A falu a Duna bal partján fekszik, Újmoldvától dél-keletre. A vár a falutól keletre levő magaslaton helyezkedik, közvetlenül a Duna mellett. Legkorábbi részét egy masszív, közel 5 m falvastagságú kerek torony képezi, amit észak felől egy árok védett. Az ároktól beljebb utólag egy várfalat építettek, ami a kerek toronytól indult és a hegytető megközelíthető oldalain haladt végig. A várfalat három négyzetes toronnyal erősítették. Szintén a kerek toronytól indult a palotaszárny a várudvar irányába. Ennek magasan álló dél-nyugati sarka maradt meg a legjobb állapotban.

Építése feltételezhetően a Duna másik oldalán, vele szemben fekvő Galambóc vár elvesztésével áll kapcsolatban, amit a törökök 1427-ben elfoglaltak. Királyi vár volt, Krassó vármegyéhez tartozott. Első írásos említése 1428-ból való. 1429-ben Zsigmond király az ország déli határának védelme érdekében az aldunai várakat a német lovagrendnek engedte át. Így került Szentlászló vára is a lovagrend birtokába. 1435-ben azonban Zsigmond többet nem tartott igényt szolgálatukra és a várakat visszavette. Ezután a szörényi bánok honorbirtoka volt. Ilyen értelemben birtokolta Hunyadi János is, de amit később úgy kezelt mintha magántulajdona lenne. Csak Hunyadi halála után tudta V. László a várat visszaszerezni Szilágyi Erzsébettől. A törökök első ízben még a mohácsi csata előtt foglalták el, valamikor 1524 körül, amikor Szörényvár is elesett. További sorsa nem ismert.


Bibliográfia:

Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok. Budapest, 1987, 298-299.

Matei, Ştefan - Ilie Uzum. Cetatea de la Pescari (Szentlászlóvár). In: Banatica 2 (1973): 141-156.

Ţeicu, Dumitru. Banatul montan în evul mediu (A hegyvidéki Bánság a középkorban). Timişoara, 1998. 212-213.