felében. Egyenes szentélyzáródású, egyhajós csarnoktemplom, melyhez nyugaton egy narthex csatlakozott (h. 17 m, sz. kb. 7 m). Az apszis el?tt, a hajó fels? harmadában egy sekélyen alapozott szentélyrekeszt? korlát alapozása került el?. Az apszist kizárólag a sírok alapján lehetett rekonstruálni, padlóját vagy lesározták (?), vagy olyan magasan volt, hogy már teljesen elpusztult. A hajót máshol elbontott római falazótéglák és tet?fed? cserepek fedték, a narthexbe azonban már csak nagyon hézagosan jutott a padlóborításból. A talpas ház típusú templom alaprajzát jórészt a templom körül feltárt 805 sír által üresen hagyott terület és az a néhány nagyobb k? rajzolta ki, amelyek a nagyméret?, vízszintes gerendákat alátámasztották.

A nagyon egyszer? alaprajzú templom legközelebbi párhuzama egy morvaországi udvarházban, Breclav-Pohanskon feltárt k?templom, amelyben még a szentélyrekeszt? korlát is nagyjából ugyanott volt, mint Zalaszabar-Borjúállás szigeten.

 

 

 

Ritoók Ágnes

 

Zalavár-Vársziget Árpád-kori er?dítései (2. kép)

 

 

A Zalaváron feltárt er?dítések közül kett?t kelteztek az ásatók a 11. századra: a Várszigetet övez? fa-föld-k? szerkezetes sáncot, az ún. ?küls? várat? és az ún. ?bels? várat?. Utóbbi trapezoid falövének vonalát többnyire az alapárkok aljára vert cölöpök rajzolták ki, északkeleti sarkához téglalap alaprajzú torony csatlakozott. Az er?dítések alatt, a feltárt területeken mindenütt 9. századi jelenségeket figyeltek meg. A küls? várat Zalavár ispánsági várának védm?vével azonosították, a bels? várat a monostor körít?falaként határozták meg. A 11. századi keltezés a fenti megfeleltetésekkel egyeztetett történeti adatokon alapul. A kronológia megmerevedéséhez járult hozzá az a módszer, mely szerint a mélységadatok keltez? érték?vé váltak. (Így 11. századinak határozták meg a kb. 100 cm körül észlelt maradványokat.)

A küls? vár er?dítése kb. 10 ha területet övez. Sáncának szerkezetét az ásatók nem tudták meghatározni. El?zménye ? legalábbis a Vársziget déli nyúlványának keleti peremén ? egy kett?s cölöpsorból álló 9. századi paliszád. Erre települt rá egy szélesebb rácsos szerkezet? (?) sánc, melynek küls? ? mocsár fel?li ? oldalát szárazon/agyagba rakott kövekb?l álló burkolattal er?sítették meg. Ez a megoldás az ispánsági várak esetében ismeretlen. Analógiái alapján inkább 9. századi építés?nek t?nik, emellett szólhat az általa védett terület nagysága is. Kora-Árpád-kori hasznosítása mindazonáltal nem zárható ki.

A bels? vár nagy valószín?séggel valóban a monostor körít?fala volt. Északi falszakaszának feltételezett teljes hossza 82 m, a nyugati 60 m. A déli falszakaszt 35 m hosszan lehetett követni, a keleti 68 m hosszan ismert. A délkeleti sarok tisztázatlan. Az északnyugati sarkot támpillérek er?sítették. Az alapárkok aljára s?r?n egymás mellé cölöpöket vertek. A cölöplyukak fölött helyenként megmaradt az er?s, sárgás habarccsal kötött, nagyméret?, szabálytalan terméskövekb?l készült alapozás.

A körít?fal északi szakasza a monostortemplomhoz tartozó temet? területén keresztül húzódik, mintegy kettévágva azt. A faltól északra feltárt sírokban 12. századnál kés?bbi lelet nem volt. A temet?rész felhagyását éppen a körít?fal felépítése magyarázhatja. Így a ?bels? vár? építésére a temet? leleteib?l következ?en a 12. század végén kerülhetett sor. Kialakítása talán összekapcsolódott azokkal az építkezésekkel, melyekre az 1220-1240-es évekre keltezett k?faragványokból következtetni lehet.

A körít?fal északkeleti sarkát kés?bb egy négyszögletes toronnyal er?sítették meg. Délkeleti sarkának alapozása belevág a ?küls? vár? falába. Bár a torony alapozástechnikája a többi falazatokéval megegyezett, alapjai nem k?b?l, hanem agyagba ferdén állított téglákból készültek (csupán egy sor tégla maradt meg a cölöpök fölött). A két építkezés között eltelt id?t a rendelkezésre álló régészeti adatok alapján egyel?re nem lehet pontosan meghatározni. Bizonyos azonban, hogy e torony és a körít?fal csatlakozó szakaszai eredeti formájukban nem tagozódtak be a kés? középkori (Turco-féle felmérésb?l ismert) várba. A körít?fal északkeleti sarkát borító törmelékrétegben talált, 1373-1382 között kibocsátott I. Lajos dénár a falszakasz pusztulásának (bontásának) legkorábbi idejére utalhat.

A küls? és a bels? vár egyidej? használata a fentiekb?l következ?en nehezen elképzelhet?.

Legkorábban a 15. század második negyedében épülhetett a Turco rajzról ismert, a négy kerek saroktoronnyal er?dített vár. Falai a 13. századinál ugyan kisebb területet védtek, de az új er?sség kialakítása során a 13. századi körít?fal bizonyos szakaszait is felhasználták. A kutatás számára mind a mai napig problémát jelent az 1569-ben felmért épületegyüttes pontos elhelyezkedése és megfeleltetése a feltárások eredményeinek. A kései vár ? Rómer Flóris 1881-ben készített vázlata és az ásatási eredmények újraértékelése alapján valószín?síthet? ? helyét a mellékelt rajz mutatja.

