A várat valószínűleg Geregye nb. Pál királybíró építette a 13. század közepén. Leszármazottaitól 1277-ben foglalta el IV. (Kun) László király, majd Borsa nb. Tamásnak és fiainak adományozta. 1294-ben III. András ostromolta meg, végül azonban meghagyta korábbi birtokosainak. Később Kopasz nádor rezidenciája volt 1302-1315 között, illetve amíg el nem foglalta I. Károly király. Ugyanitt tartották négy vármegye tartományi gyűlését. Királyi vár volt és a szabolcsi ispán honorbirtokának számított legalább 1349-ig. Ezt követően a királyné birtokaihoz sorolták. 1389-ben Mária királynő a Jakcsoknak zálogosította el, 1395-ben pedig Zsigmond király Zsidói (Csáki) Miklósnak adományozta. Az 1421-es birtokosztálykor a várhoz tartozott Adorján mezőváros, Fegyvernek, Nadántelek, Kecskehát, Borzlyuk, Kővág, Kozmafalva, Doborka, Tótalmás, Sejter és Mezőfalva, Kügy fele, mind Bihar megyében. Szatmár megyében: Daróc, Ákos és Szántó mezővárosok, továbbá Géres, Szilvás, Kisszántó avagy Hidvég, Gyöngy.

16. századi történetéről viszonylag keveset tudunk. 1511-ben a vár (uradalom?) egy részét Bakóc Tamás érsek birtokolta. A 16. század közepén a Ferdinánd-párti seregek készültek megostromolni az Izabella pártján álló Csáki Pál várát, Csáki viszont átállt és az ostromra nem került többé sor.

Nem tudjuk pontosan mikor hagytak fel használatával vagy rombolták le. Erre valószínűleg 1660 után került sor, amikor Várad is elesett. Egy 1724-es adat szerint a vár köveit használták fel a szalárdi református templom kijavításához (ez volt az egykori ferences kolostor temploma).

A Hunyadi család Korvin János lányának, Erzsébetnek halálával 1508-ban kihalt. II. Ulászló különleges kegye folytán Korvin özvegyét, Frangepán Erzsébetet több Hunyadi birtokban meghagyta, így Almás vára is kezén maradt. 1511-ben a várat Batthyány Benedek budai várnagy kezén találjuk. Bebek János most is inkább egy formai lépésre szánta el magát mikor 1509-ben a várat eladta apósának, Somi Józsa temesi ispánnak, az alsó részek főkapitányának, akivel még 1502-ben szerződést kötött a két család birtokait illetően. Somi viszont konkrétan Batthyány Benedektől kapta meg a várat, amit Atynáért cserélt el. 1507-től ugyan Pongrác Katalin is követelte a részét a várból, Somi Józsával szemben nem tudta érvényesíteni kérését. Somi György halála után, két lánya, Anna és Borbála örökölte az almási uradalmat. A két lány közül alapjában véve Anna, illetve férje Balassa Imre lakta a várat. Különben a Balassáknak ekkor már egyéb, korábban a Dengelegi Pongrácok tulajdonában levő birtokkal is rendelkeztek, mivel Balassa Ferenc, Imre apja, Pongrác Mátyás özvegyét, Perényi Orsolyát vette el feleségül. Így az almási uradalom mellett a létai és a diódi uradalmak is újból egy kézbe kerültek. Balassa Imre adománylevelet is próbált szerezni a várra, ennek azonban a Drágfiak mindig ellentmondtak. Különben a Bélteki Drágfiak is igényt tartottak a várra: Almás vára szerepel Drágfi János tárnokmester 1526. évi végrendeletében, 1535-ben pedig Drágfi Gáspár tiltotta Balassa Imrét Almás vára megszerzésétől és birtoklásától. Mivel Balassa Imre részt vett a Szapolyai János ellenes összeesküvésben, 1540-ben a király több várából is kiostromolta. Almás várát Kornis Miklós és Andrási Márton (más beszámoló szerint Török Bálint) fogta ostrom alá és foglalták el. 1551-ben az Erdélybe vonuló Castaldo seregei ostromolták meg a várat. Mindez idő alatt Almás továbbra is a két Somi lány kezén maradt, akik maguk is konfliktusba kerültek egymással a vár birtoklása felett. Az ostromok mellett ez a helyzet csak tovább kedvezett a vár pusztulásának, amit végül 1594-ben, lerobbant állapotban Csáki István kapta adományba Bátori Zsigmond fejedelemtől.

A vár a településtől északra fekszik. Minden bizonnyal a Berettyó által közrefogott egykori magaslaton állt. A torony (esetleg palota romja) téglából épült, amihez jó minőségű habarcsot használtak. Mérete: 3 x 2,80 m, magassága 8 m. A megmaradt sarok tanúsága szerint egy három vagy négyszintes építménnyel kell számolni, amit deszkafödémek választottak el. A második-harmadik szint magasságában egy nyílás nyoma őrződött meg. 19. századi ábrázolásán még látni lehet az első szint egyik oldalán egy félköríves nyílást, a másik oldalon két fülkét. Ugyanazon az oldalon, az emeleten, két negyedköríves kis gyámkő hívja magára a figyelmet, amely egy kandallóval, vagy belső lépcsővel álhatott kapcsolatban. Egy másik ma már eltűnt faltöredék, amit egy 19. század végi rajz örökített meg, szintén épületsarkot ábrázol. Megfigyelhető a keretelt emeleti ajtó, reteszüreggel. Másik oldalán két négyzetes ablak látható.

A 19. század második felében romolhatott meg nagyobb mértékben a vár állaga, amikor a Berettyó szabályozására került sor. Ez a szabályozás a vár egykori belterületét is érintette. Régészetileg nem volt kutatva.


Bibliográfia:

Avram, Alexandru. Fortificaţii medievale din Crişana (Körös-vidéki középkori erődítmények). In: Biharea 1 (1973). 201-207.

Bunyitai Vince. A váradi püspökség története. 3. köt. Nagyvárad, 1883. 183.

Kristó Gyula. Rezidenzen von Territorialherren in Ungarn 1301-1320). In: Quasi liber et pictura". Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Budapest, 2004. 328.