Első említése 1177-ből való. A vár valószínűleg a tatárjáráskor pusztult el és a 14. század elején lett újjáépítve. 1324-ben miután a I. Károly legyőzte a kőhalmi szászokat, július 16-án Küküllőváron tartózkodott. Ezt követően az erdélyi vajdai tisztség egyik legfontosabb tartozéka volt.

1462-ben Mátyás 8.000 aranyforintért elzálogosítja az uradalmat Pongrácz János erdélyi vajdának. 1471-ben újból elzálogosítja 20.000 aranyforintért beleértve a Szászsebes feletti hatalmat is. A 15. század végén Mátyás Nagy István moldvai vajdának adományozza hűbérbirtokként. Ekkor a küküllővári uradalomhoz 14 falu tartozott. További pereskedések a vár és uradalom körül: Újlaki Lőrinc felesége Pongrácz lány, lánynegyedet kéri apja 1467-es birtokjogára hivatkozva. A birtokért 1544-ig pereskedésekre, fegyveres összecsapásokra került sor. 1542-ben az erdélyi országgyűlés elrendeli a lebontását, ez azonban nem történt meg. 1544-ben Szapolyai János feleségének, Izabellának adományozta a birtokot. 1553 császári tulajdonba került, leltár is készült róla. 1557-ben arról értesülünk, hogy az erdélyi országgyűlés parancsára a várat lerombolták, a birtok azonban a moldvai uralkodók kezén maradt. Ma már a középkori várból semmi sem áll.


Bibliográfia:

Anghel, Gheorghe. Fortificaţii medievale de piatră din secolele XIII-XVI (13-16. századi középkori kőerődítmények). Cluj-Napoca, 1986. 88-94.

Veress András. Actae et epistolae Hungaricae cum Moldavia et Valachia. In: Fontes Rerum Transilvanicarum. 4. köt. Budapest, 1914. 72-85.