 

Irodalom

 

Ritoók Ágnes: Zalavár. In: Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Szerk.: Takács Imre. Pannonhalma, 2001. (további irodalommal)

 

 

 

Dr. Vándor László

 

Rezi vára (3. kép)

 

 

Rezi falutól néhány km-re északkeletre a Zalaszántói-medence fölé emelked? Meleghegy 427 m magas el?re ugró dolomit szirtfokán találhatók a vár rommaradványai. A mára ismert kirándulóhely az elmúlt évtizedben alig volt látogatható a mellette fekv? katonai objektum miatt. A hegyen a vártól délre az erd?vel borított területen ma is jól láthatók egy földvár maradványai. Különösen jó állapotban maradtak meg a hegygerincet délr?l lezáró sáncok. Az itt el?került leletek alapján az er?dítést kés? bronzkorinak tartjuk.

A régebbi irodalomban egy félreértelmezés folytán Rezi várát többen az 1246-os oklevélben szerepl? tátikai alsó várral tartották azonosnak. A rezi várról azonban az els? említés 1333-ból ismert, amikor a vár földjér?l esik szó Uzsa falu határjárása kapcsán. Magát a várat csak 1378-ban említi oklevél.

A vár keletkezésér?l mindeddig rendkívül keveset tudtunk. A falu a 13. század végén a Pécz nemzetség tulajdonában volt. Pécz nembeli Apor utód nélküli halála után a birtok visszaszállt a királyra, majd t?le ismeretlen körülmények között, de nyilván adomány útján kapták meg a Lackfiak. Ezen adatokból az t?nik ki, hogy a vár 1333-ban még királyi birtok, az 1378-as említésekor viszont már a Lackfiak az urai. 1397-ben Zsigmond király Rezi várát is elkobozta a Lackfiaktól, majd 1401-ben Éberhardt zágrábi püspöknek és testvérének adományozta. A püspök halála után a visszaszállt várat Zsigmond 1421-ben Medvei János zágrábi püspöknek és testvérének zálogosította el. 1427-ben aztán a hatalmaskodó Medveiekt?l elvett várat a Gersei Peth?k kapták meg, akik ett?l kezdve tényleges urai.

A várnak katonai szerepe a 15. század végét?l volt. Egyes kutatók szerint Mátyás halála után Miksa császár hadai ostromolták meg, majd 1554-ben már a törökök próbálkoztak elfoglalásával. 1561-ben 20 f?nyi az ?rsége. 1572-b?l ismerjük róla Turco nézeti rajzát. Védhetetlensége folytán 1586-ban már fontolgatják lebontását. Utolsó adatunk az álló várról 1588-ból van, 1592-ben kelt oklevélben már a romba d?lt rezi várról olvashatunk.

Rezi váráról mindeddig a Turco-rajz mellett Berg Károly 1891. évi felmérése állt rendelkezésünkre. A rendkívül rossz állagú rom állagmegóvási munkálatai 1998-ban kezd?dtek, miután 1997 telén a keleti várfal-szakasz egy jelent?s része leomlott. Az 1998-tól 2000-ig folytatott konzerválási munkák során meger?sítésre kerültek a falmaradványok, majd 2000-ben megkezd?dött a vár feltárása is. Jelenlegi ismereteink szerint a vár els? építési szakaszához tartozott az északi oldalon található lakótorony, amely legalább háromszintes volt. A lakótorony maradványai a múlt század végén még olyan tekintélyesek voltak, hogy annak mind a bejárata, mind pedig a nyugati fal l?rései látszottak. Mára azonban mindebb?l csak a keleti fal egy darabja és a küls? oldalát támasztó ejt?aknákat rejt? kis tornyocska maradt meg. Az északi falat 2000-ben sikerült feltárni.

A vár másik két legjelent?sebb maradványa a várudvart nyugatról és keletr?l határoló falak (az utóbbi egy jelent?s része 1997-ben leomlott, amely részlegesen visszaépítésre került). E a falszakaszok jól láthatóan kés?bb épültek hozzá a lakótoronyhoz. Ezeken a falakon többszöri újjáépítés és megújítás nyomai figyelhet?k meg. Eredetileg a fal 125 cm vastag és 3 m magas lehetett, melyet egy pusztulás után 6 m magasságra emeltek, és 1 m magas és 85 cm-es véd?pártázatokkal zárták le. Ezt követ?en egy újabb 3 m-es magasítás történt, amely így 9 m magasra emelte a falazatokat. 2000 nyarán került feltárásra a vár délnyugati kaputornya az ?rszobával és a benne lév? kandallóval.

Ugyanebben az évben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság elkészíttette a vár teljes felmérését és az állagmegóvási tervet is. Tervez? Czigány István, MÉRM? 2000 Építész Iroda, m?emléki szakért? dr. Vándor László. A konzerválási munkák m?vezetését, szakmai irányítását és a régészeti feltárást szintén Vándor László végezte.

 

 

 

Dr. Vándor László

 

Tátika vára (4. kép)

 

 

A Keszthelyi-hegységben lév? zalaszántói medence északi oldalán emelkedik ki erd?s, hegyes környezetb?l a Balaton-felvidék egyik legérdekesebb bazalt hegye, a 413 m magas Tátika. A hegy és környéke fontos stratégiai pont volt már az ?skortól kezdve, ennek bizonyságai azok a kora-vaskori halomsírok, amelyek a vár lábánál találhatók. Nagy a valószín?sége annak, hogy az egykor itt éltek telepét a Tátika hegyén kell keresnünk.

Tátika hegyének neve a hasonnev? nemzetségt?l származik. Valószín?leg ?k építették az els? várat ezen a hegyen. A nemzetség Tádé nev? tagja 1246-ban egy hatalmaskodási ügy kapcsán veszti el ezt a várat. Az új tulajdonos Zlandus veszprémi püspök, akinek 1248-ban IV. Béla a fels? vár építését engedélyezi. 1257-t?l az alsó és a fels? vár a püspökség tulajdonába kerül.

