| |
|
|
|
Alltag auf Burgen im Mittelalter. Veröff. der
DBV. Reihe B. Band 10. Braubach, 2006.
Es gab immer gewisse Vorausetzungen für einen ständigen Aufenthalt auf den mittelalterlichen Burgen und dazu gehörte neben den starken Mauern, den Wohnbauten und der Versorgung mit Wasser und Lebensmitteln auch die Heizung. Das raue Winterklima der alpinen Regionen und besonders der Gebiete weiter östlich und nordöstlich davon – also der mitteleuropäischen Länder – erforderte schon früh die Verwendung der verschiedensten Wärmequellen in den Burgen. Es ist sogar anzunehmen, dass die Burganlagen eine besondere Rolle in der Ausbildung und Verbreitung der bekannten mittelalterlichen Heizungsformen spielten.
Trotzdem ist auch heute noch die 1989 formulierte Feststellung von Helmut Hundsbichler gültig, dass die Frühformen, die lokale Verbreitung und überhaupt die Chronologie der Heizung im Mittelalter relativ schlecht erforscht sind. Das geht auch aus den entsprechenden Kapiteln der neuesten burgenkundlichen Arbeiten hevor – es seien hier nur die zusammenfassenden Feststellungen von Cord Meckseper und Joachim Zeune genannt. (...) (Kattintson a cikk címére a teljes cikk letöltéséhez!)
Feld István |
|
| Rövid referátumomban - mely természetesen nem vállalkozhat a választott téma teljességre törekvõ tárgyalására - a várépítészet azon korszakával kívánok foglalkozni, amelyben a legnagyobb számban épültek magánvárak a középkori Magyar Királyság területén. A címben szerepeltetett 13. századot tehát kérem "pars pro toto"-ként értelmezni, azaz akár a 12-14. századokat is érthetjük alatta. Sõt, most nem kívánok korhatározási vitába szállni Dénes Józseffel sem, aki még a 11. századot is bizonyára ideszámítaná. Azt azonban mégsem tudom megállni, hogy - módszertani tanulságai miatt - ne idézzem legújabb, talán szélesebb körben még nem ismert értékelését az általa feltárt s a következõkben még tárgyalásra kerülõ góri várról. Véleménye szerint az a tény, hogy a kisméretû várból csak 13. századi leletanyag került elõ, csupán azt bizonyítja, hogy az azt megelõzõ másfél évszázadban rendszeresen takarították nem csupán a várudvart, de a várat övezõ szárazárkot is, sõt nem is ástak el ott szemetet - tehát Nyugat-Dunántúl már akkor is civilizáltabb lehetett a keleti végeknél. Azaz a korhatározás alapja véleménye szerint csak a radiocarbon módszer lehet, melynek alkalmazása 1050 plusz-mínusz 60 évet eredményezett. Feld István |
|
|
|
