CASTRUM BENE EGYESÜLET
IX. VÁNDORGYÛLÉS

Castrum Bene Hírlevél

Túravezetõ

Vaja, 2003. május 30 – június 1.

* * * * * * * * * *

A Castrum Bene Egyesületet negyedik éve támogatja a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,
segítségüket ezúton köszönjük.

* * * * * * * * * *

Tisztelt Castrum Bene Tagok !

Immár negyedik alkalommal tudjuk megjelentetni a Hírlevelet. Reméljük, ismét olyan írásokat, információkat közlünk, melyek elnyerik érdeklõdésüket.

Bevezetõben röviden beszámolunk az elmúlt évi tevékenységünkrõl.

Az elmúlt évi Vándorgyûlésünkön 18, év közben pedig 5 új taggal gyarapodott egyesületünk létszáma. Jelenleg pontosan 150-en vagyunk. Feladatunk, hogy a tagok és az egyesület közötti kapcsolatot fenntartsuk, bárkinek bármi kérdése volt, arra válaszoltunk, elküldtük a Castrum Bene Egyesület eddig elkészült anyagait.

Továbbra is figyelemmel kísérjük a különbözõ pályázati kiírásokat, hogy azokat megpályázva az egyesület mûködését biztosíthassuk, egyesületi terveinket megvalósíthassuk.

Ezévi terveink között szerepel annak a várkorpusznak az elindítása, melyrõl a korábbi Hírlevelekben már olvashattak. Somogy megye középkori várait Nováki Gyula és Magyar Kálmán készíti el, Fejér megyéét Terei György.

Örömmel értesítjük tagjainkat a következõ, 10. Castrum Bene Vándorgyûlésrõl, valamint a Kremsben megrendezésre kerülõ Nemzetközi Castrum Bene Konferenciáról.

A jubileumi 10. Castrum Bene Vándorgyûlés 2004 májusában Miskolcon lesz. Témája: 14. századi királyi rezidenciák. A tanulmányutak során Diósgyõr, Kelemér-Mohosvár, Borsod, Szendrõlád, Szendrõ, Szádvár és Csorbakõ várát tekintjük meg.

A VIII. Nemzetközi Castrum Bene Konferencia 2003. október 22-25 között Ausztriában, Kremsben lesz. Témája Burg und Funktion.

A második részben a túravezetõ található, amelyben szerepel Vaja, Nyírbátor, Nyírkalász, Kisvárda, Beszterec és Szabolcs bemutatása, az itteni legújabb kutatások eredménye.

A Hírlevél szerkesztése továbbra is nyitott, minden tanácsot, ötletet szívesen fogadunk.

2003. május

Terei György titkár

* * * * * * * * * *

Az elmúlt évek erõdítménykutatásai

Miklós Zsuzsa

Felsõnána – Szálláshegy

A falutól DNy-ra, a Murgai-víz D-i partján, a völgybõl meredeken kiemelkedõ, hosszan elnyúló ÉNy-DK-i irányú domb ÉNy-i végén található a földvár. Jelenleg füves, bokros, kis részén bozótos. Elsõ említését Wosinsky Mórnak köszönhetjük. Õ kettõs sáncgyûrûvel körülvett kúp alakú hegyet ír le.

A korábbi években igen sûrû bozót fedte a vár nagy részét, ezért felmérésre alkalmatlan volt. Elsõ felmérését 1993-ban készítettük el (Nováki Gyula – Miklós Zsuzsa). Akkor a bozót miatt nem mindenütt tudtunk részletes megfigyelést tenni. 1993-as felmérésünk szerint a kúp a hegy folytatása felõl, a keskeny nyeregbõl kb. 10 m-rel emelkedik ki. Itt két terasz van, a felsõnek a külsõ szélén alacsony sánc is van. Az ÉK-i oldal igen meredek, itt nincs erõdítés. A magas füvû területen leletet nem találtunk.

2002 tavaszán a hegy Ny-i oldalán és a vár D-i végénél fakitermelést végeztek. Több fát kivágtak a várban is. Ennek eredményeként tavasszal elég jól áttekinthetõ volt az erõdítés. Leletet azonban akkor sem találtunk. Az erõdítés vonala azonban szépen kirajzolódott. Egyértelmû, hogy a következõ tavasszal újra kell mérni a földvárat.

A felszíni megfigyelések alapján a földvár nagy valószínûséggel Árpád-kori.

Alapterület: kb. 14 x 25 m (0,035 ha).

Tengerszint feletti magasság 176,6 m, relatív magasság kb. 50 m. Térkép: 705-313. Koordináták: 46,27,12 – 18,30,32.

A 2002. évi szondázó ásatás segítségével egyrészt a vár korát, másrészt az erõdítés szerkezetét szerettem volna pontosítani.

Egy É-D-i irányú kutatóárokkal akartam teljes metszetet nyerni. Az árkok kijelölésekor azonban figyelembe kellett vennem a meglévõ és a már kivágott fákat. A 33 m hosszú I. árokban a 20-60 cm vastag humusz alatt a fokozatosan sárguló lösz mutatkozott. Csupán két helyen találtunk kis gödröt, amelyekre igen halvány elszínezõdés utalt. Az árok É-i vége közelében bukkant elõ egy kelta hamvasztásos sír: a kézzel formált fazékban az emberi hamvakon kívül vaslánc volt. A fazékon kívül, mellette pedig egy ép és egy erõsen roncsolt bokaperec hevert. Emberi hamvak a fazékon kívül is elõfordultak.

A II. árokkal a belsõ árok ÉNy-i részét vágtuk át. A lapos aljú árok alját a jelenlegi felszíntõl 190 cm mélységben értük el.

A III. árokkal a belsõ árok D-i szakaszát vágtuk át. Itt a szintén lapos aljú árok alja 70 cm mélységben bontakozott ki.

Az ásatás során – a kelta síron kívül – bronzkori – késõ bronzkori edénytöredékek kerültek felszínre. Középkori leleteket nem találtunk.

Annak ellenére, hogy középkori leletek nem kerültek elõ, típusa alapján ez a vár Árpád-kori lehet. A leletek hiánya arra utal, hogy a várat – ha egyáltalán elkészült – nem lakták. Befejezetlenségét jelezheti az is, hogy az árkok sekélyek, lapos aljúak, holott domb- és hegyvidéken mély V alakúak szoktak lenni.

Miklós Zsuzsa

MURGA – SCHANZBERG

A falutól DK-re, a Murgai-víz D-i partján, ÉNy-DK-i irányú hegyhát É-i végén található a földvár. Jelenleg többnyire bokros erdõ fedi. A 47 x 15 m-es platót körben árok, kívül sánc övezi. A hegy folytatása felõl még két árok védi. Wosinsky Mór 1892-ben az erõdített részt csaknem teljesen felásta. Átvágta az egyik sáncot is, de itt leletet nem talált. A várat a népvándorlás korra keltezte. Ásatási megfigyelései alapján arra következtetett, hogy itt „fából s részint sártapaszos vesszõfonással készült, hatalmas várépület állott.”

1988-ban Nováki Gyulával és Sándorfi Györggyel együtt végeztünk terepbejárást. 1993-ban és 1994-ben Nováki Gyulával, 1998-2000-ben magam végeztem itt és a környéken terepbejárást. 1994-ben Nováki Gyulával felmértük a várat.

Alapterület: 47 x 15 m (0,07 ha).

Tengerszint feletti magasság kb. 180 m, relatív magasság kb. 45 m.

Térkép: 705-313. Koordináták: 46,33,00 – 18,30,14.

A 2002. évi szondázó ásatás célja Wosinsky Mór feltárásának hitelesítése, a vár korának megállapítása volt. Mivel a várat (erõsen beteg) erdõ fedi, az árkok kijelölésénél figyelembe kellett vennünk a fákat.

A védett területet 5 kutatóárokkal vizsgáltuk meg. A humusz vastagsága változó, helyenként egyáltalán nincs. Ez minden bizonnyal a kb. 100 évvel ezelõtti feltárás következménye.

Gerendamaradvány csupán az I. árok D-i végében – másodlagos helyzetben – került elõ, sok XIII. századi cseréppel együtt. A II. árokban egy Ny-K-i irányú, 50 cm szélességû alapárkot, valamint – minden bizonnyal – Wosinsky Mór egyik (kb. 2 m széles) árkának részletét figyeltük meg. Ilyen jellegû árkot találtunk a III. árokban is. Valószínûleg a fent említett alapárok párja bukkant elõ a III. árokban: ez is 50 cm széles, függõleges falú, Ny-K-i irányú.

Bolygatatlan területet csupán a vár DNy-i sarkában találtunk: itt egy 170 cm átmérõjû, 160 cm mély gödör bontakozott ki.

A feltárás során viszonylag sok 13. századi fazéktöredék és néhány hasonló korú vastárgy (kés, sarkantyú) került felszínre.

Összességében megállapítható, hogy Wosinsky valóban felásta a védett területet, csaknem teljes kiterjedésében. Árkai eléggé szabálytalanok. Ahhoz, hogy pontosan láthassuk, minek alapján állapította meg Wosinsky, hogy milyen várépület állt itt, teljes feltárásra lenne szükség. Ugyancsak nagy felület kutatása szükséges annak tisztázására, hogy a II-III. árokban észlelt alapárkok milyen épülethez tartozhatnak.

Feld István – Gál Viktor

Komlóska–Solymos vára (1. kép)

A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Mûvelõdéstörténeti és Muzeológiai Tanszéke és a Magyar Nemzeti Múzeum Sárospataki Rákóczi Múzeuma 1999-ben elnyerte a Felsõoktatási Kutatási és Fejlesztési Pályázat támogatását “Az egykori Tolcsva terra középkori településtörténetének forrásai” címmel benyújtott közös programjával. Ennek, az elsõsorban egyetemi hallgatók munkáján alapuló projektnek részeként ebben az évben folytattuk a Komlóska feletti 435 m magas hegyen emelkedõ Pusztavár – középkori nevén Solymos – 2001-ben megkezdett szondázó jellegû régészeti kutatását.

A várat az írott források szerint a Tolcsva-nemzetségbeli Uz fiaitól, Demetertõl és Uzától származó Tolcsvai illetve Toronyai-családok emeltethették a 13. század végén – egyes feltevések szerint talán csak l312 után, amikor tagjaik Károly Róbert különös kegyét élvezték. Mag az erõsség csak 1379-ben, egy közelebbrõl nem ismert felosztása kapcsán jelenik meg a forrásokban, de 1398-ban, a családok kihaltával már mint castrum desolatum et corruptum Solmus appelatum említik. Azóta pusztult.

Az ezévi feltárások három helyszínen zajlottak. Egyrészt az északi várrész egy újabb, keleti pontján vizsgáltuk a várfalhoz kapcsolódó rétegeket, másrészt a két várrész keleti találkozási pontját kutattuk, annak érdekében, hogy ellenõrizzük, hasonló-e itt a falak egymáshoz való viszonya az elõzõ évben a nyugati részen megfigyeltekhez. Munkánk legjelentõsebb részét azonban a déli várrész kerek tornya keleti oldalán végzett kutatás jelentette, ahol sikerült tisztáznunk az építmények alaprajzi helyzetét és a külsõ törmelékrétegek vastagságát.

Az északi várrészben nyitott kutatóárokban a felsõ vékonyabb humuszos részt leszámítva átlag 50 cm vastag, egységes köves feltöltés jelentkezett az altalaj felett, melybõl durvább csigavonaldíszes és finomabb festett középkori edénytöredék, vaszeg, kevés patics, valamint õskori cserép és obszidián is elõkerült. E leletek többsége – hasonlóan az elõzõ évben ásott árkokból származókhoz – minden bizonnyal elsõsorban a vár építésekor kerülhetett a feltöltésbe.

Az északi és a déli várrész keleti kapcsolódásánál nyitott szelvényben mintegy 4 m hosszan tártuk fel a közös keleti falat, amely azonban – eltérõen a nyugati oldalon az elõzõ évben megfigyeltektõl – nem mutatott semmiféle elválást. Ez ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy együtt épült volna fel a két várrész, hiszen újjáépítéssel is számolhatunk, s még amúgy sem sikerült tisztáznunk a két várrészt elválasztó fal viszonyát a feltárt keleti falhoz.

A déli várrész kerek tornyának kutatása során megállapítottuk, hogy annak déli oldalán 150 cm vastag, nagyköves omlásréteg alatt jelentkezik a természetes sziklafelszín. Igy a toronybelsõben még mintegy 100 cm vastag omladék eltávolításával tárható csak fel az egykori járószint. A torony keleti oldalán húzódó 50-80 cm vastag nagyköves réteg elbontása során kiderült, hogy az egykor bizonyára többemeletes kerek építményhez annak érintõje vonalában egy észak-déli irányú fal csatlakozik, mely derékszöget alkot a torony ugyancsak részben feltárt északi fala külsõ, kelet-nyugati falsíkjával. Már a teljes feltárás elõtt is valószínûsíthetõ, hogy az elõbbi fal párhuzamos az észak felé elhelyezkedõ, már korábban is ismert építmény nyugati falával. Igy arra kell gondolnunk, hogy a déli várrész kerek tornya nem állt szabadon, hanem észak felõl kapcsolódott hozzá egy téglalap alaprajzú, több térre, sõt több szintre tagolódó, bizonyára alacsonyabb (lakó?)épület.

Feld István – Gerelyes Ibolya – Gere László

Ozora, várkastély

A várkastély környezete helyreállításának elõkészítésére 2002. április eleje és augusztus vége között közel kéthónapos feltárást végeztünk. Célunk egyrészt a külsõ várfalak még ismeretlen részeinek feltárása, másrészt a betöltött várárok egykori szintviszonyainak további felderítése volt. Míg az elsõ feladat az álló épület É-i és a K-i homlokzatai elõtt már korábban megnyitott kutatóárkok bõvítésével illetve mélyítésével látszott megoldhatónak, az árkot – hiszen az ezen a két oldalon már közútra illetve magánterületre esik – csak D-en, illetve Ny-on nyitott kutatóblokkokkal vizsgálhattuk. Ez utóbbiak közé kell sorolnunk a D-i várfal elõtti területet átvágó nagyobb felületet is, melynek megnyítására azért volt szükség, mivel itt érkeznek be a várat ellátó új közmûvek.

A kutatóárkok most vizsgált É-i, illetve K-i, a vár területét ma lezáró kerítésig terjedõ szakasza – fõleg É-on – már kifejezetten arra a meredek rézsûre esett, amely a várfal (már a török hódoltság elején bekövetkezett) pusztulása után, az annak belsõ oldalához támaszkodó feltöltés lecsúszásával keletkezett. Az ebbõl következõen elég nehéz körülmények között végzett munka során sikerült meghatároznunk a palotaépület É-i falával közel párhuzamos egykori északi várfal Ny-i kétharmadát, beleértve az ÉNy-i saroktorony (az itt kialakitott újabbkori pince épitésekor el nem bontott) maradványait is. E várfal maradványai azonban Ny-ról K felé haladva egyre mélyebben kerültek elõ, sõt, a K-i szélsõ árokban az ÉNy-i torony megtalált falkoronájától mért 250 cm-es mélységben még (már?) nem is mutatkoztak. Ugyanígy a K-i oldalon a korábban nyitott két kutatóárok további jelentõs mélyítésével sem került elõ semmilyen, esetleg kidõlt-elbontott falra utaló nyom – annak egykori létét ma csak a DK-i torony már korábban meghatározott É-i falindítása igazolja. Emiatt természetesen nincs ismeretünk a feltételezhetõ ÉK-i saroktoronyról sem.

Hangsúlyozni kell, hogy az utóbb említett árkok alsó részén végig teljes egészében természetes állapotúnak, emberkéz által nem bolygatottnak tûnõ illetve tartható sárga löszben mélyítettünk, azaz, azt is állathatnánk, hogy a fal e részen már nem is kerülhet elõ. Ennek a következtetésnek azonban ellentmond az a megfigyelésünk, amelyre az É-i oldal több kutatóárkában nyílott lehetõségünk: Itt a kidõlt várfal csonkjára több helyen másodlagosan ráfolyt a sárga lösz, amelyet ugyancsak nem tudtunk elkülöníteni a biztosan (?) bolygatlan részekrõl. Ezt a régészeti-stratigráfiai problémát tehát a rendelkezésre álló idõben és anyagiakból végülis nem sikerült megoldanunk, annak ellenére, hogy ez a mûemléki helyreállítás szempontjából elsõrendû fontosságú lett volna.

A várfalak kutatáshoz kapcsolódóan feltártuk még az É-i palotafal elõtti terület egy korábban a kutatás számára hozzá nem férhetõ felsõ részét is. Itt a hódoltságkori palánkra vonatkozó megfigyelések mellett sikerült napvilágra hoznunk egy eredetileg 8 x 6 m-es külsõ méretû, eredetileg a várfal belsõ oldalához épített kis, vékonyfalú kõépület alapozásának D-i részét – nagyobbik É-i része a várfal leomlásával egyidõben pusztulhatott el.

A Ny-i és a D-i várárkokban nyitott blokkokkal nem csupán az eredeti árokmélységet sikerült tisztáznunk – továbbá a D-i árok szélességét – de fontos adatokat is nyerhettünk e terület hódoltságkori változásairól is. Így meghatározhattunk egy, a már részben feltöltött árokban késõbb beásott „új“ árkot. Nem kevésbé fontosak azonban az egykori D-i és Ny-i hidak pillérei vonatkozásában nyert adatok.

Feld István – Lupescu Radu

Salgótarján–Salgóvár (2. kép)

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság által biztosított fedezetbõl 2002-ben elsõsorban az alsóvár lepusztult külsõ fala egy újabb, mintegy 20 m hosszú szakaszának feltárására került sor, annak érdekében, hogy folytatni lehessen a fal belsõ terepszintig való felfalazását. Emellett vizsgáltuk a fal belsõ oldalához épített épületszárny keleti záródását, kisebb kutatást végeztünk a keleti nagy ágyútoronynál és a nagy vízgyüjtõ északi oldalánál, s végül feltártuk az alsóvár külsõ falából északra kinyúló tornyot is.

Az alsóvár íves külsõ fala a vizsgált szakaszon – lényegében a falazott épületszárny kezdetétõl az utóbb említett torony indulásáig – viszonylag jelentõs magasságban került elõ, bár a belsõ járószintet szinte sehol sem érte el megmaradt koronája. Még jobban lepusztult a most feltárt szakasz délnyugati vége, ahol – bizonyára az eredeti terepviszonyok miatt, itt ugyanis egy igen nagy mélyedést kellett az építõknek feltölteniük –- a fal többszörös javítását is megfigyelhettük. Szilárdítására itt egy hatalmas támpillért is emeltek, de úgy tûnik, a fal  ismételten kidõlt s végül talán csak egy palánkerõdítéssel pótolták. Tõle tovább keletre ugyanakkor egy olyan, a fallal egyidõs, délrõl már ismert támpillér is állt, melynek felsõ része nem maradt meg, alsó szakaszát csak a falazást végzõ munkások bontották ki a törmelékréteg alsó részébõl.

A várfal feltárása során értékes megfigyeléseket tehettünk a mögötte állt épületszárny alaprajzáról és rétegviszonyairól, bár itt csak egy, átlag 2 m-es sáv kutatására volt lehetõségünk. Ennek során kiderült, hogy a négy térbõl állt déli, téglalap alaprajzú épületszárny egy keskeny köpenyfallal támaszkodott a – korábbi – várfalnak, legalábbis ezt igazolhattuk a jobban megmaradt északi három térnél. Ez arra is utalhat, hogy ezek a terek boltozottak voltak, azaz egy dongaboltozat vállát hordozták a köpenyfalak

A tovább keletre található ötödik térben és a törmelékkõvel újabban telehordott mélyebb szintû, nagyobb, hatodik térben nem kutattunk, így ezek kapcsolata az elõzõkkel még nem ismert. Kiderült azonban, hogy az utóbbi térhez nem kapcsolódott már kelet felõl további falazott építmény. Az itt dél és kelet felé erõsen emelkedõ sziklafelszín déli részén – vékony égésréteg felett – végig egy átlag 50 cm (!) vastag, többrétegû paticsos pusztulási réteget tárhattunk fel – ez alatt csupán az alacsonyabb északi, várfal melletti részen volt egy kiegyenlítõ feltöltés. Dél, azaz a felsõvár felé ez az ugyancsak egy égett felületre rakódott rétegsor éles határ nélkül ért véget – azaz elfogyott az emelkedõ sziklán. Észak felé e réteg néha még a ledõlt várfalra is rácsúszott, ugyanakkor nyugat és kelet felé még nem értük el a szélét. Megfigyeléseink szerint egy hatalmas, favázas, agyagkitöltésû falazattal emelt építményrõl lehet itt szó – e rétegsor aligha zuhanhatott ide a felsõvárból. További értelmezése talán az eddig vizsgált felület és a keleti nagy tér illetve a nagy ciszterna közötti, még kutatatlan sávok feltárásával lesz majd lehetséges. Várakozásunk ellenére a felsõvár eredeti feljárójáról semmilyen támpontot nem sikerült nyernünk – a korábban magasabban megfigyelt falazatcsonkok a kutatott részen még nem jelentkeztek

Befejeztük a keleti nagy – eddig tévesen ágyúbástyának nevezett – ötszögû ágyútorony alaprajzának és falkoronájának tisztázását, feltártuk keskenyebb nyugati falát, mögötte kis sziklatérrel. Betöltésének kitermelése csak falkoronái konzerválása után lehetséges. Kapcsolata az alsóvárral – így az eredeti közlekedési útvonal tisztázása – csak további feltárással lesz tisztázható.