A 14. századtól a források már csak Tátika váráról beszélnek, amely az alsó vár megsz?nését jelzi. (Az alsó vár helyének lokalizálását Dénes József végezte el.) 1342-ben I. Lajos csere útján megszerzi a várat, majd a kés?bbiekben a Lackfi családnak adományozza. 1387-ben Zsigmond elkobozza a Lackfi-birtokokat, köztük Tátika várát is. 1397 és 1421 között hosszabb-rövidebb ideig Kónya bán fiai, Sárfenéki Frigyes, a Marcaliak, Éberhardt zágrábi püspök, János veszprémi püspök, majd 1422-t?l a Gersei Peth?k kezén találjuk zálog vagy adomány címén. 1437-38-ban véglegesen a Peth?k kapják meg Tátika várát, s ett?l kezdve a vár pusztulásáig az ? kezükben találjuk.

A vár katonai szerepet a 16. században kap. 1532-ben Szulejmán hadjáratakor a környék egyházi és világi méltóságai ide menekítik vagyonaikat, melyeket Kecsethy Márton veszprémi püspök a várat elfoglalva elrabolt. Országgy?lési határozat ellenére a vár csak nagy nehezen került vissza a Peth?k tulajdonába. A török veszély miatt az 1560-as években a család tagjai a várban laktak. Ebb?l az id?b?l (1572) ismert Turco nézeti rajza a várról.

Számos osztálylevelet ismerünk a várból ezekb?l az évekb?l. A vár sorsa a század vége felé pecsétel?dik meg, 1589-ben a törökök rajtaütöttek. A rossz anyagi helyzetben lév? család a várat nem tudta kijavíttatni, 1592-ben már rom. A várromról Rómer Flóris hagyatékában fennmaradt Berg Károly-féle felmérés mondott mindeddig a legtöbbet. Ezt az alaprajzot tette közzé 1907-ben Békeffy Remig.

A vár jelent?s rommaradványai még a század els? felében is gondozott állapotban voltak. 1959 óta azonban az erd?vel ben?tt rom rendkívül veszélyes állapotban volt, és led?léssel fenyegetett. A Magyar Államkincstár megbízásából 1998-tól romkonzerválási, állagmeg?rz? munkák kezd?dtek. Ennek során kitisztításra került a vár belterületének növényzete és a megmaradt északi falrészek meger?sítése és kifugázása is megtörtént, a falkoronák lezárásának kivételével. Régészeti feltárásra mindeddig nem került sor.

A Berg-féle felmérés óta elt?nt a vár déli oldalának szinte minden falrészlete, és mára csak egy nagyobb halom mutatja még a század els? felében is állt kaputorony helyét. A ma álló romok leglátványosabb része az északi falhoz tapadó palota maradványai, ahol az egykori pince jelent?s dongaboltozatos részletei maradtak meg. A fölötte egykor elhelyezked? boltozatos helyiségek lenyomatai a falon szintén megfigyelhet?k. A második emeletre ma már csak a födémmaradványokból következtethetünk. Ugyancsak jelent?s, de kevésbé látványos falrészletek találhatók a vár nyugati oldalán, ahol az összeomlott épületek fölé egy geodéziai alappont került elhelyezésre.

2000-ben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság elkészíttette a vár felmérését és állagmegóvási terveit. Tervez? Czigány István, MÉRM? 2000 Építész Iroda, m?emléki szakért? dr. Vándor László. A konzerválási munkák m?vezetését, szakmai irányítását szintén dr. Vándor László végezte.

 

 

 

Dénes József

 

Alsó-Tátika középkori vára (5. kép)

 

(A szöveg megtalálható a Zalai Gy?jtemény 18. (1982-83) 87-95. oldalán)

 

 

I. A vár földrajzi helyzete

 

A történeti Zala vármegye keleti részén, a ma Keszthelyi-hegységnek nevezett alacsony hegyvidék északi és déli részét egy széles árok választja el egymástól, az ún. Várvölgy. Az északi részt két további tömbre osztja a Sümeg-Za1aszántó közti vet?dés. A két völgy metsz?pontján kétszeri vulkáni kitörés hozta létre a Tátika-hegyet. Az els? kitörés eredményezte a hatalmas Alsó-Tátika platót. Majd ennek keleti részén egy második, kisebb kitörés hozta létre a Tátika kis alapterület? csúcsát (413 m), ami tulajdonképpen az alsó fennsíkból kiemelked? külön kis kúp.

 

II. Településtörténeti el?zmények

 

A hegység természetes útvonalai az ?skortól a két völgyben vezettek. A hegyvidékek bels? területének benépesülése általában a kés?-bronzkorban történt.[1] Ebben az id?szakban nagy települési központok jöttek létre a Várvölgy két oldalán. Várvölgy-Kislázi-hegyen emelkedik Magyarország egyik legnagyobb alapterület? magaslati települése.[2] Védm?veinek kerülete meghaladja az 5 km-t. Szétomlott k? kapuvédm?ve, az Ördögkapu ma is látható. Belsejében víztároló tavak vannak.[3] Nem messze t?le találták a kés?bronzkori ún. fels?zsidi aranykincset.[4] Nagy települési központ volt a Tátika-hegyen is.[5] Ennek er?dített volta az irodalomban még nem ismert. Sáncainak felismerését nehezíti, hogy a fennsíkot egy természetes ?sánc?, vulkáni perem veszi körbe. A felszínen gy?jthet? nagy mennyiség? edénytöredék a telep s?r? lakottságára vall. A hegy alatti Tatárkúti réten, és a Hamvas-erd?ben van a településhez tartozó nagy halomsírmez?,[6] amiben magas, ?fejedelmi? méret? halmok is vannak. Hasonló magaslati, sánccal védett telep van a szemközti Rezi-Meleg - hegyen is.[7] Az utóbbi két ?skori vár területén a középkorban is vár épült, ami máshol is általános jelenség.[8]

 

III. Alsó-Tátika középkori várhelye

 

IV. Béla 1248-ban a Tátika vára feletti ?Várad? hegyre adott engedélyt Kaplony nembeli Zlaudus veszprémi püspöknek új vár építésére.[9] Ebb?l teljesen világosan kiderül, két vár volt a Tátika hegyen. Ennek ellenére az irodalom nagy része következetesen egy várról tesz említést.[10] Felvet?dött az az elképzelés is, hogy Alsó-Tátika vára a kés?bbi Rezi várral lenne azonos.[11] Ezeket a téves elképzeléseket a részletes helyismeret hiányára vezethetjük vissza.

