Mehádia a Duna bal oldali mellékvize a Cserna folyó
és a Béla patak torkolatának közelében fekszik, Orsovától
északra. A vár a településtől keletre található hegytetőn
fekszik. A tető déli végénél egy gondosan megépített
hatszögletű torony emelkedik, armírozott sarkokkal.
Földszintből és két emeletből áll. Ezzel szemben, a
tető déli végében egy kerek torony emelkedett. A kettőt
egy ovális udvart közrefogó várfal foglalta magába,
amelyet délen, keleten és nyugaton egy-egy négyszögletes
toronnyal egészítettek ki. A tetőt dél felől lehet megközelíteni,
az itt helyezkedő négyzetes torony lehetett a vár kaputornya.
Miháld 1278-ban szerepel először az írott forrásokban.
Korábban Gútkeled nb. Joákim bán tulajdona volt, akinek
halála (1277) után testvérére, István bánra szállt.
Az oklevélből azt is megtudjuk, hogy Joákim Miháldot
királyi adományból bírta. A vár első említése 1317-ből
való. Ekkor már I. Károly király kezén volt és a Balog
nb. Szécsi testvérek igazgatták. Szécsi Pál a király
parancsára a vár alatt kínoztatta halálra Tivadar bánt,
akinek a fia a vidini despotához menekült. Szintén a
Szécsi testvérek foglalták el a király részére Kán László
egykori erdélyi vajda fiaitól Déva várát. Ezt követően
nevezte ki a király Szécsi Dénest miháldi várnagynak,
aki ezt a tisztséget közel egy évtizeden keresztül viselte.
A 14. században megmaradt királyi várnak és a bolgár,
illetve szörényi bánok, valamint a temesi ispánok igazgatták.
A hét román kerülethez tartozó miháldi kerület központja
volt. A vár alatti település a 15. században mezővárosnak
számított. 1429-ben Zsigmond király az ország déli határának
védelme érdekében az aldunai várakat a német lovagrendnek
engedte át. Így került Miháld vára is a lovagrend birtokába.
1435-ben azonban Zsigmond többet nem tartott igényt
szolgálatukra és a várakat visszavette. Ezután a szörényi
bánok honorbirtoka volt. 1439-ben Albert király Hunyadi
Jánost és testvérét bízta meg Szörény, Görény, Orsova
és Miháld várak igazgatásával. Később Hunyadi mint szörényi
bán tartotta ezeket a várakat a kezén, amit úgy kezelt
mintha magántulajdona lenne. Csak Hunyadi halála után
tudta V. László ezeket a várakat visszaszerezni Szilágyi
Erzsébettől. A törökök még a mohácsi csata előtt foglalták
el első ízben, valamikor 1524 körül, amikor Szörényvár
is elesett. Ezt követően hol a törökök, hol az erdélyi
fejedelmek fennhatósága alá tartozott és védelmére jelentős
katonaságot rendeltek. Bethlen Gábor emlékirataiban
feljegyezte, hogy Miháldon kétszáz lovas és kétszáz
gyalogos katona tartózkodott. 1738-ban foglalták el
véglegesen a császári csapatok és csatolták később az
oláh bánsági ezredhez. Az újkori adatok azonban, minden
bizonnyal már nem a középkori várra, hanem az erődített
településre vonatkoznak (1717: Palanka Mehadia).
Bibliográfia:
Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok. Budapest, 1987,
299-301.
Săcară, Nicolae. "Castrum Myhald". In: Tibiscus
4 (1975): 167-183.
Ţeicu, Dumitru. Banatul montan în evul mediu (A hegyvidéki
Bánság a középkorban). Timişoara, 1998. 204-205.
Lupescu Radu
|