A kutatás utolsó szakaszában tártuk fel korábban négyzetesnek tartott, de végülis félkörívesnek bizonyult északi tornyot. A már a meredek hegyoldalba épült, s ennek megfelelõen erõsen lepusztult toronyfalazatokat úgy tártuk fel, hogy az épület belsejében szélesebb tanúfalat hagytunk meg – nem csupán a késõbbi kutatási lehetõségek biztosítására, de amiatt is, mivel kiderült, hogy a torony belseje eredetileg is fel volt töltve az alsóvár (illetve annak helyiségsora) járószintjéig. Mivel azonban a tornyot ma az alsóvár udvara felé lezáró déli fal belsõ oldalának feltárására nem volt lehetõségünk az építmény teljes értékelését nem tudtuk elvégezni, ugyanakkor azonban munkánknak köszönhetõen itt is lehetõség nyílt a lepusztult falak udvarszintig való felfalazására.

A kutatás során megállapíthattuk, hogy a torony együtt épült a várfallal, az azonban még nem volt eldönthetõ, hogy az udvar felõli déli fala jobban rakott része is ekkor készült-e. Az mindenesetre bizonyos, hogy a ma itt megfigyelhetõ hevenyészett elfalazás igen kései, talán már a vár életének utolsó szakaszából származik. Az sem zárható ki, hogy építésére ezért volt szükség, mert maga a torony is elpusztult – az északi fal két repedésérõl illetve az itt megfigyelt síkeltérésrõl nem volt megállapítható, hogy építési hibáról, kidõlés nyomáról vagy pedig újjáépítésrõl van-e szó. Nem világos emellett még a torony belsõ szintjének kérdése sem, bár nagyon valószínû, hogy a betöltés felsõ részén megfigyelt – egyébként észak felé erõsen lejtõ – markáns habarcsréteg értelmezhetõ a toronyfalak megépítése után idehordott feltöltés lezárásaként is.

Gere László

A szigligeti vár kutatásának tíz éve (3. kép)

A vár története az írott források alapján

IV. Bélának egy 1260-ban írt oklevélbõl arról értesülünk, hogy a király a Balaton egyik szigetét (Szigligetet) a pannonhalmi bencéseknek adja, hogy ott várat építsenek. Favus apát építette fel a várat 1260-62 között. A királynak annyira megtetszett a „jó és hasznos vár” – ahogyan egyik oklevelében említi – hogy már közvetlenül megépítése után visszavette azt a bencésektõl, s más birtokokat adott neki cserébe.

A király a várat már a korai idõkben a Pok nembéli Mórichidaiakra bízta. A család egyik tagja – II. Móric – a muhi csatában megmentette IV. Béla életét, megölvén a királyra támadó tatár harcost. Késõbb Móric fia, Miklós a nagyszombati csatában a Németújváriak kezébõl mentette ki trónralépte idején a kiskorú IV. László királyt. A Mórichidaiak 1275-1289-es években a Németújváriak elõl monostoruk kincseit is a szigligeti várba vitték. A vár a család tulajdonába azonban csak 1348-ban került. Bár a Móriczhidai család nem halt ki, 1445-ben az országbíró a várat mégis Újlaky Miklósnak adja át. A vár ezek után egészen 1524-ig az Újlaky család birtokában marad. Újlaky Lõrinc herceg halála után a leányági örökösök tiltakozása ellenére a várat a királytól a tóti Lengyel család szerzi meg 1525-ban.

A tóti Lengyel család 18. századig tartó folyamatos birtoklását két kisebb epizód szakította csak meg. A mohácsi csatavesztés után a Szapolyai Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait I. Ferdinánd elkobozta, és az akkor még hozzá hû Török Bálintnak adományozta. A várat Török Bálint familiárisának, Martonfalvay Imre deáknak mégis kisebb ostrommal kellett elfoglalnia, aki naplójában leírta ezeket az eseményeket az 1531-1540. évekrõl szóló részben. Buda eleste s Török Bálint török rabságra kerülése után Szigliget a végvári harcok színhelyévé vált. Vára a Veszprém, Nagyvázsony, Tihany, Hegyesd, Csobánc, Szigliget, Keszthely, Szigetvár védõvonal erõssége. Szigliget és Fonyód kapitánya 1547-tõl Magyar Bálint, a törökök és magyarok által egyaránt tisztelt végvári vitéz lett. Magyar Bálint felesége, Lengyel Brigitta révén rokonságban állt a tóti Lengyel családdal, s emellett még õ volt Lengyel Gáspár kiskorú örököseinek a gyámjai is. Magyar Bálint 1573. május 12-én bekövetkezett halála után Szigliget visszakerült a Lengyel család birtokába.

A Bocskai felkelés idején (1605-ben) Lengyel János szigligeti kapitány megmaradt a király hûségén. Bethlen Gábor dunántúli hadjárata során (1621. okt.) viszont a szigligeti õrség is csatlakozott a fejedelem táborához Kõszegen, Lengyel Boldizsár vezetésével.

1702-ben I. Lipót király rendelete a lerombolandó várak közé sorolta Szigligetet is, erre azonban itt nem volt szükség, mert, mint azt 1697-ben tanúk vallják, a vár tornyát villámcsapás érte, és a puskapor robbanása szétvetette azt. Ezzel megszûnt a vár katonai jellege.

A vár építéstörténete

A Várhegy legmagasabb pontján, egy keskeny sziklaplatón épült fel a vár legkorábbi épületegyüttese: a két végén toronnyal erõsített palota. A palotának korábban csak déli tornya volt ismert. A feltárás során a vártnál jobb állapotban kerültek elõ a palota alsó szintjének maradványai. A 19,5 x 3,5 m belsõ méretû épület két kisebb helyiségbõl és egy nagyterembõl állt.

A palotán és a várfalakon kívül a 13. században épült még a Ny-i várfal közepén lévõ belsõ torony, és a kaputorony. Mindkét torony a várfal síkján belül helyezkedett el. A kaputorony elõtt feltártuk a sziklába vájt szárazárkot, közismertebb nevén farkasvermet. A 4 m széles árkot a korai idõkben egy mérlegsúlyos elven mûködõ felvonóhíd ívelte át.

A felsõvárat a 14. század elsõ évtizedeiben északi irányban bõvítették, beépítve így a hegytetõn lévõ plató teljes területét. A bõvítmény a felvonóhíd elõtti falszorosból, és az ÉK-i sarkon egy nagyméretû toronyból állt. Az említett nagyméretû ÉK-i torony – amelynek napjainkra csak alapjai maradtak meg –, egy, a 20. század elején készült fotó tanúsága szerint több emelet magas volt.

A várban a fentieken kívül is kellett lennie épületeknek, hiszen szükség volt raktárakra és konyhára is. Ezek a korai épületek azonban nagyrészt fából épülhettek. A déli várfal mellett feltárt nagyméretû dongaboltozatos épület alapozása alatt már mérmûves gótikus kályhacsempe töredékeit találtuk.

A várudvar déli végében feltárt, négyzetes alaprajzú – alápincézett – háznak az építési korát szintén a 14. század második felére vagy a 15. század elejére határozhatjuk meg. Az 5 x 5 m alapterületû pince nyugati felében a dongaboltozatnak csak középsõ harmada hiányzott. A pince alsó részében egy 3 x 3 m alapterületû és 1,6 m mély ciszternát alakítottak ki. A pince és a ciszterna együttes mélysége 6,87 m.

A felsõvárban három, háromosztatú házat tártunk fel, ezek közül a legkorábbi a nyugati várfal melletti épület. Az épületrõl azonban kiderült, hogy a 15. században még csak az északi – téglapadlós – szoba épült meg, a középsõ keskeny folyosó és a torony melletti fülke késõbbi – feltehetõen a 16. század elejére tehetõ – hozzáépítés eredménye.

A keleti várfal melletti lakóházak közül az északit a 16. század végén a 17. század elsõ évtizedében építették. A középsõ háromosztatú ház feltárása még nem fejezõdött be, így annak pontos építési idejét még nem ismerjük. Mindkét lakóház bejárata a középsõ helyiségbe nyílik, és innét juthatunk be a szobákba is. Mindkét háznak a szobáiban cserépkályha állt, amelyeket a középsõ helyiségbõl fûtöttek.

Giulio Turco 1569. évi alaprajzán a várat már mai formájában látjuk. A Várhegy 20 m-rel alacsonyabb platóján már felépült a közel 75 m hosszú és 35-50 m széles alsóvár. A régészeti feltárások elõtt az alsóvár építési idejét a 15. század végére 16. század elejére határozták meg. Az alsóvár É-i részén feltártuk azt a 6 x 2,5 m nagyságú torony építési törmelékében talált edényeknek a korát a 14. század második harmadára határozhatjuk meg.

A Martonfalvay rondella elõtt egy az alsóvár korai voltát bizonyító ún. belsõ boronavázas háromosztatú házat tártunk fel. Ezt az építkezési formát hazánk területén Sopronban, Kõszegen, és Székesfehérváron is megtaláljuk a 13. század második felétõl a 15. század végére keltezhetõ polgári házakban.

Az eddigi feltárásokból is egyértelmûen bebizonyosodott, hogy az alsóvárnak elsõsorban gazdasági szerepe volt. A tûzfegyverek elterjedésének korában az alsóvár megléte jelentõsen megnövelte a vár védhetõségét.

A már említett rondellán és tornyokon kívül az alsóvár legfontosabb védmûve a kaputorony. A tornyot pontosan ott találtuk meg, ahol annak a korabeli alaprajzok alapján lennie kellett. A feltárások során jó állapotban találtuk nemcsak a farkasvermet, de a felvonóhíd perselykövét, a kerékvetõket és a kapu keretének alsó szárköveit is. A torony külsõ oldalán egy nagyobb felületen jó állapotban maradt meg annak eredeti fekete, kváderes festése is. Ezt a 9 x 9 m alapterületû, 2,25 m falvastagságú tornyot azonban csak a 15. század végén, 16. század elsõ felében építhették. A kaputorony elé egy 25 m hosszú falszorost építettek, amit egy ejtõrácsos kapuval zártak le. A kapunak mindkét oldalon mintegy 1,5 m magasságban állnak a szárkövei, és keleti oldalán a falmagban megtaláltuk a kapu rácsának felvonását megkönnyítõ ellensúly aknáját is.

* * * * * * * * * *

Dénes József

 

Magyar Várlexikon

Az idén van 20 éve annak, hogy e sorok írója még egyetemistaként bekapcsolódott a magyarországi várakat feldolgozó kataszter elõkészítésébe. Annak idején 3400 objektumról tudtunk, az eltelt idõben ez a szám éppen duplájára, 6800-ra gyarapodott. Adattárunk a teljesség igényére törekedve gyûjti egybe a témával kapcsolatban eddig megjelent valamennyi érdemi történeti, topográfiai, régészeti, kutatástörténeti információt. Az elmúlt két évben módom volt a teljes anyagot egységes szempontok alapján számítógépre vinni. Fentiekhez kapcsolódva 1992 óta gyûjtöm teljességre törekedve a várak és egyéb erõdítmények alaprajzait. Több mint 2000 várról készült felmérést õrzök gyûjteményemben.

A pécsi Talma Kiadóval együttmûködve készülünk könyv és CD formában megjelentetni a Magyar Várlexikon elsõ kiadását. A nyers változat készen van, a kiadás anyagi fedezetét pályázatok révén igyekszünk elõteremteni. Kialakultak a leendõ lexikon tartalmával kapcsolatos döntések is.

A téma térbeli lehatárolása: a középkori magyar állam területe. Tehát az 1918-ig fennállt ország területén kívül azokat a boszniai és dalmáciai részeket is feldolgozzuk, amelyek az oszmán hódítás elõtt a közös magyar-horvát állam szorosan vett területéhez tartoztak. A vizsgált területnek nem részei a déli határoknál kialakult további bánságok, vagy az ún. melléktartományok (Bosznia, Szerbia, Bulgária, Havasalföld, Moldva). Utóbbiak esetében csak a kifejezetten magyar vonatkozású várakat fogjuk tárgyalni, „határon kívüliként”.

Idõbeli lehatárolás nincs. A vizsgált terület õskori és római kori erõdítményei is részei a lexikonnak, hiszen sok esetben a középkori várak konkrét helyi elõzményét jelentik. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy-egy objektum kormeghatározása sem mindig bizonyos.

A lexikonban címszavanként egy korszakok szerinti idõskálán jelezzük a vár használatának korát, valamint kategóriába sorolását. Minden várról közlünk egy 1:25.000 méretarányú térképrészletet, melyen azonos grafikus jelöléssel, nyíllal mutatjuk a vár helyét. A térkép-részletek forrása az egész vizsgált területrõl egységesen meglévõ harmadik katonai felmérés anyaga. Mellette közreadjuk a vár rendelkezésünkre álló legjobb alaprajzát is. Vagyis a két alapvetõ kérdésre: „hol van?” illetve „hogy néz ki?”, vizuálisan is választ adunk. A szócikkben – ha az meghatározható – a vár tengerszint feletti és a relatív magassága, valamint a védett terület kiterjedése mindenképpen szerepel. A történetnél az ismert vagy a feltételezett építtetõt és a tényszerûen ismert „terminus ante quem” évszámot, valamint a használat ismert idõtartamát feltétlenül megadjuk. A várak történetét valóban lexikális tömörséggel, a csak a legfontosabb fordulatokra koncentrálva szándékozzuk ismertetni. Ha régészeti ásatás, vagy mûemléki falkutatás volt, azt konkrétan, irodalmi hivatkozással megemlítjük. A várról szóló fontosabb irodalmakra, adataink forrásaira rövidítésekkel hivatkozunk.

A szócikkek sorrendje a várak magyar ABC szerinti neve, ami mindig a település 1913-as nevével kezdõdik, amit – ha van ilyen – kötõjellel követ a vár megkülönböztetõ neve. A Drávántúlon és a határon kívül a címszó a vár (valószínûsíthetõ) magyar kiejtés szerinti középkori neve. Ezután az 1913-as megye neve következik, az akkori határon kívüli részeken a terület neve (Bosznia, Dalmácia, Szerbia stb.). Megadjuk a mai nevet is és a jelenlegi ország rövidítését. Itt tüntetjük fel a korszakba és a kategóriába sorolást is (lásd a melléklet rövidítésjegyzéket!). Mutatóban egy ismeretlen történetû Árpád-kori vár szócikkét mellékelem. A fogalom-meghatározásokat közre adom: pontosító, esetleg frappánsabb megfogalmazások reményében.

Korszakok:

õ	Õskor
r	Római-kor
k0	Kora középkor (476-894)
k1	Kora középkor (894-1116)
k2	Java középkor (1116-1323)
k3	Késõ középkor (1323-1526)
ú1	Kora újkor (1526-1718)
ú2	Java újkor (1718-1878)
ú3	a várak utóélete (1878-2003)

Kategóriák:

(õ)	Õskori erõdítmények
(r)	Római kori erõdítmények
(sv)	Kora-középkori sáncvárak
(kk)	Kora-középkori kõvárak
(m)	Földhalomvárak (motték)
(pk)	Preklasszikus középkori várak
(kl)	Klasszikus középkori várak
(k)	Késõ-középkori és kora-újkori kastélyok
(bv)	Bástyás várak, erõdök
(te)	íTemplomerõdítések
(ek)	Kolostorerõdítések
(ve)	Városerõdítések
(pv)	Parasztvárak
(vh)	Védhetõ házak, városi tornyok

vár neve	megye	mai név	korszak	kategória
Tömörd-Ilonavár	(Vas megye)	~, M	k2	(pk)

A falutól Ny-ra, az Ilona-patak völgyének déli magaspartján az ún. Gradics-erdõben három oldalról meredek lejtõkkel határolt dombnyúlványon van a várhely. Tszf. magassága 243 m, 30 m-es meredek lejtõkkel magasodik a völgy fölé. Távolsága a falu templomától légvonalban 1 km, a helyi hagyomány szerint a 400 m-nyire K-re esõ Szent Ilona szobor körzetében volt régen a falu ill. a szobor helyén állt volna a templom (középkori téglatörmelék és edénytöredékek találhatók). A vár területét jelenleg erdõ borítja, jól áttekinthetõ. Megközelíthetõ az Ablánc régi hídjától 1,2 km-es sétával az erdõben haladó kék turistajelzésen.

A három oldalról meredek lejtõkkel határolt dombnyúlvány É-i végén egy 35 x 25 m-es ovális területet vettek körül egy 14-18 m széles, 2-3 m mély szárazárokkal. A védett terület mérete: 0,07 ha. A belsõ terület D-i részén állhatott valamilyen – talán fa – épület.

Története ismeretlen. A falut 1233-tól kezdve említik oklevelek, a kõszegi uradalomba olvadt (talán a még Kõszegiek idején 1327 elõtt).

Csánki 1894. 805., Dénes 1996. 113-114., Sándorfi 1979. 251., VMFN 65. (8/33).

A várak és egyéb erõdítmények fogalom-meghatározásai

erõdítés – a kerítés védelmi képességét meghaladó védelmet biztosító, védett területet határoló fal, palánk vagy sánc és/vagy a vízelvezetõ céllal vagy területhatárként létesített ároknál komolyabb védelmet nyújtó árok (védõárok)

erõdített kolostor – erõdítéssel ellátott kolostor

földvár – elpusztult, földdel egyenlõvé tett vár. Késõbb egyes földvárak helyén újra vár épült, ilyen esetekben csak a név õrizte meg egy korábbi felhagyott vár emlékét.

kastély – a középkorban olyan erõdített lakóépület (együttes), amelynél a lakályosság szempontjai a meghatározók

„külsõ sánc” – az árok ásásakor kifelé dobott földbõl képzõdött domborulat. Nem azonos a ténylegesen védõvonal szerepét játszó, belsõ szerkezettel rendelkezõ igazi sánccal.

palánk – egy vagy több sorban egymás mellé leásott cölöpökbõl álló védõvonal. Összetettebb formájában két párhuzamos cölöpsor közé agyagot döngölnek, vízszintes kötésekkel is erõsítik, a cölöpöket vesszõvel fonják és kívülrõl sárral tapasztják. Utóbbi forma az ágyúhasználat idején, a török korban gyakori (magyar módra történõ építés).

sánc – eredetileg függõleges külsõ oldallal rendelkezõ, többnyire faszerkezetes, földbõl, esetleg kõbõl és földbõl felhordott erõdítés. Szétomlott formájában a sima földtöltéshez hasonlít.

templomerõdítés – erõdítéssel ellátott templom

vár – olyan erõdített lakóépület (együttes), amelynek építésénél a védhetõség szempontjai a meghatározók

városerõdítés – erõdítés a lakott település, vagy központja körül

védett terület – a vár védõvonallal körülhatárolható hasznos területeinek összessége (az árkok, külsõ földtöltések területe nem számít bele!).

* * * * * * * * * *

Domokos György

Kisari Balla György várkönyvei

(Törökkori várrajzok Stockholmban. Bp. 1996., Száz várrajz Württembergben. Bp. 1998.,
Karlsruhei térképek a török háborúk korából. Nagykanizsa, 2000.)

Kisari Balla György kartográfus három, törökkori magyar várak (alap)rajzait és más térképeket tartalmazó kötetet jelentetett meg az elmúlt években. Az a kellemetlen feladat jutott osztályrészemül, hogy véleményt mondjak e kötetekrõl. Nem azért kellemetlen, mert írnom kell róluk. A probléma az, hogyan fogalmazzam meg a véleményemet. Ha ugyanis sommásan összefoglalom azt, akkor egy mondatban is elmondható: a kötetek óriási, de egyetlen erénye, hogy e várrajzok és térképek bennük megjelentek. A többi jószerével szóra sem érdemes.

Talán meglepõnek tartják a kollégák e sarkos kijelentést. Épp ezért megpróbálom érvekkel alátámasztani. A kritika egyértelmûen a szöveges részekre vonatkozik, különös tekintettel a „történeti áttekintésekre”, a levéltári és könyvtári ismertetõkre. Nem csak az a baj ezekkel, hogy finoman szólva is gyengécskék, de rávilágítanak e kötetek alapvetõ, és negatív véleményemet kiváltó, koncepcionális problémájára. Úgy gondolom ugyanis, hogy a törökkori várrajzok és térképek elsõdlegesen semmiképp sem tekinthetõek kartográfiai termékeknek, miként a szerzõ kezeli azokat, hanem történeti forrásanyagnak. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a rajzokat kiadásuk elõtt arra illetékes szakembereknek (régészeknek, mûvészettörténészeknek, hadtörténészeknek, várkutatóknak) kellett volna megvizsgálniuk, elemezniük, s az õ eredményeiket kellett volna a kötetekben kiadni, nem pedig felesleges könyvtárleírásokkal terhelni az olvasót.

Az általam hiányolt vizsgálatok elmaradása egy sor hibához, problémához vezetett. Nem kívánom itt részletekbe menõen taglalni ezeket, csupán példákat hoznék fel.

A stockholmi kötet szöveges részeivel kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy nem csak színvonaluk gyenge, hanem nagy részük felesleges is. Az a két fejezet, ami valóban fontos lenne, számos kívánnivalót hagy maga után. Az egyik, a térképanyag eredetére vonatkozó rész, az 1686-ban itt járt, a svédek uralma alatt álló német területekrõl származó (és nem svéd nemzetiségû) katonáknak tulajdonítja a térképek Stockholmba kerülését, holott stockholmi utam alkalmával, némi utánjárással magam is ki tudtam deríteni, hogy Erich Dahlberg vásárolta a kötetet Bécsben, 1658 táján s vitte magával északra. A rajzokon látható várak jelentõségét bemutatni hivatott rész pedig általános iskolai tankönyv színvonalán mesél a törökkorról. Ez utóbbi fejezetet a szerzõ oly sikeresnek érezte, hogy a württenbergi kötetben szó szerint megismételte. A korszak térképezésérõl írott részrõl nem nyilatkozom, össze kell azt vetni Pálffy Gézának az e témában készült könyvével, annak forrásbázisával (a levéltárak mindenki számára nyitottak). A szövegeket kísérõ képanyag szedett-vedett, minõsége pedig csapnivaló.

