Marosillye első írásos említése 1266-ból való. Ekkor még csak faluként szerepel, viszont egy kisebb birtok tartozott hozzá, amelyen a Maros folyt keresztül. A Kalán nembeli Nána birtokolta, aki itteni birtokrészét a margitszigeti domonkos apácákra hagyta. A 13. század végén az Ákos nemzetség birtokában találjuk. A nemzetségből kivált Illyei (Dienessi) és Folti család tulajdonában maradt a 16. század elejéig. Jelentőségére utal, hogy a birtokhoz arany- és ezüstbányák tartoztak, vásártartási joggal rendelkezett és a Maroson rév tartozott hozzá.

A település mellett az illyei Dienessi család épített kastélyt, amely először 1468-ben szerepel az írott forrásokban. Mivel 1467-ben a család részt vett a Mátyás király-elleni erdélyi összeesküvésben a király elkobozta birtokaikat és dengelegi Pongrác Jánosnak adományozta. Ha Marosillye Pongrác János tulajdonába is került rövid ideig birtokolhatta, mivel a későbbiekben továbbra is korábbi birtokosai rendelkeztek vele.

A 16. század közepén az erdélyi országgyűlés többször is rendelkezik, hogy a Dienessiek kezén levő illei házat megerősítsék Hunyad megye jövedelméből, nehogy idegen kézbe kerüljön.

1576-ban Bátori István fejedelem Illye várát iktári Bethlen Farkasnak adományozta. Jelentős építkezésbe kezdett, és ott is halt meg. 1580-ban Illyen született fia, Bethlen Gábor, későbbi erdélyi fejedelem, aki az 1610-es években erős bástyákkal tovább erődítette a korábbi udvarházat. 1614-ben Bethlen Gábor, már mint fejedelem adományozta Ilyét Bethlen Istvánnak. A birtok ekkor már 48 faluból állt. A család kihalása után Thököly Imre, majd az Apafiak birtokolták. Erődítésének lerombolását Apafi Mihály fejdelem rendelte el 1670-ben, mivel fennállt a veszélye, hogy a törökök foglalják el és válik fontos támaszpontjukká. A 17. században kimondottan végvárnak számított, az erdélyi fejedelmek gondoskodtak a jelentős számú őrségről.

A 18-19. században a Bornemissza család birtokolta, akik Mária Teréziától kapták a birtokot.

Az egykori várból jelenleg mindössze az egyik bástya áll amit udvarháznak alakítottak át. Téglalap alaprajzú egyemeletes építmény. Csúcsíves bejárata nem gótikus, hanem egy későbbi építkezés része. A földszint és az emelet is boltozott helyiségekből áll. Emeleti nagyterme háromosztatú reneszánsz ablakkeretekkel és reneszánsz gyámkövekkel rendelkezik.


Bibliográfia:

Balogh Jolán. Kolozsvári kőfaragó műhelyek. XVI. század. Budapest, 1985, 321-324.

Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok. Budapest, 1987, 216-219.

Koncz József. Maros-Ilye vára és uradalma. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Tizedik Évkönyve. Déva, 1899. 128-133.