A vár a falutól észak-nyugatra fekszik, közvetlenül a román-magyar határ mentén. Területének nagyobb része a román oldalon található, a vár árkának egy része (az északi sarok) a magyar oldalon.

A terepjelenségek arról tanúskodnak, hogy egy hozzávetőlegesen trapéz alaprajzú (kb. 120 x 130 m) erődítése volt, sarkai pedig a négy égtáj irányába mutattak. Minden bizonnyal egy árok nyomáról van szó, amely esetleg sánccal vagy kőfallal egészült ki. Ezen belül, az észak-nyugati oldal közelében egy négyszögletes magaslaton (kb. 50 x 35 m) helyezkedik a vár lakótornya.

A lakótorony téglából épült, alaprajza szabálytalan hatszög (11,70 m x 10,30 m x 7,40 m x 3,30 x 5 x 4,90 m). A falak vastagsága változó, a földszinten közel 4 m vastag és piramisszerűen vékonyodik a vár fokának irányába. A legfelső szinten, a közel 1 m vastag falban egy meredek lépcső helyezkedik. A torony 24 m magas és öt vagy hat szintre oszlik. A bizonytalanság abból adódik, hogy az első vagy a második szint boltozva volt, a többi szint deszkafödémmel rendelkezett. Bejárata az első emeleten helyezkedett. Innen a fal vastagságában kialakított lépcső vezetett az emeletre. Egy másik félköríves ajtó talán egy külső erkélyre vezetett. A torony felsőbb szintjein több ajtó is megfigyelhető. Ezek külső folyosókra vagy erkélyekre vezettek. Az ablaknyílások mérete és száma a felsőbb szinteken nagyobb, egyesek ülőfülkések. A tornyot védőpártázat koronázta és fedett volt.

Egy 20. század eleji rajzon megfigyelhető, hogy a torony északi falához egy körkörös építmény csatlakozott (átmérője kb. 4 m), amely esetleg egy régebbi ciszterna nyoma lehet. A déli falon, az első (második?) és második (harmadik?) szintek között egy tető nyoma is megfigyelhető a fal felületén. A toronyhoz csatlakoztatott építmény (palota?) tetőzetéről lehet szó. A toronytól délre és keletre egyéb építmények romjai figyelhetők meg.

A 16. század eleji birtokosztályok során készült iratokból kiderül, hogy a torony mellett a vár egy másik kisebb toronyból (kaputoronyból?) és egy kápolnából állt. 1635-ben kettős falrendszert említenek a vár körül, továbbá két kaput, egy régit és egy gyalogosat. Az ismert épületek mellett egyéb helyiségekről is történik említés (korcsma, malom, istállók). Tartottak még a várban búzát és fegyvereket.

Első alkalommal való említésekor, 1289-ben Borsa nb. Beke birtokában volt. Egy évvel később IV. (Kun) Lászlót a vár falainál gyilkolták meg. 1317-től királyi vár egészen 1390-ig, amikor Luxemburgi Zsigmond király Losonci Istvánnak adományozta. A család kihalása után, 1396-ban a Csáki család birtokába került.

A váruradalomhoz tartozó falvakat 1396-ban sorolták fel először. Hozzátartozott Köröszszeg mezőváros, továbbá a következő falvak: Cséfa, Pankota, Tamási, Vásári, Besenyő, Berek Böszörmény, Nagy Böszörmény, Tölgykereke, Darvas, Károly, Szent Katalinasszonyfalva, Ivánd. 1421-ben a felsoroltak mellett még szerepel Új Tóti, Ó Tóti, Komádi, Ó Esz, Új Ész, Kenéz, Körmösd, Félegyház, Méhes, Szent Iván, Apáti, Orosztelek, Vásárhely, Tobol, Homrok és Bélsok.

Bocskai István hajdúcsapatai pusztították el a várat 1604-1606 között. Egy 1635-ös urbárium elhagyatottnak írja le. Ezt követően vált fokozatosan rommá.

Bibliográfia:

Avram, Alexandru. Fortificaţii medievale din Crişana (Körös-vidéki középkori erődítmények). In: Biharea 1 (1973). 191-201.

Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez. 1/2. köt. Budapest, 1919. 682.