A rajzokhoz tartozó apparátus is felemásra sikeredett. Kétségtelen, hogy tisztességes mutató, továbbá szakmai (kartográfiai) leírás készült a képekrõl. Ám hiányzik a lényeg, ami megintcsak negatív véleményem kiváltója. Hiányzik a rajzok elkészítési idejének azonosítása, amit kollégáim és jómagam a legtöbb esetben minden további nélkül elvégeztünk. A szerzõ majd minden rajzot 17. századinak, sõt egyeseket 18. századinak titulált, holott teljesen egyértelmû 16. századi mivoltuk.[1] Hiányzik továbbá a képek szövegeinek (teljes) átirata, fordítása, értelmezése, a rajzok hitelességének vizsgálata (számos rajzon csak tervek szerepelnek.) Az már csak hab a tortán, hogy pl. a mezõkeresztesi csata ábrázolását (azonosította Kelenik József) Zágráb képének nézte (a württenbergi kötetben már helyesen azonosítva, 45. o.)

A képek minõségéhez nincs mit hozzáfûzni, a szerzõ szerint anyagi okokból nem tudta színesben megjelentetni.[2]

Az elmondottak döntõ többségükben a württenbergi kötetre is vonatkoznak. Itt már megtörtént ugyan a képek feliratainak fordítása, de azokban igen sok hiba található, továbbá egy részüket nem olvasták ki (ez fényt vet a megjelenés minõségére, ami a stockholmi kötetet is messze alulmúlja).

Az elsõ kettõtõl több mindenben eltér a harmadik kötet. Elmaradtak a felesleges szövegrészek, csupán a levéltár- és könyvtárismertetõkkel kell megbirkóznunk. Minthogy a mû 423 képoldalt tartalmaz, ennek megfelelõen azok leírása is meglehetõsen terjedelmes. Itt már, fõképp a rajzokon szereplõ évszámoknak köszönhetõen, jóval pontosabbak a datálások. A képek feliratait teljes körûen átírták és fordították, ám a figyelmes szemlélõ mindkettõben találhat hibákat. Ám azok az alapproblémák, amelyekrõl fentebb szóltam, továbbra is megmaradtak: hiányzik a szisztematikus feldolgozás. Enélkül pedig még a képek sem használhatóak teljes körûen, jóllehet kiadásuk minõsége a korábbiakhoz képes sokat javult.

Végül is, teljes mértékben elismerve a szerzõ gyûjtõi és kiadói munkáját, ragaszkodnom kell a fentebb megfogalmazott sarkos véleményemhez. Addig pedig, amíg nem születik e rajzokról átfogó, részletes kutatásokon alapuló leírás, mindenkinek magának kell a képek használatához szükséges információkat megszereznie.

Szabó Tibor

Nemcsak Magyar várak az interneten

A magyarországi várakkal foglalkozó internetes honlap, a www.varak.hu fejlesztése során több hazai és külföldi honlapot ismertem meg. Ezek közül ajánlok most néhányat az olvasó figyelmébe.

Bár az internet nem helyettesítheti a nyomtatott vártanulmányokat és az elõkészületben lévõ nagy Várlexikont, más szempontból viszont olyan, állandóan frissíthetõ képes információkat tud nyújtani, amit egyéb módon csak nagy költséggel lehet közölni. A sokképes ismeretterjesztõ oldalak mellett egyre több, igényes, tanulmányokat is közlõ lapot lehet elérni.

Ezért javasolom, hogy az érdeklõdõk idõnként nézzék át a várakkal foglalkozó internetes oldalakat. A különbözõ keresõprogramok segítségével mindig találhatunk újabb és újabb érdekességeket. Sajnos számítani kell arra, hogy a már jól ismert honlapok linkjeit idõnként megváltoztatják, vagy más okok miatt nem mûködik a keresett oldal. Bár az ismertetõ írásakor mindegyik ajánlott oldalt teszteltem, ilyesmi elõfordulhat.

Két témacsoportot kihagytam a válogatásból. Az egyik a kifejezetten idegenforgalmi céllal készült oldalak sokasága, a másik – bár nagyon érdekes – csoport, az újkori, fõleg 20. századi erõdítményekkel foglalkozó honlapok.

Bennünket, magyarokat, persze leginkább a magyar vonatkozású oldalak érdekelnek, de azért megemlítek néhány más különlegességet is.

Elõször lássuk az ajánlott hazai honlapokat:

www.tar.hu/csokako: A csókakõi várbarátok színvonalas összeállítása sok fotóval, leírással és az állagmegóvási, helyreállítási munkák ismertetésével.

www.sumeg.hu/sumegvar.hu: Idegenforgalmi elemeket is tartalmazó lap, amely azonban sokat foglalkozik a várral is. Sok szép fénykép, néhány különleges web-es megoldás.

www.magyarvarak.hu: A honlap a Szentes környéki látnivalókat ismerteti. Külön foglalkozik a szegvári castellum feltárásával, a volt megyei börtön romjaival, a csongrádi és a tiszaalpári várakkal. Sok kép, cikkek, alaprajzok.

A Kárpát-medence váraival foglalkozó külföldi lapok:

www.zamky.sk: Szlovák nyelvû, a mai Szlovákia területén található várakkal foglalkozik.

Fõleg az ismertebb várakról tartalmaz képeket, alaprajzokat, rekonstrukciós rajzokat. Térképekkel, turistainformációval segíti az érdeklõdõt.

www.hrady.sk: Szlovákiai várakat és kastélyokat bemutató lap. Nagyobb részben szlovák nyelvû, de vannak angol nyelvû részei is.

www.balkanlibrary.net/kalemegdan: Szerb nyelvû oldal Belgrádról jó fotókkal, alaprajzzal és régi metszetekkel, litográfiákkal.

Egyéb érdekességek:

www.virtualani.freeserve.co.uk: Rendkívül érdekes angol nyelvû honlap Aniról, az egykori Örmény királyság fõvárosának romjairól.

www.lithuania.host.sk/pilys/iliustracijos-en.htm: Litván, orosz és angol nyelvû lap a korai litván föld-fa várakról, sok rekonstrukciós rajzzal.

www.callycastles.plus.com: Látványos összeállítás Skócia várairól, angol nyelvû leírásokkal és rengeteg fényképpel.

www.allcrusades.com: Kiterjedt és alapos honlap a keresztes hadjáratokról sok fényképpel, térképpel. Angol nyelvû.

www.castillosdesoria.com: A kasztíliai Soria megye váraival és kastélyaival foglalkozó oldal. Sok fénykép, jó térképek. Spanyol nyelvû.

Sok összefoglaló honlap, úgynevezett webring is létezik, ahonnan linkekkel sok-sok más, vár témájú honlap érhetõ el. Ilyenek például a következõk:

www.datawave.nl/webring/castlering/index.html (Medieval Castles Webring) vagy a

www.medievalcastles.net

Mindez persze csak egy kis ízelítõ mindabból, ami a neten várakkal, erõdítésekkel és a velük foglalkozó irodalommal kapcsolatban található. Megéri egy kis idõt szánni a keresgélésre.

Vannak olyan oldalak is, ahol a témával kapcsolatos irodalmat lehet rendelni.

Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Kósa Pál vezetésével elõkészületben van a történelmi Magyarország várait feldolgozó (nonprofit) honlapegyüttes szerkesztése.

Terveink szerint az elõre elkészített lapszerkezetbe az önkéntes résztvevõk is be tudják majd illeszteni az egyes várakra vonatkozó anyagaikat. Az elkészített honlaprészeket a szerkesztõk ellenõrzik, majd feltöltik a teljes anyagot tároló szerverre.

Ha valaki tudja támogatni munkánkat, pl. alaprajzok, rajzok, várlisták, képek, írások küldésével, vagy rész tud venni a feldolgozásban, kérem, hogy jelentkezzen az alábbi címek valamelyikén:

Kósa Pál,    talma@talmamedia.hu

Szabó Tibor  oriszabo@chello.hu

Feld István

Vita a várkutatás írott forrásairól – Rezi vára ürügyén

Valószínû, hogy az Egyesület számos tagja két évvel ezelõtt, épp a keszthelyi vándorgyûlésen találkozott azzal a kis zöld kötettel, mely Rezi várának „históriáját“ ígérte olvasójának. A rendezvényen ott volt maga a szerzõ is, de késõbbi recenzense is megtisztelte jelenlétével a hivatásos és amatõr várkutatók eme fórumát. Kézenfekvõnek tûnt tehát számomra, hogy miután a Fons 2001. évi 3. számában napvilágot látott Horváth Richárd könyvismertetése Szatlóczki Gábor munkájáról, felvessem az utóbbi jeles ifjú kutatónak, nem kíván-e Hírlevelünkben válaszolni mindarra, mit az elõbbi nem kevésbé jeles ifjú kutató mûvérõl (vagy inkább mûve kapcsán?) közhírré tett. (E könyvismertetés tudományos rangját mi sem jelzi jobban, mint hogy bekerült Horváth Richárd közeli napokban a középkori Veszprém megye várairól megvédendõ PhD-értekezése téziseinek publikációs jegyzékébe is). Bízom benne, hogy senki sem gondol arra, hogy ezzel viszályt akartam szítani szakterületünk amúgy sem túl számos lelkes képviselõi között. Teljesen más megfontolások vezettek. Egyrészt meggyõzõdésem, hogy a vita és a kritika nélkülözhetetlen egy tudományterület egészséges fejlõdése érdekében, s a megfelelõ vitakultúra (és a kritikatûrés) elsajátítása éppoly fontos egy kutató számára, mint az oklevelek vagy a régészeti rétegek megfelelõ olvasási képessége. (Tudom persze, hogy a történész és régész szakmában is elõfordul, hogy valaki képtelen arra, hogy normális emberi kapcsolatokat ápoljon tudományos vitapartnerével, de ezt egy betegségnek tekintem – ellenpéldaként inkább Tagányi és Erdélyi 20. század eleji híres vitáját említeném, amikor a két kiváló történész írásban ma már becsületsértésnek tûnõ dolgokat vágott egymás fejéhez, de csütörtökönként együtt tarokkoztak, mondván: a tudomány az tudomány, a barátság pedig barátság). Másrészt mi segítené elõ jobban az ezévi vándorgyûlésünk gyümölcsözõ vitáit, mint egy ilyen eszmecsere, mely épp a kutatás módszereirõl folyik? Azt ugyanis Horváth Richárd is már könyvismertetése elején rögzítette, hogy alapvetõen a tudományos várkutatás kérdéseirõl kíván elmélkedni egy konkrét példa kapcsán. Az már Szatlóczky Gábor pechje vagy szerencséje, hogy ehhez épp az õ munkáját választotta ki, de ennek rizikóját bármelyikünknek vállalnia kell, ha valamit nyomtatásban közzéteszünk.

Természetesen nem számolhattunk azzal, hogy az Egyesület tagsága rendszeresen olvassa a „Forráskutatás és Történeti Segédtudományok“ alcímet viselõ folyóiratot, ahol a recenzió megjelent, ezért annak változatlan szövegét alább újraközöljük a kiadó szíves engedélyével. Ezt követi a megbírált mû szerzõjének válasza, de ezzel kapcsolatban már néhány megjegyzést kell tennem. Horváth Richárd kérésére a válasz eredeti szövegét eljuttattuk hozzá, hisz nem lett volna szerencsés, ha azt csak Vaján olvasta volna – péntek este, esetleg fogadás közben – s szombat reggel elõadásában rögtönözve kellett volna reagálnia. Meglepetésünkre azonban reakcióit addig sem tudta magába tartani s a válasz terjedelmének mintegy felét kitevõ viszontválaszt juttatott el hozzánk. Tekintettel arra, hogy ezt pedig közzététel elõtt Szatlóczki Gábornak illett volna eljuttatnunk, feltételezhetõ volt, hogy végül a Hírlevél Rezi-Különkiadását kellett volna elkészítenünk, de ezt Egyesületünk anyagi lehetõségei nem tették volna lehetõvé. Emiatt (s persze abban bízva, hogy a közvetlen érdekeltek azért kicserélik egymás között okmányaikat) élve/visszaélve (nem kívánt törlendõ) vitakezdeményezõi/egyesületi elnöki jogommal(?) (nem kívánt törlendõ), úgy döntöttem, hogy Szatlóczki Gábor válaszából kihagyok néhány, a lényeget nem érintõ részletet, átszerkesztek néhány pár nehezen érthetõ mondatot, s végül az alábbiakban teszek pár bevezetõ észrevételt, felhasználva Horváth Richárd megjegyzéseit is. Úgy érzem ugyanis, hogy bár tisztelni kell az egyéni érzékenységet, de Hírlevelünk alapvetõen a köz (persze, általam vélelmezett) érdekeit kell, hogy szolgálja. S ne feledje tisztelt Olvasó, az ügy ezzel még nincs lezárva, hisz a Vándorgyûlésen nem csupán a recenzens elõadását hallgatjuk meg, de utána ott a vita lehetõsége, Vajától Nyírbátoron át a szabolcsi várig, nyilvánosan és kis körben, nappal és éjjel.

Tehát: aligha tagadható, hogy a romantika máig belengi a várak kutatását, s mint ahogy az is tény, hogy talán semmilyen más „települési formáról“ nem olvasható annyi téves adat az irodalomban (és sajnos ma már az interneten is), mint a középkor és a korai újkor erõsségeirõl. Én emiatt megértem azt az érzelmi töltést, amivel egy ifjú s a téma fontossága iránt elkötelezett történész közelít bármihez, ami e témával összefüggésben megjelenik. Ugyanakkor kissé sajnálom is Szatlóczki Gábort, kinek munkája most célponttá vált, hisz az messze az országos átlag felett áll, s talán túlzottak is a vele szemben megfogalmazott elvárások. De, ismétlem, bármelyikünk, ki írásra veszi a fejét – legyen tapasztalatlan ifjú vagy szenilitás felé haladó öregúr – célpont lehet, ez elõl nincs menekvés, el kell viselni, ha az ember nem bírja ki, hogy ne vesse papírral gondolatait. Azt azonban – sajnos, bármennyire is jó lenne! – nem várhatjuk el recenzenseinktõl, hogy oldja meg azt, amit mi nem oldottunk meg, írja meg õ jobban, amit kritizál – a könyvismertetés nem lehet ellenkönyv.

Nagyobb gond a mûfaj, s ez megint a várkutatás romantikája felé mutat. Errõl – tehát, hogy milyen mûfaj, milyen tudományos megalapozottságot és apparátust igényel – bizonyára esik szó a vándorgyûlés vitái során. Az azonban aligha vitatható, hogy ha már lábjegyzeteket használunk, akkor bele kell törõdnünk, hogy mások tudományos mûnek tekintsék írásunkat, s így kérjék számon bizonyos szakmunkák idézését, fõleg ha azok az adott szakterület alapmûvei. Nem érzem ugyanakkor témánk szempontjából elsõrendû kérdésnek az olyan fogalmi kérdések vitatását, mint a proscriptio vagy a banderiátus úr, hisz ezekrõl történettudományunk már kialakított egy többé-kevésbé általánosan elfogadott álláspontot, mellyel ugyan lehet vitatkozni, de nem biztos, hogy itt és most érdemes. Talán nem ez még a helyzet a várak tisztségviselõinek kérdésében. Ezzel szemben a vitapartnerek alighanem egyetértenek a birtok- és uradalomtörténeti kutatások fontosságában – már csak el kell végezni ezeket. Alapvetõ kérdés azonban az, hogy ki, mikor és milyen mélységû forráskutatást végezzen, ki, mikor és milyen forráskiadványt használjon – ez az, amellyel kapcsolatosan számos, bizonyára másokat is vitára ingerlõ kérdést fogalmazott meg a szerzõ és recenzense.

Anélkül, hogy további részletkérdések felvillantásával foglalnám le Horváth Richárd és Szatlóczki Gábor vitájára kiéhezett olvasó figyelmét, végül egy fontos megállapítással zárnám bevezetésemet. Aligha tagadható, hogy „Rezi vára históriája” kapcsán számos új, eddig nem, vagy nem mindenki számára ismert történeti vagy irodalmi adat, megállapítás és nem utolsósorban kérdésfeltevés látott illetve lát napvilágot az alábbiakban. Példájaként annak, hogyan viszi elõre a vita a kutatást. Tehát, végül is megérte. S talán a vitapartnerek is megértik indulataik jószándékú visszanyesését. Hisz kell az energia az újabb vitákra is. 2002-ben napvilágot látott Szatlóczki Gábor: A Tátika vár históriája címû kötete. A harmadik Szigliget lesz?

Horváth Richárd

Romantikus história vagy tudományos várkutatás?

Szatlóczki Gábor: A rezi vár históriája (A rezi váruradalom története)

Rezi község Önkormányzata. Rezi, 2000, 94 o.

„Amily szükségesek és áldásosak voltak a várak védelmi szempontból, époly károsak egyéb tekintetekbõl. Hogy többet ne emlitsünk, a középkor féktelen természetû, csaknem vadultsággá fajult harcz-szomjas fõurai váraik, erõdjeik ellenállhatóságában bizva, gyakori rablásaik és pusztításaik miatt sokszor az egész vidék rettegett rémei voltak. Ezen u. n. rabló – várak nem egyszer a királyi tekintélylyel, a törvény szentségével is körömszakadtig daczoló dynastiák õsi fészkévé lõnek. Hazai történetünk több ily hatalmas fõúr nevét õrizte meg, kik – mint a trencséni Csák és Stibor vajda – az országban csaknem souverain fejedelemségeket alapítottak.” 1877-ben vetette papírra e nem csekély romantikus felhangot tartalmazó sorokat Czobor Béla a középkori Magyarországról szóló, két részben megjelent tanulmányában.[3] Szavai kiválóan illusztrálják keletkezésük korát és azt a felfogást, valamint érzelmi töltetet, amely eme objektumcsoport kutatását évtizedeken át meghatározta, átjárta. A 20. század elsõ felében, közepén megjelent, várakkal foglalkozó és ekkorra majdhogynem csak a helytörténetírás keretei közé számûzött munkákban is tetten érhetõk – talán épp a periférikus helyzetbõl adódóan – hasonló regényes szálak, sajnos nem egy esetben a tudományosság rovására. Mindezek okainak, hatásának bemutatása és elemzése azonban nem e sorok feladata. Ehelyütt pusztán a tény megállapítása szükséges: középkori váraink története iránt történettudományunk sokáig egyáltalán nem vagy csak alig érdeklõdött. Pozitív változást az írott forrásokon alapuló várkutatás terén csak az elmúlt húsz-harminc esztendõben tapasztalhattunk.

Az 1970-es évek közepétõl fogva elsõsorban Engel Pál, Fügedi Erik, valamint Kubinyi András munkásságának eredményeképpen világossá vált, hogy váraink középkori történetének módszeres feltárása nem csupán helytörténeti jelentõségû eredményekkel kecsegtethet, hanem számottevõ mértékben gazdagíthatja jog-, társadalom- és ún. köztörténeti ismereteink tárát is. Elsõ munkáikat követõen ismét egy ideig úgy tûnt, hogy az általuk megkezdett munkálatok folytatás nélkül maradnak, hosszabb idõn át ugyanis újabb ezirányú eredmények nem születtek. Az utóbbi bõ egy évtizedben azonban, köszönhetõen részben a '90-es években e témakörben példamutatóan megszervezõdõ régészettudomány (vö. Castrum Bene kötetek és Egyesület), részben pedig a Nyugat-Európában és a szomszédos országokban is meginduló kutatások eredményeinek, egyre több vártörténeti mû született. Ezeken felül nem feledkezhetünk el természetesen a legfontosabb munkáról: Engel Pál archontológiájáról sem, ami jelenleg az egyetlen, a középkori Magyar Királyság területének egészét felölelõ történeti várkataszter is egyben. Azonban a felsorolt eredmények összeségét nézve is elmondható: a középkori várakat érintõ forrásfeltárás és feldolgozás pillanatnyi szintje még messze elmarad a kívánatostól. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy átfogó szintézisek elkészítéséhez más úton nem juthatunk el csak az egyes várak, uradalmak és birtokosaik történetének aprólékos feldolgozásán át. Magyarországon mindezidáig ilyenek sajnos rendkívül csekély számban láttak napvilágot.

Ennek okán kell hallatlanul fontos és értékes kezdeményezésként értékelnünk Szatlóczki Gábornak a Zala megyei Rezi vár történetét bemutató mûvét. Lényeges hangsúlyoznunk egyúttal azt is, hogy Rezi esetében a Szerzõnek sikerült a szûkebb tudományos berkekben is alig ismert várra bukkannia, így olvasója joggal számíthat új és eddig publikálatlan eredményekre nem csupán Rezi, de akár az egész Északnyugat-Dunántúl történetét illetõen is. Ebbéli reménységét alátámasztja a középkorról szóló fejezeteknek a kötet egészéhez képest tekintélyes mérete (a 94 oldalas munkából majdnem félszáz kizárólag a Mohács elõtti idõszakot érinti), illetõleg a rendkívül nagyszámú (169 tételes) jegyzetapparátus léte is.

Tekintettel arra, hogy e sorok írója is különös vonzalmat érez váraink történetének feltárása iránt, érdeklõdéssel vetette magát a Rezi középkori históriáját tárgyaló fejezetekre. Elolvasása azonban egynéhány kritikus gondolatot és általánosabb érvényû felvetést ébresztett, amelyek már nem csupán egy várat érintenek, hanem általában véve a tudományos várkutatás kérdéskörét és az e vizsgálódások eredményeit közkinccsé tévõ munkákat. A jelen kötet ugyanis kiválóan illusztrálja a bevezetõ sorokban írottakat, nevezetesen, hogy hazánkban a várak történetét érintõ munkák közül még számosan mindig inkább romantikus elemeket mutatnak föl, mintsem a tudományosság jegyeit. Mindennek következtében azután az ekként megszületõ dolgozatok vajmi kevéssé jelentenek segítséget az adott tudományszak, valamint rokontudományainak mûvelõi részére, nemkülönben pedig a szélesebb olvasóközönség számára is félrevezetõek lehetnek. De tekintsük át mire is értendõ mindez kézzelfogható példán: Rezi vár középkori történetének jelen feldolgozásán bemutatva!

