Szelindek Nagyszebentől északra található. A vár a falu feletti hegyen, a falutól délkeletre fekszik. A vár építésére vonatkozóan nincsenek írásos források, kialakulásáról keveset tudunk. A várra közvetlen adatunk nincsen a 16. század előtti időszakból, építése feltehetőleg összefüggött az 1438-as nagy török betöréssel. Amint az oklevél tudósít "propter desolationem villarum et paupertatem hominum," (a falu elpusztítása és az emberek szegénysége miatt) mérsékelik Szelindek Vízaknának adandó gabonaszolgáltatását. Első írásos említése 1529-ből való, amikor Szapolyai János seregei elfoglalták a várat. 1531-ben egy újabb ostromnak volt kitéve a vár. 1602-ben Székely Mózes seregei foglalták el. 1611-12 ben javították ki a vár falait. 1658-ban a törökök sikertelenül ostromolják. 1706-ban Rákóczi kurucai foglalják el.

A várra vonatkozó írott forrásanyag ellenére, a vár kialakulása és építéstörténete egyedivé teszi az erdélyi erődítmények között. Az építmény követi a domb peremének a vonalát, ennek megfelelően észak-dél irányban elnyúló ovális alaprajzú. A vár udvarát egy félbehagyott háromhajós templom maradványai osztják két különálló részre. A várdombon emelt első építmények egyházi vallásos jellegűek. Nagyszeben közelsége meghatározó a település fejlődése szempontjából és valószínűleg ehhez köthető az itt álló kápolna és templom jelenléte is.

Az eddigi tudományos kutatások a stílusjegyek alapján a harangtorony alatti kápolnát tartják a legrégebbi építménynek, a 14. század első felére datálják. Egyes feltételezések szerint a hegyen álló kápolna a szeben környéki szászok egyik kedvelt zarándokhelyévé válhatott, ez magyarázza, hogy a már meglévő plébániatemplom ellenére egy jelentős méretű csarnoktemplom építését kezdték meg a várhegyen a kápolnától délre. A csarnoktemplom építésének kezdetét a 14. század második felére datálták. Elkészült az oszlopcsarnok két központi pillérsora illetve a déli oldal. Ma is láthatók a szerkezeti részletek, jól megfigyelhetők a boltindítás gyámkövei számára kiképzett fészkek, illetve a főhajó oszlopsorai. Méretei alapján arra következtetünk, hogy az építkezéseknél mindenképpen szerepe volt Nagyszebennek, ugyanis a falu képtelen lett volna egy ilyen nagyméretű templomot építeni a meglévő plébániatemplom mellé. Szeben közvetlen szerepére utalhat a vár 1529-es elfoglalása is, ugyanis amikor Szapolyai serege visszavonul a szebeniek még másnap visszafoglalták a várat.

Valószínűleg az építkezések elhúzódtak. Mivel a 15. század elején dél Erdélyt érintik elsőként a török betörések tervmódosítás következhetett be és a hegyen álló kápolna és félkész templom falait felhasználva egy vár építésébe kezdenek, feltehetőleg Nagyszeben támogatásával. Először a kápolna és templom közötti falak épültek meg, itt vegyes tégla-kő falazás figyelhető meg. Rövidesen az egész komplexum körül kiépül a téglafal, azonban az egykori templom nyugati főhomlokzata a külső fal része lesz akárcsak a keleti fele. A domborzat miatt nem szabályos poligonális záródása lett volna a templomnak, hanem a mellékhajókhoz képest kiugró egyenes záródású és a tengelyhez képest ferde. A várfalakon két bejáratot képeztek ki, egyet észak-kelet felől és egyet a falu felé a déli oldalra. Itt kettős kapuvédőmű épült, míg az észak-keleti bejárat felé tornyot építettek. Ugyancsak torony épült az egykori kápolnára. A kápolna feletti masszív építmény volt a harangtorony, feltehetőleg az öregtorony szerepét töltötte be. Az északkeleti kaputoronynál több védőművet képeztek ki. Eredetileg felvonóhíddal rendelkezett, leereszthető vasráccsal, illetve szuroköntő réseket képeztek ki rajta. A falura néző nyugati oldalon kettős lőrés rendszer figyelhető meg, két szinten.

A 15. század végén és 16. század elején épülhetett a déli oldalon látható barbakán, kapuvédőmű, amely Erdély egyik legszebb fennmaradt barbakánja. Sajnos az építmény déli fala leomlott, de még így is mintegy kétharmada fennmaradt. A barbakán belsejében látható az egykori várkút helye. Valószínűleg a 17. században épült a vár északnyugati sarkán álló kis torony, illetve ismeretlen a várgondnok házának építési dátuma. Az építési fázisok pontos meghatározásához régészeti feltárásra volna szükség.


Bibliográfia:

Entz Géza. Erdély építészete a 14-15. században, Kolozsvár, 1994.

Hermann Fabini. Atlas der Sibenbürgisch-Sächsischen Kircheburgen und Dorfkirchen, Hermannstadt, 1999.