1980-ban sikerült azonosítanunk az alsó, korai vár helyét a hegy északnyugatra néz?, függ?leges sziklafallal határolt peremén. A hely tökéletesen megfelel az 1248-as oklevél helymeghatározásának. Tátikahidegkút-puszta felett, a Tátika-hegyen, a tatárjárás után épült fels? vár (a közismert rom) alatt van. A várhelyr?l vázlatos felmérést készítettünk.

A várat északkeletr?l, mintegy 40 m hosszan, 3-4 m meredek levágás határolja. Délkeletr?l 90 m hosszan, 17 m széles, 4-5 m mély árok övezi. A többi oldalon megközelíthetetlen sziklafal védi. Hossza délnyugati-északkeleti irányban 120 m, szélessége 40-60 m között változik. Területe kb. 0,6 ha, így több mint háromszor akkora, mint a fels? vár. Szabad bejárás jelenleg a délkeleti oldalon, az árok fels? végénél van: Elképzelhet?nek tartom, hogy eredetileg is itt volt a feljáró út. Az árok bels? szélén habarcsos technikával készült körít?fal nyomai figyelhet?k meg. A meglehet?sen nagy bels? területet két, egymással párhuzamos osztófal három részre tagolta. A legnagyobb, délnyugati harmad valamivel alacsonyabban helyezkedik el a másik kett?nél. A vár bels? területének legmagasabban fekv? része a sziklafal melletti 20-25 m-es sáv. A felszín egyenetlenségei több helyen épületmaradványokat sejtetnek.

 

IV .A Tátika-nemzetség; a vár építése

 

A várnak (és a hegynek) nevet adó nemzetségr?l nem sok adattal rendelkezünk, ezek is aránylag kés?iek. 1233-ban Tátika nembeli Tátika Barnag falu birtokosa,[12] és valószín?leg ? az a Tátika nev? nemes, aki a Sopron megyei Zsidány mellett birtokos.[13] Ez a két adat egyúttal arra is utal, hogy a Tátika és a Gatal-nemzetség közt szoros kapcsolat van, amint azt Karácsonyi is feltételezte.[14] A Gatal-nemzetség nevét visel? falu a mai Csepreg mellett, a középkori Sopron vármegye déli részén, Zsidány közvetlen szomszédságában feküdt.[15] 1284-ben Gatal és Tátika nembeliek házai egymás mellett álltak Barnagon.[16] A Tátika-nemzetségben el?fordul a Gotalon személynév,[17] ami arra utal, hogy a két nemzetség közös ?sét Gatal (Gotalon)-nak hívták. Az azonos nevek használata, a nemzetségi birtokok szomszédos fekvése egyaránt a két ?genus? közös eredetét bizonyítja. Az sem lehetetlen, hogy a két ág csak a 13. század elején vált ketté, és az e tájban élt I. Tátika leszármazottai kezdték csak el magukat a többi ágtól megkülönböztetve, közös ?süket megnevezve, ?de genere Thadeuka? titulálni. Ez a kapcsolat azért fontos számunkra, mert a Gatal-nemzetség 12. századi szerepér?l fennmaradt adatok alapján olyan képet kapunk a genus súlyáról, ami magyarázhatja utódaik korai k?vár-építését is. I. Gatal comes, 1162-ben az ?ország nagyjai? közt szerepel. Farkas 1183-85 között III. Béla nádora.[18]

Kutatásunk sokáig tagadta, hogy világi uralkodó osztályunk a tatárjárás el?tt képes lett volna k?vár-építésre.[19] Fügedi Erik árnyaltabb véleménye[20] szerint 1241-ben négy vár volt magánkézen. 1229 el?tt Szák nembeli Pósa épített várat Kaboldon (Kobersdorf, Ausztria). 1235 el?tt emelte Aba nembeli Andronicus Füzért.[21] Füleket (Filakovo, Csehszlovákia) Kacsics nembeli Folkus birtokolta a tatárjárás idején. Végül az erdélyi Vécs (Brincovenesti, Románia) várat Tomaj nembeli Dénes tárnokmester 1228-ban kapta adományként.[22] Tehát szerinte az 1220-as évekt?l számolhatunk az els? magánvárakkal. Igaz, ezek építésére még csak az arisztokrácia élvonalába tartozó személyeknek volt lehet?sége. A magánvárak építésének jogi akadályai lettek volna, nevezetesen királyi engedélyhez köt?dött volna.[23] A rendelkezésünkre álló adatok alapján ezt bizonyítani nem lehet, ilyen korlátozással valószín?leg csak a tatárjárás után számolhatunk.[24] Az els? engedélyeket 1248-ból ismerjük, pl. éppen a Fels?-Tátikára vonatkozót. Fügedi Alsó-Tátika építését 1242-1248 közötti id?re feltételezi,[25] ezzel nem értünk egyet. IV. Béla 1248-ban nem véletlenül kobozta el Tátika nembeli II. Tátikától a várat. Tudjuk, hogy 1242-ben a tatár betörés okozta zavaros viszonyokat kihasználva, Tátika rabolt, pusztított a környéken. Kaplony nembeli Zlaudusnak (akkor még csak pozsonyi prépost és veszprémi kanonok) Szántó faluját (a mai Zalaszántót) feldúlta, 80 márka kárt okozott.[26] A veszprémi püspökség népeit is megrabolta.[27] Hasonló tevékenységet folytatott Nógrádban Kacsics nembeli Folkus,[28] amiért 1246-ban elvesztette Fülek várát, rabló tevékenysége kiindulópontját. Csak Alsó-Tátika birtokában fosztogathatott Tátika is. A helyzet azonossága, az azonos büntetés alapján erre kell gondolnunk. A vár építésére 1242-1248 közti adataink nem utalnak,[29] s?t feltételezik a vár létét. Zlaudus az ?t ért károk fejében le akarta foglalni Tátika Botka (Vátka), Pabar és Bozlog birtokait. II. Tátika a végrehajtás foganatosítására küldött megyei sereget ?megvessz?zte? és elkergette. Ilyen hatalmaskodó magatartást vár nélkül nem kockáztathatott volna meg.[30] Ezután nemsokára meghalt. Fiai, Gotalon és Miklós eleinte szintén ellenálltak, és csak Gutkeled nembeli István nádor kényszerítésére engedték át az említett falvakat.[31] Ezt követ?en kénytelenek 1248-ban várukat is átadni Zlaudus püspöknek.