Természetszerûleg cseppet sem vethetõ a Szerzõ szemére, hogy a bevezetõ sorokkal ellentétben (3.o.) sem az 1440-es évek I. Ulászló és Erzsébet közötti harcainak történetére, sem pedig a várháborúkra vonatkozóan nem sikerült az általa kitûzött teljesség elérése. Késõközépkori okleveles anyagunk jelenlegi feltártsági szintjének ismeretében ez majdhogynem lehetetlen is lett volna, különösen egy személy számára. Hasonlóképpen csak szerény, de mindenképp helyénvaló ellenvetések hozhatók föl a mû szerkezetét illetõen. Elsõ olvasásra ugyanis nehezen dönthetõ el, hogy népszerûsítõ kiadvánnyal vagy tudományos jelleget öltõ publikációval van-e dolgunk. A munka végén található monda- és anekdotagyûjtemény az elsõ változat felé mutatna, azonban a már említett jegyzetanyag nem csekély volta, a bevezetõ sorok, a számos latin nyelvû idézet, valamint az irodalomjegyzék már az utóbbi elképzelést erõsítik. Emiatt a kötetet végeredményben tudományos célzatú produktumnak kell tekintenünk.

Az eddigi fejtegetések azonban jelentéktelenek a munka tartalmát illetõekhez képest. Mivel a rendelkezésemre álló terjedelem csekély, ezért csak néhány észrevételt iktatok ide, amelyek vagy szorosan a munka adataihoz kapcsolódnak vagy pedig jól megragadható általánosabb jelenségek irányába mutatnak.

A vár Árpád-kori történetét tárgyalva az 1255-ös Rezi, mint terra castrensium kitételt talán szerencsésebb lett volna várnépbeliek, mintsem várjobbágyok földjeként értelmezni és fordítani (5. o.). A várjobbágyi státus ugyanis lényegesen eltért a várnépekétõl, s bizonyos határok között valóban lehetõséget adott földbirtoklásra.[4] Továbblépve, de még az Árpád-koron belül maradva, a Szerzõ a kérdésnél, amelyben kitér Alsó-Tátika és Rezi várak egyértelmû különbözõségére, Kaplony-nembéliként azonosítja Zlaudus (a kötetben: Zlandus) veszprémi püspököt (8. o.), jóllehet róla a kutatás legújabban kimutatta, hogy a Ják-nemzetségbõl származott. [5] Ugyanennél az exkurzusnál túlságos hangsúlyt kap a Szerzõ azon véleménye, amely szerint rendkívül fontos Rezi és Tátika várak korai periódusainak elkülönítése, amelyeket – véleménye szerint (9. o.) – eleddig számosan összekevertek. Valójában e két vár korai története egyértelmûnek tekinthetõ elválasztását már megtalálhatjuk Fügedi Erik 1977-ben megjelent vártörténeti munkájában, illetõleg Engel Pál említett adattárában is.[6] Hasonlóképpen vitatható az az állítás is, miszerint a lakótornyok építése Magyarországon csak az 1260-as években kezdõdik el, fõleg magánkezdeményezésre (9. o.). Nos, többek közt az éppen ekkortájt felépült Visegrád királyi tornya (Salamon-torony) vagy a már korábban álló esztergomi ún. Fehér-torony, mint ellenpéldák is mutathatják, hogy e kérdésben a régészeti szakirodalom bevonásán túlmenõen árnyaltabb megfogalmazásra lett volna szükség. Már csak azért is, mert általában véve a várépítés magyarországi fellendülése is pontosan ezekre az esztendõkre keltezhetõ, ezért a Reziben feltárt lakótorony – ha korai magánváraink esetében ezek az építmények egyáltalában lakótoronyként azonosíthatóak – feltûnésében sem biztos, hogy különösebben hangsúlyozandó egyedi esetet kell látnunk.

A 11. oldalon a vár építési korának meghatározásával összefüggésben olvashatjuk, hogy az építkezésre bizonyosan 1291 után kerülhetett sor, mivel a várat egy Rezit is érintõ határjáró oklevél még nem említi. Minden jel arra mutat azonban, hogy az argumentum ex silentio elv alkalmazása e helyütt óvatosságot igényel. Engel Pál kutatásaiból tudjuk, hogy az Anjouk által – ugyan nem kitalált, de – az egész országra kiterjedõen bevezetett váruradalmi struktúra elterjedése elõtt nem kérhetõ számon az okleveleken minden egyes, már álló vár fölemlítése.[7] Azok ugyanis ekkor még nem minden esetben játszottak döntõ szerepet a környékbeli birtokok, falvak életében sem gazdaságilag, sem pedig politikailag, ennélfogva egy-egy határjárás megfogalmazójának olykor bizony értelmezhetõbb volt egyetlen tó vagy út megjelölése, mint a határtól sokszor távolabb álló, ekkoriban még nem egyszer csupán egyszerû tartozéknak tekintett váré.

Továbblépve, Mircea havasalföldi vajda, illetve felesége esetleges zálog címén való rezi birtoklásának lehetõségét okleveles adataink tükrében el kell vetnünk (17. o.). Pontosan a Szerzõ által idézett, 1400-ban kelt oklevél végén ugyanis, amelyben Zsigmond király felszólítja a vajda feleségét, hogy a keszthelyi királyi népeket ne háborgassa, továbbá a tomaji vámnál azokat ne vámoltassa, illetõleg a keszthelyiek kiváltságait megerõsíti, épp az uralkodó utal arra, hogy Reziben ekkor már saját várnagyai parancsnokolnak.[8] A keszthelyiek és a meg nem nevezett asszony közti kapcsolatot pedig az jelentheti, hogy az oklevél címzetje: a vajda felesége nagy valószínûséggel Lackfi-leány, azaz a Rezit 1397/98-ig birtokló család tagja volt.[9] Ekként kerülhetett tehát a vajda neve kapcsolatba a várral: a király – a korszellemet ismervén csodálkoznuk sem kell – nem az asszony nevét íratta mandátumába, hanem férje után szólította meg.

Rezi 1401-1406 közötti akár csak ideiglenes királyi birtoklását egyelõre fenntartással kell kezelnünk (18. o.). A Szerzõ által idézett 1406-os, Eberhard zágrábi püspököt ismételt királyi adományokkal elhalmozó oklevélben Rezi egyáltalában nem szerepel! Abban kizárólag csak Tátikáról és Keszthelyrõl esik szó.[10]

Az 1408-as levelesítõ jegyzék felemlítése és olybá való feltüntetése, miszerint Garai nádor azért tartott volna Zala megyében közgyûlést, mert ott elharapódzott a bûnözés, erõsen félrevezetõ (19. o.). A nádori közgyûlések kétségtelenül a bûnözés visszaszorítását is szolgálták, de legalább ilyen fontosnak, ha nem fontosabbnak kell tartanunk jogszolgáltató szerepüket. Ami pedig magát a zalai proscriptios jegyzéket illeti: a kor hasonló forrásaival összevetve szinte semmi érdemleges következtetés levonására nem ad módot Rezi várával kapcsolatosan, legalább is, ami a közbiztonságot illeti. Más vidéken, más uradalomban is találhatunk ennyi gonosztevõt okleveleinkben.[11]

A kései középkort ismertetõ szakaszok összességében egy kibõvített regeszta-gyûjtemény érzetét keltik (pl. 28-30. o.), bár e szerkezeti megoldás alkalmazására maga a Szerzõ utal az Elõszóban. Mindazonáltal némileg jobb szerkesztéssel talán plasztikusabbá, de mindenképpen könnyebben értelmezhetõvé lehetett volna alakítani a vár e korszakát bemutató részeket. Sokszor logikai kapcsolatot alig felmutató adatok követik egymást szigorú kronológiai rendben: hol egy hatalmaskodás lejegyzése, hol pedig egy adomány kerül az olvasó elé (pl. 28. o.), ennélfogva pontosan a bevezetõ sorokban felvázolt cél sikkad el: Rezi vár és birtokosainak története. A 26-27. oldalon egy alkalommal az idõrend is megszakad.

Gersei Petõ Miklós és János 1490-ben megosztoztak birtokaik egy jelentékeny része felett. Az errõl közvetve tudósító levél azonban, amelyet a Szerzõ is fölhasznál (31. o.),[12] kizárólag a tátikai, kemendi és márványkõi vár feletti osztályról tesz említést, Rezirõl egy szót sem ejt. Ennek ellenére a Rezi feletti osztályt tényként kezelni – ha arra más okleveles bizonyíték nincs, márpedig a hivatkozások sorában ilyenre nem akadhatunk –, s mindezt csupán azzal alátámasztani, hogy a felosztott birtokok sorából Rezi „...feltehetõen nem maradt ki...”, a közös tulajdonban meghagyott birtokok általános gyakorlatának mellõzésére ugyanakkor a forrástól való indokolatlan eltávolodásra utal (31. o.).

Elismerendõ és ötletes gondolat a vár falán fellelhetõ sérülésnyomokat egyértelmûen az 1490. évi novemberi császári hadjárattal összefüggésbe hozni, mindamellett egy több évszázadon át használatban állott, hadi célokat is jócskán szolgáló objektum esetében talán nagyobb körültekintést igényel egy efféle kapcsolat föltételezése, illetõleg ilyen elképzelés kritika nélkül más munkából való átvétele, ahogy a jelen esetben is történt (32. o.). E kérdésben a vár kutatását végzõ régészek hivatottak végleges állást foglalni, pusztán írott adatok alapján e téren nehéz bizonyítható véleményt megfogalmazni.

A 32. oldalon idézett adat, miszerint Kinizsi Pál vázsonyi vára ellenállt volna 1490 õszén Miksa hódító hadainak, minden jel szerint további megfontolásra érdemes. Bonfinitõl ismerünk ugyanis egy feljegyzést, amely arról tudósít, hogy a németektõl elfoglalt Vázsonyt Kinizsi személyesen vette vissza.[13]

Nem csupán a forráskezelés következetlenségei, hanem a pontos megfogalmazás hiánya is nehézséget okozhat a munka használójának A Szerzõ alábbi mondatai ugyanis kissé problematikusak: Mivel a Fenéki család utolsó sarjának Ferencnek maradékai nem voltak, így már életében jó elõre felkérte Gersei Pethõ Miklóst örökösének. Mikor 1491-ben Fenéki Ferenc meghalt, a kihalt család nemesi birtokai a törvények szerint a királyra szálltak. Tõle aztán bárki felkérhette adományra, és akinek a legtöbb joga volt reá, rendszerint az is kapta meg (34. o.). Elsõ pillantásra kissé meglepõ a koronára háramlott birtokok, mintegy jogi árverésének elmélete, azaz, hogy a „több joggal” rendelkezõ személyé lett volna az urát vesztett birtok. Késõközépkori forrásainkból világosan kitûnik, hogy a rendszer nem hasonlított az imént leírtakhoz. Egyrészt a király önállóan döntött (tanácsadóival persze) például az adományos (nem egyszer egymásról csak késõbb tudomást szerzõ adományosok) személye felõl, másrészt pedig a háramlás pillanatában már számos alkalommal egy-egy mágnáscsalád vagy annak elõkelõ familiárisa szemelte ki a tulajdonos nélküli birtokot és szerezte meg azt, másoknak ezzel úgyszólván esélyt sem hagyva.

Külön szakasz foglalkozik a várnagyokkal és kapitányokkal (39-41.o.). Ebben ezek funkciójáról találunk információkat, elemzéseket, azonban a fejezet legvégén szereplõ várnagyi, kapitányi lista erõteljesen hiányosnak tekinthetõ. Egyfelõl nem szerepelnek benne a pontos dátumok (hónap, nap) csak az évek, másfelõl pedig az egész kötetben nem sikerült felfedezni Engel Pál már hivatkozott archontológiáját, amelynek Rezire vonatkozó adatai eképpen a kötetbõl kimaradtak. A 40. oldalon egy mondaton belül, azonos jelentésben szerepel a prefektus, a tiszttartó és az udvarbíró fogalom, holott ezek a kései középkorban, korai újkorban már jól elkülöníthetõek, feladat- és hatáskör tekintetében egyaránt![14]

Fontos külön kitérni az irodalom- és hivatkozás-jegyzékre. Sajnos meg kell állapítani, hogy e két lista olvasásakor jelentékeny, a munka használhatóságát megkérdõjelezõ hiányosságokkal találkozhatunk. Nem lehet kétséges, hogy az irodalomjegyzékben megtalálható, önmagában álló „Korai Magyar Történeti Lexikon” tétel, illetõleg a fõszövegben egy-egy konkrét oklevélre való hivatkozáskor a lábjegyzetekben nem egyszer: „Hazai Okmánytár I-VIII Gyõr, Bp. 1865-91” formában megjelenõ hivatkozás vajmi kevéssé felel meg a munka olvasói számára. Talán szerencsésebb lett volna jó elõre eldönteni – ahogyan arra korábban utaltam -, hogy ki lesz e kötet célközönsége. Amennyiben ugyanis turisztikai, ismeretterjesztõ kiadványnak készült, akkor a fenti hivatkozások teljességgel fölöslegesek, hisz a szûkebb szakmában kevéssé járatosak számára segítséget ezek nem jelentenek. Ugyanakkor láthattuk: a több mint másfélszáz tételes jegyzetapparátus éppenséggel a fentiekkel ellentétben a munka tudományos jellegét domborítja ki. Ez esetben viszont – épp a tudományosság egyik sarokpontjának megfelelõen – elengedhetetlenül fontos lett volna a hivatkozások pontos elkészítése. Mindezen felül a betûrend tökéletes hiánya is megnehezíti az érdeklõdõ tájékozódását. Az apparátusok figyelmes áttekintése azonban más gondolatokat is ébreszthet azok olvasójában.

Sajnálatos, de az utóbbi években nem egyszer megfigyelhetõ volt a jelenség, miszerint levéltári kutatások számos esetben maradtak el oly témák feldolgozásakor, amelyek pedig okvetlenül megkövetelték volna az addig fel nem tárt kéziratos források rendszerezett összegyûjtését, jóllehet mindennek elvégzéséhez kiváló módszertani segítség is a kutatás rendelkezésére áll.[15] A jelen esetben is ezt a hiányosságot kell megállapítanunk, noha szerencsés módon éppenséggel e vidék várai történetének szisztematikus föltárása messze túlvezethet Zala, Vas és Veszprém vármegyék határain, többek közt a társadalom- vagy a köztörténet mûvelése számára nyújtva ezzel biztos alapot. Vitathatatlan tény: a jelen kötet lábjegyzeteinek sorában számos alkalommal elõfordul ugyan Holub József Zala vármegye története a középkorban címû, 1933-ban elkészült, a megye településeire vonatkozó oklevelek adatait tartalmazó kézirata, de Rezi esetében, mint ahogyan más települések esetében sem, egy regeszta-tár korántsem jelentheti a kutatás végsõ állomását. Noha Holub gondosan összegyûjtötte az egyes megyebéli településekre vonatkozó okleveles anyagot, s azt regeszták formájában rendszerezte is, két dolgot azonban nem szabad elhanyagolnunk. Kézirata egyfelõl a megyemonográfia adattári részének, jelen formájában még nem kiadásra szánt alapja, ráadásul az 1930-as években õ sem juthatott el a korban már ismert összes levéltárba. Másfelõl pedig napjainkban a Holub által maximálisan elérhetõ okleveles anyag mintegy másfél-kétszerese áll a kutatás rendelkezésére, továbbá évek óta számítógépes adatbázis is megkönnyíti az abban való búvárkodást. Figyelmünket a már nyomtatott formában elérhetõ okleveles anyagra is kiterjesztve hozzátehetjük: a hivatkozások közt sajnálatos módon a legalapvetõbb forrás- és regesztakiad­vány-sorozatokat sem lelhetjük föl (pl. Zsigmondkori Oklevéltár, Anjoukori Oklevéltár stb.). Mindezek fényében tehát különösebb kockázat nélkül állítható: a recenzált kötetben szereplõ információkon túl bõséggel lehetne még találni ismeretlen okleveleket Rezi vára és fõleg uradalma középkori történetére vonatkozóan. Ha pedig a vártól kicsit jobban kitekintünk a birtokosok felé is, akkor a Gersei Pethõ család történetét érintõ és máig ki nem aknázott okleveles anyag igencsak tekintélyesre duzzad.[16]

Ugyancsak ide kívánkozik egy módszertani megfigyelés is. A kötet végigolvasása és a fentiek figyelembevétele mellett látható, a jelen munka erõteljesen támaszkodik Holub regeszta-gyûjtésére, ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy néhány fentebb idézett alkalommal még a kiadott források adatai sem jelentek meg e feldolgozásban. Mindez arra mutat, hogy itt is regesztákból származnak az információk, s azok egyetlen alkalommal sem lettek összevetve az eredeti oklevelekkel vagy azok kiadásaival. Együttvéve tehát a regeszták, mint forrásokként történt kizárólagos alkalmazását kell megállapítanunk. Ezzel összefüggésben nehéz elhallgatni azt az észrevételt, hogy a napjainkban egyre inkább elterjedni látszó regeszta formában történõ forrásközlés bizonyos mértékû veszélyeket hordozhat magában. Hangsúlyozva, hogy a források e típusú közzététele ma már valóban nélkülözhetetlen, ugyanakkor azt sem szabad felednünk, hogy az eredeti oklevelek megtekintése egy-egy feldolgozás elkészítéséhez – a fentiek is bizonyítják mindezt – továbbra is mellõzhetetlen. A számos regesztaközlés mindehhez hatalmas segítséget nyújt ugyan, de az eredeti iratokat e kiadások egyáltalán nem vagy csak bizonyos korlátok közt pótolhatják.

Befejezésül néhány apróbb hiányosságra kell kitérni, amelyek a mû tartalmát lényegileg nem befolyásolják, ugyanakkor figyelmesebb szerkesztéssel talán elkerülhetõek lettek volna. Ezek sorát Könyves Kálmán királyunk 1113. évi oklevelének egy részlete nyitja (6. o.), amelyben a Szerzõ által idézett szöveg (...in monte Rezy cum villa streca ibi alter terminus terra est...) egyáltalában nem utal erdõgazdálkodásra, ellentétben azzal, ahogy az a kötetben szerepel. Albi Rudolfot a magyarországi történeti irodalom inkább Albeni néven ismeri (17. o.). A 21. oldalon található pálos monostort is elõnyösebb lett volna kolostorként megjelölni, ahogyan könnyebben értelmezhetõ lett volna az asztalnokmester méltóságnév a 23. oldalon szereplõ asztalmester helyett. 1448-ban a Gersei Pethõk familiárisa az oklevél eredeti szövege szerint nem Uzsai Bálint, hanem e Bálint fia: László volt (26. o.), s ugyanekkor a Zala megyei Szentgyörgy várában csak Csapi András volt a várnagy, Máté nem (ZO II. 542.)! A nem kimondottan történészi érdeklõdésû, különösen régióbéli olvasó számára pedig informatívabb lett volna, ha a szövegben szereplõ helységnevek kivétel nélkül azonosított, mai formát kapnak, ahol persze erre lehetõség van (pl: 28.o.: Thoty helyet Tóti-Lengyeltóti, Somogy m., 30. o.: Unyani helyett Unyomi-Balog- és Nemesunyom, Vas m.). Gersei Petõ János valóban jelen volt az 1490-es farkashidai egyezmény aláírásánál, azonban zászlósúrnak csak fenntartással nevezhetjük. Neve ugyanis a „klasszikus” banderiátus urak 1498/22. tc. általi felsorolásából hiányzik, s csak az 1502. és az 1505. évi országgyûlésrõl tudjuk kimutatni báróként (33. o.). Végezetül meg kell említeni, hogy a sajtóhibák száma sem elhanyagolható (pl.: 3., 4., 9., 17., 19., 21., 24., 25., 27., 35., 39., 40. o.)

Ami a kötet utolsó harmadát kitevõ koraújkori szakaszokat illeti, minthogy a jelen sorok írója e korszakban kevéssé mozog otthonosan, ezért részletesebb ismertetésbe bocsátkozni nem szándékozik. Annyit azonban fontosnak érez megjegyezni, hogy a kései középkornál is közismerten sokkalta bõségesebb forrásviszonyokat fölvonultató 16. század történetét tárgyaló fejezetekhez tartozó lábjegyzetekben kizárólagosan két, néhány száz magyar nyelvû misszilist tartalmazó forráskiadványt lelhetünk fel. Errõl a Szerzõ az Elõszóban a következõket írja: „Sajnálatos tény, hogy Rezi váráról csak nagyon kevés okleveles adat maradt fenn. A törökkor pedig szinte csak Pethõ János és Csányi Ákos levelezésébõl ismert.” A recenzens azonban ezzel szemben kénytelen felhívni a figyelmet arra, hogy néhány levéltári repertórium rövid áttekintése után is bizonyosan állítható: ennél lényegesen több forrást õriznek a 16. századi Nyugat-Dunántúlra, a Gersei Petõkre és persze Rezire vonatkozóan a Zala és Veszprém megyei levéltárak, valamint a Magyar Országos Levéltár raktárai, az erre az idõszakra már páratlanul gazdag forrásbázist jelentõ bécsi levéltári együttesekrõl nem is szólva. Az uradalom Mohács utáni történetének vizsgálatához pedig pótolhatatlan segítséget nyújtottak volna a 16. század közepétõl fönnmaradt tized és rovásadó-jegyzékek is.

