A vár Szilágysomlyó határában, a Várhegy nevű csúcson található. Északról a Magura magasabb csúcsa határolja, amelytől hosszú és keskeny nyereg választja el. Délről meredek lejtő húzódik, amely a településre és a Kraszna völgyére néz. A kastély Szilágysomlyó központjában található, területe részben beépült. Az egykori belső palota épületeinek helye és udvara ma park.

A település első felbukkanásakor - 1251-ben - Wathasomlyowa néven szerepel és a Csolt nem birtoka. 1259-ben a helységet, a hozzátartozó településekkel eladják Rátót nembeli Rolandnak és Pok nembéli Móricnak. A 13. század végére csak az utóbbi leszármazottai maradnak birtokosok Somlyón, akik a 14. sz. közepétől kezdve Meggyesi Móricoknak neveznek. Az itt álló vár csak 1351-ben bukkan fel az írott forrásokban, de ezt valamikor a 14. század elején építhette a látványos karriert befutó, a birtokszerző Móric fia, Miklós erdélyi vajda. A vár első említésekor éppen leánynegyed címén kerül tartozékaival együtt Meggyesi Móric leánya, Anna, Báthori Lászlóné tulajdonába. Ettől kezdve a vár és a hozzátartozó települések - Somlyó, Perecsen, Badacson, Csehi, Győrtelek és Hídvég - a Báthoriak tulajdonába kerül.

A 15. század második felében élt Báthori Miklós alapította a család somlyói ágát, mivel anyja révén több birtokot örökölt a Bánffiaktól Kraszna és Kolozs vármegyékben. A Várhegyen álló vár a 15. század második felére már valószínűleg elhagyott - utolsó említése 1435-ből származik - ezért lehetett szüksége Miklósnak egy új lakóhely kialakítására. Így építhette Somlyó mezőváros közepén a számára rezidenciaként szolgáló nemesi kúriát, amely a ma romosan álló kastély elődje volt.

A városban álló kúriáról azonban csak 1520-ból van írásos említés. A 16. század második felében megerődítik, mivel 1567-től már castellum-ként említik a források. Az erődített kastély reneszánsz átépítése - amelyből a ma is fennálló részletek származnak - Báthori István fejedelem és lengyel király azonos nevű unkaöccséhez fűződik. 1582-től kezdve rendel ifj. Báthori István kőműveseket és téglavetőket Kolozsvárról Somlyóra, illetve 1592-ben szállíttat ide kolozsvári kőfaragók által készített ablak-, ajtó- és kandalló kereteket. A kapuzat ma már olvashatatlan felirata is 1592-es évszámot tartalmazta, a Báthori és a Bebek címer fölött. 1594-ben Zsigmond hűtlenséggel vádolja unokatestvérét és elkobozza birtokát, így a kastély a fiskus kezelésébe kerül.

A család csak Báthori András rövid fejedelemsége alatt kapja vissza a somlyói uradalmat: ifj. Báthori István gyermeke András és felesége Anna lakják a kastélyt. Leányuk, II Rákóczi Györgyné, Báthori Zsófia révén 1658-ban a Rákóczi család tulajdonába megy át az uradalom. 1660-ban a betörő török és tatár csapatok pusztították el a kastélyt, majd Várad eleste miatt végvárrá alakítják: sebtében egy külső palánk erődítményt húznak a kastély köré. Sebes és Almás várával együtt Kolozsvár alá tartoznak, főkapitányuk Bánffy Dénes. Somlyó nem nyer komoly hadászati jelentőséget, Várad visszafoglalása - 1690 - után még területbiztosító szerepét is elveszti. A lakót és funkciót vesztett vár-kastély fokozatosan romlik és a kuruc-labanc harcok csak gyorsítják pusztulását. A várárkot a 19. század végén parcellázták föl és ekkor a külső vár nagy részét is beépítik.

A Várhegyen található várból kisméretű, ovális alaprajzú, mintegy 2 m vastagságú kőfal őrződött meg. Erősen lepusztult belsejében nem kizárt egy egykori - talán a falhoz csatlakozó - torony léte. A régészeti kutatás egy ciszternát (?) tárt itt fel. A falgyűrűt és az ezt övező keskeny teraszt egy alacsony földsánc veszi körül - talán egy egykori föld védmű maradványa. Nem kizárt azonban, hogy ez őskori eredetű.

A város közepén található kastély északi oldalából ma csak a külső vár kapubejárata és egy ehhez csatlakozó hosszabb falszakasz áll. A déli oldalon a belső palotaépületből két hengeres torony illetve a külső vár két négyszögű bástyája maradt fenn. A kastély nagyméretű pusztulása miatt Báthori István építette reneszánsz kastélyról csak egy 1687-ben készült felmérés alapján, illetve az épület inventáriumai alapján lehet képet nyerni. Az ezt megelőző fázisról még ennél is kevesebb adat áll rendelkezésre: a korlátozott méretű mentő ásatások ilyen szempontból nem bizonyultak eredményesnek.

Az 1687-es felmérésen egy téglalap alakú négyszárnyas épület látható, amelynek három sarkán kerek, egy sarkán szögletes torony található. E kerek tornyokból maradt fenn a déli oldalon kettő. A nyugati szárny egy kissé kiugrik a déli oldalon, ez talán a korábbi kúriára utal. Ezt a palotaépületet övezi egy külső, négy ó-olasz típusú bástyákkal ellátott falgyűrű, amelyet egy árok vesz körül. 1660-ban talán ennek az ároknak a külső oldalán építhettek ki még egy palánk védművet. Az inventáriumok szerint a belső palota kétszintes, a bejárat fölött van még egy helység (talán egy torony). A felső szinten (első emeleten) említik a reprezentatív helységeket, köztük az ebédlőpalotát. A földszinten konyha, sütőkamra és raktár helységek voltak. A külső vár háromszintes kapuépületének tengelyében van a félköríves záródású főkapu, amelynek frízében a Báthori és Bebek címer fölött Báthori István monogramja (SB) és az 1592-es évszám volt. Az első emeleten reneszánsz, fogrovatos keretű ablakok találhatók, amely fölött a védelmi emeletről keskeny, fektetett téglalap alakú lőrések nyílnak. A külső vár déli oldalának fennmaradt sarokbástyái ágyútornyokként szolgáltak, míg a belső palotaépület saroktornyaiban lakóhelységek voltak.


Bibliográfia:

Fetzer János. Szilágysomlyó Báthory vára és temploma. Archaeológiai Értesítő 28 (1908): 1-7.

Kovács András. Szilágysomlyó. A Báthory várkastély. Sepsiszentgyörgy, 1993.

Pop, Horea. Observaţii de topografie arheologică la Şimleul Silvaniei (Régészettopográfiai megfigyelések Szilágysomlyón). Sargetia 21-24 (1988-1991): 707-713.

Thaly Kálmán. Szilágy-Somlyó várának leltára 1668-ból. Történelmi Tár 1882. 178-188.

Wolf Rudolf. Cetatea Şimleului. O schiţă monografică (Szilágysomlyó vára. Monografikus vázlat). Acta Musei Porolissensis 5 (1981): 395-409.

Wolf Rudolf. Formarea şi evoluţia domeniului cetăţii Şimleu pînă la sfîrşitul secolului al XVII-lea (A somlyói váruradalom létrejötte és alakulása a 17. század végéig). Acta Musei Porolissensis 7 (1983): 249-271.