Más megfontolások is Alsó-Tátika tatárjárás el?tti építése mellett szólnak. Általános megfigyelés, hogy a kora-középkori várak alacsonyabb helyeken épültek, mint a kés?bb szerepüket átvev? új várak.[32] A Fügedi által feltételezett néhány év alatt, egymástól pár száz méterre két vár építését nehéz elképzelni. A fels? vár építésének csak az alsó, korai vár korszer?tlenné válása lehetett az oka. Ha a Tátika nembeliek a tatárjárás után építenek várat, akkor, inkább a jobban védhet? fels? csúcsot er?sítik meg. Összegzésül megállapíthatjuk, a történeti adatok közvetett, a régészeti megfigyelések közvetlen módon igazolják: Alsó-Tátika vára a 13. század els? felében, minden bizonnyal a tatárjárás el?tt épült.

 

V. A ?Várad?-hegy; a fels? vár építése

 

Mint fentebb már kiderült, Kaplony nembeli Zlaudus veszprémi püspök 1248-ban kapta meg a ?Várad?-hegyet. Itt új vár építésébe kezdett IV. Béla ?programja? szellemében, aki elrendelte, hogy a koronájának alávetett egész területen, az alkalmas helyeken várakat emeljenek.[33] A ?Várad? név nyelvészeink szerint kis méret? várat jelent.[34] Az a tény, hogy 1248-ban csak egy hegy neve, arra utal, hogy itt egy korábbi vár állt, aminek az emlékét ekkor már csak a hegy neve ?rizte. Ennek a feltételezhet? várnak építési koráról csak ásatással lehet majd érdemlegeset mondani. Mindenesetre ez az adat is jelzi, mennyire exponált stratégiai pont a Tátika-hegy csúcsa. Fügedi a vár stratégiai fekvését értékelve, arra a megállapításra jutott, hogy ?hegyek között álló mentsvár volt?.[35] Valójában a vár két széles völgyet ellen?riz, mindkett?ben fontos útvonal haladt. A Várvölgyben húzódott a Zágráb felé vezet? ?nagy út?. Említése 1256-ban, ?magnam viam, que veniet de Rezy?.[36] A Sümeg-Keszthely út említése 1248-ban, ?viam magnam, que veniet de Scamptou?.[37] Scamptou a mai Zalaszántó. Mindkét út tökéletesen belátható a fels? várból. Az alsó várból csak a sümegi út ellen?rizhet? teljes mértékben. Ez is hozzájárulhatott, hogy Zlaudus a tatárjárás után a fels? csúcsra építtette az új várat. A várépítés legkés?bb 1257-re befejez?dött, ugyanis ebben az évben Zlaudus, fivérei beleegyezésével a veszprémi püspökségnek ajándékozta a várat.[38]

 

VI. A két vár a belháborúk idején

 

1262-ben a tátikai fels? várban meghalt Zlaudus püspök.[39] Fivére, Márton és unokaöccsei, János, Márton és Mike elfoglalták a két várat, rátették a kezüket a veszprémi püspökség itt ?rzött kincseire.[40] Az eseményt az országos összefüggéseket figyelembe véve értékelhetjük csak helyesen. István ifjabb király egy id?ben Zala megyét teljes joggal bírta,[41] így ismerhette a megyében nagybirtokos Mártont és fiait. Ehhez hozzátesszük, hogy a Kaplony-nemzetség többi ágának minden birtoka István országrészében, f?leg Szatmár vármegyében volt,[42] ahol a közös nemzetségi kegyhely, Kaplonymonostora is állt.[43] 1262 nyarán kezd?dött meg a kölcsönös fegyverkezés IV. Béla és (a kés?bbi) V. István táborában, amit ?sszel a két sereg Pozsony körüli szembenállása követett.[44] Ez alatt mindkét országrészben dúlták, s?t lefoglalták az ellenpárthoz tartozók birtokait. Így, amikor egy királyi sereg ostrom alá vette a két várat,[45] Mártonék V .István országrészébe menekültek.[46] Miután a pozsonyi megegyezéssel felállított közös bíróság el?tt sem jelentek meg,[47] elvesztették dunántúli birtokaikat.[48] Ezek a mai Zalaegerszeg, Zalaszántó, Nyírád, Sz?c voltak.