A fentiek fényében tehát elmondható: Rezi vára középkori és koraújkori történetének e feldolgozása számos nézõpontból nem felel meg a téma feltárásával kapcsolatosan joggal támasztható elvárásoknak: úgy a szakirodalom, mint az alapvetõ nyomtatott és kéziratos levéltári források kimerítõ föltárásával és rendszerezõ bemutatásával is adós marad. A címben megjelölt feladatot, az uradalom történetének bemutatását sem sikerült maradéktalanul teljesítenie. Ugyanakkor, és ezt is fontos aláhúzni, témafelvetésével talán újabb lendületet adhat az eddig mintegy Csipkerózsika-álmát alvó magyarországi, nem régészeti – hisz azok több-kevesebb lendülettel, de folynak –, hanem inkább az írott forrásokra építõ várkutatásoknak. Azon fölül pedig megjelenésével alapot nyújt Rezi vár históriája további kutatásához, amelynek, és a fentiek mind erre igyekeztek rámutatni, mindenképpen érdemes folytatódnia. Mindezek eredményeképpen talán nem is oly sokára a vár és a Gersei Petõk töténetének, joggal a hiánypótló jelzõre számot tartó, modern és tudományos igénnyel készült összefoglalását is a kezünkbe vehetjük.

Szatlóczki Gábor

Romantikus história vagy tudományos várkutatás?

Hozzászólás Horváth Richárd könyvismertetéséhez

A Fons hasábjain 2001-ben megjelent könyvismertetést, melyben a szerzõ kritikai elemzés alá vette a 2000 tavaszán megjelent Rezi vár históriája címû könyvemet, nagy örömmel olvastam. Munkája rendkívül alapos és komoly utánanézésen alapszik. Ígéretesnek tûnik, hogy más is foglalkozik ezzel a témával, mert az jó hatással van egy adott témakör mind jobb megismerésére. Mindemellett azonban nem árt alaposabban szemügyre venni azt az általános vártörténet-kutatási módszert és szemléletet, mely nemcsak e könyvismertetésben figyelhetõ meg, hanem több más várakkal foglalkozó tudományos, vagy éppen ismeretterjesztõ jelleggel született publikációban is nyomon követhetõ. Elsõként és talán legfontosabb hiányosságként – a forráskezelés általam is elkövettet hibái mellett – a forrásismeretet magát tekinthetjük. Alapvetõ probléma, hogy a legtöbb mû szerzõje még az elérhetõ, kiadott források egy részét sem ismeri, nem beszélve a közvetett adatokban bõvelkedõ kútfõk nagy részének mellõzésérõl. Mindezen kritikai észrevételek teljes mértékben igazak a Horváth Richárd által elemzett, Rezi vár történetét tárgyaló kötetre. A szerzõ 2000-ben elsõ éves egyetemistaként szemináriumi dolgozatként írt, és jobbára csak kiadott mûvek forrásainak, nemegyszer kritika nélküli átvételével készített tanulmányának vizsgálata ugyan megkérdõjelezi annak értelmét, hogy mai várkutatásunk helyzetét egy turisták számára készült kiadványon kellene bemutatni, de mivel a fentebb említett hiányosságokat kétség kívül magán viseli, így e körbõl kihagyni sem érdemes. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a szerzõ nem titkolt szándéka, miszerint bemutassa a várkutatás forráskezelési problémáit, oda vezetett, hogy az általános és helytálló észrevételei mellett, arról is sikerült tanúbizonyságot tennie, miszerint ugyanazokat a hibákat õ is elköveti, mint a vizsgálat tárgyába bevont tanulmány. A recenzió írásának véleményem szerint ugyanis alapkövetelménye az adott terület beható ismerete.

Azaz a Horváth Richárd tanulmányában kiemelten elemzett kérdésekkel egyetértek, az újabb kutatás számos kétségét igazolta is. Ugyanakkor néhány megállapításából arra következtetek, hogy nem ismeri Rezi teljes birtoklástörténetét, a környék birtokviszonyait és a birtokos családok történetét sem.

A 16. századi forrásokkal kapcsolatos megjegyzésébõl az is kiderül, nem tudja, hogy mennyi forrás áll rendelkezésre Rezivel kapcsolatban az 1526 és 1589 közötti idõszakról. Ugyanis az, hogy a levéltári repertóriumok hatalmas zalai anyagról tanúskodnak, nem jelenti automatikusan a Rezirõl szóló források nagy számát. A forrásmennyiségre tett célzása: „Mindezek fényében tehát különösebb kockázat nélkül állítható: a recenzált kötetben szereplõ információkon túl bõséggel lehetne találni ismeretlen okleveleket…”, ugyancsak némi tájékozatlanságot takar. Az Anjuo-kori Oklevéltár 1-12. kötetében 1328-ig bezárólag egyetlen Rezi várával kapcsolatos regeszta sem szerepel. A 2002-ben megjelent 17. kötetben a 399. regeszta ugyan említi a Rezi vár Zsid nevû birtokát, de maga az oklevél a Történelmi Tár 1908-as évfolyamában teljes szövegében közlésre került (168-169.o.). Az 1339 és 1340 közötti idõszakot tárgyaló további kötetek nem tartalmaznak Rezire vonatkozóan semmilyen használható adatot. A Zsigomond-kori Oklevéltárból mindeddig az 1387-1420-ig terjedõ idõszak kötetei jelentek meg, melyekben ugyan találunk Rezi várára adatokat, de hasonló a helyzet, mint az elõzõekben tárgyalt oklevéltár esetében. 1387-1410-ig terjedõ I., illetve II/1. és II/2-es kötetben szereplõ regeszták egyike sem nyújt újat, mivel a tárgyalt oklevelek teljes terjedelmükben már 1890-ben megjelentek a Zala vármegye története. Oklevéltár II. kötetében. Ugyancsak hasonló eredményre jutunk a további kötetek átnézése során. Leszámítva egy keszthelyi jobbágy és a IV. kötetben szereplõ Fenéki Miklós ügyét – szintén kiadva 1890-ben – ugyancsak nem találunk semmit. Végül a VI.-VII. kötet lapozgatva ismételten erre az eredményre jutunk. Ami a Holub-regeszták használatát illeti – eltekintve attól, hogy egy elsõ éves hallgató ezért mennyire hibáztatható – való igaz, hogy manapság elérhetõ számítógépes adatbázis (2000-ben, a könyvvel egy idõben jelent meg) nagyban megkönnyíti a kutatók helyzetét. Ugyanakkor Holub és elõdei, Nagy Imre és társai kb. 6000 oklevélkivonatot (ebbõl mintegy 1000 teljes átírat) készítettek, mintegy másfélszer ennyi oklevélszöveget téve elérhetõvé. Ezek 90 %-a nem hasonlítható össze a fentebb idézett okmánytárak regesztáinak nagy részével, mivel Holub a legfontosabb tartalmi részeket latinul, szöveghûen kiemelve készítette. Értékük éppen ezért fõként azon mintegy 200 oklevél esetében, melyek mára elvesztek, felbecsülhetetlen.[17] Az említett adatbázisban szereplõ regeszták többsége tartalmában meg sem közelíti Holub kivonatait. Mindezzek tükrében talán ma is inkább helyesebbnek tûnik – kellõ ismerettel fel nem vértezett kezdõ helytörténésznek – a teljes kiadásokra, vagy Holub adataira hivatkozni az adatbázis, vagy az okmánytárak egy részének ellenében is. Utolsóként a Gersei Pethõ család iratait említi a cikk, melynek idézi jelzetét és utal mennyiségére: „Ha pedig a vártól kicsit jobban kitekintünk a birtokosok felé is, akkor a Gersei Pethõ család történetét érintõ és máig ki nem aknázott okleveles anyag igencsak tekintélyesre duzzad.” A Pethõ-féle irategyüttes Dl. 91101-94056. jelzet alatt található középkori okleveles anyaga mikrofilmen rendelkezésemre áll. Ennek köszönhetõen számomra pontosan ismert tartalma, de átnézése sem hozott a Holub által látottakon (ugyanazt látta õ is eredetiben) kívül jelentõs eredményt. Ezenkívül még egyes rokon családok, mint a vizeki Tallián, Batthyány-Illésházy, Kisfaludy, Keglevics, Béri Horvát, Szécsényi, Nádasdy, MKA stb anyaga szintén ismert volt Holub elõtt, de ezekben sem bukkant fel újabb adat a várra. Való igaz, hogy a várbirtokosoknak, így a Pethõknek sok közvetetten Rezihez kapcsolható oklevele maradt fenn, de ezek sem voltak eddig ismeretlenek. Az 1526 utáni anyag valóban hatalmasnak tekinthetõ, de ebbõl – érdemlegesen a vár 1589-es pusztulását véve alapul idõhatárnak – csak két csomó jöhet számításba. Az ebbõl általam eredetileg nem használt oklevelek átnézése azonban – egy-két esettõl eltekintve, melyek publikálásra kerültek – ugyancsak nem hoztak új eredményt, sem a birtoklástörténetre, sem a családtörténetre vonatkozóan. A várral kapcsolatosan az egyetlen jelentõs elõrelépés az 1573-as leltár fellelése volt. A két részre szakadt rongyos lapocska a Tallián család levéltárából (P 650) került elõ, egyik fele egy 17. századi hegyvámon, míg a másik a 4. csomó évnélküli iratai között lappangott. Egyik vitatott ostromával kapcsolatosan támpontot adó kihallgatási jegyzõkönyv Nagy Imre 1880-as években készült jegyzete alapján 2002 nyarán került elõ a 19. századi hiteleshelyi anyagból a Zala megyei Levéltárban.

A szakirodalom kellõ ismeretének hiányát is felrója nekem a könyvismertetés. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem a könyv szerzõjének hibája az, hogy Nagy Imre, Békefi Remig, vagy Holub József óta a Rezi várról írt tanulmányok (ilyen nem sok akad), egyike sem hozott új eredményt, sajnálatosan mind a fentebb felsorolt elõdeikre támaszkodtak.

A források évkörei között sajnos hatalmas lyukak tátongnak. Példaként említem, hogy 1586-tól nincs forrásunk a vára egészen 1589 szeptemberéig, amikor pedig már romokban állt az erõsség. Alapos kutatások ellenére, mindeddig egyetlen várnagyának, egyetlen levele került csak elõ.

Fontos kérdés, amit a recenzens Gersei Pethõ János zászlósurak közé való tartozásával kapcsolatban felvet. Való igaz, hogy bárói méltóságot nem töltött be 1490-ben, de mindenképpen az ország vezetõ fõurai közé tartozott. 1490-ben több adat is arról tanúskodik, hogy nem lebecsülendõ szerepet töltött be az országnagyok között. Mátyás halála után Beatrix királyné meghívóban kérte, hogy vegyen részt az országgyûlésen, majd testvéreivel valóban ott is találjuk a királyválasztó országgyûlésen az országnagyok között, azután a farkashidai egyezmény aláírásánál, végül 1490 õszén a Felvidéken, az országba betört lengyelek ellen harcol kapitányként. 1491-ben királyi megbízásból sereget állított fel Zala megyében a Miksa pártiak elleni hadjárathoz, 1492. március 7-én bárótársaival együtt õ is megerõsítette a Habsburgok örökösödési jogáról szóló szerzõdést. Az hogy nem szerepel a 1498/22 tc.-ben mint bandérium állítására kötelezett személy, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lett volna báró, vagy ne kellett volna bandériumot állítania. Amennyiben ugyanis valaki elnyerte a rangot, hogy az országnagyok közé került, akkor idõleges, vagy végleges háttérbe kerülése esetén is megillette a jog, miszerint rangjának megfelelõen élete végéig az adott társadalmi réteghez számították. Talán egyszerûbben bizonyítható ez, ha felidézzük Engel Pál: A magyar világi nagybirtokok megoszlása a 15. században I-II. címû cikkében az Ernuszt-féle számadások és az 1498-as törvény összevetésérõl írtakat: „Az 1498. évi törvénnyel történt összevetés is amellett szól tehát, hogy az Ernuszt-féle számadások adatai alig-alig használhatok fel. Mellesleg – bármi legyen az oka – a vizsgált törvénycikk sem foglalja magában az az idõ szerinti legnagyobb vagyonok gazdáit. Ha másokat nem is, de a gersei Petõket, Csákiakat” … „mindenképpen közéjük kell sorolnunk, egyéb ismereteink alapján, …”. Mindemellett birtokaik nagysága igencsak tekintélyes volt 1498-ban (Zala, Vas, Tolna, Fejér, Varasd, Zágráb megyékben), 1506-tól pedig szinte megduplázódott a Szeri Pósa örökség felének megszerzésével. Egyébként országos politikába való visszatérése 1498-ra tehetõ, ekkor bukkan fel a neve a királyi tanácsban, és valóban 1505-tõl hosszú éveken át királyi, királynéi, királyi gyermekek udvarmesteri tisztét viseli. Fennmaradt okleveleinkbõl pedig kiderül, hogy ugyan nem szerepel a listán, de például 1497-ben is bandériumot küld a nádor parancsnoksága alá[18], amiért adókedvezményben részesül, majd 1498-ban II. Ulászló levélben ad parancsot arra, hogy bandériumával vegyen részt a királyi hadban.

Rezi várának 1401 és 1406 közötti története vonatkozásában érdemes arra felhívni a figyelmet, miszerint nem tényként, hanem feltételezésként szerepel az ideiglenes királyi birtoklás. Ahhoz azonban, hogy e téren tisztábban lássunk ismerni kellene a rezi váruradalom kialakulását, Keszthely városának birtokjogi kötödését Rezihez, illetve annak lehetséges indokait, hogy miért Tátikával adták zálogba, egyáltalában: a tátikai és rezi uradalom birtokstruktúráját, birtokjogi elkülönültségének fontosságát. Mivel ezek alapvetõ dolgok a birtoklástörténet szempontjából, ezért a recenzensnek nemcsak firtatni kellett volna az állítást, hanem tisztázni magát a problémát. Mindezek kifejtése hosszú oldalakat venne igénybe, így ebbe most nem bocsátkozhatom bele.

Az 1408-as nádori közgyûléssel kapcsolatban, könyv utalásának félrevezetõ voltát hangsúlyozni, majdnem ugyanúgy félrevezetõnek tartom. 1408 elõtt ugyanis azért történt néhány olyan dolog, amit éppen a nádori közgyûlésen zártak le véglegesen. Gondoljunk csak arra, hogy a Ludbregi Kakas család a Zsigmond elleni lázadáskor valóságos rablótanyává fejlesztette Kemend várát, idegen katonákat fogadtak bele, és csak hosszas ostrom és ellenvár építése után tudott csak rendet csinálni Gersei Pethõ János zalai ispán. Megemlíthetjük emellett, hogy a szóban forgó lázadás vezetõi közül a Kanizsai család Kanizsa vára és hatalmas uradalma ugyancsak Zalában található, ahogy Felsõlendvai Herceg Péter és birtokai – Hegyesd vára – úgyszintén. A zalai helyzetet ugyancsak kellõen illusztrálja, Rezneki Domokosnak elvett és soha vissza nem adott jelentõs birtokai mellett, pl. a Szigeti család hûtlenné nyilvánítása, amely a Szécsi család zalai uradalmának kialakulásához vezetett, és még számos vagyonos köznemes birtokelkobzása, mint a Bucsai (Bessenyõi) családé. Ez a helyzet véleményem szerint korántsem hasonlítható, pl. a Zsigmond-kor többi évtizedének eseményeihez.

Az 1490-es birtokosztállyal kapcsolatos észrevételeivel is akad gond, mivel „a feltehetõen nem maradt ki” megfogalmazás egyáltalán nem az adat tényként való kezelését jelenti. Másrészrõl a közös tulajdonban meghagyott birtokokra való utalásból kitûnik, hogy nincs tudomása a Gersei Pethõk 1460-as évek közepén tett birtokosztályáról[19], amikor a család két birtokaiban elkülönült ágra szakadt. Megemlítendõ, hogy ettõl fogva minden településen külön bírája van mindegyik ágnak. Így oklevelek tanúskodnak errõl, a rezi vártartományban lévõ Keszthely, és Falud esetében is. Az 1530-40-es évekbõl fennmaradt birtokösszeírások is arról tanúskodnak, hogy az 1460-as években osztályt tevõ János és testvére György, illetve Miklós fiai, egy alapjaiban elkülönült birtoktestet örököltek, amely már csak az ágakon belül osztódott. Ettõl függetlenül persze Rezi megmaradhatott teljesen egyedüliként osztatlan birtoknak, de a fentebb felsorolt tényeket figyelembe kell venni az egyértelmû következtetés levonása elõtt. A császári hadjárattal indokolt falsérülésekkel kapcsolatban Horváth Richárdnak igaza volt, mivel egy a Tátikával kapcsolatban elõkerült oklevélbõl megállapítható, hogy 1537-ben amikor már kellõ tûzerõ is rendelkezésre állt, Enyingi Török Bálint katonái foglalták el Rezit. A vár helyreállítására a családi szerzõdés szerint 1552 elõtt került sor. Kiderült az is hogy 1490-ben a Pethõk feltételezhetõen behódoltak Miksának, így ostromra nem került sor.

Mindaz, amit a recenzens várnagyok, udvarbírók és tiszttartók kora-újkori feladat- és hatásköreirõl írt mondata, szintén arról tanúskodik, hogy ilyen Rezi-méretû, és szervezettségû várral kapcsolatos forrásokkal óvatosan kell báni. A nagyobb várakkal ellentétben itt ugyanis véleményem szerint megfigyelhetõ a tisztségek összemosódása, a címek használatának következetlensége. Az okiratokban és magánlevelezésekben erre számos példa is van, több esetben ugyanis egy személy viseli a várnagyi és udvarbíró tisztet, valamint van olyan is, aki várnagyként és tiszttartóként egyaránt szerepel. A Pethõk 1552-es családi szerzõdése tiszttartónak nevezi a várnagyot.

Ami a várakkal kapcsolatos forráskutatást illeti, nézetem szerint nem várható el, hogy minden amatõr helytörténet kutató az oklevélolvasás – és így a latin tudás – összes eszközével fel legyen vértezve. Sajnálatosan köztudott, hogy nyugati példákkal ellentétben, ma hazánkban még nem fordítódik kellõ figyelem a forráskiadásra. Ez okból nem csodálkozhatunk azon, hogy ha egy-egy várásatásról megjelenõ publikációban az adott régész egyszerûen nem tudja mihez kötni az általa feltárt objektumokat[20].

Végezetül nem vitatatható recenzensem kétségeinek, módszertani kétkedéseinek nagy része és jogos egy szemináriumi dolgozathoz kutató kezdõ történész kiigazítása a latin szövegek értelmezésében. Elvárható lenne ugyanakkor, hogy ne csak vitassa az egyes adatokat vagy a téves következtetéseket, hanem azokra (ne hasonlóan vitatható!) megfelelõ megoldásokat is javasoljon. Mindent egybe vetve végül is megtisztelõ számomra, hogy egy, a tudományos igényektõl, mind apparátusában, mind szerkezetében (két legenda és egy vers található a mû végén) láthatóan távol álló idegenforgalmi kiadványt egy történész ilyen mélyre ható elemzésnek vetett alá.

* * * * * * * * * *

Túravezetõ

Juan Cabello

A vajai Vay-kastély (4. kép)

A történeti Szabolcs és Szatmár megye határán fekvõ falu központjában – a középkori eredetû templom mellett – áll a 16-17. század fordulóján épült 30 x 10 m alapterületû, alápincézett, kétemeletes, átellenes sarkain még a 17. század folyamán egy-egy toronnyal bõvített kastély. A fõépületet kontyolt nyeregtetõ, míg a tornyokat sátortetõ fedi. A téglalap alaprajzú fõépület harántfalakkal négy helyiségre osztott tereit az elsõ három szinten fiókos, illetve élkereszt dongaboltozatok fedik, mint ahogy a tornyok elsõ két szintjének terei szintén boltozatosak.

Az 1950-es évek elejétõl egészen 1960-ig az épületben iskola, napközi és orvosi rendelõ mûködött. Az épülettõl idegen funkciók befogadása és azok kiszolgálásának érdekében számos beavatkozás történt (új ajtónyílások és válaszfalak kialakítása, konyha és vizesblokkok elhelyezése stb.), melynek következtében tereinek eredeti elrendezése szûnt meg. E beavatkozásoktól eltekintve az épület nyílásrendszerét, homlokzatainak vakolatarchitektúráját, valamint belsõ tereinek kifestését döntõen a 19. század végének romantikus (gótizáló stílusban történt) átalakítása határozta meg. A csúcsíves ablakok, a zömök pártázatokkal lezárt tornyok, a vakolatból formált hangsúlyos, ám keskeny öv- és fõpárkány, valamint a merev sarokarmírozás valóban egy minden ízében romantikus kastély képét vetítette elénk, melyet a keleti homlokzat elsõ emeleti szintjén másodlagosan kialakított külsõ – felhúzható híddal felszerelt – kõkeretes bejárati ajtó és (a homlokzat elõtt álló) 1960-ban elbontott rámpás feljárat még inkább hangsúlyozott.

Az elhanyagolt kastélyt az OMF 1960-62 között Ágostházi László tervei alapján újította fel. Az épület jelenlegi nyílásrendszerét és az ablakok formai megjelenését, továbbá a homlokzatok vakolatarchitektúráját, alapvetõen az 1960-62. évi mûemléki (a kutatók, Krámer Márta és Pámer Nóra szerint is korlátozottnak minõsített) kutatás és helyreállítás határozta meg. Beavatkozásuk következményeként a kastély 19. század végén kialakult romantikus homlokzati megjelenése szûnt meg, valamint az újkori osztófalak eltávolításával és néhány, szintén másodlagos nyílás befalazásával a belsõ terek eredeti elrendezését állították helyre. (Megjegyezzük, hogy a 19. század végi átépítés során kialakított ajtónyílások és új lépcsõház tulajdonképpen megsemmisítette a korábbi reneszánsz szerkezeteket. Így azok helyreállítására gondolni sem lehetett.)

Nem kétséges, hogy az 1960-62. évi helyreállítás a 19. század végén „elrontott” reneszánsz ablakok visszaállítását tûzte ki célul, amelynek alapját az épület északi falának második emeletén kibontott és „in situ” ránk maradt, osztó nélküli, reneszánsz profilos kõkeretes ablak teremtette meg. A „rekonstrukció” során megszüntették a csúcsíves lezárású ablakokat. A nyílások egy részében a kutatás során elõkerült, mûkõvel kiegészített kõkereteket helyezték el. Azon ablaknyílásoknál ahol hiányzott a kõkeret, mészkõlapokat alkalmaztak pótlásukra. A könyöklõt és a szemöldökpárkányt, valamint a szárkövek szélességét vakolatba karcolt vonallal jelölték ki. A jelentõs felületeken megmaradt reneszánsz vakolatot megtartották. A helyreállítás után a homlokzaton, még ha nem is minden részletében és nem is mindig a valóságnak megfelelõen, de azért nagy vonalakban az eredeti reneszánsz nyíláselrendezés és vakolat-architektúra dominált. Elõttünk sem volt kétséges, hogy az akkori helyreállítás nyomán kialakult reneszánsz ízû homlokzati megjelenés nagyban támaszkodott a kutatás eredményeire, melyekrõl azonban sajnálatos módon csekély írásos (néhány lapnyi) dokumentum maradt ránk. Tisztában voltunk azzal, hogy a belsõ terek kutatása során fokozott mértékben kell ügyelnünk az 1960-62. évi helyreállítás során elvégzett változtatásokra is – hiszen a kastély akkori helyreállítása akár egy újabb építési periódusként is értékelhetõ volt.

Az 1990-es években szükségessé vált a kastély teljes körû felújítása, amelyet az épület kutatása elõzött meg. Az 1996-97-ben Feld Istvánnal elkezdett – majd néhány évnyi szünet után – 2000-ben folytatódó kutatást 2001-ben fejeztük be. Ennek eredményeként tovább finomodott az 1960-62. évi kutatás vázolta kép.

Az elsõ építési szakaszban a téglalap alaprajzú (30 x 10 m), alápincézett, kétemeletes kastély épült fel. Az épület harántfalakkal négy helyiségekre osztott tereit – a második emeletiek kivételével, melyeket síkmennyezettel fedtek – beboltozták (a pincében dongák, az elsõ és második emeleten fiókos dongák és élkereszt boltozatok). Az elsõ és második emeleten (osztó nélküli) kõkeretes ablakokat alakítottak ki. A közel egyforma méretû ablakok
(183-186 x 112-115 cm) kõkereteinek profilírozása is megegyezik. A keleti homlokzaton ezenkívül több kisméretû nyílás is volt, amelyek az árnyékszékek megvilágítását szogálták. (Ezekbõl jelenleg kettõ tekinthetõ eredetinek, mégpedig az elsõ emelet csúcsíves lezárású, valamint a félemelet kulcslyuk alakú nyílása.) Azonban feltételezzük, hogy egykoron az elsõ és a második emelet többi árnyékszékét is hasonló megoldású és méretû ablakok világították meg. A nyugati, a déli, valamint az északi homlokzat földszintjén fektetett téglalap alakú, kõkeret nélküli ablakok húzódtak. A keleti fal földszintje az elsõ periódusban teljesen zárt volt. Az épület fõbejáratát a nyugati homlokzat tengelyében a földszinten alakították ki. Az ajtónyílásban szemöldökpárkányos kõkeret ált. Az épület egykori – tégla-vakolatból formált fõpárkányának csupán alsó részét ismerjük, ám joggal feltételezzük, hogy a hiányzó – erõteljes kiülésû – felsõ szakasz több tagozatból, talán függõlemezek által közrefogott symákból és hornyokból komponálták. Az épület sarkait a homlokzati síkból (vakolattal) éppen hogy kiemelkedõ (0,5 cm) fehérre meszelt, keskeny (1,5-2 cm) vörös sávval keretezett armírozással díszítették. A fõpárkány tagozatait szintén vörös sávok keretezték, mint ahogy az elsõ emeleti ablak felett húzódó 20-22 cm széles, szintén fehérre meszelt - a fal síkjából alig kiemelt és a sarokarmírozáshoz kapcsolódó – övpárkányt is. A homlokzatokat ennél árnyalatnyival sötétebbre meszelték. Az épület eredeti lefedését nem ismerjük, ám feltételezzük, hogy magasan kiemelkedõ nyeregtetõ fedhette.

Az épület tömegformálása, szimmetrikus alaprajzi elrendezése, valamint az elsõ három szint (pince, földszint és elsõ emelet) boltozott terei kétségtelenül egységes és jól átgondolt építési koncepcióra utalnak. Ezen véleményünket csak tovább erõsíti az a tény, hogy az egységes koncepció az olyan építészeti részletekre is kiterjedt mint belsõ aknás árnyékszékek (melyek egy része a lépcsõház felõl voltak megközelíthetõk), a lépcsõházból nyíló szenelõk, a zárt kályhák és a kandallók. A tervezés során fokozott figyelmet szenteltek a különbözõ funkciók elkülönítésére. Példaként említhetjük a konyha és a raktár egységét, vagy az elsõ és második emelet hálószobáit és az abból nyíló árnyékszékeket, valamint a lépcsõházhoz csatlakozó szenelõ-fülkéket és árnyékszékeket. Ennek alapján is a kastély jól besorolható az Északkelet-Magyarországon a 16. század végén vagy a 17. század elsõ negyedében épült kastélyok sorába (Kéked, Golop). Mindenesetre, ezen feltevésünket erõsíti meg a földszinti nagyterem boltozatán lévõ – az építkezés befejezésére utaló – 1650-ben készült felirat is.

Az északi torony 1659-ben, míg a déli valamikor a 17. század végén vagy a 18. század elején épült meg. Feltehetõen ekkor veszik körbe a kastélyt mély és széles árokkal, melynek partját kerítés (vagy esetleg palánk) erõsített.

A 19. század második felének építési tevékenysége nyomán nem csak a kastély külsõ megjelenése, hanem a belsõ is alapvetõen megváltozott. A térelrendezés szempontjából meghatározott változatást jelentett a boltozott lépcsõ elbontása. Az új – megváltozott nyomvonalra felfûzött – lépcsõt nem a délkeleti sarokból, hanem az északi fal keleti oldala mellõl indították el. Az eredeti ajtónyílások döntõ többségét elbontották, illetve részben elfalazták, mások méreteit megváltoztatták. Helyettük a terek észak- déli tengelyében – a megemelt padlóhoz igazodó – kõkeret nélküli ajtókat alakítottak ki. (Ennek érdekében még a boltozati vállakat is visszafaragták.) Az ablakokból szintén eltávolították a kõkereteket, majd – a korábbi ablakok fülke szélességét hellyel-közel megtartva – csúcsíves lezárású áthidalókat építettek be. Néhány ablakot elfalaztak. A földszint fektetett téglalap alakú ablakai helyett hosszabb és szélesebb nyílásokat képeztek ki. Úgy véljük, hogy a keleti fal pinceablakai is ekkor készülhettek A keleti fal elsõ emeleti szintjén egy – reneszánsz ablak és ajtó szárköveibõl összeállított – külsõ bejárati nyílást alakítottak ki, melyhez a homlokzat elé épített rámpán lehetett eljutni.

A tüzelõberendezések nagy részét megszüntették, helyettük (nem mindig a régi helyén) mázas kályhákat állítottak fel. Az épületet kívül-belül újra vakolták. A termek nagy részét fehérre meszelték, mely alól a földszinti nagyterem szürkés kifestése tér el. A második emeleti nagyterem freskója, valamint oldalfalainak kváder festése is ekkoriban készült.

Szekér György

Nyírbátor (5. kép)

Nyírbátor városa a Tiszántúl egyik legjelentõsebb, leggazdagabb mûemléki együttesével büszkélkedõ települése, a település szerkezete, a református templom a fa harangtoronnyal, a minorita templom oltáraival és kolostora a múzeummal, a Báthori várkastély, a Báthori család elszármazott mûtárgyai (reneszánsz stallum, Báthori madonna), a város 1900 körüli szecessziós épületei, népi építészeti emlékei, ipari emlékei mind mind ezt mutatják.

Nyírbátor kulturális hagyományai is jelentõsek, egyre nagyobb hírnévnek örvend a Zenei napok rendezvénysorozata és az utóbbi évek társadalmi kezdeményezése (Szárnyas sárkány ünnepe).

Nyírbátorban a történeti emlékek kutatása, védelme több mint 120 évre tekint vissza, amikor ásatást folytattak a református templomban, melyet a 19. század végén purista szellemû helyreállítás követett. A páratlan értékû épület méltán keltették fel a kutatók egymás utáni generációinak figyelmét, elsõ igazán mûemléki helyreállítására az 1930-as években került sor. A várkastély kutatása 1953-ban kezdõdött, amikor a Báthori várkastély délnyugati sarkára ráakadtak a Gimnázium (ma Báthori István általános iskola) építkezései során. Ezt követõen 1955-ben majd 1958-1961 között feltárták a várkastély déli szárnyának maradványait, és romkertszerûen bemutatták azokat. 1960-as években a mai református templom újabb mûemléki helyreállítása zajlott le, a munkálatok kapcsán a templom északi oldalán egy kisebb kápolna alapfalai is elõkerültek, mely a források adatai alapján valószínûleg a Krisztus Teste kápolnával azonos. A várkastély kutatása a korábban feltárt maradványoktól mintegy 40 m-re, északra álló magtárépület környékén 1969-1970-ben folytatódott. 1980-as évek közepétõl újra kezdõdtek a különbözõ mûemléki kutatások a település területén, feltárták és helyreállították a minorita templom nyugati kapuzatát és a várkastély részét képezõ mûemléki magtár kutatása is megkezdõdött. A várkastély egészének kutatása 1987-tõl tervszerûn folyik, 1995-tõl, a Szülõotthon megszûnte után a várkastély nyugati részére is kiterjedtek a munkák. Idõközben 1988-ban régészeti kutatás hozta napvilágra a minorita templom északi oldalán a középkori kolostor elpusztult keleti szárnyát, és magában a templomban is történtek restaurátori kutatások (oltárok, falképek) és kriptafeltárás. 1993-ban a református templomban folytak kisebb kutatások az új orgona építése kapcsán.

Nyírbátor, mint a Báthori-család ecsedi ágának, a késõközépkori Magyarország egyik legjelentõsebb, leggazdagabb családjának rezidenciális települése, a késõközépkori fõúri rezidencia három funkciójában meghatározott fõ területének, az egyházi (plébánia templom) és a világi (várkastély) reprezentáció, valamint a lelkiüdv biztosítása (kolostor – temetkezõhely) céljából emelt olyan színvonalú épületekkel és anyagi kultúrával rendelkezett, melyek a kortárs emlékek elsõ sorába tartoznak. Ez a három épület, amelynek mindegyike a korabeli magyar mûvészet élvonalába sorolható, egy kb. 70-80 éves periódus terméke, egy olyan idõszaké, amely joggal tekinthetõ a család története legfontosabb szakaszának és ezzel összefüggésben a birtokközpontjuknak tartott mezõváros fénykorának.

A) Református templom (6. kép)

A mai református templom Nyírbátor középkori, a Boldogságos Szûz és Szent György lovag tiszteletére szentelt plébánia temploma volt, mely a Báthori család gyûlés-templomaként és temetkezõhelyeként is szolgált egyben. Az egységes tömegû és belsõ terû, reneszánsz részleteket is tartalmazó késõgótikus teremtemplom a település középkori eredetû magjában, a földesúri rezidencia közvetlen közelében, egy kis dombon emelkedik. Keleti része a nyolcszög három oldalával záródik, északi falához sekrestye épült, az emeletén az azóta elpusztult oratóriummal.

Helyén állt minden bizonnyal már az Árpád-kortól kezdve a település plébániatemploma, melynek megmaradt részletei a mai templomban rejtõznek. Jelenlegi formáját nagyrészt 1494-1511 között nyerte el (a kezdést keleti rész lábazatának évszámtöredéke: ’94, a befejezést a stallum 1511-es készítése jelzi). Az építtetõ Báthori András fia András a déli, reneszánsz, kettõskapu szemöldök-felirata szerint:

AD HONOREM MAGNI DEI EIVSQ(VE) MATRIS VIRGINIS INTEMERATE AC DI / VI GEORGY MARTIRIS MAGNIFICVS DOMINVS ANDREAS ANDREE DE BATOR FILI / VS SVIS IMPENSIS HOC TEMPLVM A FVNDAMENTIS EXTRVXIT OB PIETATEM

(A nagy Isten és anyjának, a tiszta szûz Máriának és Szent György vértanúnak tiszteletére a nagyságos András úr, Bátori András fia építette az alapjától kezdve, kegyeletbõl saját költségén ezt a templomot)

A stallum felirata és feloldása:

HOC OPVS FECERV(N)T / FIERI M(AGNIFI)CI D(OMI)NI GEORGIUS / DE BATHOR AGAZONVM / REGALIV(M) MAGISTER ET ST(EP)H(ANV)S / DE EADEM BATHOR COMES / THIMISIENSIS ET PARCIVM / INFERIORVM CAPITANEVS / GENERALIS NENCON AND(R)EAS / DE BATHOR COMES COMITATV(VM) / SV(OR)VM SATMARIENSIS ET / DE ZABOC COMES LICET / FVIT IVNIOR INTER CETEROS / OPERA TAMEN EIVS EGREGIV(M) / HOC OPVS PERFECTVM EST / ANNO D(OMINI) M CCCCCXI

(E mûvet készíttette nagyságos Báthori György királyi fõlovászmester és Báthori István temesi ispán, az Alsó Részek fõkapitánya, valamint Báthori András Szabolcs és Szatmár megyék ispánja, aki bár a legifjabb volt közöttük, mégis az õ fáradozása nyomán készült el ez az alkotás az Úrnak 1511. esztendejében. – Németh Péter, 1982)

A kiépítés során a korábban szabadonálló Krisztus Szent Teste kis kerek egyház-at is befoglalták az épületbe. Ez a kiépítés mind tér- és tömegformálásában (teremtemplom, aszimmetrikus nyugati homlokzat), mind szerkezeteiben (hálóboltozat, fedélszék), mind késõ-gótikus és reneszánsz részleteiben (mérmûves ablakok, nyugati kapu, déli kapu, sekrestyeajtó, sedilia, pasztoforium, oratórium-mellvéd), mind berendezési tárgyaiban (reneszánsz stallum, oltárok) olyan színvonalú volt, mely a korszak legelsõ emlékei közé sorolják, és méltán összevethetõk az európai példákkal. Az épület a késõbbi korok folyamán újabb, kiemelkedõ színvonalú elemekkel (fa harangtorony, szószék) bõvült, csak bizonyos mûemléki beavatkozások okoztak károkat (nyugati karzat, új orgona).

A késõ-gótika egységre való törekvése nyilvánul meg a teremtemplom tagolatlan belsõ terében, melyre finom osztású hálóboltozat borul. A boltozat szerkezetileg minden korábbi téves leírás ellenére nem fiókos donga, szabadon falazott boltsüvegei felülrõl, a padlástérbõl jól kivehetõk.

A szentélyben az oltár helyére, a menzára a Báthori-család egy tagjának, talán a kenyérmezei gyõzõ Báthori István erdélyi vajdának, 15. század végi, vörösmárvány zászlósúri síremléke fedlapját helyezték el késõbb, mely az elhunytat teljes lovagi páncélban és fegyverzetben ábrázolja. A másik síremlék, egy feliratos kõszarkofág az országbíró és zsoltáríró Báthori Istváné († 1605). A hajó északi oldalához festett fa szószék illeszkedik.

A templom fedélszéke, a késõközépkori hagyományokat õrzõ ácsszerkezetek páratlan hazai példája. A kötéseknél leolvasható korabeli ácsjegyeket az illesztések megkönnyítésére vésték a gerendába az ácsmesterek.

A kegyúri család tagjai közül elsõként Báthori György (1530-1590) tért át az új hitre, s így az õ idejében a templom is református kézre került. 1767-ben állították fel a festett, faragott szószéket.

A Szt. György, késõbb ref. templom mint középpont körül kialakult épületegyüttes szerves része volt - a Krisztus Teste kápolna mellett - a délnyugati sarka közelében emelkedõ, tölgyfagerendákból ácsolt, hatalmas harangtorony. Harangjának felirata szerint Bethlen István és Péter öntették az eperjesi Wierd György mesterrel 1640-ben.

Több adat is arra utal, hogy Bátorban nem csak egy templom állt a középkor folyamán. 1313-ban két papja volt a településnek, igaz, a pápai tizedjegyzék 1332-37-ben már csak egy - Lõrinc nevû - sacerdos-ról tud. 1416-ban egy bizonyos János a bátori plébános. Magának a templomépületnek az elsõ közvetlen említése 1316-ból származik, amikor is egy hatalmaskodásnak esett áldozatul. A Szent György egyház nevével egy 1354. évi osztálylevélben találkozunk elõször, amikor azt Bátori Bereck osztozkodó örökösei meghagyták közös használatban.

1433-ban, Sátori Péter fia János három fiának birtokosztálya során egy új egyház neve tûnik fel, a Krisztus Szent Teste titulust viselõ, kicsi rotundáé, amely kicsit késõbb (1446) ismét felbukkan az oklevelekben. Ezeket az adatokat arra a nyolcszögû hajóból, poligonális szentélybõl és a nyugati homlokzat elé ugró, négyszögû toronyból álló, kis templomra vonatkoztatták, amelynek alapfalait 1958-ban tárták fe1 a mai ref. templom északi oldalán. A kis templom, késõbb párhuzamosan élt a Szt. György templommal mint annak oldalkápolnája, az a szemöldökgyámos ajtó amelyen át meg lehetett közelíteni, elfalazva ma is látszik a templom északi hajófalában.

Közvetett adatok még egy középkori templom létére látszanak utalni Nyírbátorban. A középkori Szent Vér utca neve alapján tételeztek fel egy Szent Veronika kápolnát. A ma ismét Szent Vér utca vonalán húzódó „platea”-t 1611-ben már biztosan így hívták. A Szent Veronika kápolna lokalizálására több kísérlet történt, keresték a ref. templom cintermében, ill. a templom északi oldalán elõkerült, már ismertetett kápolnával is azonosították. 1981-ben, az akkori Rózsa F. (ma Szent Vér) u. 21. sz. telken (akkor a református parókia, késõbb a Városi Könyvtár udvara) folytatott feltárások során döngölt, patkó alakú agyagalapozás került elõ, melynek belsejében a valamikori fapadló lenyomata volt megfigyelhetõ. Az ásató szakrális építménynek határozta meg, a Szent Veronika kápolnával való azonosítás kérdéses, az eddig rendelkezésre álló adatok alapján egyelõre nem lehet megbízhatóan igazolni a Szent Veronika kápolna lokalizálását, de még létét sem.

B.) Báthoriak várkastélya (7-8-9. kép)

Az okleveles adatokból ítélve feltehetõleg több kisebb kúriából a 15. század végén, a 16. század elején a kenyérmezei gyõzõ Báthori István erdélyi vajda és unokaöccse Báthori András fia András által kiépített várkastély Báthori András fia András fia: Báthori Bonaventura/András idejére, a 16. század közepére, nyerte el végleges formáját (ekkor arx-nak nevezik). A mintegy 60 x 80 m-es területen belül több önálló palotaszárny és egyéb épület helyezkedett el a középsõ udvar körül, az egész együttest palánk és árok övezte.

Az északi oldal közepén állt az együttes valószínûleg legreprezentatívabb kialakítású épülete, az északi palota, amelynek maradványait használták fel 1730 után a magtár építésekor. Ez az épület a várkastély egyetlen, felmenõ falaiban is középkori maradványokat õrzõ részlete, mely pusztulás elõtti állapotában legalább három szintre tagolódott. Hatalmas, kétosztatú dongaboltozatos, terazzopadlóval borított borospincéjét az udvarról nyíló, az épületre merõlegesen vezetett lejáraton át lehetett megközelíteni. A földszint osztófalait a magtárrá történt átalakítás során elbontották, de a megmaradt lenyomatok és boltvállak alapján a terek rekonstruálhatók. A földszint három boltozott helyiségbõl állt. A bejárat az udvarról, a középsõ, nagyobb helyiség délkeleti sarkában nyílt, a helyiség egyetlen ablaka az északi oldal közepén volt. Az északnyugati sarokban tüzelõberendezést alakítottak ki. A két szélsõ helyiség a középsõbõl volt megközelíthetõ, megvilágításukra a keresztirányú dongaboltozatoknak megfelelõen  egy-egy élszedett, rácsos ablak szolgált az északi és a déli falakon. Az emeletre a középtér és a nyugati helyiség közötti kettõs válaszfal által közrefogott, egykarú lépcsõ vezetett fel, amelynek ajtaja a középsõ tér délnyugati sarkából nyílt. Az épület déli, udvar felöli hosszoldalához ötpilléres árkádsoron nyugvó reneszánsz loggia csatlakozott, melyre a délkeleti végében lévõ lépcsõn is fel lehetett jutni.

Magára az emeletre vonatkozó közvetlen adat nem került elõ, de az analógiák alapján valószínûsíthetõ, hogy itt egy ún. ebédlõpalota vagy fogadóterem is volt, amelynek további kiszolgáló helyiségei az alsóbb szinteken nyertek elhelyezést, a földszinten középen egy konyha, két oldalán egy-egy raktárhelyiséggel, alattuk pedig borospince.

A palota nyílásrendszerébõl egy tükrös profilképzésû, kagylós profil-indítású, reneszánsz ajtó és reneszánsz, keresztosztós ablakok töredékei kerültek elõ.