1272-ben V. István is meger?sítette Pál veszprémi püspököt Tátika birtokában.[49] Tartozékai Szántó, Nyírád, Sz?c, vagyis a Kaplony nembeliek elkobzott birtokai. 1275-ben K?szegi Péter lett az új veszprémi püspök.[50] Ezzel Tátika 1289-ig, Péter püspök haláláig az ország leger?sebb tartományúri családja érdekkörébe került. Kristó valószín?nek tartja birtoklásukat is.[51] Mivel éppen a szomszédos Veszprém vármegye területén érintkeztek a K?szegi birtokok a Csákok ?si birtokaival, súlyos magánháborúik különösen el?térbe állították a püspökség várait. Csák Péter nádor, még a veszprémi püspökvár, székesegyház barbár felprédálásától sem riadt vissza.[52] A K?szegiek szinte évente fellázadtak IV. László ellen (1274-75, 1275-76, 1277, 1278, 1283-84, 1286-87). Ilyenkor a király f?seregével rendszerint K?szeg környékére vonult, ahol igyekezett a K?szegiek várait elfoglalni, általában eredménytelenül. Ezekben a lázadásokban természetesen Péter püspök is részt vett. 1278 tavaszán (a kés?bbi) III. Endrét léptették fel trónkövetel?ként,[53] aki 1278. május 27-én Kehidán a veszprémi püspökség birtokait kivette az ispán joghatósága alól.[54] Kehida mindössze 11 km-re esik Tátikától, így nagyon is valószín?, hogy Péter püspök vendégeként megfordult Tátika várában a trónkövetel?. 1289-ben Péter is részt vett az Albert osztrák herceg (a kés?bbi I. Albert császár) elleni védekez? harcokban. Rohonc alatt egy nemes leszúrta.[55]

Nem sokkal ezután újabb hatalmaskodók, Péc nembeli Apor (a leend? nádor) és fivére, Lukács zalai ispán, a szomszédos Rezi vár urai szerezték meg a várat.[56] Benedek veszprémi püspök hiába tiltakozott a királynál, nem tudta jogos igényeit érvényesíteni.[57] Apor, III. Endre uralma alatt a legfontosabb méltóságokat viselte, országbíró, majd nádor volt.[58] Az Árpád-ház kihalása után is jól választott. Már 1304-ben I. Károly hívei közt találjuk.[59] Tátika két vára, illetve Rezi egyidej? birtoklásával teljesen lezárhatta a Várvölgyön átvezet? útvonalat, ugyanis a két vár (Fels?-Tátika és Rezi), a völgy két oldalán, pontosan egymással szemben épült. Péc nembeli Apor ezzel az önkényes foglalással annyira összekötötte a két szomszédvár sorsát, hogy kés?bbi történetük lényegében a Tátika-Rezi-Keszthely uradalom keretében zajlott. 1397-1435 közt van csak egy-egy rövidebb id?szakban különböz? zálogbirtokos.[60] Keszthelyr?l is tudjuk, hogy Apor birtoka volt.[61]

Csakis az ? magtalanul bekövetkezett halála után kerülhettek vissza a tátikai várak a veszprémi püspökség birtokába. Nem ismerjük halálának id?pontját, mindenesetre 1307-ben még a tanácsát kérte I. Károly,[62] életében pedig nyilván nem vette el hívét?l, noha az jogellenesen tartotta birtokában Tátika várait.

I. Károly felismerhette Tátika és Rezi együttes birtoklásának jelent?ségét, amikor a veszprémi püspökségtál megszerezte Tátika alsó és fels? várát; helyettük Kál-völgyi birtokokat adott cserébe.[63] Ez az utolsó történeti adat, amib?l az alsó vár meglétér?l még értesülünk: ?superioris castrum Tadeuka cum inferiori suo castro seu munitione? (1342). További adataink már mind a fels? vár történetér?l szólnak, ami nem tartozik szorosan vett témánkhoz.[64]

 

 

 

Gere László

 

A szigligeti vár (6. kép)

 

 

Szigliget a Tapolcai-medence déli részén, a Balaton partján helyezkedik el. A környez? síkságból kiemelked? hegycsoport leginkább különálló tagja a Várhegy, tetején a középkori vár romjaival. A középkor folyamán a szigligeti hegyeket a Balaton Tapolcáig felnyúló öblei ölelték körül.

A tatárjárás után, felismerve a környék jól védhet? voltát, IV. Bélának egy 1260-ban írt oklevélb?l arról értesülünk, hogy a király a Balaton egyik szigetét (Szigligetet) a pannonhalmi bencéseknek adja, hogy ott várat építsenek. Favus apát építette fel a várat 1260-62 között. A királynak annyira megtetszett a ?jó és hasznos vár? ? ahogyan egyik oklevelében említi ?, hogy már közvetlenül megépítése után visszavette azt a bencésekt?l, s más birtokokat adott neki cserébe.

A szigligeti vár 1344-ig királyi vár volt. 1348-ban azonban már Mórocz Simon birtokában találjuk. 1424-ben is az ? leszármazottai bírták, akik kölcsönösen örökösödési szerz?dést kötöttek a Laczk családdal. Bár a család nem halt ki, 1445-ben az országbíró a várat mégis Újlaky Miklósnak adja át. A vár ezek után egészen 1524-ig az Újlaky család birtokában marad. Újlaky L?rinc herceg halála után a leányági örökösök tiltakozása ellenére a várat a királytól a tóti Lengyel család szerzi meg 1525-ben.

A tóti Lengyel család 18. századig tartó folyamatos birtoklását kisebb epizód szakította csak meg. A mohácsi csatavesztés után a Zápolya Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait I. Ferdinánd elkobozta, és az akkor még hozzá h? Török Bálintnak adományozta. A várat Török Bálint familiárisának Martonfalvay Imre deáknak mégis kisebb ostrommal kellett elfoglalnia, aki naplójában leírta ezeket az eseményeket az 1531-1540. évekr?l szóló részben. Szigliget ett?l az id?t?l a végvári harcok színhelyévé vált.

A magyarországi török uralom megsz?nte után azonban I. Lipót király 1702-es rendelete a lerombolandó várak közé sorolta Szigligetet is. Ezzel megsz?nt a vár katonai jellege. A 18. század 80-as éveiben a vár k?anyagából építette fel a Lengyel család falubeli kúriáját Ezzel kezdetét vette a vár lassú pusztulása.