Az épülettõl északra fa-föld szerkezetû palánk maradványai, az épület északkeleti sarka alatt a várkastélyt megelõzõ, két periódusú, 15. századi gazdag kialakítású – kályhás – fa udvarház maradványai kerültek elõ. Az 1364. évi okleveles adat szerint az egyik Báthori, a néhai Miklós özvegye és leányai szabadon elszállíthatták az elhunyt házait; e házak kizárólag nem tartós anyagból épülhettek, így feltételezhetõ, hogy a magtár keleti oldalán részlegesen feltárt objektum a Báthori-család (egyik) a várkastélyt megelõzõ, 15. század eleji (?) udvarházával azonos.

A déli oldal keleti kétharmadát kelet-nyugat irányban nyújtott, hosszú egytraktusos épület, a déli palota foglalta el. Északi oldalát az udvar felé nézõ reneszánsz loggia kísérte, melyet középtájon észak felé kiülõ épületrész (torony?) tagolt, magába foglalva a feljáró lépcsõt is. Az épület keleti záródása még nem ismert, a nyugati végfalhoz csatlakozó szûk közû pillérek talán árnyékszékaknák lehettek, a közök alapján az alápincézett déli palota földszintje felett még legalább két vagy három emelet húzódhatott.

A várkastély nyugati oldalán is emelkedett egy palotaszárny, melynek helyén, annak alapfalaitól függetlenül épült a 18-19. század folyamán az az épület, mely az idõközben megszûnt szülõotthonnak adott helyet. A volt szülõotthon északi oldalán feltárt középkori emésztõgödrök leletanyaga sejteti az itt állott nyugati palota gazdag kialakítását, e palota földszintjén keresztül nyílhatott a várkastély bejárata is, melyet talán kaputorony is erõsített. A várkastély északnyugati negyedén feltárt maradványok alapján a nyugati palotáról tudható, hogy az egytraktusos, alápincézetlen épület átfordult az északi oldalra is, de az északi palotával nem épült egybe. A várkastély nyugati szárnya már a 16. század 2. felében elpusztult, helyén a várkastély megmaradt részeit védõ erõdítés (sánc és árok) épült.

A várkastély kutatatlan keleti részén is várható több épület (kápolna, palotaszárny, tornyok, stb.)

A várkastély lakóépületeinek minden bizonnyal gazdag belsõ berendezésébõl in situ semmi sem maradt fenn, az épületmaradványokban és környékükön feltárt 15. század végi – 16. századi leletanyag (asztali és díszkerámia, kályhacsempéké üvegedények, vasanyag, stb.) feldolgozása után lehet majd pontosabb képet alkotni. A lakóépületek díszes, mázas csempékbõl rakott, késõ-gótikus kályháit egy olyan, feltehetõleg helyi mester készítette, aki szoros kapcsolatban állt a királyi udvarnak dolgozó mûhellyel, és mintakészletét is jórészt onnan szerezte be.

C.) Minorita templom és kolostor (6. kép)

A város szélén emelt téglatemplom tömegformájában késõ-gótikus alkotás, belsejét teljesen, nyugati homlokzatát pedig részlegesen átalakították a barokk korban. Egyhajós hosszházához kelet felõl sokszögzáródású szentély csatlakozik, amelynek a szentély északi oldalán vaskos torony emelkedik. Az épületet támpillérek tagolják, a köztük lévõ falszakaszokat pedig magas, csúcsíves záródású, háromosztatú, mérmûves ablakok törik át. A szamárhátíves vimpergás fiatornyos gótikus bejárat a nyugati homlokzat közepén, a késõbb eléje épített, barokk elõcsarnokból nyílik.

A belsõben az egyszerû barokk keresztboltozat a hajóban négy, a szentélyben három szakaszra oszlik. A szentélyben a barokk boltvállak között jól látszanak a gótikus gyámkövek, a faloszlopok induló szakaszával. A belsõ eredeti kialakítására ezeken túl csak a csúcsíves diadalív emlékeztet. A hajó szintjéhez képest megemelt szentély északi oldalából nyílik a sekrestye, amely még a középkori épületrendszer tartozéka, épp úgy barokk keresztboltozat fedi, mint a hozzá kelet felõl csatlakozó torony földszintjét.

A templom 18. századi építészeti részletei mellett mûvészi szempontból igen jelentõs barokk berendezése is.

A templom északi oldalához csatlakozik az U-alakú, egy emeletes, barokk kolostor. Templomhoz simuló déli szárnya egyetlen folyosóból áll, a keleti szárny hiányzik. A helyiségek, amelyek mindegyikét barokk boltozatok fedik, az északi és a nyugati szárnyakban találhatók. A kolostor egy része 1959-óta Báthori István Múzeum kiállításainak adnak otthont.

A rend saját hagyománya szerint konventuális águk már 1332-ben megtelepedett Nyírbátorban, korai kolostorukról egyelõre semmiféle megbízható adattal nem rendelkezünk. A ma álló templom egyetlen megmaradt részlete sem eredeztethetõ a 14. századból, feltûnõ, hogy a 14. században és a 15. század 1. felében keletkezett számos osztálylevél közül egyik sem szól ferences templomról és kolostorról. Az általános fejlõdési tendencia alapján mégis a rend 14. századi megtelepedése a mezõvárosban nem zárható ki.

Szintén a rend saját forrásaiból ered az a történeti hagyomány, hogy Báthori István országbíró és erdélyi vajda a kenyérmezei gyõzelem (1479) emlékére alapította az akkor még ferences egyházat és kolostort. Így tudják ezt a rendház saját 18. századi történeti forrásai, a jegyzõkönyv és az 1779. évi canonica visitatio (egy másik változat szerint nem újonnan alapításról, hanem csak a régi épületek felújításáról volt szó). A kenyérmezei csatáról készült egykorú híradások (Bonfini, Heltai) azonban nem említik a nyírbátori kolostoralapítást, s azt más forrás sem támasztja alá hitelt érdemlõen. Annyi bizonyos, hogy a templom 1493-ban már készen lehetett, ha Báthori István vajdát oda temették.

A szakirodalom, a templom és a kolostor építési idejének megállapítására tett kísérleteit döntõen meghatározta, hogy a Szent György templommal nagyjából egyidõsnek vélték, és mindkettõt azonos mesternek/mûhelynek tulajdonították, az így adódó 15. század végi keltezéshez képest viszont a részletformák, a feltárt nyugati kapu és a szentélyben lévõ konzolok korábbi idõszakra utalnak.

A kolostor késõn, Várdai Aladárné végrendeletében (1505) tûnik fel elõször az írott forrásokban, majd ezt követõen végig a egész 16. század folyamán bõséggel megemlékeznek róla. A kolostorban zajló szerzetesi életnek a késõbb lejegyzett hagyomány szerint Petrasko román vaja 1587. évi betörése vetett véget. Az épületegyüttes 17. századi sorsa ismeretlen; úgy tûnik, másfél évszázadig romosan állt, mígnem gr. Károlyi Sándor földbirtokos és Kelemen Didák ferences provinciális összefogásának eredményeként sor került újratelepítésére és betelepítésére, ezúttal a rend minorita ágához tartozó szerzetesekkel. A templom újjáépítésével (1718-1725) és az új kolostorépület emelésével (1733-1758 után), amelynek keleti szárnyát fából ácsolták, az épületegyüttes elnyerte jelenlegi formáját.

A kolostor keleti szárnyának területén 1988-ben került kutatásra. A feltárás eredményei szerint a minden bizonnyal emeletes kolostorszárny alap- és felmenõ falai egyaránt téglából épültek, csak a nyíláskeretek készültek kõbõl. A kerengõrõl pontosan nem azonosítható funkciójú helyiségek – egy nagyobb helyiség a torony mellett káptalanterem(?) és cellák(?) – sora nyílt. Mivel a barokk épületszárnyak szélessége azonos a középkorival, valószínû, hogy a 18. századi rendház a középkori alapfalaira épült. Az udvaron az 1719-ben egyszer már felfedezett középkori kutat nem sikerült újra megtalálni. A középkori épület részleges pusztulása után, pontosan meg nem határozható idõpontban a korábbi elrendezéstõl eltérõ sekrestyét építettek a torony mellé. A 18. századi újjáépítés során a középkori falmaradványokra emelt épületszárnyak jellegére, építõanyagára, a megfelelõ téglaburkolatos járószinten paticstörmelék és égésréteg utalt. Az apró leletanyag zömét újkori kerámia, köztük kályhacsempék, valamint üveg és állatcsontok tették ki.

Juan Cabello

A nyírkarászi Árpád-kori vár régészeti kutatása (10. kép)

A vár a falu déli szélén, az egykori (a hetvenes években elbontott) Nyíregyháza – Kisvárda (délnyugat-északkelet irányú) vasútvonal közvetlen közelében, egy kb. 200-300 m széles, északkelet-délnyugati irányú – a település felé enyhén ereszkedõ – dombhát végén terül el. A közel kör alakú, észak felé enyhén nyújtott vár egy 67-68 x 63 m területet foglal be. A várdomb nagyjából vízszintes platója 22 x 19 m alapterületû, melynek közepén egy 1848-as emlékmû magasodik. A 4,5-7 m széles árok feneke a plató jelenlegi járószintjéhez képest 4-5 m-rel mélyebben húzódik. Az 5,5-8,5 m széles külsõ sánc a várdomb platójánál általában 1-1,5 m-rel alacsonyabban helyezkedik el, azonban a nyugati oldalon a kettõ közel egyazon magasságban húzódik. Ennek magyarázata a dombhát keleti irányú ereszkedésében keresendõ.

A falu neve bizonytalan eredetû. A Karász helynév a személynévként alkalmazott (magyar) kárász halnévbõl keletkezett. Más vélemény szerint talán a káliz népnévbõl ered, míg a tájra utaló Nyír elõtag megkülönböztetésre szolgál. Az egykori Borsova vármegye nyugati, Tiszán inneni területét valamikor a 13. század második felében Szabolcs megyéhez csatolták. Az ezen a területen fekvõ falu az oklevelekben Karaz, Karos, Charas, Garaz néven fordul elõ. A 14. század elejétõl a nemesi megye rendszeresen itt tartotta gyûléseit. A borsovai esperességhez tartozó templomát a Boldogságos Szûz és a Mindszentek tiszteletére szentelték fel. 1310-ben a templomot és papját is megemlíti a pápai regesztrum. A 13-14. század fordulóján a falu földesurai Sándor bán és fiai.

Az oklevelekben Karászinak is nevezett Sándor bán elsõ ismert õse, nagyapja, a 13. század elsõ felében élt Drugh, akirõl többet nem is tudunk. Fiáról, (Drugh fia) Sándorról azonban számos oklevél megemlékezik. Drugh fia Sándor, István ifjabb király bizalmas híveként résztvett Olmütz 1253. évi ostromában és az 1263. évi „görög” hadjáratban. Ugyancsak résztvett az 1264/65. évi belháborúban, melynek során sikerrel védte meg Feketehalom várát, mint ahogy a háborút befejezõ isaszegi csatából sem maradt távol. Érdemeiért a király 1267-ben neki adományozta Ákos nembeli Ernye bán Kazinc, Ludna és Harica Borsod megyei birtokait, amelyeket korábban már Ernye bán is Sándornak adott szolgálatai fejében. Ez utóbbi tény alapján talán nem merész feltételeznünk, hogy Drugh fia Sándor a század közepén még Ernye bán familiárisa lehetett. A királyi adomány idején, azaz legkésõbb 1267-ben azonban már szabolcsi ispán, 1268-ban szörényi bán, 1272. szeptember 11-e és 1273. március 6-a között pedig az országbírói méltóságot is betöltötte. Valamikor 1272 és 1274 között kazna-i bán, míg 1274-ben szebeni és dobokai ispán. V. István és IV. László jóvoltából, alig hét év alatt számtalan birtokadományba részesül Borsod, Heves, Pest, Szabolcs, Szatmár, Tolna és Zemplén megyében. Ugyanakkor a királyi adományokon túl birtokainak számát – ha nem is jelentõsen – vásárlás útján is növelte. Mindenesetre, azt tapasztalhatjuk, hogy Drugh fia Sándornak az 1260-70-es években Szabolcs megye keleti szélén egy, egymással is határos, hét faluból álló összefüggõ birtoktestet sikerült kialakítania (Karász, Mázsa, Devecser, Laktelek, Bajul, Tas, Kék. Pap település Várdától délkeletre, míg Eszlár, Timár és Bercel a megye nyugati szélén, a Tisza mentén fekszenek). Nem vitás, hogy Drugh fia Sándor központját is itt alakíthatta ki, éppen Karászon – hiszen ebbõl a szempontból sem elhanyagolható körülmény, hogy már fiát, Sándort, no meg utódait is jóideig karászi birtokukról nevezik meg okleveleink, melyekben a fenti birtokok mint örökölt szerzemények tûnnek fel.

Drugh fia Sándor 1274-ben szerepel utoljára az oklevelekben. Ettõl kezdve már csak fiával, (Karászi) Sándorral találkozunk az írott forrásokban, aki 1276-ban csere útján a megye nyugati szélén fekvõ Eszlárt és Timárt szerezte meg és 1288-ban erõszakkal elfoglalta Berkesz birtokot. Úgy tûnik, hogy ez utóbbi ügyletekkel – és nemcsak Szabolcs megyében – végérvényesen befejezõdött a család birtokgyarapítása. Nincs tudomásunk arról, hogy Karász falu valaha is – a 12. századtól kezdve a borsovai várbirtokból jelentõs részeket kihasító – Gutkeledek tulajdonában lett volna, mint ahogy a 13. század második felében megjelenõ nagyszámú kisnemesi falvak sorában sem találjuk meg a települést. Úgy tûnik, hogy Karász és a többi falu azon kevés számú szabolcsi birtokok közé tartozhatott, melyek a 13. század második felében még királyi tulajdonban lehettek. Valószínûnek tûnik, hogy Drugh fia Sándor megjutalmazása éppen ezen birtokok eladományozásával történt, aki – mint amolyan feltörekvõ „új” birtokos – birtokainak egyikén, Karászon, annak tartozékaként várat építtetett. Ez a vár tömegét és erõsségét tekintve nem volt nagynak és különösebben erõsnek mondható, de mégiscsak vár volt, olyan „magánvár”, amilyen ekkoriban tömegével épültek országszerte. Építõanyagát és méretét nyilván az építtetõ anyagi lehetõsége, míg a vár formáját a topográfiai viszonyok határozták meg. Szerkezetét tekintve az úgynevezett „motte” típusú várak közé soroljuk Karászt.

Nem kétséges, hogy a kettõs árokkal és (tapasztott) kerítésekkel erõsített sáncokkal védett „kisméretû” vár építését gondos tervezés elõzhette meg, melynek során messzemenõen figyelembe vették a dombhát adottságait. A plató, az övezõárok és a külsõ sánc kijelölése után indulhatott meg az építkezés. A várdomb platóját – az övezõárokból kitermelt földdel való (amúgy fáradságos) magasítás helyett – a peremen kialakított árokkal és kerítéssel magasított keskeny sánccal erõsítették meg, amely vitathatatlanul az építtetõk racionalitásáról tanúskodik. A várdombot övezõ 5-6 m széles és 5,5 m mély várárok, valamint a szintén kerítéssel erõsített (külsõ) sánc feltehetõen már kellõ védelmet biztosított tulajdonosának. A vár belsejében épületre utaló nyomokat nem fedeztünk fel. Elképzelhetõnek tartjuk, hogy eredetileg sem állhatott rajta – legalábbis maradandó anyagból felhúzott – lakóépület.

Az ásatás során igen kevés leletanyag került elõ, melynek döntõ többségét a konyhai használati edények oldal- és perem töredékei teszik ki. Megállapíthatjuk, hogy a kerámia homokkal- és apró kavicsokkal történt soványítása, valamint az aránylag vékonyan, kézi korongon felhúzott, nagyjából egyenletesnek mondható fala, a külsõ és belsõ oldalak gondos – a hurka technika nyomait eltüntetni hívatott – besimítás, a testen húzódó bekarcolt körbefutó vonal, csiga- és hullámvonal díszítés, valamint a peremek, többségében tagolt kiképzése, az edények készítését a 13. századra, annak is inkább második felére helyezi. Ugyanakkor, a barna anyagú, vékonyfalú, gyengén, ám mégis szabályosan bordázott oldalú darab, amelyre a sánc külsõ oldalának pusztulási rétegében bukkantunk rá, valamint a várárok legaljáról, a bemosódott – paticcsal kevert – agyagos, vékony iszapos rétegbõl elõkerült sárgásfehér anyagú, szintén vékony falú csészéhez tartozó perem kidolgozása az elõzõekkel összevetve sokkal egyenletesebbnek mondható, készítésüket inkább már a 14. századra helyezzük.

A Drugh fia Sándor által megszerzett – a család tagjainak további felemelkedésének lehetõségét hordozó – birtokokkal utódai igencsak rosszul sáfárkodtak. A báni címet viselõ Sándor nevû fia Borsa Beke familiárisa, mellesleg 1308 és 1310 között szabolcsi alispánja volt, és aki a Borsák támogatását kihasználva többször is hatalmaskodott szomszédaival. Fiai, Miklós és László, ugyanolyan, a környékbeli birtokosokkal állandóan civakodó és pereskedõ emberek lehettek, mint apjuk volt. 1317-ben I. Károly megtörte a Borsák tiszántúli hatalmát. Ez az esemény – eleddig a Borsák oltalmát élvezõ – Karászi család szabolcsi birtoklására nézve katasztrofális következményekkel járt. Egymás után vesztik el szabolcsi birtokaikat, mely folyamat Karász 1328. évi elvesztésével teljesedik ki. Szabolcs megyei birtoklásuk véglegesen lezárult, amikor még 1339 elõtt László fiai (Sándor és János) már mint Edelényiek adták el berceli birtokukat. (A 14. század közepén történt kihalásukig a család tulajdonában maradtak a Szatmár és Borsod megyei birtokok.)

Mindezek alapján amit eddig elmondtunk, úgy véljük, hogy a várat valamikor a 13. század végén, de inkább valamikor a 14. század elsõ negyedében hagyták el. Erõszakos rombolásra vagy menekülésszerû elhagyásra utaló nyomokra nem bukkantunk – a kevés leletanyag is inkább a vár használatának tervszerû elhagyására utal.

Úgy véljük, hogy Karász elvesztésével egyidõben a vár alig 50 évet felölelõ története a 14. század második évtizedének végére befejezõdött. Új birtokosa, Perényi Orbán fia Miklós nem újította meg a feltehetõen elhanyagolt, a 20-as években talán már nem is nagyon használt objektumot – erre utaló jelenségeket a kutatás során sem találtunk. Perényi Miklós döntésében kétségtelenül meghatározó szerepe lehetett a vár addigra már „elavultnak” számító szerkezete, mérete és nem utolsósorban anyaga, no meg – mai kifejezéssel élve – alacsony „komfortfokozata”.

Feld István

A kisvárdai vár (11. kép)

Az egykori Szabolcs megyében, régen mocsarak védte homokháton, ma a város északi szélén emelkednek a Várdaiak egykori, eredetileg mintegy 40 x 30 m-es kiterjedésû, közel szabályos alaprajzú várának romjai. A késõbb külsõ védõmûvekkel övezett építmény régészeti kutatását mûemléki helyreállítása kapcsán 1954 és 1960 között Éri István vezette, aki 1965-ig több részlettanulmányt és kisebb-nagyobb összefoglalást tett közzé eredményeirõl. A feltárás monografikus igényû feldolgozására azonban máig nem került sor, csupán a kályhacsempeleleteket dolgozta fel újabban Földing Zoltán. Az ásatás elsõsorban az elsõ években folyt módszeresen, késõbb inkább csak törmelékelhordásról beszélhetünk, s így a pontos alaprajzi rendszer sem tisztázódott. Mai értelemben vett falkutatásra nem is került sor.

Kisvárda már a 13. századtól a Gutkeled nemzetségbeli Várdaiak birtokközpontja. A tehetõs középbirtokos család 1400-ban kelt építési engedély alapján emelt és 1451-52-ben is említett castelluma helyét ugyanúgy a mai Várdombon keresi a helytörténeti kutatás, mint a hipotetikus honfoglalás – vagy államalapítás-kori  - sáncvárét is, de az ezekre vonatkozó régészeti bizonyítékok még hiányoznak. A tényleges várépítésre 1465 és 1479 között került sor Várdai István kalocsai érsek irányításával, majd a 16. század elején Várdai Ferenc erdélyi püspök építkezett itt. Egy 1528. évi családi osztozkodás során a déli szárny boltozott terein kívül szó esik a keleti oldalon állt Szent Zsigmond kápolnáról és az északi oldal közepére helyezhetõ egykori kapu feletti szobáról is. A Mohács után a külsõ sáncmûvekkel körülvett vár jelentõs szerepet játszott a kettõs királyválasztás utáni belsõ harcokban. Tulajdonosa, Várdai Mihály (+1560) Habsburg-párti volt, így érthetõ, hogy rezidenciáját – melynek 1558 és 1564 között három ostromot is kellett kiállnia – hosszabb idõre el is veszítette. 1570 körül Niccolo Angelini készitett róla felmérést, 1639-ben Johann Ledentu nézeti rajzban örökítette meg. l584 után, Mihály három fia halálával, a katonai jelentõségét lassan elvesztõ erõsség leányági birtokosok , így a Telegdy és a Szokoly, majd a Nyáry és a Melith-család kezére jutott, tagjaik gyakran itt is laktak. A gazdag 17. századi írott forrásanyagból a 1612. illetve 1687. évi inventáriumok említik az északkeleti saroktoronyhoz közel volt kápolna és az emeleti lakóterek mellett az alsó szintek sütõházát és az õrség szobáit is. A Rákóczi-szabadságharc után a vármegye használta, de a 18. század közepétõl már megkezdõdött bontása. Kétszáz év múlva már csak a délkeleti saroktorony és a déli szárny külsõ fala állt több emelet magasságban, ezekhez északról az ásatások kezdetén egy egyenetlen felszínû törmelékdomb csatlakozott. Mûrészlet – a saroktorony kandallómaradványait leszámítva – csak az utóbbi északi homlokzatán maradt ránk, reneszánsz nyílástagozatok formájában. Másutt csak az üres nyílásfészkek, boltozatlenyomatok láthatók.

Éri István a vár építéstörténete felvázolása során elõször fõleg az István érsekhez köthetõ 15. századi épület meghatározására törekedett. Míg azonban elsõ munkáiban még azt hangsúlyozta, hogy az írott források egy olyan nagyszabású épületre utalnak, mely megfelel az 1570 körüli felmérésen ábrázolt, három épületszárnyból álló várnak, késõbb már úgy vélte, hogy csak a déli szárny és az északon kerek tornyokkal lezárt kerítõfal eredeztethetõ a 15. század második felébõl. A keleti szárny kiépítése meghatározásánál tehát ekkor már nem vette figyelembe a kápolnára vonatkozó adatokat, inkább a kõalapozások különbségének tulajdonított nagyobb jelentõséget.

Megfigyelései szerint a keleti belsõ falalap hegyaljai riolittufa kõanyaga ugyanis egyezett az elõkerült reneszánsz faragványokéval, s õ ekkor elsõsorban az utóbbiak segítségével vélte korhoz kötni a késõbbinek vélt épületszárnyakat. Mivel azonban az 1957-ben elõkerült kisszámú kõtöredék többsége a legegyszerûbb reneszánsz tagozattal készített nyíláskeret- illetve baluszterelem volt, fõként egy medailonos ablakkeret-darab tûnt számára stíluskritikai szempontból értékelhetõnek. E módszer buktatóit jól jelzi, hogy ehhez párhuzamként felhasznált sárospataki ún. hármasív dombormûveirõl Éri István tanulmányának születése idején még nem volt ismeretes, hogy azok már 1540-ben elkészültek, s így aligha szogálhatnak bizonyítékul egy 1564-1570 közötti jelentõs építkezés feltételezéséhez. Ekkor nem csupán a két új épületszárny épült volna meg, de Éri István számolt egy, az udvar három oldala elõtt körbefutó árkádos folyosó létesítésével is – elsõsorban a késõbb viszont már 17. századinak bizonyult sárospataki loggia analógiájára. Sõt feltételesen a déli szárny emeletráépítését, a hajlított pártázatok kialakítását is erre az idõre vélte helyezni.

Ma már megállapítható, hogy sem a rendelkezésre álló szerény régészeti adatok, sem pedig az írott források nem bizonyítanak egy, a 16. század 2. felére helyezhetõ nagyobb palotaépítkezést a kisvárdai várban. Így természetesen nem igazolható a "pataki mûhely" vagy épp a Perényiek mesterének, Alessandro Vedaninak itteni mûködése sem. Ezzel szembe a középsõ udvar három oldalát elfoglaló épületszárnyak valószínûleg kiépültek már a 16. század elejéig. A kevés reneszánsz kõtöredék ugyanakkor kétségkívül arra utal, hogy már az ostromok után, de nem feltétlenül 1570-ig, sõt talán inkább az azt követõ idõszakban, esetleg épp az 1580-85 közé helyezett olaszbástyás védelmi öv megépítésével egyidõben, az utolsó Várdaiak idejében került sor a palotaszárnyak átalakítására. Ennek mértékét (nyílás-átalakítások? emelet-ráépítés? gyökeres módosítás?) a rendelkezésre álló adatok – elsõsorban az eddigi kutatások mélysége – sajnos nem teszik tisztázhatóvá. A vár – az 1950-es években még a terepen jól kivehetõ – külsõ erõdrendszerekkel övezett magja mindenesetre  ekkor nyerhetett el egy olyan késõ-reneszánsz megjelenést, amely hasonlóvá tette az ezidõtájt épült kastélyokhoz. Ezt a képét a 17. századi átalakítások talán már csak kis mértékben módosították.

A ránk maradt illetve kiásott falak elõször csak konzerválásra-kiegészítésre kerültek, a délkeleti toronyban vártörténeti kiállítás kapott helyet. Késõbb a nyári várszínház igényeinek megfelelõen jelentõsen megemelték az északi falakat és a két kerek torony tetõt is kapott, majd végül a múzeum is kiszorult a belsejét tekintve 1ényegében színházzá átalakított épületbõl, mely Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legjelentõsebb középkori világi mûemléke. Környezete részben közpark, de annak megjelenését is meghatározza az északi oldalát elfoglaló sportpálya.

Irodalom

Szabolcs-Szatmár megye mûemlékei I.-II. Szerk. Entz Géza. Budapest, 1986-1987. I. 136-137., 195., II. 15-21.

Kisvárda történetébõl. Szerk.: Éri István. Budapest, 1954.

Éri István: A kisvárdai vár kályhacsempéi. Folia Archaeologica, 6. (1954) 146-152.

Éri István: A kisvárdai vár reneszánsz faragványtöredékei. A Jósa András Múzeum Évkönyvei, I. (1960) 129-142.

A kisvárdai vár története. Szerk.: Éri István. Budapest, 1961.

Éri István: Kisvárda. Mûemlékeink. Bp. 1965.

Feld István: 16. századi kastélyok Északkelet-Magyarországon. Sárospatak, 2000. 55-58.

Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV-XVII. századi kályhacsempéi. A Jósa András Múzeum Évkönyve, XXXIX-XL. (1997-1998) 265-309.

Nováki Gyula

Beszterec –Vársziget (12-13. kép)

A beszterecei várat Jósa András ismertette elõször az 1900-ban megjelent megyei monográfiában. Leírása szerint a Rétköz mocsaras területébõl kiemelkedõ sziget északi részén egy holdnyi, háromszög alakú területet magas sánc vette körül, kétoldalt árokkal. Ehhez csatlakozott a déli, jóval nagyobb, 10 hold területû, kör alakú várrész, alacsonyabb sánccal körülvéve. Jósa a déli, kisebb kinyúló részt nem említette. Mindenfelé õskori cserepeket talált, obszidiánt, orsógombot és szarvasagancs töredékeket. Egy bronzmécsest is említ, véleménye szerint a La Téne-korból származik.[21] A várat 1908-ban röviden említette.[22]

Nováki Gyula 1951-ben vázlatosan felmérte az akkor még viszonylag ép földvárat. A vázlat szerint a vár háromrészes volt. Az északi rész a csatorna ártere felett hegyesen végzõdött, belsõ sánc választotta el a délre esõ, nagyobbik várrésztõl. Utóbbit délrõl ugyancsak sánc zárta le, majd a harmadik résszel zárult a vár, de ezt csak a domb pereme határolta körül. Az elsõ két részt a nyugati és keleti oldalon összefüggõ sánc határolta.[23]

1954-ben Risztics Emma járta be a földvárat. A mellékcsatornán épülõ híd munkálataihoz akkor hordták el az északi sánc végét. A munkát vezetõ Nagy János szerint a sánc belsejében 4 méter hosszan egymásra rakott nagyobb kövek feküdtek. Csontvázakat is találtak, a csontokat a munkások szétdobálták. Az elhordott sánc felsõ humuszrétegében három darab, a péceli kultúrába tartozó edényt találtak, ezeket Risztics bevitte a nyíregyházi múzeumba.[24]

1961-ben Kiss Lajos írta le röviden a várat, kiemelve, hogy a környezõ láp miatt nehezen megközelíthetõ volt. Leírása szerint a sánc kövek közé foglalt, mélyen a földbe vert facölöpökbõl és egymásba illesztett gerendákból álló szerkezetû volt, melyet „a történelem faköpönyegnek említ”. Egy írásbeli adatról tud, Zólyomi Dávid idejébõl, az 1620-30-as évekbõl. Kiss Lajos azonban ezeknek az adatoknak nem jelölte meg a forrását.[25]

1963-ban Kovalovszki Júlia végzett terepbejárást a vár területén. Akkor folyt a Tiszatelek és Beszterec közötti országút kiszélesítése és részben kiegyenesítése. A Várszigetnél az út egy nagyobb kanyarulatát vágták át, az új útvonal helyén lévõ nádas, vizenyõs területet töltötték fel, az ehhez szükséges földet a Várszigetbõl termelték ki. Kovalovszki ottjártakor 30 x 30 m-es területen 2-3 m mélyen már lebányászták a vár északi részét. Nagy kiterjedésû habarcsos kõtörmeléket, egy helyen téglával kevert, döngölt agyagalapozás látszott 15-20 cm vastagon. Kõfal maradványai, sírgödrök és embercsontok látszottak a bánya falában. Sok, durván faragott, kocka alakú kõ is elõkerült, ezeket a besztereci lakosok, mintegy három teherautónyit elhordták. Kovalovszki a belsõ terület búzatábláját körüljárva õskori, szarmatakori és 11-13. századi cserepeket talált a felszínen.

Kovalovszki Júlia még a következõket jegyezte fel: a vár területe Horváth László mérnök tulajdona volt (ezt Jósa András is említette), kinek ledõlt síremlékének a köveit is látta. Horváth László csapolta le a 19. század végén a környék mocsarait és szabályozta a vízfolyásokat. A család kastélya és kerti háza a földvár legmagasabb (északi) részén, a középkori emlékek felett állt. 1945-ben földig lerombolták az épületbõl egyetlen kõ, a kertbõl egyetlen fa nem maradt, csupán a kastélyhoz vezetõ út két oldalát jelzõ élõsövényt találta még meg Kovalovszki.[26]

1968-ban is folyt földkitermelés a vár északi részébõl, ekkor Németh Páter kéthetes ásatást végzett a bolygatott területen. 25 m hosszú, 2 m széles szelvényt tárt fel. Az északi sáncot átvágta, a metszetfal a következõ rétegzõdéseket mutatta: alul a környezõ vizenyõs területbõl magasan kiemelkedõ természetes homoksziget rétege felett 60 cm vastag bronzkori, felette 50 cm vastag népvándorlás kori (germán) kultúrréteg, majd a sánc töltése következett a 10-11. század fordulója és a 13. század közötti idõbõl. A sáncátvágástól délre egy háromajtós, kéttornyú templom nyugati bejárati részét sikerült még felmérni, az épület többi részét az útépítéssel kapcsolatban már korábban elpusztították. A templom körül, valamint a hajóban és a toronyaljban melléklet nélküli sírok voltak, részben már korábbi bolygatások nyomaival.[27]

Németh Péter 1969-ben folytatta a feltárásokat. Átvágták a belsõ sáncot. A több rétegben felhordott sánc korát a sánc lábánál talált 11. századi sarkantyú határozta meg. Tovább kutatták a monostor bejárati falának alapozását és a templom körüli temetõ egy részét is feltárták. A monostor nyugati, homlokzati alapozása téglával kevert döngölt agyag, de ennek egy részét a korábbi „kincskeresõk” kitermelték. A délnyugati torony közelében négy sírt (az egyik tégla keretelésû), az egykori szentélytõl nem messze szintén négy sírt bontottak ki. Utóbbiak egyikében (gyermeksír) a 11-12. század fordulójára keltezhetõ „S” végû karika volt a mel1éklet. Az ásatással egy idõben megtörtént a földvár szintvonalas felmérése Virágh Dénes irányításával.[28]

A földvár korára okleveles adatunk nincs, Németh Péter a sáncátvágás alapján annak építését – elõzetes ismertetésében – a 11-13. század közé helyezte.[29] A monostort a vár északi részében a Megváltó tiszteletére emelték, valószínûleg a 11. század második felében, vagy a 12. században és a Hontpázmány nemzetség szabolcsi ágának temetkezési helyéül szolgált. 1290-1300 között a monostor birtokába kegyúri jogon a Hontpázmány nemzetségbeli Bánk Lökös fiait iktatták be.[30] Jósa András gyûjtésébõl a vár területérõl ismert még egy 11. századi gyertyatartó.[31]

A vár Beszterec község északi végétõl északnyugatra 3-400 m-re, a Belfõcsatoma déli, bal partja feletti emelkedésen van. Új felmérését két részletben, 1998 áprilisában, majd 2001 szeptemberében végeztük el. Az 1951. évi vázlatos felmérés ideje óta erõsen megváltozott a vár egész területe. Belsõ területét szántóföldnek használták. Az északi és déli várrész közötti belsõ sáncot teljesen szétszántották, ennek helyét ma kelet-nyugat irányú, kissé kiemelkedõ domborulat jelzi. A középsõ és a déli kinyúló rész között 16-17 m széles, egyenes földutat vágtak be, az egykori sáncnak itt nyoma sincs. A déli nyúlványt ma már nem határolja perem, oldalát simára leszántották.

A vár egész keleti oldalát ma csak perem jelzi, amelynek déli része több mint 100 m hosszan alig észrevehetõ nyomokban figyelhetõ meg. A vár délkeleti oldala alatt, a földúttól délkeletre erõsen bemélyedõ terület következik.

A legnagyobb kár az északi részt érte. A végét, nagyjából téglalap alakú, kb. 70 x 50 m nagyságú területen 2-3 m mélységig teljesen elhordták, csak az északnyugati oldalon húzódó sánc maradt érintetlen, de az északi vége ennek is hiányzik már.

A sánc a nyugati oldalon sok helyen mutat bolygatást, de viszonylag ma is épen végig követhetõ, egészen az említett nagy földútig. Legjobb állapotban az északi (elpusztult) várrész északnyugati oldalán maradt meg. Itt a belsõ magassága 1-1,5 m, külsõ oldala 4-5 m-rel magasodik a csatorna ártere fölé. A sánccal befogott terület átmérõje (az említett földútig mérve ) kb. 300 m. A déli, harmadik kis rész nem mérhetõ pontosan, hossza és szélessége egyaránt 50-70 m körüli. A vár teljes hossza ma már nem állapítható meg pontosan, de az 1951-ben mért 365 m reálisnak tûnik, legnagyobb szélessége 177 m. A nyugati oldalon megmaradt sáncot fák fedik, a vár többi része füves, gondozott terület.

Németh Péter

Szabolcs (14. kép)

A szöveg a Korai magyar történeti lexikonban jelent meg
(Fõszerk.: Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 614.)

A várat Anonymus szerint Szabolcs honfoglaló vezér építtette a honfoglalás után. A földvár a Tisza bal partján 337 x 225 x 387 m (Jósa András szerint 3,3 ha) területen fekszik, sáncainak magassága 10-21,4 m között váltakozik. Két oldala eredetileg a Tisza magas partjára épült, míg a leghosszabb oldalát ásott folyómederrel alakították ki, így a vár szigetként emelkedett ki környezetébõl. A sáncok szerkezete csapolással egymásba erõsített rácshálós rendszerû fagerendákból áll, amelybe a földet tömörítették. A három helyen látható áttörés az egykori kikövezett várkapuk nyoma, míg a földvár belsejében levõ mélyedés a ciszterna (kút?) helye. A feltárások során elõkerült régészeti leletek alapján a vár építése 950 elõttre tehetõ. A várat a 11. század második felében megerõsítették, magasságát emelték, belsõ oldalait vastagították, ez összefüggésben lehet a vidéket ért keleti betörésekkel (1068, 1085, 1091). Itt tartották 1092-ben a szabolcsi zsinatot.

A vár a mellette álló, Szûz Mária tiszteletére szentelt, hat kõoszlopos és fatornyos esperesi templommal alkotta a település egyik részét, míg a váralján élõ várnépek házai a Szent Mihály plébániatemplom körül helyezkedtek el. A vár a tatárjárás után elvesztette jelentõségét. A települést 1266 elõtt a Szente-Mágocs nembeli Olaszi, majd a magát innen Szabolcsinak is nevezõ család kapta királyi adományul, és 1380-ig birtokolta.

Németh Péter Szabolccsal kapcsolatos munkái:

A bibliográfia Bóna István: Az Árpádok korai várai címû könyvében jelent meg.

(Debrecen 1998. 80.o.)

Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori (XI-XIII. századi) földvárai és monostorai. I. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-1967. 127-134.

Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori (XI-XIII. századi) földvárai és monostorai. II. A Jósa András Múzeum Évkönyve, 1968. 91-102.

A szabolcsi kutatásokról s a korai központok kutatásának szempontjairól. In: Középkori régészeti tudományos ülésszak. Régészeti Füzetek, 24. (1971) 87-89.

Elõzetes jelentés a szabolcsi Árpád-kori megyeszékhely régészeti kutatásának elsõ három esztendejérõl, 1969-1971. Archaeológiai. Értesítõ, 1973. 167-179.

A szabolcsi földvár kutatásának hét éve. In: Régészeti barangolások Magyarországon. Szerk.: Szombathy Viktor. Budapest, 1978. 234-257.

Az I. István-kori ispáni központok kutatásának eredményei és feladatai. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és idõszerû feladatai. Szerk.: Fodor István– Selmeczi László. 1985. 105-114.

Szabolcs-Szatmár megye története. I. XI-XIII. század. In: Szabolcs-Szatmár megye mûemlékei. I. Szerk.: Entz Géza. Budapest, 1986. 101-106.

Szabolcs vezér alakja középkori kútfõinkben és a történeti irodalomban. Agria, 25-26. 1991. 311-316.

A honfoglalástól az Árpádok kihalásáig. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája. I. Nyíregyháza, 1993. 139-192.

Szabolcs. In: Korai magyar történeti Lexikon. Budapest, 1994. 614.

Szabolcsvárról a viták tükrében. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1995/2. 265-268.

l. még:  Bóna Lstván: Az Árpádok korai várairól. Debrecen, 1995. Mûemlékvédelmi Szemle, 1996/1. 225-229.

Nováki Gyula

Tiszadob–Vár (15. kép)

A várat Jósa András ismertette elõször. Leírta, hogy háromszög alakú, az északi végét már a Tisza nyelte el. A keleti sáncot 370, a nyugati sáncot 235 lépés hosszúnak mérte. Magasságukat 5 méterben jelölte meg, elõttük mély árok húzódik. Néhány obszidián szilánkot és durva cserepeket említ a vár területérõl. A vártól délre húzódó több méter széles árokkal kapcsolatban megfigyelte, hogy a belõle kitermelt földet az ároknak nem egy oldalára, hanem mindkét oldalára hányták. Említette, hogy ezt az árkot Téglás Gábor és Bartalos Gyula Csörszároknak tartja, de õ inkább vízlevezetõ árkot lát benne.[32]

1965-ben Patay Pál a földvár oldalán húzódó Csörszárok kutatásával kapcsolatban járt a várban és két fénykép illusztrálásával röviden leírta.[33]

Patay 1972-ben ismét itt járt a Csörszárokkal kapcsolatban és ekkor a földvár keleti oldalának közepe táján a sáncot átvágta. A kutatóárok hossza 20, szélessége a sánc teljes szélességében 2 m, az árokban azonban a kemény talaj miatt 1 m volt. A sánctöltés nagyjából vízszintesen felhordott, egynemû, fekete rétegei alakultak ki, belsõ és külsõ oldala egyaránt sokkal meredekebb volt, mint mai állapotában. A 40-50 cm vastag felsõ, humuszréteg alatt a sánctöltés legnagyobb vastagsága 1,70, alapszélessége kb. 7,50 m. A töltésben 50 cm mélyen hullámvonallal díszített cserép, 70, 100 és 135 cm mélyen Árpád-kori, részben barázdával díszített cserepek kerültek elõ. 150 cm mélyen egy õskori cserép is volt. A töltés és az árok között padka volt, amit késõbb kívülrõl laza homokos földdel feltöltöttek. A várárok alját nem sikerült elérni. Patay megfigyelte, hogy a földvár nyugati árka mellett, az országúttól 50-60 méterre több kõ hever a felszínen, ezért itt lehetséges, hogy épület állt.[34]

A várat 1998 áprilisában mértük fel. Tiszadob község keleti végétõl keletre 250 méterre van, északi végét a Tiszadadára, északkelet felé vezetõ országút vágja át. A Tisza árterét szegélyezõ alacsony dombsor egyik tagját jelenti. A folyó régi medre, a Holt-Tisza északra 600 m-re, a Tisza mai medre pedig közel 2 km-re kanyarodik.

 A vár alakja háromszög, hegyes vége a déli végében van. Északon a Tisza ártere fölé 2-3 méterre kimagasodó, természetes perem zárja le. Keleti és nyugati-délnyugati hosszanti oldalát 18-22 m széles, 2-4 m mély árok határolja. Az utóbbi oldal árka a Csörszárok. A vár hegyes déli vége alatt a két árok egyesül és dél irányában Csörszárokként tovább folytatódik. Kb. 300 m után azonban egy nagy sertéstenyésztõ telep derítõje megsemmisítette a folytatását.

Jósa András 5 m magas sáncot említett. Ez azonban nyilván az árokból mért adatot jelenti, ami nagyjából megfelel a mai méreteknek. Az árkok belsõ oldalán a sánc nagyon elmosódva, szinte teljesen szétszántva, de egy-egy hosszabb szakaszon mindkét oldalon még felismerhetõ, belsõ magasságuk 0,5-1 m körüli.

A vár északi végében az északkelet felé vezetõ országút halad át, ezzel kapcsolatban mindkét árkot kb. 20-20 méter hosszan feltöltötték. A vár hegyesen végzõdõ déli végét 5-7 m széles, kelet-nyugat irányú mély árok (régészeti ásatás?) vágja át. Az árkot és a déli hegyes végét fák takarják, a belsõ terület mûvelés alatt álló szántóföld. A vár hossza 260, szélessége 110 m.

A várról okleveles adatot nem ismerünk. A Patay Pál által végzett sáncátvágás alapján a vár korát a korai középkorba, feltehetõen a 11-12. századba helyezhetjük.

 * * * * * * * * * *

JEGYZETEK