 

A vár kutatástörténete

 

Az els? helyreállítást 1913-ban végezte a M?emlékek Országos Bizottmánya. Újabb helyreállítási munkákra csak 1953-ban került sor. dr. Ger? László irányításával ekkor tárták fel a ciszternát, s helyreállították többek között a fels?vár ÉNy-i sarkához kapcsolódó kerek tornyot. Az 1965-66. évi helyreállítási munkák az addigiaktól jóval nagyobb méret?ek voltak. Kozák Károly tárta fel a Ny-i várfal melletti épületeket. Az Országos M?emlékvédelmi Felügyel?ség ekkor állította helyre a fels?vár Ny-i falát. A feltárás és a helyreállítás a fels?várnak csak a Ny-i részére terjedt ki, az alsóvárban ekkor nem folytak munkák. Mivel a vár folyamatos karbantartása ekkor sem volt megoldott, állaga lassan romlani kezdett, s az erd? ismét kezdte visszahódítani a hegytet?t.

1991-ben Paál József építészmérnök szervezésének köszönhet?en létrejött a Szigliget Váralapítvány, amely a vár megmentését t?zte ki célul. A feltárások vezet?je az ÁMRK kutatási osztályának régésze, Gere László, a helyreállítási terveket az építészeti osztályról Albert Tamás építészmérnök készíti el.

 

A vár építési periódusai

 

A Várhegy legmagosabb pontján egy keskeny sziklaplatón épült fel a vár legkorábbi épületegyüttese: a két végén toronnyal er?sített palota. Feltehet?en ez a rész épült fel 1260 és 1262 között. A király tovább folytatta a talán csak félbehagyott építkezéseket. Ezeknek az építkezéseknek köszönhet?en fal övezte a ?palota? alatti egész sziklaplatót. Az 5-6 méter magas várfalat a nyugati oldalon egy bels? torony, a bejáratnál egy kaputorony er?sítette. Az északkeleti sarkon egy nagyméret?, a falsíkból el?reugró torony biztosította kapu oldalirányú védelmét.

Ez a kb. 75 x 20 m alapterület? vár szokatlan nagynak számít a 13. században, a környékbeli várak 15-16. századi teljes kiépülésük után sem lesznek ett?l sokkal nagyobbak. Feltevésünk szerint ennek az a magyarázata, hogy Szigliget királyi várnak épült.

A farkasverem el?tt azonban így maradt egy kisebb sík terület mégis csak kiindulópontja lehetett egy a kapu ellen indított támadásnak. Ezt a helyzetet volt hivatva megszüntetni az L alakú fal, amely az ÉK-i tornyot és a Ny-i várfalat köti össze. Ennek a várfalnak a megépítése a 14. század els? évtizedeire határozható meg.

A várhegy 20 m-el alacsonyabb platóján épült fel a közel 75 m hosszú és 35-50 m széles alsóvár. Ennek építési koráról nem szólnak az írott források. Legkorábban Martonfalvay Imre említi naplójában, leírván itteni építkezéseit, melyek közül napjainkig fennmaradt a rondella. Az alsóvár építési idejét a régészeti feltárások eredményei alapján a 14. század második harmadára határozhatjuk meg.

 

A kutatások eddigi eredményei

 

Az alsóvárnak feltártuk az északi és keleti felét, ez teljes területének megközelít?en 70%-a. Ezen a területen megtaláltuk azokat az épületeket, amelyeket csak Giulio Turco hadmérnök 1569-b?l fennmaradt felmérési rajzáról ismertünk eddig. Ez a vár legkorábbi és legpontosabb ábrázolása, ezen az alaprajzon a várat már mai formájában látjuk. Az alsóvár legmagasabb részén ? a fels?vár bejárata el?tti rézsün ? feltárt faburkolatos, háromosztatú ház arra figyelmeztet azonban, hogy számolni kell olyan épületekkel is, amir?l semmilyen forrás nem szólt eddig.

A fels?várban álló épületek közül feltártuk a két végén toronnyal er?sített ?palotát?, az ÉK-i nagy tornyot, és 14. század elejére keltezett L alakú b?vítményt a vár korai bejárata el?tti farkasveremmel.

Az 1999-es ásatási idényben tártuk fel a Kozák Károly által ?kápolnának? nevezett épületet, melynek során bebizonyosodott, hogy sem a keltezés, sem a funkció korábbi meghatározása nem volt helyes.

A 2000. évi ásatási évadban tovább folytattuk a ?kápolna? feltárását, ennek során a déli fal alapozása alatt talált gótikus mérm?ves kályhacsempe töredékét találtuk. A ?kápolna? el?tti id?szakból ? a vár els? járószintjén ? feltárt kemence tapasztásában talált kerámiatöredékek a vár építési korának meghatározásában nyújtanak majd segítséget. Elkezdtük annak a pincének is a feltárását amelyr?l már Kozák Károly is tudott, de id? és pénz hiányában nem tudta feltárni. A pincér?l bebizonyosodott, hogy annak volt felmen? része is. Ennek az alápincézett, közel négyzetes alaprajzú háznak az építési korát a 14. század második felére 15. század elejére határozhatjuk meg. Az eddig feltárt terület a fels?vár területének megközelít?en 35%-át teszi ki.

 

 

 

Kozák Károly

 

Szigliget-Óvár (7. kép)

 

(A szöveg megtalálható a Magyarország régészeti topográfiája 1.kötet 154-155. oldalán)

 

 

A falutól délre, a Balaton közelében, a Rókarántó-domb alatt húzódó völgy szélén emelkedik a szabályos, kúpalakú Óvár, melyet ?Királyné szoknyájá?-nak is neveznek. Csúcsán téglalap alaprajzú építmény falai rejt?znek a földben, helyenként a felszín felett a bozótban. Az 1956-ban végzett kisebb kutatás alapján meghatározható, hogy a hossztengelyével a Balatonra megközelít?leg mer?legesen elhelyezked? építményhez délr?l egy ötszöglet?, észak fel?l pedig egy négyszöglet? ?torony? alapfalai csatlakoznak. A 41 m hosszú, 15,5 m széles, 1,7 m, illetve alapjainál 2 m falvastagságú, k?b?l készült építményt minden bizonnyal hadi célokra szánták épít?i. A falkoronák csaknem azonos magassága, a hely ?leletszegénysége? alapján az is feltételezhet?, hogy félbehagyott építkezéssel állunk szemben. Az építmény rendeltetése még nem teljesen tisztázott, de az kétségtelen, hogy a szigligeti vár tartozéka volt és nem római ?rtorony.

 

 

 

JEGYZETEK

 

[1] Nováki Gyula?Sándorfi György?Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység ?skori és középkori várai. Budapest, 1979. 84.

[2] Nováki Gyula: ?skori és középkori várak a bakonyi Kesell?- és Zöröghegyen. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 14. (1979) 75-122., 109. Várvölgy-Kislázihegy ? 150 ha.

[3] Nováki Gyula személyes közlése.

[4] Magyarország Régészeti Topográfiája. 1. A keszthelyi és tapolcai járás. Budapest, 1966. 165. (a továbbiakban MRT 1.)

[5] Dénes József terepbejárása, 1980. MRT 1. 200.

[6] MRT 1. 178.

[7] Dénes József terepbejárása, 1979.

[8] Nováki Gyula: A magyarországi földvárak az ?skortól a középkorig. Építés- és Építészettudomány, VII. (1975). 323-339.

[9] Fejér György: Codex diplomaticus Hungariae ... I-IX. Buda, 1829-1844. (a továbbiakban CD) IX/7. 663-664.

[10] Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Budapest, 1907. 299-303., Ger? László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955. 174-175., Iványi Béla?Sági Károly: Hegyesd, Tátika, Rezi. Balatonfüred, 1961., Ger? László: Magyar várak. Budapest, 1968. 138., Ger? László (szerk.): Várépítészetünk. Budapest, 1975. 322-323., Koppány Tibor: Tátika vára. In: Vártúrák kalauza. Szerk.: Dely László. II. Budapest, 1976. 287-291.

[11] Kozák Károly említése; l. még Iványi?Sági, 1961.

[12] Hazai Okmánytár. Kiadják: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Ipolyi Arnold és Véghelyi Dezs?. I-VIII. Gy?r. 1865.-Budapest, 1891. (a továbbiakban HO.) IV. 18.

[13] HO. V. 13.

[14] Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-III. Budapest, 1900-1901. III. 79.

[15] Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár. I-II. Sopron. 1889-1891. I. 10.

[16] Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk.: Nagy Imre, Véghelyi Dezs? és Nagy Gyula. I-II. Budapest, 1886-1890. (a továbbiakban ZO), I. 95.

[17] Karácsonyi, III. 1901. 79.

[18] Karácsonyi, II. 4.

[19] Sándorfi György: A magyar várépítészet korai szakaszáról, irodalmi adatok és terepbejárások alapján. Archaeológiai Értesít?, 106. (1979) 244-255.

[20] Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest, 1977. 21-23.

[21] A korai magán-k?vár építésekhez fontos új adalék Füzér feltárása. Feld István?Juan Cabello: A füzéri vár. Miskolc, 1980.

[22] Kabold: Szentpéteri Imre?Borsa Iván (szerk.): Az Árpád házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I-II. Budapest, 1923-1961. (a továbbiakban RA) 583. sz., Füzér hivatkozása ? Fügedi, 1977. ? pontatlan. Fülek: CD IV/401., IV/3. 384., RA 827. sz., Vécs: RA 441. sz.

[23] Fügedi, 1977. 23.

[24] Sándorfi, 1979. 244-255.

[25] Fügedi, 1977. 204.

[26] CD IX/7. 669.

[27] Uo.

[28] CD IV/401., IV/3. 384., RA 827. sz.

[29] Karácsonyi, 1905. III. 78-79.

[30] CD IX/7 .669.

[31] CD IX/7 .663-664.

[32] Nováki?Sándorfi?Miklós, 1979. 88-100.

[33] RA 933. sz.

[34] Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1980. 680.

[35] Fügedi, 1977. 204.

[36] CD IV/2. 401., Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. Századok, LXIII. (1929) 138-167., 257-285.; 280. a 174. sz., Tapolca-Zágráb út.

[37] CD IX/7. 664., Glaser, 1929. 259. a 78. sz. Som1óvásárhely-Sümeg-Keszthely út. Itt említem, hogy ezen az úton a hidegkúti vám a tátikai várhoz tartozott. Holub József: Zala vármegye vámhelyei és úthálózata a középkorban. Századok, LI. (1917) 45-60., 52.

[38] CD IX/7. 669.

[39] ZO I. 48.

[40] ZO I. 48., CD IV/3. 322-329.

[41] Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Budapest, 1979. 43.

[42] Karácsonyi, 1905. II. 289-309.

[43] Németh Péter: Földvárak és nemzetségi monostorok Szabolcs-Szatmár megyében. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-1967. 133.

[44] Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád házi királyok alatt. I-II. Budapest, 1893. II. 321.

[45] CD IX/7. 669.

[46] ZO I. 48., Kristó, 1979. 64.

[47] Pauler, 1893. 322.

[48] CD IX/7. 669.

[49] ZO I. 66-69.

[50] Uo.

[51] Kristó Gyula: A K?szigetek kiskirálysága. Vasi Szemle, XXIX. (1975) 251-269.

[52] Pauler, 1893. 415-417.

[53] Uo. 434-437.

[54] CD V/2. 471-473.

[55] Pauler, 1893. 519-525.

[56] ZO I. 101.

[57] Uo.

[58] Karácsonyi, 1905. II. 431.

[59] CD VIII/1. 160.

[60] Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond korban (1387-1437). Budapest, 1977. Rezi: 145., Tátika: 161.

[61] HO VII. 244.

[62] CD VIII/5. 32.

[63] ZO I. 406-407.

[64] Itt szeretnék köszönetet mondani az alaprajzi vázlat elkészítésében nyújtott értékes segítségükért Papp Miklós, Sándorfi György és Tóth László barátaimnak.